„Az országlási modor” egy uj neme.
„Az országlási modor” egy uj neme.
A’ régiek a’ pórnép uralkodását chlocratiának nevezték (talán voltak már akkor is ólmos botok); a’ mi korteseink uralkodását pedig, melly amattól lényegesen nem különbözik, hogy megütközésemre aristocratiának kezdik nevezgetni; holott tudjuk, hogy az „aristes” szó épen a’ válogatott legjobbakat teszi. Én bátor vagyok a’ magyar academiának és az ujságot olvasó közönségnek a’ „bunkócratia” neve ajánlani; mert ezen névben szinte hallani az országlásnak ezen nemét, az ütést t. i. és a’ törést. Ezen uralkodás neme még alig 20 éves, néhol, p.o. Szepesben, 5–6 éves, sőt vannak olly szerencsés megyék is, mellyekben ezen bajt még nem is ösmerik. Ez egy, bizonyosan rosz czélból, de félremagyarázott akkori kegyes resolutióból származott, sem törvénykönyvre, sem historiára, sem gyakorlatra, egy szóval semmi jogra, sem más nemzetek példájára nem alapított olly nyavalya, melly ezen rövid életideje alatt is annyi veszedelmes és valóban borzasztó symptomákat mutatott, hogy ha kor elejét nem veszszük, még most épen csak csirázó jövendőnket virágzásba jőni soha sem engedendi. – Nem csudálkozhatom eleget, hogy iróink, kik sokkal csekélyebb tárgyakra, mellyekre nézve periculum in mora épen nincsen, kigyót békát kiáltanak, sőt néha – mint Mancha hőse – szélmalmok ellen is vitézkednek, ezen a’ nemzet életét gyökerénél rágó féreg ellen még soha komolyan ki nem keltek. Legjobban csudálkozom pedig a’ P. Hirlap érdemes szerkesztőjén, ki az ősiség ellen, azon papiros fal ellen, melly az idegeneken kivül – mint a’ mindennapi példa mutatja – senkit el nem ijeszt*, – ki a’ szabad föld kényszerített eszméjéről, az igazságos, de annyira nagyított városi sérelemről ’stb. annyit irt, de a’ megyei bunkócratia ellen – ámbár gyakran fájdalmasan feljajdult ugyan, főkép ha elveit buktatták – soha a’ Hirlap olly erőteljes vezérczikket ki nem kelt, millyet talendomdús szerkesztőjétől megárzó modorában – főkép az illyen tárgyakban, hol az igazság egyszerű tisztaságában áll az ő részén – olvasni szoktunk. Még az utólsó országgyülésen is hiába pendittetett meg e’ tárgy némelly megyék által, a’ többség ad calendas graecas utasította; sőt még a’ P. Hirlapnak általán olvasott utólsó – 338-ik – számában is ezen szókat találom: „az illy borzadalmas jelenetek rémitő szívháboritó hatása közt a’ köznemesség köztanácskozási joga hulland talán legelső áldozatul.” Már kérdem: mire van ezen jog alapitva? és ki itt az áldozat? de itt áll a’ „nonsineme de me”, melly uj divatú flosculust – mivel magyarázva nincs – ugy lehet széthuzni, mint gummi-elasticumot, p. o. mivel békesség vagy háború által egy köztársaságban minden ember sorsa kisbb nagyobb mértékben fenforog, ugy minden embernek – a’ ministernek ugy, mint a’ hidalgonak – joga is legyen közvetlen és személyesen, sőt egyenlő votummal békére vagy háborúra szavazni; és nemcsak minden férfiúnak, hanem minden asszonynak és gyermeknek is – quia etiam de illis – sőt a’ tébolyodottat is csak akkor lehet igazi bolondnak kiáltani, ha jogát nem reclamálja. – Illy képtelenségekre jutnak olly olvasói a’ hirlapnak, mint a’ gömöri kortesek, kik az ellenök irottakról semmit sem tudván, ingerlőjök által csak a’ Szabolcsban történtekre figyelmeztettek. – Ha áldozat esnék, attól tartok, hogy az illyen kortesi tanácskozások által a’ külföld előtt torzképekben legúnyolandó municipalis jogaink lesznek elsők; más áldozat lesz maga ezen szegény nemeség, mellynek, ha még tovább tanácskozni és politizálni kénytelenittetik, végpusztulását előre láthatni. – Én emlékezem, mikor ezen nemesség olly helységben, hol adófizetőkkel vegyesen lakott, még ha ezeknél szegényebb volt is, háza és személye tisztasága, udvarias, de nem alacsony magatartása, fejér népe pedig erényesség és csinosság által szemlátomást kitünt, holott most elaljasodva, a’ megyeházában – még gyüléseken