Turócz.
Turócz.
Márt. 27. Közgyülésünk volt, és valamint másutt, ugy nálunk is alkotmányunk becsőditett oszlopai, megmentették, ámbár nálunk veszedelemben épen nem forgott, a’ status quo-t. Irva olvastuk e’ lapokban, hogy az adó kérdése sok szabadelvűség-bitorlót megfosztand fénykörétől; és hogy még a’ követségi legszebb hivatalnak igényeitől is le kell mondanunk, midőn e’ nagy kérdésnek kivívása, vállainkra súlyosuland. Ha körülnézünk, az elsőt fájdalmasan látjuk teljesülve ’s nem egy aczélkeménynek tartott kebel, mint puha viasz, elolvadott e’ kérdés melegében; – a’ második, természetes következése minden szilárd jellemnek, ’s ezt eltürni senkinek sem fájhat, de fáj látni, mikép nemzeti életünk legfontosabb kérdéseinek megbuktatása, nemcsak magány, sokszor nem is a’ legtisztább érdekeknek érdemtelenek általi kivivására használtatik; hanem a’ mi sokkal roszabb, sokkal szomoritóbb, nemzeti érdekeinket távulról sem ismerő köznemességünk vak eszközkint használva, munkájától elvonva, ’s anyagi szeszekkel felhevitve; tanácskozási termeinkbe csődíttetik, hogy minden tiszteletet, mellyet eddig az értelmesség iránt viseltetett, félretéve e’ szent helyet lármás fenyegetőzéseivel vak hév barlangjává undokitsa, ’s végső moralis romlásának kettős léptekkel elébe siessen, talán nemzetünk sirját is megásandó. – De a’ dologra. – Mult gyüléseink jegyzőkönyvének felolvasása után, elnökünk latin beszédjét a’ papirosról elszavalta, mit harsogó vívát – tehát megértést feltételező helyeslés – követett, ámbár tüstint az elszavalás után, egy nemes társunk tótul, e’ beszédnek tótra magyarázását sürgeté; – és ime fölkelt egy, már két országgyülésen volt táblabiránk, és tartalmát tótul magyarázgatá, ’s kimondá hogy fizetni nem akar, hogy az ősiséget eltöröltetni nem engedi, és a’ nemességet rokonszenvre fölhitta; a’ miért is zajos viváttal jutalmaztatott meg. Történtek még némelly vitatkozások, de nem a’ dolog érdeme, hanem a’ tanácskozási rend felől. – Istenem! – tanácskozási rend kortesekkel? ez több mint lehetőség. És papirora (de ki papirosára?) iktattuk, hogy nem adózunk, az ősiséget megtartjuk; ő felségét pedig megkérjük: hogy sajtónk szabadosságát kórlátozni legkegyelmesebben méltóztassék, ’s végre minden törvényhatóság ebbeli határozataink pártolására felszólitandunk. Hosszadalmas volna mind azon kifejezéseket följegyezni, mellyekkel a’ velünk ellenkezőt határozó törvényhatóságok megtiszteltettek, néhány az elnöki beszédben is foglaltatik. – Ennyire mentünk délelőtti tanácskozásunk óráiban; de bezzeg délután!! alkotványunknak nem egy erős oszlopa tántorgott, és sókolá hasra esve a’ veszélytől megmentett drága ősi anyaföldét. A’ törvényhatósági levelezéseket, mellyek sarkelveinkbe nem ütköztek, az országgyülési tárgyakkal ápril. 3-án foglalkozandó választmányhoz utasítottuk, és három nap tartott közgyülésünket öröm és üröm telt keblekben befejeztük. Ápril. 20-án közgyülésünk lesz.
t.–
