Vas.
Vas.
Szombathely, ápril 9. előttünk lebeg a’ mult hét gyászos eseményeinek szívrázó emléke, melly lelkeinknek pillanatnyira vissza-visszatérő nyugalmát végző sebhelyeivel még soká fölrázandja. Annyi szent küzdelem gyümölcsét gyászoljuk e, melly megyénk politicai mezején, a’ legtisztább keblek feszitett buzgalmából kezde a’ legujabb években föltünedezni, melly egy szebb jövendő reménye által legalább lelkesité a’ küzdés erejét, levíta a’ kitürés kellemetlenségeit, ’s mellyet ezen viharos pillanatok tomboló ereje egy villám csapásával megsemmisitett? vagy ezeket, mint parányi mellékességekét figyelmünkből kivetve, gyászoljuk inkább lelkünknek teljes bujával ezen remények és küzdések éltetőjét, nemzeti létünk életgyökerét, a’ tanácskozás szabadságát? – Hazánk legujabb történetében, egy edig ismeretlen zsarnokság készül szerepelni; alig pihente ki magát a’ nemzet küzdéseiből, mellyeket legfőbb kincse, szólásszabadsága érdekében vívott, ’s már ugy látszik síkra készült szálni öngyermekeivel, hogy az ezer veszély között fentartott szabadság romjait maga temesse el. De mit tépegetem föl a’ sebeket szavaim panaszával, – hasonló ez a’ keservhez, melly sirok fölött hangzik el. – – Két igen fontos nap közelge felénk, mellyeknek mindegyike külön véve elég volt volna megyei életerőnk tényezőit teljesen fölizgatni. Most karöltve jöttek, egyiknek eredménye a’ másikát is hordva kebelében. Ápr. 3-án követutasitás, 8-án követválasztás; – ha egyéb körülmények közt ezen napok tán nem birtak volna is olly nagy közérdeküséggel, az adó kérdése ezt megteremté mindeneknek. Hogy azonban az ápr. 3-kai eseményeket az olvasó valódilag megismerje, szükség némellyeket említeni, mellyek nélkül felőlünk alapos itéletet nem hozhatna. Létezik megyénkben egy nem rég alakult párt, melly különösen a’ mult évi tisztujitás óta majd elhatárzó befolyást kedze ügyeinkre gyakorolni, ’s a’ mint kebelében nevezetes értelmi súlyt, de különösen sok elszánt akaratot számlált, hatalma a’ közélet hullámzásai közt természetesen minden kérdésnél növekedett. A’ haladási ügy minden kérdése tárgya volt küzdésének, ezek között tehát az adó jelenleg méltán a’ főhelyet foglalá el; működött is feszitett buzgalommal ezen főkérdés népszerüsitésében, ’s buzgalmának nem csekély sükere mutatkozott. ’S ezeket méltánylásul annál elfogulatlanabban elismerem, mivel ámbár elveit nagyobb részint osztám, de személyes viszonyaimnál fogva körébe nem tartoztam. – Azonban, mint tudjuk, az illy növekedő hatalom vetély nélkül nem maradhat, ’s minden haladás valamnit erejét növeli, ugy elleneinek boszuvágyát ingerli. Keresve sem találkozhatott volna tehát megbuktatására, népszerütlenitésére alkalmasabb ürügy, mint az adó-kérdés. Illy formán kettes erő idézte föl az ápr. 3-kai történteket, elv t. i. melly az adómentességben az alkotmány főkérdését találta, és szenvedély azon párt személyei ellen. – Kitűzve voltak tehát a’ nép boszujának, névszerint s. – f. biró, mint ezen párt egyik legnépszerűbb ’s cselekvőbb tagja, ugy Sz.