Pest.
Pest.
Pest vármegyei követválasztás. Pest megyében azon gyönyörű egyetértéssel, mellyet ekkorig megzavarni semmi ármánynak nem sikerült, miután első alispán Dubraviczky Simon ur, a’ ns megyének két országgyülésen volt érdemes követe, határozottan kijelenté, hogy a’ követséget semmi esetre sem vállalná el, mondhatni, már a’ mult országgyülés után általánossá lett a’ vélemény, ’s a’ végperczig általános is maradott: hogy Pest megye gr. Ráday Gedeont és Szentkirályi Móriczot fogja az országgyülésre követekül választani. – A’ követválasztás ápril. 10-kére volt kitűzve, és mindenki nyugton vala, mert nem véltük, hogy ember találkozhassék a’ megyében, ki eléggé hiú, vagy nem tudnám eléggé mi legyen, azon érdemes férfiakkal vetélkedni akarni, kiket a’ közbizodalom olly méltán kijelölt. – És nyiltan csakugyan senki sem meré felütni személyes zászlaját, a’ rokon érzelmüek tömött táborában pedig természetesen senki sem volt, kit valaha a’ vetélkedés vágyának még csak árnyéka is megszállott volna. Azonban akadt még is egy két uri ember, ’s különösen egy, ki alkalmasint igen nem szeretné, ha megneveznők, kik ekkint okoskodtanak: izgassuk föl a’ köznemességet a’ házi adó ellen, hozassuk őket követválasztásra, buktassuk meg a’ házi adót, akkor majd Ráday és Szentkirályi a’ követséget el nem vállalják, rokon érzelmű barátaik közül szintugy senki el nem vállalja, ’s igy a’ követség majd planasucessio-képen szükségből szépen reánk marad. – Gyönyörű tervecske nemde? ha istentől van, ’s még gyönyörűbbnek látszanék, ha elmondanók, minő kétszinüséggel játszaték. – És folyt az izgatás Ráczkeviben, Áporkán, Majosházán, ’stb. de különösen Áporkán, mert ez hatalmas nemes község, maga mintegy 160 szavazatot ád, ’s az ügynél, mellyhez áll, hiven meg is marad, bármi csábitás daczráa tántoríthatlanul mindhalálig. – Áporka tehát nem csak szóval, hanem irásban is levelek által, ’s pedig igen különös alaku levelek által izgattaték; – Ráday, Szentkirályi ellen talán? – isten őrizz, hisz ez nagyon ügyetlen tactica volt volna, hanem izgattaték eme’ szavakkal: örökös portio, – fejadó, vérrel szerzett ősi szabadság ’stb. sőt a’ dolog annyira is ment, hogy a’ hirlapokból nem átallanák, talán a’ házi adó mellett vagy ellen szóló gyámokat a’ köznemességgel tudatni? nem, koránsem, hanem épen csak a’ szabolcsi bicskás gyülés alkalmas részeit közlék vele, ’s el nem mulaszták hasonló diadalra buzdítani! De hagyjuk a’ hosszas leirogatást; mondjuk inkább meg a’ dolog eredményét, hogy az izgatásokról 36 órával a’ választás előtt hirt vevén a’ jó ügy barátai: másfél órai személyes értekelés elég volt az áporkai derék nemességet (pedig ez nem jobbágy-telken lakik) ez ügy igazságáról annyira meggyőzni, hogy a’ csábitó levélkéket kézhez nyujtván, szavokat adák, miképen a’ nem adózunk-ra azt felelik: „de biz’ adózunk magunk javára önmagunknak.” És a’ nem adózunk-kal izgatók 160 ember közül négyet valának képesek csak meghódítani; – a’ többek majosházai, vasadi, tasi, ’stb. nemes társaikkal egyetemben, annyira nem hajtottak a’ csábitásra, hogy a’ választás előtti éjjel, már Pesten, egy bizonyos emissarius ur szállásukra menvén, őket a’ házi adó ellen agitálni, őt szép csöndesen kihallgatták, aztán megfogták, ’s minden bántalom nélkül kitették az utczára, egyszersmind megintvén őt, hogy hagyjon fel a’ csábitással, mert pórul járhat. – Az illy nemességet, mellynek keble igazság, ’s okos szó előtt mindig tágrva van, melly zavarra rendetlenségre soha ki nem csapong, illy nemességet öröm látni jogai gyakorlatában. – Ápril. 6-kán közbejött a’ zalai esemény hire, ’s a’ fővárosban villámsebesen terjedett el a’ hiedelem, hogy Deák a’ házi adó megbuktával a’ követséget Zalából el nem vállalja, ha csak e’ részben ott még a’ dolog jobbra nem fordul; ’s hogy Pest emgyétől a’ hon méltán megvárja, hogy őt a’ nélkülözhetlent az országgyülésre követül küldje. – Választás előtti délutná, mintegy 400 személynyi tömeg a’ fővárosi nemesség közül megyénk egyik leghatályosb tagjának Patay József tbirónak házához vonult, kinél szokottan a’ RR. ’s tisztikar közül sokan értekezésre összegyülve valának, ’s az említett fővárosiak kijelenték, hogy ők Deákot akarják követül választani. Patay tudatá velök a’ körülményeket, ’s Deáknak ingatlan elhatározását, a’ követséget más megyéből el nem vállalni, ’s ők a kölcsönös értekezésre ott maradott bizományosak, jelentéséből meggyőződtek, hogy illy körülmények közt, sem a’ megyéhez, sem a’ Deák iránt tartozó tiszteket, kimélet és szeretet tekintetéhez nem illenék, neki puszta tisztelkedési elválasztás által kellemetlenséget okozni. Hogy designált követeink vetélkedhetnek a’ visszavonulás szerencséjében, ’s hogy elválasztása csak az el nem vállalás teljes bizonyossága miatt maradhatott el, azt már fentebb a’ v.czikkben emlitők. Egyébiránt a’ pesti követválasztás azon méltósággal, renddel ’s egyetértéssel ment véghez néhány percz alatt, mellyel Pest megye méltán büszkélkedhetik. – Választás előtti napon a’ főispáni helyettes urnál nyilvános conferentia volt, mi talán szinte lehetett némi hatással arra, hogy zavart okozni a’ mint ugyan senkinek sem sikerült volna, ugy senki ne is próbáljon. Másnap a’ nagy terem fuladásig tömve volt, a’ karzat fedél díszes hölgykoszorú köríté. Az elnök főisp. helyettes ur székét 10 órakor foglalta el, ’s miutután rövid szavakban a’ gyülés egyedüli czélját előadá, és szükség esetére a’ szózatszedő választmányt kinevezé, kijelentette, hogy távolról sincs szándokában a’ RR. korlátlan választási szabadságát bármi elnöki ajánlással korlátozni, hanem kéri a’ RRet, engedjék meg neki, mint egyes megyebeli nemesnek, kitől azon jogot, mellyek minden más nemes bir, megtagadni senki sem fogja, hogy ő lehessen első, a’ ki kimondja: Ráday, Szentkirályi éljen! és hangzott a teremben a’ két név közakarattal; ’s az elválasztott követek mély csöndességben a’ sokaság hallatára esküt mondottak, mellyet Nagy István főjegyző olvasott elibök, ’s a’ bennök helyzett bizalmat megköszönék; és a’ gyülés elégülten vidor kedélylyel oszlott el, mit csak a zalai esemény emlékezete zavarhatott meg. A’ nemesség zászló alatt, zene szó mellett tisztelkedett a’ követeknek, a’ követek viszont a’ nemességnek, ’s polgári ünnepeink legmagasztosbika be lőn végezve.
