VONÁSOK A’ KÖZNEMES ÉLETÉBŐL SZABOLCSBAN ’S TÁN EGYEBÜTT IS.
VONÁSOK A’ KÖZNEMES ÉLETÉBŐL SZABOLCSBAN ’S TÁN EGYEBÜTT IS.
Jelen nemzeti mozgalmainkban nagy szerep jutott köznemes társainknak, kik szűk ismeretöknél fogva könnyen csábithatók kifejlést gátoló lépésekre: nem lesz tehát érdektelen előhozni némelly eseteket, mikint világosittathatnak fel üdvös czélok előmozditására.
Szabolcs megye alsó járása, a’ nádudvari tudniillik, hires volt, az alrendű nép szilajsága ’s kicsapongásai miatt, ’s ezen baj orvosolhatlannak vala kikiáltva. Az utolsó tisztujitáskor azonban egy helyben lakó ügyes tisztviselő, N. J. nyervén el a’ sz.birói hivatalt, ki szorgalmas eljárásait czlszerű szigorusággal tudja párosítani, Nádudvaron a’ naponkinti gyujtások, rablások megszüntek, ’s egyebütt is a’ kerületben, a’ kicsapongások, tolvajkodások, mellyek napi renden voltak, lehetőleg zaboláztattak, ugyannyira, hogy ezen vidéken személyes és vagyoni biztosság, a’ mennyire rendszerünktől ’s egy jó tisztviselőtől követelhető, virágzó állapotra jutottak. Hiteles embertől hallottam, hogy a’ mult nagyhírű szabolcsi gyülés előtt, N. J. ur, a’ nádudvari köznemesekkel előlegesen tanácskozván, mikint nyilatkozzanak a’ gyülésre tavaszi munka miatt csak kis számmal bemenők? hon a’ nagy tömeg nemességhez következőn szólt, ’s vette ki véleményöket:
Uraim! nagy fontosságu dolgok fognak vitatni ’a közgyülésen: t. i. az ősiség maradása vagy eltörlése, ’s a’ házi adónak a’ nemesség általi aránylagos viselése. Szükséges megvitatnunk, hogy néhányan, kik Kallóban megjelenendünk, mikint nyilatkozzunk, ’s először is azt kérdem önöktől: valljon igazság e, hogy az ember maga ’s utódai számára vagyont szerezzen? A’ tömeg igennel felelt. Hát az igazság e’ s czélos dolog e, hogy időjártával a’ vagyont elidegenitő utódai, egy szerződési levéllel előállva, az erényes szerzőket vagyonukból kiforgassák, még pedig pörrel, mellynek költségei a’ fölperesnek is leggyakrabban olly nagy kiadást okoznak, hogy ha szorgalmas iparkodásra fordította volna azt, hasonló birtokot szerezhetett volna, mint a’ miért pörlekedett, igy pedig a’ pörlekedő fél nem csak kikölti magát, hanem ezenfelül a’ sok járással keléssel, tömérdek jó dolgos időt elveszített. Ezt nevezik ősiségnek; mit szólnak az urak hozzá? ’S a’ nemesek felelének: hogy az ősiség az iparnak ártalmára van, jövendőben ki mit szerez, biztosan birhassák maradékai is, ’s az ősiség szüntettessék meg*.
A’ birtok-kiválthatási jogban tékozlás ingere is rejlik, mert alig van vesztegető, ki azon reménynyel nem adná el vagyonát: hiszen vagy magam vagy utódaim vissza fogják váltani. Ha előre tudatnék, hogy ki mit el ád, örökre elvált tőle, vigyázóbb lenne sok ember.
–R.
–R.
