Szatmár.
Szatmár.
Mart. 22. Ha a’ közgyülési tudósitásokba mind azon tárgyakat, mellyek renddel és rendeletlenül szőnyegre jőnek, befoglalni kellene: ugy Szatmárnak folyó hó 13-kától kezdve kilencz napokon át tartott gyüléséről igen sokat irhatnánk. De ha e’ lapokban csak annak van helye, mi közfigyelmet érdemel, és a’ mindennapi apróságok közül kiválik: ugy e’ levél nagyon rövid leend. Pedig ki ne várna érdekes tanácskozást, midőn az országgyülés határnapja bizonyos? ’S lám, mig N. Kállóban a’ szabadságnak* éljent kiáltanak, az alatt N. Károlyban elnémul a’ zaj. Zöld asztalunk mellett a’ tanács vénei hallgattak, szokás szerint, bölcsességből; körülök az ifjuság ’s a’ KK. és RR. elzsibbadásban csoportoztak. Egykedvü volt minden. – Kisgyülési jegyzőkönyvek hitelestése, az adózó nép által szállitandó só felosztása, kir. végzemények kihirdetése, h. tanácsi intézvények, levelezések, tisztviselőinknek hivatalos jelentései ’s több effélék egy-két belészólással elvégeztettek. – A’ következő tárgyakat vélem különösen említendőnek: 1) Ő felsége a’ só fölemelt árából a’ Szatmárból Marmarosba egyenesen vezető forgóhegyi út csináltatására 4000 p. forintot rendelt ki a’ törvény rendeletéhez képest, miért köszönő felirat küldetett. – 2) Pozsony megye és város levelei a’ diaetai szállásokról, mint szintén egyéb körlevelek is, mellyek országgyülési tárgyakat érintettek, állandó választmányunknak kiadattak. – 3) Liptó, Tolna és Nógrád ismeretes feliratai pártoltattak. – 4) Azon inditvány, hogy első alispánunk belső életünkről, a’ bihari példára, minden közgyülésnek jelentést tegyen, elfogadtatott. – 5) A’ nyiri járás főbirája följelenté: mikép P.– ben F.– kapitányné, cath. férjnek protestans nője, meghalván, a’ helybeli plebános (protestansoknak ottan nincs egyházuk) nem engedé a’ catholicusok közé temettetni); hanem azt mondta: vigyék a’ lókertbe. Ez botrányos egy mondat, de a’ helybeli magyarázat enyhíti. A’ helynek ugyanis, melly „lókert” nevet visel, egyik szögletében – sicuti dicitur – egy két protestans, kit a’ halál itt ért, nyugszik már; ’s midőn a’ p–i plebános erre hivatkozott, csak a’ temetőt nevezte. Igy mondják. Annyi igaz, hogy a’ catholicusok temetőjébe nem hagyá vitetni; ’s e’ miatt az illető rokonok halottjokat egy közel levő jószágukba, Cs– közre, akarták szállitani, mit ismét a’ petri lakosok (jámbor svábok) az ismeretes babona miatt, hogy határukat elverné a’ jég, alig engedtek meg. És most ezen, a’ szolgabirói jelentésben elbeszélt tény két véleményre vonta a’ rendeket. Egyik azonnal büntetőkeresetet, másik még előbb vegyes vizsgálatot akart rendelni. E’ tárgy volt tán egész gyülésünkön, mi legtöbb részvétet költött fel; Az utóbbi vélemény emeltetett végzés erejére. – 6) A’ jobbágytelken lakó nemesek sorsa is feljött. Majd két éve már, mióta erről beszélünk; az összeirásokat váltig megrendeljük, de mindig van egy ok még arra, hogy – mint Fáy meséjében – a’ jövő gyülésen végezzünk felőle. Ugy történt most is. Miután a’ szolgabirák bevégezték az összeirásokat, ezeknek kijavitására középponti választmány neveztetett ki. Mi csak haszontalankodunk e’ tárgyban.* – 7) Krasznának szép és erőteljes levelére, a’ visszacsatlás és kiváltságos jogaiknak a’ közelgő országgyülésen pártolása iránt, ujabb felirást a’ rendek, kik a’ körlevél első pontjáért mult diaeta után elsők járultak ő felségéhez, ’s hogy járulnának, elsők szóliták fel a’ testvérmegyéket, szükségesnek nem láttak; a’ második ponti kivánatok pedig régibb utasitványainkban foglaltatnak. 