Zala.
Zala.
Április 6. A’ duva a’ nyers erőszak nagy argumentuma győzött. Mit senki snem vala képes hinni, mitől akárhol másutt, mint Zalában, lehetett volna rettegni – szóval: a’ nagy fatum, nem Zala, hanem Hunnia fatuma teljesedésnek akar indulni. Azt gondolja ön: a’ házi adó megbukása aggaszt engemet? – Nem! én e’ mozgalmak hátérén egyebet látok: egy betölthetlen erkölcsi hézagot, egy mély politicai elsülyedettséget, mellye – mint a’ lélek mélyeiben fészkelő fájdalmat – csak a’ mindenható idő, csak a’ feledés, nyiltabban: csak a’ halál angyala gyógyithat meg. És mégis vannak még emberek a’ hazában, kik ennyi tanulság daczára is régi feudalis institutióink iszapában akarnak maradni; vannak 245emberek, kik a’ magas ég malasztjait hirdetve, a ’fertelmek csábitó almáját nyujták kigyósima mosollyal a’ lenge hitüeknek; vannak, kik saját aranybányáikból hordják az érczet ki, mellyből a’ bilincs, a’ szennyes és semminemű erénynyel meg nem váltható rabság bilincsei tagjaikra fonulnak; – igenis, vannak, kiknek a’ haza szent neve, a’ jövendő szebb reményei, az emberiség jobb hite üres hangok, kik dermesztő lelketlenséggel tépegetik szét a’ rózsafátyolt, mellyen át a’ haza egykori felvirágzását és dicsőülését minden jó, minden hű, minden csak némileg is igaz polgár szemlélte, vagy szemlélni vélte. – De közel van a’ Nemesis és a’ lángok, mellyeket a’ gonoszok gerjesztésének, saját jövendőjük fölött fognak összecsapkodni; és a’ kanóczok, mellyeket elszórtak, saját kebleiken fognak örök tűzgyanánt égni. Ez a’ világvégzet örök igazsága, melylet senki nem kerülhet el.
Ne kivánja ön, hogy a’ közgyülés elsőnapi eredményéről bőven értesítsem olvasóit. F – György táblabiró proclamatiója és a’ sz. persely fillérei – megtevék hatásukat, és a’ becsődített és felbőszített nyers tömeg harsány „nem fizetünk” kiabálásaival eldönté a’ házi adó kérdését. Az összes értelmiség, ide értve a’ magas aristocratiát is, kitünő egyházi és világi férfiak, sőt a’ köznemességnek is, jelesül a’ városokban lakónak, nem csekély része, egy szívvel, egy lélekkel a’ házi adó mellett nyilatkozott; de szavazatra nem kerülhetett a’ dolog, mert a’ bőszült sokaság, egyedül csak zöld kalapos vezérének, a’ bélyegzett és bűnkereset alatt levő H. D. ex-esküttnek hódolván, készebb volt a’ leggarázdább kicsapongásokat elkövetni, mint legalább csak törvényes rendet tartani. Az értelmiség és Zala nagy fiának, Deák Ferenczünknek kihallgatás egy nyomorú ember önkényétől függött. Jaj a’ nemzetnek, melly illy égbekiáltólag jogokat tapod be; ’s jaj a’ nemzedéknek, mellynek azt meggátolni nincs ereje!
Az első nap sorsa el vala döntve. A’ jobb rész – és ez három egyént és az emlitett nyers tömeget kivevén, a’ KK. és RR. összessége volt – némán, de vérző szívvel, szemlélék a’ durva erőszak diadalát. Más nap, ápril. 5-kén megfordult a’ koczka, a’ baromi durvaság nem fertőzheté többé teremünk küszöbét. Feszült figyelemmel várók dicső polgártársunk megérkeztét. Végre megnyilik az ajtó, halálcsend terjed el a’ teremben, ’s Deák Ferencz a’ jó, a’ tiszta öntudat nyugalmával arczán és keblében lép be. Zajos, szünni nem akaró és 13-szor ismételt „éljen”-vihar fogadja az érkezőt. A’ közös fájdalom nyilvánitásai után a’ választmány javaslotta követutasitás olvasása folytattatik, és a’ javaslat, azon szellemben készült javaslat, melly a’ Pest megyei utasitásnak is sajátja, pontonkint elfogadtatik. Ennek végével Csányi Elek főszoglabiró ama’ gyászos hir jelentésével siet a’ terembe, miszerint a’ haza menő köznemesség közül mintegy 345-en Kehidán keresztül utazván, bősz dühökben az utczákon égő taplót szórtak el, ’s Deák udvarát esti 8–9 órakor megrohanván, ott széltiben lövöldöztek; mire a’ kötelességöket ismerő és teljesíteni akaró éjjeli őrök a’ haramicsaport elébe állván, egyikük, egy 18 éves ifju azonnal megöletett, és többen megsebesítettek. Erre a’ falu derék lakosai közül számosan a’ csata helyére sietvén, a’ csendzavarókat és gyilkosokat a’ faluból kiverék ’s közülök ötöt elfognának. Későbben a’ haramiák közül egyet halva találtak, egy másik pedig – ugy beszélik – halálossebben várja végperczét. E’ jelentésre a’ RR. a’ köznemességet felbujtogató proclamatio koholója F–os György és czimborái ellen azonnal tiszti nyomozást kivántak rendelni; de Deák, ki nem csak mint polgár, hanem mint ember is olly nagy, – Deák, kinek rendíthetlen férfikeblét e’ gyászos esemény annyira megilleté, hogy könyek gördülének ki szeméből – Deák, mondom, közbeveté magát, ’s a’ csint egyszerűen gyilkosságnak kéré tekinteni, mire az elfogott bünösök a’ megyei börtönbe kisértetni rendeltettek. Ez a’ zalai események rövid de hű vázlata; és – kifürkészhetlenek az urnak utai! – A’ nemesis csudálatosan szövi néha polgári bűneinek súlyát magány életünk viszonyaiba! F–Györgyöt épen most fatum érte, melly a’ régi hellen tragicusok borzasztó fátumára emlékezteti az embert. Végül még röviden csak annyit, hogy H–Károly, és valamennyi értelmes ember, becsületszavát adá, hogy illy adóutasitás mellett egy becsületes ember sem vállalja el a’ követséget. – Isten velünk! ’s adja az ég, hogy jobb jövendő viradjon ránk! –