– t.f.j., kit e’ párt egyik követül jelölt ki, – általában pedig azok, kik adó mellett szólandanak. Illy hirek szárnyaltak a’ 3-át megelőző napokon, ’s előestéjén különösen, a’ számosan összesereglett nemesek között némellyek, mint gr. Sz. J. E. B. megkérettek közrendü ismerőseik által, hogy az adó mellett ne szóljanak, mert rosz vége lesz, mert a’ ki első mellette fölszólal, ablakon dobatik ki ’stb. De népünket szelidebb jellemünek kellett hinnünk, legalább eddigi magaviselete után, mintsem, hogy illynemü demonstratiokat lehetőnek hihetnénk. A’ gyülést főispáni helyettesünk a’ legloyalisabb beszéddel nyitá meg, tartalma bizonyára lecsilapithatá a’ legzajlóbb szenvedélyeket is. Beszédje végén biztositva mindenkit, hogy egyedül a’ többség kivánatára fogja jelen esetben is a’ végzés kimondását alapitani; de más részről komolyan ki is kérte, hogy a’ tanácskozási szabadság szentségét tisztelve, minden szóló teljes csendességgel kihallgattassék. Illy biztositásra azt hinné az ember, lecsilapul a’ szenvedély, de nálunk ez nem történt; – szünni nem akaró zsibongás közt e’ szavak hallatszottak leginkább: „nem adózunk.” Végre sikerült egy t. birónak szóhoz jutni, ’s inditványozá, hogy miután a’ köznemesség a’ választmány munkálatát mind végig ki nem hallgathatja, vétessék föl ezek közül először a’ mi leginkább érdekü, t. i. az adó, ’s ősiség kérdése. Nagy éljen, és szózat a’ tömeg körül: „a’ 13-ik pontot kivánjuk” (ez szól az adóról.) A’ főispáni helyettes ur a’ közkivánatnak engedve, az adóról szóló pontot fölolvastatni rendelé. Midőn a’ főjegyző ennek azon szavaihoz ért, – – „közköltségek viselésében az ország egyéb rendü polgáraival együtt részt vegyenek” köz felkiáltás: nem fizetünk! nem adózunk! A’ főjegyző a’ pontot végig olvasni sükertelen erőködvén, szót remélve fölállott V. – J. –, a’ volt alispán. Azon őszinte vonzodás, mellyet népünk személye iránt viseltetett, áthatá ezt lángolásának jelen pillanatában is, ’s a’ szerette férfiut nagy csendben beszélni engedé. De csak pillanatnyi volt ezen engedelem, mert midőn fizetésre vonatkozó szavak hallatszának ajkairól, a’ tomboló „nem adózunk” eltemette beszéde folyamát. Az ő szívreható szavainak bájos csengése varázslott ugyan még két izben mely csöndet a’ zajló elem közé, ’s használta is ezen pillanatokat, hogy elébe adja, mikép legszentebb jogát, a’ szólás szabadságát fogja igy maga eltemetni, hogy ezt a’ legveszélyesebb zsarnokság a’ népuralmi önkény által akarja helyettesittetni, hogy a’ többség véleménye már az elnök ünnepélyes biztosítása szerint is kétségtelenül végzéssé leendvén, engedjék legalább az ellenvéleményüeket, önmegnyugtatásukra nézeteiket előadni; de mind hiában, az ujólag növekedve kitörő zaj között beszédét be nem végezhetve leülni volt kénytelen. És fölkelt gr. B.– L.–, ’s magasztos keblének fájdalmában, mellyet tiszteletet gerjesztő arczának minden vonása tanusitott, az ostromlott szólásszabadságnak legalább romdarabjait megmenteni kivánó, elszánt lélekkel rövid szavakban kinyilatkoztatja, hogy ő is adózni kíván. Példáját követé Sz.– J.– a’ nemes lelkü, szelid jellemü gróf, kinek jószivüségét e’ megyében ismeri nagy és kicsin, ki utólsó tisztujitásunk alkalmával, a’ nép érdekében szmátalanszor nyilvánított elveit gyakorlatba veendő, „a’ nép fiainak sorába ohajtott lépni, ’s mint megyei tisztviselő napjait a’ nép szolgálatára minden jutalom nélkül szentelni kivánta.” De mit érdeklik ezen parányiságok a’ népet? elég hogy ő merész volt vele ellenkező véleményét illy elhatárzó pillanatban is kifejezni, melly szerint „ámbár átlátá, hogy az ő szava a’ többséghez ugy áll, mint egy csepp az oceánhoz, de keble megnyugtatására kijelenté, hogy a’ közszükségekhez ő is részéről adózni kiván.” Ez volt az utólsó, mit