Magyar tengerpart.
Magyar tengerpart.
Fiume, ápril 3. A’ kapitányság még ez év elején külde ki kebeléből egy, számos tagokból álló választmányt, véleményadás végett az iránt: mi volna a’ teendők során Fiume, ’s ez által az ország bel- ’s külkereskedésének felvirágoztatása tekintetében. Ezen választmány munkálatát beadván, a’ kapitányság következőkben pontosítja össze a’ honi kereskedés előmozditása ’s felvirágoztatása tárgyában a’ mulhatlanul teendőket.
Hazánk külkereskedése életbehozásának, ’s felvirágoztatásának nélkülözhetlen kellékeit a’ kapitányság először is két főpontra osztja, ’s ezek volnának: A. egy, Fiumében országos erővel épitendő kikötő; B. a’ közlekedési eszközök könnyitése ’s általános javitás.
A’ mi az első pontot illeti, fölöslegesnek tartja a’ kapitányság azon okok felhozását, melylek a’ Fiumében épitendő kikötő szükségét bizonyithatnák; mert hogy tengeri város, biztos kikötő nélkül, világ-kereskedésre föl nem emelkedhetik, sőt nagyobb hajózásbani felvirágzást sem remélhet, olly tény, mellyet bizonyitni nem kell. Fiume szabad rév, és kikötője nincsen; kivéve tehát védtelen a’ délkeleti szél – scirocco – iszonyatos dühnéek, melly csak egy rövid év lefolyása alatt is, mint ez a’ honi hirlapok után köztudomásra jutott, e’ révben négy hajótörést okoza. Ha tehát a’ nemzet magát a’ világkereskedés, ’s ez által eszközlendő köz jobblét nagy eszméjétől ’s azon reménytől, hogy egy fokhelyet birjon, mellyen át világkereskedését biztosan üzhesse, egy fokhelyet, mellynek kapukulcsa, minden külbefolyás nélkül, mindig ön rendelkezése alatt és saját kezei közt maradjno, mindörökre megfosztani nem akarja: világos a’ következés, hogy Fiume levén a’ magyar partvidéken, mind fekvésére, mind egyéb körülményekre nézve, az egyedül alkalmatos és főfigyelmet érdemlő hely, itt egy, a’ nagyobb hajók állomásozását biztositó kikötőről gondoskodnia kell. Igaz ugyan, hogy ’a fiumei kikötő épitésére, a’ mult év elején, a’ fölemelt sóári pénztárból, 117,199 ft. olly formán kirendeltetett, hogy e’ munkák, a’ fölterjesztett ’s legfelsőbb helyen kiigazított tervek szerint, három év leforgása alatt bevégeztessenek; azonban meg kell említeni, hogy ezen tervek, mintegy 16–17 év előtt készülvén, inkább az akkori körülményekre, nem pedig a’ hajókázás jelen, vagy épen jövendőre remélhető mozgalmaira számitvák; mert az ezen tervek szerint épitendő kikötőbe, csekély mélysége ’s keskenysége miatt, az elsőbb rendű, vagyis mélyebben járó nagy hajók be- ’s onnan ki nem evezhetvén, ez által a’ jelen kivánataihoz képest egyedül kitüzendő czél, t. i. egy, a’ nagyob hajók állomásozását is tökéletesen biztositó nagyobbszerü kikötő még el nem éretik, és ezek, a’ hajótörés veszélyének, ugy mint eddig, jövőre is kitétetvék; ezen körülmény is birá a’ kapitányságot arra, hogy, 1841. végén az itteni kereskedői küldöttségtől, ’s a’ fiumei kereskedők és hajóbirtokosaktól aláirt folyamodás mellett benyujtott kikötői tervet, a’ tervezett épités mellőzhetlen szükségéről meggyőződésben a’ kapitányság nemcsak elfogadta, ’s felsbőb helybenhagyás végett a’ n. m. h. tanácshoz fölterjesztette, hanem figyelmezvén arra is, hogy itt e’ szabad kerületi város közboldogulása vagy teljes romlása forog fen, ’s hogy minden késleltetés halálveszélyes, az érintett kikötő épitését, a’ halász-piaczi kőgát 36 ölnyi hosszabbitásával tüstint megkezdetni elrendelte, ’s e’ végre ezen, mintegy alapul szolgáló munkához tulajdon pénztárából nem csekély áldozattal, de egyszersmind hazafiui készséggel 20,000 pfttal. hozzájárult, melly munka jó sikerrel nagybob részint már el is készült. Ezen terv szerint az egész munka fedezésére szükséges költségek 216,000 ftra számittatnak, ’s ha bár ezen somma az egész kikötő épitésére tán nem is volna elégséges, a’ kapitányság még is ugy van meggyőződve, hogy ha a’ jövő országgyülés által e’ summa csak e’ czélra ajánltatnék is meg, ebből a’ fenálló halászgát szándéklott egyszerü meghosszabbitása már annyira eszközöltethetnék, hogy már ez is az érkezendő hajóknak a’ délkeleti szél ellen nem csekély biztositó menedékhelyet nyujtana, melly ha nemzeti pártolással még tovább folytattatnék, olly épitménynyé fogna válhatni, melly nem csak a’ jelen, de a’ kereskedés remélhető felvirágozandásával is hosszu éveken át tökéletesen kielégitő volna.