kivül is – lakni szeretnek, ’s gorombaságban, verekedésben, korhelységben ’s hacsak lehet, henyélésben keresik a’ nemesi kiváltságokat. Az olly ifju, ki alispánja, sz.birája, egy szóval minden általa ismert authoritás ellen bunkót mer emelni, a’ templom után legszentebb helyünkön, a’ megye teremében, pipázva, föltett süveggel, ugyan kinek fog ez engedelmeskedni? az illyen apját anyját is – mint ez már mindennapi dolog – megverni kész; más részről azon alispán agy sz.biró, ki a’ hozzá jött részeg kortest – néha a’ legragyogóbb tolvajt – öleli, csókolja, urambátyám-, uramöcsém”-nek nevezi, minden gorombaságot tőle elszenved, csakhogy voksát el ne veszitse, valljon miképen fog tiszti kötelességének megfelelni? – A’ ki az illy 14–16 éves gyermekeket (mert már ezek is törvényhozók) hetekig, hónapokig, sőt tudok példát, hogy 2 évig is folyvást itattatni, a’ ki az illy fiukat részegen, egy rakás, nálok még romlottabb leányokat nagyokkal harczolva, ajtókat, ablakokat rájok nézve minden rosz következés nélkül rongálni, az ártatlan idegeneket verni, sőt egymást is vágni, lőni szemlélte – mint nekem annyiszor szerencsém volt – ez azon atyafiaknak jövendőjékről 276kételkedni nem fog; – és csak ugy vagyunk velök, mint a’ tengerben uszó, kinek lábait egyszerre egy-két eszméletnélküli fuldokló megragadja: ha meg nem szabadulhat tőlök, maga is oda vész. – De lehet e haladásról álmodozni, sőt csak békésen tanácskozni is, hol a’ bunkócratia damocleskardja fejünk fölött függ? soha sem levén arról bizonyosak, hogy egy gazember maga hasznára a’ kardot tartó madzagot el ne vágja. Én egy igen nagy urtól (kit a’ közvélemény nagy absolutistának tart) ezen szavakat hallottam: „Ön nagyon hibázik, ha azt hiszi, hogy az önkényt szeretem; de látom, hogy Magyarországban el nem kerülhető, és választásunk csak a’ felülről vagy alulról jövő önkény között marad; megvallom, ha már a’ halált el nem kerülhetem, és választásom van, ugy inkább kész volnék egy dühös oroszlán által széttépetni, mint százezer apró férgek által agyonkínoztatni.” Igy én is a’ bunkócratiának még Wildner tanár absurdumait is képes volnék elibe tenni (ámbár őt oroszlánnak épen nem tartom).
Minden ékesszólása és szép esze pazarlása által csak azon meggyőződését érette el gondolkozó olvasóinál a’ Pesti Hirlap (kár, hogy ezen gondolkozó publicum igen csekély), hogy az ősiség mostani eltörlése nem egyéb, mint az uzsorásoknak és külföldieknek mód nélkül kedvező, a’ magyar nemességet megrontó eszköz.
– Gr. A. E.
– Gr. A. E.
Röviden szólva, inditványom oda megy ki, hogy a’ „non sine me de me” tisztán magyaráztassék, a’ szegény sorsú nemességnek annyi befolyása legyen, a’ mennyire köre, birtoka ’s nevelése jogositja; békességes házától, ekéjétől el ne hurczoltassék, mert a’ Cincinnatusok ideje elmult; részesüljön otthon választott képviselői által annyiban, a’ mennyiben a’ teherviseléshez járul. Egy szóval: a’ votum ponderatiója, mellyben mindazáltal egy maximumot nem ellenzek, hozassék életbe, daczára az irigységnek, ezen honunkban már igen meghonosodott sárga képű szörnyetegnek. Ne tegyünk magunknak illusiókat; a’ hol még eddig az adó dolga elfogadtatott, vagy csak keresztülcsúszott, vagy ollyan nemesek által történt, kik urbéri telken laknak, mint a’ bánsági megyékben és Borsodban, melly utólsó helyről azonban a’ gyászhir el nem fog maradni előbb-utóbb*; egy vmegyében, hol 20 ezer bunkós a’ törvényhozó, ott semmi sem marad bizonyos, csak az anarchia. Olly kedvező helyzetű megyék, mint Pest, könnyen beszélhetnek, mellynek teremében a’ müvelt publicum meg sem fér, mellynek curiája mellett van a’ kaszárnya, mellynek hatalmas főispánja helyben: mégis a’ bunkócratiának ott is sok diadalait ’s illetlenségeit tudom. Azért is Pest vgyének az egyébiránt igen szépen kidolgozott utasitásában ezen tárgyat nem kellett volna elfelejteni, holott sokkal apróbbakat tökéletesen kimerített.
