Vezérczikk. (A’ pillanat kénytelensége.)
Vezérczikk. (A’ pillanat kénytelensége.)
Sürűdnek a’ bősz jelenetek, mellyek a’ magyar megyei szerezetet is tőben megingathatják ugyan, de hogy a’ nemesség jelenlegi állását minden bizonynyal compromittálják, ’s hogy annak a’ mostani állapotban maradhatását lehetetlenné teszik, azt minden látnoki tehetség nélkül teljes bizonysággal mondhatni. Gömörben ismét egy irtózatos barbar nap volt; egyike azon napoknak, minőket másutt csak forradalmak mutatnak, midőn egy felbőszitett kevesebbség fokosok ’s bicskaszurások által ví ki a’ fegyvertelen többség ellenében csábitóinak pillanatnyi győzedelmet, ’s a’ vak düh mámorában Sámson-kint szentségtelen kezekkel összerázza az épület oszlopait, és rázza és addig rázza, mig a’ roskadó boltozatok másokat is talán, de őket a’ bőszülteket, minden bizonynyal porrá zuzzák. – Még nem olly régi dolog, hogy a’ hivatalvágy a’ vad erőszak féktelenségét bevitte a’ megyék teremeibe; még élnek a’ férfiak, kik ezt legelsők tevék, ’s kik akkor nem hitték talán, hogy a’ kőrakás, mellyen ohajtásuk czéljához felemelkedtek, a’ szabadság romjaiból áll; – im örülhetnek telkeik emlékének, a’ vétek burjána buján tenyészett, már is beteljesedett, mit két év előtt jósolánk, midőn ezt nemzeti veszélynek mondók; ’s ha minden ép értelem, ha minden jóakarat, bármi szinezethez tartozzék is különben, aprólékos véleményharczait fegyvernyugvásra téve, vállt vállhoz nem vet a’ már-már oriássá növekedett szörnyeteg levivására, teljesedni fog azon szavunk is, hogy ez öngyilkolás; mert a’ ki bünt vet, az kárhozatot aratand minden bizonynyal. – És jól megértsétek, hogy mit tesz e’ szó: öngyilkolás; mert akár mi történjék bár, akár hová fejlődjenek bár a’ nyers erőszakkali hősködések kiszámithatlan végeredményei, egy minden esetre bizonyos: az t. i. hogy a’ középrend ’s a’ nép megmarad; ezt fölemészteni nem lehet; ’s azért jól meggondoljátok, hogy mit tesz e’ szó: öngyilkolás.
De mi történjék hát e’ vészes viharnak ellenében? Türje e, türheti e’ nemzet és kormány, hogy azon néhány ismeretes bicska-, fokos-, pisztoly-, hősvezér, kiknek czéljok, irányuk és cselekvésök indokai nyitvák a’ nemzet előtt, mint egy nyitott könyv betűi, kiket a’ conservativ párt elvhőseinek fogadni vagy elismerni bizonyosan pirulna, kikről lehetetlen hogy el ne mondja, mit Tell mondott Johannes Parricidáról: Wir haben nichts gemein mit euch, – türheti e mondom nemzetet és kormány, hogy illy emberek nemzetünk hirét, nevét, becsületét, lételét, jövendőjét büntetlenül compromittálják? – Mi tudjuk – igen jól tudjuk, hogy mi veszélylyel jár e? szót kimondanunk, – kezünkben a’ bizonyitványok, a’ gyáva névtelen fenyegetések; de azért kimondjuk, ki kell mondanunk, hogy ezt türni nem lehet, türni nem szabad. – Mi történjék hát, hogy türve ne legyen? Mindenek előtt emelkedjék fel a’ törvény, szent erejének mindenható ostorával ’s a’ köznemzeti indignatio erkölcsi erejétől támogatottan, sujtson minden vétkest kérlelhetlen szigorusággal, és pedig lerázva minden sántaságot ép olly gyorsan, mint minő szigorún.
Másik az, hogy a’ megyegyülések szabadságának megóvására sikeres törvényt kell alkotni. – Ha ki elég erős polgárérzettel bir egyszerre fölemelkedni a’ gyökeres orvoslat magas szempontjára, az valószinűleg egyetértend velünk, hogy ezen bajok csak az által lesznek gyökeresen orvosolva, ha gr. Szécheny szavaival élve: féligmeddig feudalis, féligmeddig aristocratiai alkotmányunk képviseleti rendszerré átalakittatik. – És beláthatlanok az isteni gondviselés utjai! ha ki még csak néhány hónapok előtt is népképviseletről, tehát képviseleti rendszerről mert szólani, lehurogattaték, kigúnyoltaték; ’s most? – azt hiszem a’ képviseleti rendszerré átalakulás leghőbb barátai erkölcsi erejök utólsó izmainak is megfeszitésével 10 hosszu éven át sem voltak volna képesek e’ kérdsét az összs értelmiség közmeggyőződéséhez olly közelre vinni, mint a’ szatmári, szabolcsi, nyitrai, veszprémi, zalai, vasi, gömöri ’stb. események vivék; egy hang hallatszik végig Kárpátoktól Adriáig, hogy a’ dolog igy nem maradhat, ’s ha a’ képviseleti rendszerré alakulás gyakorlati része olly könnyü volna, mint elterjedett a’ sürgető szükségérőli érzelem: a’ jövő országgyülésről aligha törvényben nem hoznák haza követeink. –
Egyébiránt ha illy gyökeres orvoslatra akár erőben, akár akaratban még meg nem értünk volna, némi enyhitő lépésekre sem hiányzik a’ lehetség. – Ezek közé tartozik a’ honoratioroknak, de adófizetési föltétel mellett, a’ megyegyüléseken szavazatjoggal felruházása, ’s legalább annak megengedése, hogy szabados, vagy privilegiált vagy megváltott községek például minden 500 lélek után egy képviselőt küldhessenek a’ megyék gyüléseire, melly képviselőknek qualificatióját ’s évenkinti ujra választásuknak módját törvény által kellene meghatározni. – Ide tartoznak végre a’ kicsapongások megtorlására bölcs óvatossággal, nehogy a’ szabadságnak üstöke néhány kezébe kerüljön, alkotandó törvények; ’s kiváltkép a’ büntetésnek azon neme, hogy a’ ki közgyülési jogával tettleges erőszakra visszaél, az személyére nézve jogát bizonyos évekre, ’s a’ vétek fokozata szerint egész életére is elveszitse.