8) Felirtunk az országgyülésnek Pesten tartásaért. – 9) A’ gyülés harmadnapján olvastatott fel a’ scontro, pontosan készitve, és teljes gyülésben felolvasva, a’ legártatlanabb ’s mégis leghathatósabb tiszt-kefélés. – A’ milly nagy számmal gyülekeznék fel a’ két első napra, olly kevesen maradtak az utóbbi napokra, ugy hogy a’ közgyülést csak képzelni kellett. Való, az első napi számosságot (hogy ugy szóljak) az is eszközlötte, mert az országgyülés közeledtével állandó választmányunktóli is sokan vártak valamicskét, mi felderítse a’ szép szavak napját. Azonban hiszen tudjuk, hogy e’ választmány majd csak akkor teszen jelentést, ha javaslati átvizsgálására az egész nemesség meghivatik. Ezen javaslatok a’ törvényszéki napok estéin másod alispánunk elnöklete alatt még folyvást készültek. Előre elhatározta a’ választmány, hogy aristocratiai szellemben fog tanácskozni és utasitványt készíteni, mi a’ nagyobb rész szótárában nem jelent egyebet adómentességnél. Azonban, midőn az urak a’ részleteket tárgyalták, sokszor csak azon vették észre, hogy az adó, vagy legalább a’ fizetés küszöbénél vannak; mert ezzel minden, a’ közös jólétre irányzott intézkedésnek lehetetlen nem találkozni. És a’ találkozásnál elnémult annyiszor mennyiszer a’ választmány; hiszen a’ magyar közmondás is ugy tartja: ha nincs pénz, hallgass. A’ választmányi munkálat részleteit majd akkor lesz idején közleni, ha megyei gyülés elébe erjesztetik, mi nem sokára elkövetkezendik, tán a’ követválasztással együtt. Ezt nem csak az Allg. Ztg. után, de sejtjük azon körülményből is, miszerint már székes-városunkban mutatkoznak azon nemesek, kiket némellyek amugy a’ teremben, szónoklatokban atyjokfiainak neveznek, noha azontúl a’ való éleben csak ugy tartják őket, mintha – Schillerkint – a’ teremtés hatodik napjának csúfjára lennének e’ világon. Mint sziget madarai a’ tengeri vészt, és hollók a’ mező martalékát: ugy érzi meg e’ faj a’ választást, melly neki nem egyéb, mint lakoma; minek elvégre mégis babérja van, de nem az ő számára. Láttuk e’ faj postáit már is utczánkon, mikint a’ kaputost borravalóért megállitják; és fizetnek az éljenkiáltás olcsó dicsőségével. Szomorú mind ez, ’s annál inkább, mert nemcsak türni kell, de ugy nézni, mint szükséggé vált roszat, mellynek siboletjét annyiszor kénytelen fölvenni még az erényes ember is. – Egyet érintetlenül nem hagyhatok. Miután azok, kiknek conservativ elvök abban áll, mint b. Eötvös József mondja, hogy ne fizessenek, adóháborút kezdtek, és tudományuk kelendővé lett, naponkint hirek jőnek hozzánk, mintha a’ haladás azon hívei, kik hires decemberi gyülésünk után majdnem lemondással hagyták el a’ közpálya kietlenét, követséget el nem fogadnának, bár a’ közvélemény által különben felhivassanak is, ha adótlan utasitványnyal bocsáttatnának el; és e’ vélemény nálunk is annyira gyökeret vert, hogy amaz oldalon épen semmi mozgalmat nem tapasztalunk. Lehetetlen fel nem szólalnunk ez ellen; mert követet és elvet utasitványi rendszer mellett, nem kell, nem lehet olly szoros kapcsolatba hozni. A’ hitnek egy igéjeért kár leszen a’ többi igéket áldozatul vinni. Ha a’ nagykárolyi teremben Kölcsey az örökváltságért a’ sokaság ellenében szent hírü nevének minden hatalmát sulyba vetette, és lemondott: ő nem tehete máskép; ’s a’ jövendőkor tisztelettel lobog fel ez emlékezetnél. De embereink gondolják meg, hogy Kölcseynk nincsen már; ’s a’ mostani és azon körülmények között, mik őt lemondásra vezeték, egybehasonlíthatlan különbség van.
Hallottuk hirét azon szabadságnak. Tyukodi tudomány.
Igy a’ törvényhozásnak fokonkint előlépve haladni lehetetlen. – Minek izzadnak a’ nemzet jobbjai, hogy a’ hont jó törvényekkel boldogitsák, ha még egyes törvényhatóságok is semmibe veszik a’ törvény szent parancsát? – Ez a’ legirtózatosb kórállapot, mellyen segitni kell, ha veszni nem akarunk. Pest megye utasitásba adá, hogy a’ törvények végrehajtását az országgyülés számba vegye.
– Szerk.