A’ tisztviselő ismét következőn szólt: Uraim! van egy helység, mellyben 10 nemes, 30 paraszt lakik. Az elsőbbek nagyobb részét birják a’ határnak, ’s ennek biztosságban tartására több csőszök kivántatnak, kik a’ közös birtokot őrzik, ’s igazság e, hogy a’ csőszöket csupán a’ kevesebbet biró parasztok fizessék, a’ nemesek pedig semmit se adjanak kitartásukra? ’S a’ nemesek felelének: „ez nem igazság; illő mindenkinek aránylag vinni a’ terhet.” ’S ekkor a’ tisztviselő következőn szólt: Uraim, épen igy vagyunk a’ megyei tisztviselőkkel, tudják az urak, hogy mi nem csak a’ parasztok, de többnyire a’ nemes urak ügyes bajos dolgaival foglalatoskodunk, ’s mégis fizetésünket a’ kevesebbet biró parasztok teljesítik, ’s nem lenne igazságos, hogy a’ tisztviselőket a’ nemesség is fizetné aránylag? ’S a’ nemes tömeg felelé: ez igazság, ezentul a’ nemesség is fizesse aránylag a’ megyei tisztikart. A’ házi adó több czikkei hasonló nép- és okszerű előadás szerint tárgyaltatván, a’ tömeg által elfogadtattak. Mi lett azonban a’ szabolcsi felvilágosodott, értelmesebb rész reményeiből? a’ titkon fordult ármány által kivítt borzasztó győzedelem hire, mindenkit értesíthetett.
Más történet. Egy barátom, kivel honi dolgainkról többször szoktam beszélgetni, ki szemtanuja volt a’ szabolcsi martius 13-ikai gyülésnek, ’s látta, mikint huzalkodtak a’ szavazatot hirdető táblán, hogy az lenne az ősiség, ’s hallotta, mikint lármázták izgatók után a’ felbőszült köznemesek, hogy az alispánok eladták a’ nemesi szabadságot, ’s hogy zsidókká akarják tenni őket, ’s hogy B–-nak, ki követül tüzetett ki, Rakamaz helysége igértetett jutalomul, ha a’ nemesi szabadságot elrontja; hallotta azt is, hogy töprönködek ’s dühösségig fakadtak ki a’ köznemesek azért, mert a’ fentemlített urak őszi vetéseiket (ősiségeiket) is el akarják foglalni ’stb. ’stb. Tisztelt barátom egykor Szabolcs megyében lakván, jól ismerte a’ dühösségig felbőszült nemeseket, ’s másnap, azaz 14-kén, történetből a’ vendéglőbe menve, vagy 30 nemest a’ legszilajabbak közül ott talált, kik a’ diadal után inkább lankadva voltak mint buzogva ügyök mellett, ’s hozzájok fordulva következően szólott. Nemes társaim! magok nem jó dolgoztak tegnap. Mikint mondhatja ezt az ur? felelének a’ nemesek. Mire tisztelt barátom válaszolá: Állitom ezt azért, mert én higgadt 289vérrel szemléltem az urakat, tegnap mit müveltek, ’s hallottam, mit beszélek, ismerem a’ haza ’s a’ megye állapotját is, és tudom, hogy el vannak csábitva. Azt tudják barátim, hogy én tisztviselő nem vagyok ’s követ sem akarok lenni, ’s igy azon hajóban evezek, mint az urak: de több ismeretem van mint önöknek, ’s méltó okom van sajnálkozni azon, hogy az urakat ’s társaikat csábitásokkal Szabolcs becsületét ennyire bemocskoló határozatok eszközévé tették, ’s mennyire fog a’ szabolcsi nemesség piszkoltatni az országban, melly a’ haza javáért nem csak pénzt tudott adni a’ legrégibb hajdankori időktől kezdve, de vérét is hősi elszántsággal áldozá, ha szükség volt reája. Ugyan mikint tehetik fel az urak azt, hogy a’ szabolcsi tisztikar meg volna vesztegetve a’ nemesi szabadság elrontására? hiszen egy megyének nem lehet az országra illy hatása, ’s ők is gyermekes emberek mint az urak, mikint tehetni fel róluk, hogy maradékaikat megrontanák? hiszen azon felvilágosodott ’s az ország jövendőjébe belátó urak épen azért akarnak törvényszerűleg módositásokat tenni alkotmányunkban, hogy valamnit a’ tehetősebbeknek ugy, a’ kisebb birtokú nemeseknek is több jövedelmök legyen, nagyobb kereseti ’s kelési módja mindenkinek, a’ munka utáni becsületes haszonnal nagyobb biztossága ’s igazságszolgáltatásnak virágzása, mik azonban költség nélkül nem eszközölhetők; hiszen öltözetünket, házunkat, gazdaságunkat is jobbá, ipar és költség nélkül nem tehetjük. Vegyék fel az urak például a’ hazai utak állapotját, mennyi tetemes kár háramlik ebból, hogy rosz ut esetében kevés terhet rakva is barmot csigázó, ölő, ’s felette költséges a’ szállítás, ’s nem csak nagy idő- és erőveszteségbe kerül, sőt gyakran meg is szünik a’ közlekedés egészen, ’s miután látjuk, hogy a’ felette nagy terheket vivő adófizetők nem képesek az utakat, hidakat jó karban tartani, valljon elveszne e nemesi szabadságunk, ha magunk jó szántából azt határoznók, hogy a’ nemesség is segélylyel járuljon az utak, hidak jó rendbevételéhez ’s fentartásához, ’s nem lenne e hasznos, ha jó utainkon kétannyit rakhatnánk szekereinkre, ’s harmadrésznyi idő alatt végezhetnk szállitásainkat, mint eddig?
