Visszatorlás a’ Világnak.
Visszatorlás a’ Világnak.
A’ „Világ’ szokott bölcs tactiája, ’s azon sokszor bizonyitott mély politicai avatottsága szerint, minélfogva ép azon politicai nyilvános dolgokról igen ritkán tud valamit, a’ mellyek előtte, mellette, körülötte történnek, utólsó számában egy heves diatribába bocsátkozik a’ Pest megyei követek által letett eskünek azon záradéka ellen, miszerint hitet tevének, hogy hat évig kir. kinevezéstől függő hivatalt nem viselnek. – Illoyalitásnak nevezi azt, mit Pest megyétől most nem várt; gyanusitja Pest megye RReinek a’ király iránti hódolatát; gúnyosan kérdi: ha illy módokkal akarnak e a’ fejedelem ’s nemzet között bizalmat eszközölni; ’s fenyeget, hogy ő nekik is (t. i. a’ Világ urainak) igy lesz „hozzátok” (!) bizodalmuk. – Ezen utólsó phrasis bizonyos Wichtigmacherei szinében van irva, mintha sejtetni akarnák a’ távollevőkkel (mert hisz itt Pesten – wir kennen unsere Pappenheime –) hogy ők! isten tudja minő valakik; ’s az ő bizodalmuk! isten tudná minő fontos portéka. – Tudnia kell a’ nyájas olvasónak, hogy a’ Világ nagyon szeretné, ha legalább félhivatalos kormánylapnak hinné őt a’ közönség (a’ mint egykor az augsburgi kávénnéike őt e’ nevezettel meg is tisztelé, ’s ő e’ megtiszteltetésnek teljességgel nem is mondott ellene); – mert ez legalább kölcsönzött fontosságot adna neki, a’ magyon jól esnék annak, a’ ki saját fontossággal nem bir. Én szeretném, ’s azt hiszem elvbarátaim is szeretnék, ha a’ kormánynak nem csak félhivatalos, hanem egész hivatalos organuma is volna a’ politicai journalistica mezején; de a’ Világ bizony nem az; – ’s azért magát néha – mint nem régiben a’ kir. városok követválasztási statutumára nézve is, igen vigjátékosan blamirozza. – Igy hát ti, kiket megfenyeget, hogy majd lesz bizodalma hozzátok, a’ részben legalább nyugodtak lehettek, hogy ez az ő bizodalmatlanságuk nem valami olly igen nagy szerencsétlenség, melly a’ nemzet és kormány közli bizalom megzavarására vezethetne. – Egyébiránt a’ mi magát a’ követi esküt illeti: ha Pest vármegye ezen esküt most határozta volna, vagy legalább ha nem most határozta is, de a’ dolog most discussiora kerül vala, ’s Pest megye RRei borús időkben hozott határozatukhoz, most is hajthatlanul ragaszkodtak volna, a’ Világnak epés gyanusitó diatribája habár mindig illetlen ’s a’ féktelenségig illoyalis, de legalább korszerűtlen nem volt volna, ’s legalább nem jelennék meg holmi Jago-forma szerep szinében, ’s legalább nem lehetne róla joggal elmondani: hogy minden legkisebb politicai tapintat nélkül, akarom hinni, tudatlanságból, nehogy azt mondjam malitiából, olajat öntöget a’ hamvadó zsarátnokra. – Ámde mikint áll a’ dolog Pest megyében? A’ hivatal-nemviselési követi eskü, mint igen sok lépés alktományos nemzetek életében, mellyek nem lelketlen gépek, hanem rokon ’s ellenszenvüket körülmény szerint nyilvánitható nemzetcsaládok, olly körülményeknek volt szüleménye, mellyekről minden honpolgár 260azt mondja: istennek hála, hogy túl éltük; – de azon időknek, azon körülményeknek természetes corollariuma volt, – volt a’ kóranyagos idő üterének egy lüktetése, nem tettetett, nem hazudott, hanem valódi állapotnak hű ’s igaz jele. – Az idő azonban, istennek hála, derült, ’s derültek vele az érzelmek is. ’S a derültebb időjárásban elkövetkezett Pest megyében az első követválasztás; ’s az azt megelőző napon a’ megye tisztelt főispáni-helyettesénél nyilvános conferentia tartaték, mellyen 30–40 ember volt jelen, ’s mellyen mindenki jelen lehetett, mellynek hát eredményét a’ helyben levő „Világ”-nak nem tudni nem szabad; ha politicai hirlap nevére érdemesnek tartatni akar, – ha politicai organumnak meri magát nevezni. – És ezen nyilvános conferentiában szóba hozaték az eskü érdeklett záradéka is; ’s az az iránti nyilatkozások annyira tanusiták, hogy azoknak, kiknek őszinte jóakaratát és szent szándokát, a’ Világ indulatosan malitiosus rodomentádákban gyanusitja, soha sincs az idő kivánatinak megértése végett a’ puszta gunyból compingált fontolva-haladók tanácsára szüksége; miszerint épen nem tisztelt egyén, kinek egy kissé jobban legitimálható hivatása van a’ kormány józan érdekeit képviselni, mint minőt Világ uraimék affectálnak, hogy mondom azon tisztelt egyén is, ép a’ közrend kölcsönös bizodalom ’s egyetértés, ’s igy a’ kormány érdekében is teljes megnyugvását jelentené ki, hogy a’ követválasztási gyülés valamint más akármire nézve, ugy erre nézve is tanácskozások ’s vitatások mezejére ne sodortassék; hanem a’ tárgy a’ legközelebbi tanácskozó gyülésen vétessék tanácskozásába, ’s most a’ régi határozat egyszerűn teljesittetvén, majd akkor intéztessék el a’ megye RReinek idő ’s körülmény kellékeit felfogni tudó bölcsessége szerint. Már most, miután ezen körülményeket köztudomásra bocsátám, a’ fontoló Világnak vakdüh pillanatában merő piszkos epébe mártott tollal irt megfontolatlan kikelésétől, a’ röviden idézetteken kivül, még csak egy kifejezést emelek ki: „E’ záradék – igy szól a’ Világ – legundokabb, leggyávább neme a’ gyanusitásnak, mellyet egy nemes testület a’ fejedelem ellenében mutathat!!” És most kérdem én: becsületes honpolgár tollába illő szavak volnának e ezek még azon esetben is, ha a’ fentebbi loyalis körülmények közbe nem jőnek, ’s a’ kérdéses záradék ma is akkint áll, mint állott 1837-ben? Kérdem, nem mondom illő de csak szabad is volna ez a’ fejedelem fölkent személyét a’ politicai surlódások vitatásaiba, illy tiszteletlenül bele keverni; és szabad volna e e’ nemzet közepett, mellyet felséges uralkodói generosa natio névvel tisztelték meg, melly a’ kormány iránti legfájdalmasabb panaszok korszakában is fejedelme iránt hűségben, tiszteletben, szeretetben, ragaszkodásban soha meg nem fogyatkozott, ’s keble fájdalmát fejedelme személyére soha át nem vivé; szabad volna e mondom e’ nemzet közepett, – egy díszes megyét, melly a’ hűségnek nem egy jelét adá, minőről némi gyáva lelkeknek fogalmuk sincs, otromba vakmerőséggel arról vádolni, hogy ezen megye felséges fejedelmét legundokabban, leggyávábban gyanusitja? – Én tagadom, hogy ez szabad volna, és állítom, hogy ez szemtelenség, illetlenség, vétkes féktelenség; – és intem a’ Világ nominalis és realis szerkesztőit: tiszteljék fejedelmüket, tiszteljék a’ nyilvános vitatkozás constitutionalis határait, ’s emlékezzenek meg, hogy a’ piszkolódások türelnmének is van határa, ’s hogy egy törvényhatóságnak fejedelme felszentelt személye iránti hűségét büntetlenül kétségbe vonni nem lehet; a’ Világ pedig egyenesen ezt teszi; midőn Pest megye RReit arról meri botor elbizakodással vádolni, hogy fejedelmöket undokul, gyáván gyanusitják. – Komolyan felszólitom tehát a’ Világ szerkesztőjét, hogy ezen ’s ehez hasonló gyalázó kifejezéseit merőben vonja vissza: különben a’ törvényes következéseket magának tulajdonitsa.
Egyébiránt a’ fentebb emlitett conferentiára visszatérve, tanulja meg a’ Világ, hogy igen rosz szolgálatot tesz a’ kormánynak, mellynek olly igen akar szolgálni, ha tudatlanságból vagy malitiából eredett kikeléseivel ép akkor compromittálja a’ nemzet és kormány közti bizodalom állapotját, midőn az mindkét részről a’ legloyalisabb téren van. – Azonban én hiszem, hogy azon állapot, mellyre Pest megyében ez ügyet ép a kölcsönös loyalitás helyezé, a’ Világ által compromittálva még sem lesz; de csak azért hiszem, mivel azon világtalan Világ sokkal csekélyebb fontosságu, mintsem valamit compromittálni képes volna. – Végre még a’ mi a’ Világnak azon állitását illeti, mintha ezen eskü a’ közbizodalommal elválasztott pesti követekre nézve is szégyenteli és sértő volna: reménylem, mindketten megbocsátandnak, ha nevökben merek szólani ’s azt jelentem ki, hogy a’ Világ igen jól fogja tenni, ha Ráday és Szentkirályi becsületének kéretlen lovagjává magát fel nem veti; mert mnidketten sokkal jobban tudják ’s érezik, mit kiván az ő szeplőtelen becsületök, mintsem a’ Világnak az ő becsületök melletti, illy fogadatlan prókátoroskodását, becsületök sértésének ne éreznék.
–X–.