B. A’ közlekedési eszközök könnyitése, ’s általános javitása.
Közönségesen elismert dolog, hogy a’ szállitási költségek kérdése a’ kereskedésnek egyik legfontosb életkérdését teszi. Senki sem tagadhatja, hogy Magyarország földtermékben gazdag ország, ’s hogy azzá még inkább lehet; de hiába önté ki a’ természet honunk áldott földje fölött a’ bőség szaruját, ha a’ belfogyasztásból fenmaradott fölöslegét ki nem viheti, más nemzetek terményei fölöslegével ki nem cserélheti, egy szóval: ha productumainak a’ külföldre utat csinálni – és pedig ugy, hogy a’ szállitási költségek által ismét el ne veszszen, mi a’ termesztési olcsó ár mellett nyerhető – nem tud, minden földtermékekbeni gazdasága mellett, örökké szegény ország fog maradni.
Ha ohajtjuk: hogy a’ magyarhoni földtermékek, p. o. a’ gabonának kivitele, tegyük fel Angolhonba, lehetséges és nyereséges legyen; akkor egy mérő buzának a’ magyarországi termesztő jószágán olly olcsón kell termesztetni, hogy Londonba szállitva, a’ termesztési költségeknek, a’ termesztő ’s a’ kereskedő nyereségének, a’ szállitási költségeknek ’s vámoknak betudása mellett még is olcsóbban adathassék el, mint ugyan egy mérő buza, melly Angolhonbna termett; mert máskint a’ versenyt ki nem állhatja, ’s bár milly roppant legyen is egyébkint a’ két országban létező gabnaárra nézve a’ különbség, illyféle kereskedésről álmodni sem lehet. Bizonyos, hogy mindenik fölött a’ tengeri ut a’ legolcsóbb. Főfeladat tehát a’ termékeket legrövidebb ’s legolcsóbb uton a’ tengerhez szállitani. Magyarország ezt kétfélekép eszközölheti: a’ Dunán lefelé a’ Fekete-tengerbe, vagy a’ honon keresztül az Adriai-tengerbe. A’ Dunán való szállitásnak még igen sok és egy nagy nehézségei vannak, mellyeket elmellőzni nem is egészen mi tőlünk függ. A’ szállitás a’ Duna torkolatától Angolhonba drága, ’s a’ kivitel, háboru ’s békességtől, sőt még az orosz kormány kényétől is függ. E’ szerint tehát a’ honon keresztül az Adria-tengerhez vezető ut volna a legtermészetesebb, ’s fő figyelmünk ezen utvonalra volna irányzandó. Jelenleg a’ szállitási költségek ez uton, a’ változó ’s ollykor igen magas fuvarbér miatt Fiumeig, még a’ Luiza utoni vám miatt is, még felette magasok, ugy hogy ezek már a’ buzának értékének 85 egész 140 száztoliját teszik; a’ rozsnál pedig, árpánál, kukoriczánál és zabnál 150–től egész 300%-ig, sőt ezen felül is rugnak; miből világos, hogy ezen gabnanemüekkeli állandó, biztos kereskedésről, tengerparti kikötőnkben, jelenleg szó sem lehet; minek kézzelfogható bizonyitásául elég legyen felhozni, hogy maga Fiume, tulajdon fogyasztására, sokszor jutányosabban veszi a’ távol Odessából ide szálltott buzát, mintha ezt a’ közel Bánságból hozatná; továbbá a’ szállitások, a’ Kulpa hajózás bizonytalansága miatt Károlyvárosig, nagy hátramaradást szenvednek olly annyira, hogy a’ megbizások ollykor hónapokig sőt évekig sem teljesithetők, mi, főkép a’ gabnakereskedésnél, mellynek főfeladata a’ szükséges mennyiségek annak idejében hamarelőállitani tudni, felette ártalmas. Az tehát a’ kérdés: valljon a’ szállitási költségek kevesbíttethetnek e, és valljon lehetséges e’ a közlekedésbe nagyobb pontosságot hozni? A’ kapitányság teljes meggyőződése szerint mind a’ kettő eszközölhető: ha a) a’ Luiza ut a’ tulajdonos társaságtól az ország által megváltatik, és az utvám vagy egészen eltöröltetik, vagy legalább anyira leszállittatik, hogy ezen vámból csak az utfentartási költségek kerüljenek ki ezen megváltásra a’ tulajdonos társaság, a’ már történt alkudozások szerint, késznek nyilatkozott, és azért 1826-ik évben 1,200,000 ftot követelt; b) ha az ország középpontja: Buda-pest, Fiumével egy vasuttal összeköttetik; ezen ügyre nézve a’ kapitányság a’ nemzet pátrolását már 1842-ik évi jun. 13-ról ölt körlevele által felhítta; c) ha Eszéktől, vagy Sziszektől is Fiumeig szinte vasut épittetik; ezen vonal még akkor is szükséges volna, ha Pesttől Fiumeig vasutunk már lenne is, sőt ha kettő között kellene