a’ nép eltürt. Hullámzó tolongás lön a’ leült szónok körül, és szidalmak és fenyegetések közt egyre növekedett. A’ gróf a’ veszély elől menekülni kivánó, az asztalon keresztül menve a’ tulsó részen foglalt helyet. De itt is hasonló elemet talált, baráti nem voltak képesek őt megótalmazni, – megragadták mellénél, összeránczigálták, kiáltások hallatszottak: „dobjátok ki” – a’ zavar általános lön, az elnök az ülést fölfüggeszti, az üldözött grófot a’ teremnek egyik mellékajtaján szerencsésen kiszöktetik, a’ főispáni lak magános lépcsőzetén a’ második emeletbe föl vezetik, és zár által mentik meg a’ boszu elől. Az utczán össze sereglett nép fölkiáltoz az ablakon kinézőkhöz: „dobjátok le, hadd lássuk el itt lent”, kiáltás fölülről: innén kiszöktették már, de vigyázzatok, hogy el ne szökhessék. A’ teremben, még mi előtt ezen zavargások kitörtek, hangos fenyegetőzések hallatszottak B.– f.j. ellen: „ebből ma csak fótnak szabad maradni”; de különös keserüség mutatkozott a’ már fölebb említett S.– f.b. és Sz– t.f.j. ellen, kiket a’ teremben és teremen kivül fenyegetve kerestenek. Mig fent ezen zavarok történnek, a’ megyeház kapujánál egy szegény adózott vertek meg, ’s csak J.– t.biró kérésére bocsátották szabadon. „Ispion”, igy kiáltottak fölzudult szenvedélylyel, egy mérő buzaért akár benünket elárulni. Utóbb első alispán ur némelly községek előljáróival bemegy a’ mlgos elnök urhoz, ’s bocsánatot esedezve az elkövettekért, őt a’ gyülés folytatására megkérték. Elnök ur ő nga hajolva a’ könyörgők esdeklésére, a’ terembe visszajő, ’s a’ gyülést folytatá. Ekkor végzésnek kijelentvén, hogy a’ nemesség a’ házi pénztárban leendő fizetéshez nem kiván járulni, az ősiség megmaradása, a’ nem-nemesek birtok- ’s hivatalképtelensége iránti ’s már mult alkalommal közlött végzések a’ legnagyobb csenddel néhány perczek alatt meghozattak, a’ szózat is emelkedett volna. Csupán a’ követek napi dijai iránt folyt egy kis vita, ezt már csakugyan többen a’ nemesség által kivánták fizettetni, ’s hivatkoztak nagylelküségére, ez azonban következetesen elvéhez, „nem fizetünk”-kel válaszolt. Végzés *let: követ urak napi díjainak minő pénztárból leendő fizetése a’ midőn tanácskozás alá kerülend, pótló utasitás lesz a’ megyétől kérendő.” Igy fejeztetett be az ápr. 3-kai gyülés. Diadalmi énekek hangzottak a’ győzök ajkain, vajha ne váljék belőlök soha szabadságunk halottas éneke. Azok közt, kik levert lélekkel, sajgó kebellel lépdelnek az események szinhelyéről, látunk egy férfiut néhány barátitól körülvéve, kinek lelke tisztaságát, jelleme szilárdságát, érzete magasztosságát olly fényben láttuk ezen nap gyászos pillanatai között, melly előtt minden igaz érzésü honfi kebelnek hajolni kell. Ezen férfiu V.– J.– Engedje az olvasó, hadd vigyem figyelmét egy pillanatra e férfiu fénysugáros egyszerüségének körébe. Ő tizenhét éves hivataloskodása alatt megnyeré a’ népszerüségnek azon fokát, mellyben részesülni ritka pályázónak jut szerencse. Ez élte virágában első alispánnak emelé. Letette a’ hatalmat hamar kezeiből, ’s haza tért a’ falusi csend egyszerüségébe. Most barátai kérésére nevét a’ követválasztásra oda engedé; mind a’ két párt jelöltjei közé iktatá őt. A’ siker fölött tehát kétség sem lehete. Eljött ápril. 