Bars.
Bars.
N. Kosztolány, mart. 22. Az ősiség eltörlése vagy fentartása és az ezzel kapcsolatban lévő birhatási jog fölött folyt két napi vitáknak eredmnéye mind végig kétes volt. Számosan valának, kik az országgyülési választmány véleményit pártolák; de bármi ékes és fontos előadások sem tudák meginditni a’ sokaságot, melly az ősiség teljes fentartását állhatatosan kivánta. Az elnök hathatósan ügyekezett azon, hogy a’ szólóknak, mint az értelmiségnek nyilatkozataiban a’ RR. megnyugodnának; de az ismételt kisérletre zavar támada; és csak olly biztositás mellett hozathaték helyre a’ csend, hogy minden egyesnek joga, szavazhatása törvényes épségben ’s tiszteletben fog tartatni, ’s hogy a’ törvényhatósági szerkezet eme’ sarkalatán sorba ejteni nem fog. Elvégre Rainprecht Ignácz közbenjárására – mellyért a’ főispáni helyettes neki nyilvános köszönetet is fejezett ki – a’ két ellenkező véleményüek ez uttal abban egyezének meg, hogy az ősiség bizonyos föltételek, megszoritások mellett szüntessék meg. ’S illy tartalmu végzés keletkezék: „A’ kik az ősiséget, mint alkotmányos szerkezetünk egyik sarkkövét félték, ugy lőnek megnyugtatva: hogy az ősiség eredetileg alkotmányunkba beszőve nem volt; sőt az I. 60 és 61 tanusága szerint, Lajos király koráig a’ nemes ember birtokáról, szabadon rendelkezett, és akkor mind nemzetiségünk, mind a’ családok állapotai virulóbbak voltak. – Szükséges pedig az ősiség eltörlése azért, mert 1) a’ nemzet kifejlődést, hitelt akadályozva, az egészet veszélyezteti. Látjuk, hogy a’ honbeli birtokok akármellyike is több hitellel bir, mint a’ nemesi jószág, mellynek bizonytalan volta annyira ment, hogy alig vétetünk birtokaink tulajdonosainak. Épen a’ birtokos nemességeket tehát csak ugy menthetni meg, ha rögzött balitéletein fölülemelkedve, átlátja, hogy yaz ősiség miatt naponkint hanyatlania kell, ’s hogy végromlás fenyegeti a’ napokban jó és üdvös hiteltörvények, szóbeli pörök, végrehajtások hozzájárultában. 2) Eme’ kórállapotnak orvoslatától az ősiség zár el minket; mert, miután jószágaink bizonytalan kimenetelü pörök tömkelegébe bonyolulvák, nem hozhatni be telekkönyveket hitelünk megalapitásaul. És illy áldozatnak nincs egyéb jutalma, hanem hogy a’ pörlekedő nemzetségek egyike emelkedik, másika hanyatlik, és mindketteje tetemes pörköltségben károsult. Minthogy továbbá a’ pörös jószág nem müveltetik, hanem csak épületekkel terheltetik, ebből nemzetgazdasági kár és családok romlása következik. 3) A’ birtokos nemességet ’s vele a’ nemzetiséget nem ez uton véljük fentarthatónak; mert az ősiség-szülte osztozkodási kór miatt szegényedtek el tősgyökeres nemzetségink, ’s javaik idegenek kezére kerültenek. 4) Attól sem tartunk, hogy az ősiség megszüntével annyi nemes birtok menne külkézre, hogy a’ beköltözöttek – az assimilatio törvénye szerint – velünk egy nemzetté ne olvadnának. Ez okokból az ősiség olly föltételek alatt szüntettetik meg: a) hogy nemesi birtokot, ugy mint a’ törvényhozási befolyás alapját, csak nemes rendü birhasson. b) Az ősiséggel együtt töröltessenek el a’ hitrebizományok, majoratusok, senioratusok. c) A’ k. fiscusnak és a’ magánosoknak örökösödési rende eddigi állapotában hagyassék meg. d) A’ birtokosok jószágaik fölmérésére és telekkönyvébe iktatására ne kényszerittethessenek, valamint a’ hitelezők sem kölcsöneik betáblázására. e) E’ törvény alkotását megelőzött tettekbőli keresetek, lehetőleg