Mindenek felett pedig erkölcsi erő, és szigorú törvényszerüség a’ mi szükséges. – Egy nemzetnek nyulánk élete van, sok vihart elbir mig összeroskad; de van gy, mit elbirni nem képes ’s ez az önmagáról lemondó visszavonulás. Ez mindig ’s mindenütt bizonyos halál. – Isten őrizze ettől ügyünket. A’ haladási párt szent ügyét ekkorig még, istennek hála, törvénytelen eszközökre vetemülés nem fertőzteteté, reméljük jövendőben sem fertőztetendi; azonban olly gyáva sem lehet, hogy elveinek bizonyos diadalát néhány ismeretes cortesvezér gyalázatos bujtogatásai által compromittáltatni, ’s még a’ szólás törvényes szabadságát is ledorongoltatni engedtesse. – De némelly, magokat conservativeknek vallani szerető organumok gondolják meg mit cselekszenek. – Ha a’ haladás elvének életbe-menetelét a’ szabadalmak párthivei minden erővel gátolni akarnák, ezt igen természetesnek találnók, ’s ezt olly kikerülhetlen crisisnek hinnők, mellyet megelőzni csak az által lehetett volna, ha a’ haladási elvek, túl az olcsó liberalismus hangos szóhatárán soha meg sem is pendittetnek; ámde minálunk (’s ezt némi nemes önérzettel is szabad mondanunk) a’ haladás ügye a’ nem-akarásnak már annyira fejére nőtt, hogy azon reactio, mellyet igen természetesnek találtunk volna, legfölebb egy-két hirlap irónak szűk körére szorul; mert ezt csak nem akarjuk róluk feltenni, hogy a’ szabolcsi, zalai, gömöri ’stb. hősöket a’ conservativ párt organumainak ’s azoknak gyalázatos működéseit a’ conservativismus reactiójának vallani nem irtóznának. – Azért még egyszer kérjük, fontolják meg mit cselekszenek; és szünjenek meg azon pártot, melly a’ haladási kérdésekben olly megtörhetlen erőre emelkedett, miszerint még olly kényes tárgyban is, minő az adó, csak a’ nyers erőszak felizgatása által lehet győzelmét pillanatnyilag kétségbe hozni, szünjenek meg – mondám – ezen pártot, minden ép értelmü gyermek által is botor vádaknak elismert haszontalan gyanusitásokkal illetni; mert ha ezt teszik, magokat a’ köznemesség bujtogatóival identificálják, ’s nevezzék ezt aztán reactiónak, nevezzék a’ minek tetszik: de emlékezzenek meg, hogy kétélű fegyvert vettek kezükbe.
Még egy szót. – A’ magyar journalistica sokszor igen különös jeleneteket mutat. – Most legközelebb gr. Majláth János ur azon nézettel lép föl, hogy Zalában a’ conservativ párt némelly emberei támadták meg Deák személyében azon pártot, mellyet a’ gróf vágtató pártnak nevez. – Vigyázzon a’ nemes gróf szavaira; – ő, ha jól tudjuk, magát conservativnek vallja; ha tehát a’ zalai megtámadókat is conservativeknek hiszi: ugy előttünk áll a’ conservativ szónok értelme, magyarázata; ’s ezt tudni jó, e’ magyarázat gyümölcseit az adó megtermendi. De gróf ur tovább megyen, azt mondja: hogy az oppositio két részre hasonlott; egyik, melly Deákkal tart, másik a’ vágtató párt, melly többet és másképp akar mint Deák Ferencz; ez tehát a’ pesti Hirlap pártja nemde? – ’S én kérdem a’ grófot: hol talál Deák Ferencz politicai életében egyetlenegy betűt, melly a’ grófot feljogositaná Deákra reá fogni, hogy a’ Pesti Hirlappal egyet nem ért? – Én szerencsés vagyok magamat azok közé számithatni, kiket Deák barátságával tisztel meg; én ismerem szivének minden érverését; de ezen szoros meghitt baráti viszony által sem véltem magamat soha arra felhatalmazva lenni, hogy magamat Deák Ferencz politicai hitvallásának tolmácsaul vesem föl, ’s azért más szavaira, mint mellyek nyomtatásban a’ közönség kezein vannak, soha sem hivatkozám; – és ime gróf Majláth János ur áll fel Deák politicai hitvallomását tolmácsolni, ’s meghasonlást kürtölni az oppositio soraiban! – Kérdjük a’ nemes grófot: honnan tudja azt a’ mit mond? ’s mikor bizta meg őt Deák Ferencz, hogy az ő politicai hitvallomásának tolmácsa legyen? Deák szólni fog, ha és a’ mikor szükségesnek látja; nem fog, ha szükségesnek nem látja; de arról bizonyos vagyok, hogy méltóságos gróf Majláth János urat szive rejtelmei tolmcsának felkérni sohasem fogja.