választani, szükségkép ennek volna az elsőbbség adandó a’ végett, hogy az aldunai részek, mellyek leginkább teszik Magyarország gabnakamráját, gabnájokat egyenesen Fiumébe szállithassák; d; ha az ország belsejében a’ közönséges utak is jobb karban tartatnak, mint eddigelé történt. Az ország- és mellékutak kijavítása, valamint az ezzel összekötött hidak épitése a’ civilisatiónak azon előmeneteleihez tartoznak, mellyek a’ kereskedést leginkább könnyítik, és tán inkább mint bármi más a’ civilisatió haladását elősegíték. Nem hiába is neveztetnek ezek „a’ nemzeti jólét ütereinek”, mert valamint ezek az emberi testben az életet föltételezik, ép ugy jó utak legnevezetesb fentartó eszközei egy jól rendezett statusgazdaságnak. Ujabb időkben Europa majdnem minden statusaiban e’ részben több vitetett véghez, mint az előtt egész századok alatt. A’ természet és ipar termékei ugy vannak minden országban elosztva, hogy ugyan egy ország egyik kerületének, igen sokat más kerületekből kell szereznie; a’ könnyített közlekedési eszközök tehát legnagyobb hasznára vannak, a’ belkereskedésnek, és ugyan egy időben a’ földmüvelésnek és a’ műiparnak, mert a’ szállitási költségek kevesbitése ép olly hatással van a’ szétküldött czikkek árára nézve, mint volna a’ termesztési avvagy készitési költségek kevesbitése. A’ roppant eredmények, mellyeket egy élénk belkereskedés szül, kötelességévé teszik a’ statusnak mindent elkövetni, mi azt biztosithatja, virágzóvá teheti; és igy ideje, hogy e’ részben már mi nálunk is tegyen egy lépést előbbre a’ törvényhozás. Még egy tárgy volna hátra, melly honi kereskedésünket, a’ külföld irányában, rendkivülileg élénkithetné, és ez: C. a’ külföldi vagy is a’ siciliai só behozatalának olly feltételek alatti megengedése, hogy ez által a’ kir. kincstár kárt ne szenvedjen, valamint ez 1809. előtt e’ részeknek t. i. a’ szent koronától való elszakadásáig e’ partvidéken divatozott. Kimondhatlan hasznára s’ nyereségére szolgálna ez a’ kereskedések és hajózásnak, minthogy a’ most üresen érkező hajók viszteher gyanánt sőt terheltetnének, a’ kir. kincstári sóraktáraknak, bizonyos meghatározandó csekély árért mázsáját p.o. 25–30 kr-ért eladandót; melly behozandónak mennyiségét, ha évenkint csak 200,000 mázsára teszszük is, a’ kincstári árt pedig, mellyen eladandó volna, csak 2 frtra szabjuk, már ebből, azon felül, hogy ’a népesség hasonlithatlanul jobb sóval láttatnék el, magára a’ kincstárra nézve évenkint 300,000 pft. tiszta nyereség háramlana. Jelenleg ezen sónak behozatala a’ kereskedés és hajózás legnagyobb kárára egészen és szigorún tilalmazva van. Hsoszasvolna e’ tárgyat itt kimeritőleg fejtegetni; azért fentartván magának a’ kapitányság ebbeli postulatumát követei által, annak idejében az országos KK. és RR. eleibe terjeszteni, elég legyen ezennel csak röviden érinteni, hogy ezen jogszerű kivánsága, régi gyakorlatban és kiváltságokban valamint világos élő törvényeinkben, nevezetesen az, 48 25/27: 13. és a’ koronázási diploma 3-ik §-ban gyökerezik. És ezek volnának azon pontok, mellyek teljesülésétől biztosan várja a’ kapitányság honi kereskedésünknek, valamint e’ tengervidéknek is felvirágzását, és mellyekre nézve az ország törvényhatóságait körlevél által felszólitá, hogy azokat az országgyülésen követeik által pártolják. A’ nemzeti gazdaságban elemeinek csak felületes vizsgálatából is kitünik: hogy a’ kormány és status kötelessége a’ kereskedés ellenében inkább nemleges mint tevőleges; tudniillik a’ kereskedés akadályait elháritani inkább, mint azt positiv kedvező rendelményekkel elősegiteni akarni, és ezért kereskedési tárgyakban a’ kormányok többnyire nem abban hibáznak, hogy kevesebbet tesznek mint őket illetné. Ha ezen, kereskedésünket gátló akadályok, mellyek itt pontonkint kiszemelve előadák, a’ törvényhozás által lesznek hárítva, akkor bizvást előállhat a’ kereskedési testület, és akkor ő rajta lesz elmondani: most hagyjatok minket cselekedni: – laissez nous faire.