meghatározandó rövid idő alatt intézhessenek el; a’ kereset meginditására öt esztendő engedtessék, ugy értve, hogy a’ hol törvényes ok miatt a’ fölperesség függőben van, ott ez évek a’ kereset megnyilása idejétől számitandók. f) Örökvallások bonthatlanok legyenek; zálogítni lehessen 12 évre, ’s 15 év lefolytával a’ kereset muljék el; zálogról állandó törvényszék, örökvallásokról k. tábla itéljen.” – Igy az utasitás. Már a’ ki az ősiségnek megszüntetését és fentartása föltételeit, az örökvallásoknak felbonthatlanságát, meg a’ fölöttüki itélést egymás mellé állitva szemléli; a’ birhatlanságot, meg a’ hitrebizományok, majorátusok, senioratusok eltörlésének ohajtását, két szomszéd pontban kifejezve olvassa, mintha a’ nemzetnek nem több birtokot adni, és azt iparra, emberségre fogékonyabbá tenni, hanem csak a’ terjedelmes birtoknak rovására a’ közép nemességet gyarapítani sovárognánk; – a’ ki, mondom, a’ jelen életünkről elvont gyakorlati ép nézeteket, meg a’ stabilismus csontosult balitéleteit ugy egybevegyitve szemléli, ’s vizsgálja: alkalmasint azt sejdítendi, hogy e’ végzés belállapotaink forrongása közt hozaték, és nem mondand be kislelküen megnyugtatóbb eredmények reményéről. – A’ népnevelésről előterjesztett választmányi munkálatnak első elve helybenhagyatott: hogy t. i. kiki gyermekét neveltetni, vagy elemi tanodába járatni elkerülhetlenül köteleztessék. De elejteték a’ másik elv: hogy a’ népnevelés költségeit minden honpolgár vagyonának arányához képest viselje. E’ helyett az mondaték: hogy a’ ki gyermekét iskolába járatja, az fizesse a’ nevelés költségeit. Szerény nézetem szerint igy épen azokra vettetnék a’ népnevelés terhe, kik semmikép sem fogják viseltetni, 237t. i. a’ gyermekekkel leginkább megterhelt szegény sorsu atyákra; mert birtokosabb atya, ha több gyermeke van, magánynevelőt tart, vagy gymnasiumba küldi magzatát. De ezen elv szerint a’ mostaninál is siralmasb állapotra jutna a’ népnevelés sorsa; e’ szerint mostani tanodáinknak egy tizedrésze aligha fenmaradhatna, ’s ezek is jobb állapotból tengésre sülyednének alá; mert a’ mostani tanodák ’s tanitók nem az oktatásbérből léteznek. És az első elv irott malaszt maradna a’ második nélkül; mert a’ gyermekeket olly iskolába nem küldhetni, melly vagy fölötte szük, vagy tán épen nem is létezik. E’ részben is tehát jobbat reméljünk majdan kevesbbé mostoha időjárástól. – Belügyeinkről ezuttal hallgatok. Megyebeli magényéletünkben egy örvendetes tünemény jelentkezik. Ifjaink egyletbe léptek össze, mellynek czélja társalgás és olvasás utjáni müvelődés. Olvasmányul szépliteraturai, politicai, tudományos, leginkább magyar, de idegen irodalmu szülemények is szolgálandnak. Könyvtáruk már is több ajándékokkal ’s kölcsönökkel gyámolíttaték. Azon körülmény, hogy a’ tagok száma egy-két nap alatt ötvenre növekedett, ’s czélszerü végzései, sikert igérnek. Részvétlenségről volt eddig gyanusitva ifju ivadékunk. De ugy látszik, hogy részvétüket csak olly tér igényelheti, hova még a’ pártra szakadt ’s az egyéni kifejlődést nem türő állapotok el nem harapóztak. Ugy látom, hogy – becsök tudatában – pártok eszközeül szegődni irtóznak; kevesbbé viharos időt várva, mikor aztán áldozatot, magosan lobogandót, gyujtsanak a’ szabad belmeggyőződésnek, szenvedélyektől fel nem dúlt szűz kebleibken. Addig is mindinkább müvelik magokat, és egymás szeretetében élveznek gyönyört.
Kosztolányi Péter.