Már megtörtént; de itt legalább nem a’ bankócrata ölte meg az adó ügyét, hanem az adóügy előbbi apostolainak megfoghatatlan elhallgatása. – Tisztelet becsület, de igazság is barátaink, elvrokonaink hibáit nem simítgatni kétszeres kötelesség:
– Szerk.
– Szerk.
Gr. Andrássy Károly.
* * *
Ezen energicus ecsettel festett képnek öt alkatrészét látjuk. Egyik az, melly által a’ nemes gróf a’ P Hirlap némelly elvei iránt ellenvéleményü gondolkozását jelenti ki; másik, melly a’ magyar iróknak, különösen pedig a’ P. Hirlap szerkesztőjének szemrehányást tesz, mintha a’ megyei bunkócratia ellenében kötelességöknek meg nem feleltek volna; 3-ik, melly a’ köznemesség tanácskozási jogának törvényességét ’s jogalapját veszi kétségbe; 4-ik, melly a’ kórállapotnak élethű rajzát adja; 5-ik végre melly az elleni gyógymódul a’ votorum ponderatiót javasolja.
A’ tanácskozási termeknek nyers erőszakkali megfertőztetésére a’ köznemesség együgyüségével leginkább az adó kérdésében éltek vissza. Ohajtottuk volna, hogy a’ nemes gróf becses véleményét e’ kérdésre nézve is kifejezni szives volt volna. És pedig kik éltek vissza? olly emberek, kiknek legnagyobb része nem igen esnék ki a’ szavazó legjobbak (!!) – aristák – köréből, ha édes honunkat is, de legközelebb a’ nemességet veszélylyel fenyegető kórállapot a’ „votorum ponderatio” behozatalával kivántatnék orvosoltatni. – Ezt mindenek előtt megjegyeztetni kérjük, nehogy za „aristocratia” szónak idyllicus értelmezése által némi értelem zavarba jőjünk, ’s ez, és a’ perczenet hatalma a’ körültünk feltünedező bősz jelenetek pillanatnyi potencierozott hatása oda vezessen, miszerint szabadságot és rendet antithesisbe állitsunk, ’s a’ rendetlenséget olly módokkal orvosoljuk, mellyek a ’szabadságot ép ugy semmivé tennénk, mint most a’ szabadság a’ rendet semmivé teszi. – Én a’ kettőt egymással ellentétben lenni nem hiszem; én a’ kettőt egymással egyeztethetőnek tartom; ’s ezen egyeztetésre közredolgozni olly nemes feladatnak vélem, melly az emberiség legjobbjainak, mind azoknak, kik a’ szó nemes értelmében aristák, nem pedig csak forintos, avvagy csak papirosos aristocraták, életök egész igyekezetét megérdemli. – „Spanien ist ruhig” mondatja Schiller II. Fülöppel; „die Ruhe eines Kirchhofs” lön a’ felelet. Illy rendnek én barátja nem vagyok, valamint kétségtelenül a’ nemes gróf sem, ki a’ szabadság polgárbajnokai első sorában látott nem egyszer a’ tisztelő hon. – Emberek vagyunk, embernek a’ jármos barom rendes boldogsága nem elég, melly napjában háromszor rendesen táplálékot kap; – embernek, hogy ember legyen a’ rend mellett szabadság is kell, és ne felejtsük, hogy a’ szabadság értelmezéséhez tartozik üdvezítőnknek isteni parancsa: a’ mint akarod, hogy mások neked tegyenek, szintugy tégy másoknak is. Tehát szabadság nem csak magunknak, hanem szabadság másoknak is; de annak gyakorlata a’ rend érdekében akkép biztositva, hogy mivel emberek vagyunk, ’s ember müvéből a’ gyarlóság sohasem számkivethető, ha imitt-amott rendetlenség tűnik fel, azt nem a’ sirkert nyugalmának, hanem a’ szabadságnak érdekében orvosolhassuk. – Ne értsen minket félre a’ nemes gróf; e’ szavak nem őneki irvák, hanem irvák azért, mert a’ nyers erő hatalmának első feltünése óta mindig attól tartánk, ’s abban sejtettük rejleni nemzetünk veszedelmét, hogy számosan akadandnak hasonlók a’ nemes gróf által idézett absolutistához, kik