3-ka. Baráti előre látván a’ történendőket, esdekelve kérték, ne tegye ki magát ’s népszerüségét a’ bizonyos veszélynek, mellyet alig kerülhet el, ha az adó mellett fölszólal. De ő keble szent meggyőződésében, nem ismerve veszélyt, nem mellékes tekintetet, lelkének minden erejét összesité, hogy ha már az adókérdés veszve, a’ nap gyászos pillanatiból legalább a’ szószabadság romjait megmentse. Ő letette a’ nyilvános életnek azon nem megvetendő kincsét a’ népszerüséget a’ nép lábaihoz, ’s helyette elvivé bánatos lelke megnyugtatását. A’ Hirlap e’ megyei munkatársa keserü szemrehányásokkal ilettetett e’ napokban is, hogy V–ról, mig alispán volt, folytonos hizelgéssel emlékezett. Most csak nem lesz alkalmazható e’ vád, midőn a’ hatalomnak utólsó darabjait is önkényt távolitá el magától? Ám zárja el illy jellem előtt keble tiszteletét, ki teheti. Ápril. 4-kén a’ követutasitás folytattatott. Közel 50 pont haladtatott meg a’ legbékésebb és csendesebb modorban. Az ellenzéki párt, ugy látszik, egészen megadta magát. 5-én a’ tiszti ügyész tudósitást adott be a’ 3-kai kicsapongások szerzői iránt, ’s ezeknek előidéző okai közt emlitvén egy a’ megyei nemességhez szétküldözött fölszólitást is, mindezekre tiszti vizsgálatot kért. Ezen felszólitás imigy szól: „Nemes communitások!” Az uralkodó közszellemesek a’ nemesség kiváltságos jusaikon rágodnak, – és végtére a’ nyolcz századok óta élvezett szabadságunktól – függetlenségünktől megfosztani, – gonosz sznádékok. – Rendes adófizetés alá is vonni törekednek, és igy a’ nemességet egészen sirba temetni, – kinullázni, – vétkes feltételök. Ezen életünkbe vágó kérdésnek megoldására, jövő aprilis hó 3-ik napja tüzetett ki; – kivántatik tehát, hogy minden nemes ember, a’ ki alkotmányát jövőre is fentartani kivánja, és szabadságát szereti, Szombathelyen megjelenjen, – ne hogy ellenségeink szó többsége által felülhaladtatván, a’ nemesség jogai örökre, és visszapótolhatlanul eltöröltessenek. „Nem adózunk” legyen a’ jelszó! mellytől el nem állunk, – mert ha a’ sok szép és ékes szavakra hajolnánk, – halálunk okvetetlen beállani fog. Itt tehát az idő, mellyben megmutatnunk kell, hogy eltántorithatatlan hivséggel és szeretettel viseltetünk nemesi szabadságunk fen- és megtartásán, – ajánlok erős akaratot. – – Költ Sz.–I–fán, mart. hó 25-én 1843-ik évben. K.– F.– s.k.” – Két magnás szólalt föl ezek védelmére, kik remélve, hogy gr. Sz.– J. – ezen kis megtaszigálásért megbocsátand, inditványozák, hogy a’ megye részéről is felejtessék el ezen heveskedés következménye. A’ proclamatiót pedig pártolták, mert hazánkban szabad levelet irni; K.– ur a’ nemes községekhez irt levelet ’s nézeteit nekik előadta. Üdvözöljük ezen elv szabadságát, kivált ő ngok ajkairól, csak legyen szabad egy kis következetességért könyörögnünk, a’ multra, ’s netán a’ jövőre is. Csak ezt ne méltóztassanak ugy venni, mintha ezen most legyőzött párt hajlandó, vagy csak képes is volna bármikor elveinek kivására, azon magában ugyan jó, de egyszerüségében törvény fölött itélni képtelen néptömeget illyképen fölizgatni. Mit szólnának ő ngok, ha valakinek eszébe jutna ezen elv szabadságánál fogva a’ még nagyobb tömeghez leveleket irogatni? De én hiszem, hogy ezen párt készebb lenne elveinek roncsolt darabjai közé termelni lelke munkásságát, mint illy eszközökhöz nyulni, mellyek hite szerint a’ nemzet szabadságainak sirjához vezetnek. Ápr. 8-án követekül elválasztattak Békássy Imre alispán, és Tóth Lajos t.-biró urak. Az egyik párt jelöltjei, Vidos és Szabó visszaléptek.
–o.–