más lehetséget nem tudnak látni, mint önkényt alulról és önkényt felülről; ’s vagy dühös oroszlánt, melly széttép, vagy százezer apró férget melly agyonkínoz. – Nem, nem! az alternativa nem ekint áll. – Ha igazán oda jutottunk volna, hogy csak Wildner tanár absurdumai ’s a’ bunkócratia közt maradna választásunk: lehet, hogy az elkeseredés pillanatában magunk is az elsőhöz nyulnánk talán, – azonban – istennek hála, – a’ választás nem ekképen áll, ’s van még egy harmadik is, mit választani lehet, ’s ez: szabadság renddel párositva. Igy vélekedik a’ nemes gróf is, ezért javasolja a’ votorum ponderatio gyógyszerét; mi a’ gyógyszert másban látjuk, másban keressük; ’s csak azért imádkozunk istenünkhöz, ne engedje a’ pillanatnyi elkeseredés hatalmát e’ nemzet értelmes részén annyira erőt venni, miszerint a’ rendetlenséget a’ szabadság várának feladásával orvosolja. –
Azonban a’ nemes gróf rajzának öt alkatrészét jelenleg végigtaglalnunk helyszüke nem engedi. – Megmondandjuk iránta csekély véleményünket, – előre csak annyit jelentvén ki: hogy a’ kórállapotnak mesteri kézzel adott rajzát mi is élethűnek, a’ részeg kortessel csókolódó hivatalsovárgást undoritó politicai erkölcstelenségnek, általában a’ hivatalszomjat olly sajátlagos nemzeti betegségnek tartjuk, mint minő szegény éjszakai szomszédinknál a’ plica polonica; és tökéletesen meg vagyunk győződve, hogy ha a’ nemes gróf által olly hű ecsettel mesterileg rajzolt kórállapoton nem segítünk, a’ saját sirja körül ásó nemesség, a’ hazát talán, a’ megyei szerkezetet valószinűleg, magát pedig minden bizonynyal semmivé teszi; azonban a’ segedelmet nem a’ votorum ponderationak nézetünk szerint képtelen oligarchiai elméletében véljük rejleni; a’ nemesség köztanácskozásokbani szavazatjogát pedig alkotmányszerűn jogalaposnak, ’s nem husz és néhány éves revolutio balmagyarázatából eredettnek állitjuk. – Ezekről jövő számunkban szólandván, most csak a’ nemes gróf jeles rajzának két első alkatrészét legyen szabad néhány sornyi rövid megjegyzés.
A’ nemes gróf azt állitja, hogy ősiségrőli fejtegetéseinkkel gondolkozó olvasóinkban csak azon meggyőződést érlelők, hogy annak eltörése most nem egyéb, mint az uzsorásoknak, ’s külföldieknek mód nélkül kedvező, a’ magyar nemzetiséget megrontó eszköz. – Hogy a’ nemes gróf ekkint gondolkozik, nem csudálkozunk, ő neki e’ tárgyról már határozott, ’s a’ közönség előtt sajtó utján is kijelentett véleménye volt, még mielőtt nevem a’ magyar irodalom mezején csak egyszer is meghangzott volna; ’s ő sokkal inkább férfiu, mintsem hogy véleményében megingadoznék. – Ám de engedje hinnünk a’ nemes gróf, – mikint ezt a’ megyék nagy többségének határozata is bizonyitja, hogy ha volt a’ Pesti Hirlap némi hatással az e’ tárgy iránti közvélemény kifejtésére, gondolkozó olvasóinál épen ellenkezőjét eszközlé annak, mit a’ nemes gróf gyanít. Nevezetesen a’ Pesti Hirlap gondolkozó olvasói átlátják, hogy a’ birtokos nemesség most az ősiség törvénye mellett szolgál az uzsorásoknak martalékul; hogy az ősiség eltörlésével az uzsorások javára semmi sem változik, mert ők birói végrehajtás utján szintugy nem kapnak jószágot, hanem kész pénzt, mint most, ellenben a’ birtokos nemesség javára történik annyi javitás, hogy 200 ftos adósság kifizetése végett, nem fogják 1000 ftos jószágát elárverésezni, mint most teszik; mert az ősiség eltörlése által a’ jószág ára növekedni fog. A’ Pesti Hirlap gondolkozó olvasói továbbra átlátják, hogy a’ külföldi vásárlóknak – prout figura docet – még pedig a’ remülésig docet – épen a’ mostani állapot kedvező; ellenben az ősiség eltörlésének kérdése a’ külföldiek szerezhetési jogával legkisebb összeköttetésben sincs, hanem van az incapacitas kérdése, mire nézve a’ naturalisatiónak például Pest megye által javaslott föltételei a’ magyar nemzetiséget sokkal sikeresebben megóvandják, mint ősiségi törvényeink, mellyek szerint a’ külföldieknek szabad tág mező nyilik honunk zsírját elszíni. – Egyébiránt szeretnők tudni, valljon a’ nemes gróf például Deák Ferenczet és Klauzál Gábort és gr. SzéchenyiIstvánt ’stb. ’stb. a’ P. Hirlap nem-gondolkodó olvasóival egy szinvonalra helyezi e? miután ők a’ P. Hirlapnál sokkal előbb már az ősiség eltörlésére nyilatkoztak. – Végre en passant azt is szeretnők tudni: valljon ha a’ votorum ponderatio behozatnék, mellyik isteni hatalomra lesz bizva elhatározni, hogy ha a’ nemes gróf Gömör megye gyülésén például Szentiványi Károlylyal szemközt áll, ’s ez az ősiség eltörlésére, ő méltósága pedig megtartására szavazand, mellyik rész a’ sanior pars? tehát mellyiknek voksa számittassék? – A’ mi az urbéri tartozások expopriatioját, vagyis a’ szabad föld második részét illeti: erre nézve is azt látjuk, hogy a’ kérdés minden gyanusitások daczára is sokkal nagyobb előmenetelt tőn, mint a’ jövő diaetáig csak remélni is mertük volna. – Hivatkozunk e’ részben is a’ megyék utasitásraira.
A’ mi a’ nemes grófnak azon szemrehányását illeti, hogy a’ magyar irók ’s különösen mi is, a’ bunkócratia ellen erőteljesen föl nem léptünk; más irók feleljenek meg magukért; a’ mi minket illet: mi a nemes gróf szemrehányását nem érdemeljük, ’s csak annak tulajdonitjuk, hogy az időszaki sajtó specialitásai hamar feledékenységre kárhoztatvák, mint hab habot, ugy mossa el egyik czikk az előbbiek emlékezetét; különben nem csak a’ nemes gróf, kinek némi kérdésekbeni véleménykülönbség mellett is szives jóakaratával dicsekedhetünk, nem felejtkezhetett volna meg, mikint mi a’ bunkócratia ellen mindjárt lapjaink kezdetével (a’ 17-ik számban) tehetségünk szerint erős szót emelénk, – ’s e’ kötelességet azóta is egyetlenegy alkalommal sem mulasztók el; hanem még ellenségeink részéről sem lehetne olly vádakat tapasztalnunk, mint tapasztalunk, pédául: hogy mi a’ házi adó kérdését az örök igazságra hivatkozáson kivül okokkal nem támogatók. – Illyeseket csak feledékenységből mondhatni. – Elismeri ugyan a’ nemes gróf, hogy gyakran fájdalmasan feljajdultunk a’ bunkócratia ellen, kivált ha elveinket buktatta meg. – A’ kifejezést mellőzzük; a’ dolog lényegére azt mondjuk, igaz; és ennek két oka van: egyik az, mert tudtunkra a’ szőnyegen forgó korkérdések ellen igen, de mellette a’ bunkócratia még sehol sem használtatott; másik az, hogy az emberi természetben fekszik kétszeresen sajnálni, midőn nem csak erőszakot látunk, hanem látjuk azt még ollyasminek is megbuktatására fordittatni, mit a’ hazára nézve jónak ’s üdvösnek hiszünk. – Az ember hite az ő mennyországa. – Ez ha gyarlóság, közös mindnyájunkkal. Lám! minap Gömörben az ősiséget is nyers erő buktatta meg; ’s a’ nemes gróf nem szólalt fel ellene; ’s nem azért, mintha az eszközt akkor is nem kárhoztatta volna ép ugy, mint most, hanem azért, mert az ősiség fenállását hazánkra jónak üdvösnek hiszi.