A’ nemesek feszült figyelemmel hallgattak, ’s egy alig várva tisztelt barátom beszéde végét, egy kiáltott fel: Hiszen, uram! nekünk illy józanon senki sem adta elő a’ dolgot, de ijesztgettek, hogy földönfutóvá akarnak bennünket tenni; mi fuvarosak vagyunk többnyire mindnyájan, ’s alig van év, hogy lovam ne veszne a’ rosz utak miatt, ’s ha Kassára fuvarozunk, szinte örül lelkünk, midőn a’ felföldi jó csinált utakat elérjük; uraim! szivesen adom illy ’s ehez hasonló jó czélokra gubámat is. Mit a’ többiek is helyeseltek. Tisztelt barátom tovább igy folytatá beszédét: Nemes barátim! már most vegyük fel az ország állapotját nagyobbszerüen. Magyarhonnak egy tengeri kikötője is van: a’ fiumei, hová a’ világ hajókázó nemzetei jöhetnek honi termnéyeinket vásárolni, de gátolnak a’ rosz utak, hogy a’ haza távolabbi vidékeiről terményeinket oda szállithatnók; pedig a’ kendernek, dohánynak, olajnak, szalonnának, füstölt húsnak, gabnának, bornak, érczeinknek, mellyekkel bővelkedünk, igen jó árát rendelhetnők már azon körülménynél fogva is, mivel Odessánál, a’ muszka tengeri kikötőnél, hol szokták a’ hajókázó nemzetek a’fentirtakat vásárlani (kivevén a’ bort), a’ mi tengeri kikötőnket sok száz mérfölddel közelebb érnék, ’s tőlünk örömestebb vásárlanának; ’s igy az ország jósznádéku felvilágosodott fiai azt akarják, hogy ’a hazánkban szétágazó vasutak készittessenek Fiumeig, a’ magyar tengeri kikötőig, miszerint a’ szállitásokat igy könnyen és olcsón tehessük, mert egy lóval vasuton többet szállithatunk, mint most 10 lovon, ’s felényi idő alatt, mint a’ rendes jó csinált utakon is. De gyakran a’ Tisza vidékén nagy termés van, tul a’ Dunán szükség, és megfordítva, ’s most a’ rosz utak miatt egyik országrész a’ másikon nem segithet. Azonban a’ vasutakat is közköltség nélkül nem eszközölhetni: nem lenne e hát hasznos, vagy tán elveszne szabadságunk, ha magunk jószántábóli határozatunknál fogva, aránylag mindnyájan hozzá járulnánk illy hasznos dolgok létesitéséhez? Mire a’ figyelmező tömeg köznemes ismét helyesléssel felelt. Tisztelt barátom szólt még az ősiség állapotjáról is, mint fentebb a’ dicsérve említett tisztviselő, a’ házi adó többi czikkeiről, ’s a’ bankok fölállitásáról, mik által a’ szorult ember uzsora nélkül juthatna kölcsönbeni segélyhez, s’ mind ezek megnyerték azon tömeg helyeslését, melly az előtti nap, ármányosak által elcsábittatva, kész lett volna minden nagyszerű haladási eszme létrejutását élete feláldozásával is meggátolni.
Tisztelt barátom ezek után következően szólt: Nemes társaim! van még egy nagy dolog, miről nem szóltam, t. i. az, hogy azon osztálya a’ nemzetnek, melly most minden terhet visel, 10 millió főnél többre megy, ’s mi, kik semmi terhet nem viselünk alig vagyunk huszadrésznyin, ’s valljon tanácsos e a’ nagyobb osztály sorsát mindig terhesíteni? főleg azt tudva, hogy azon állitás, miszerint a’ nemesség soha terhet nem viselt, egy a’ legnagyobb hazugságok és csábitások közül. Mert alig néhány évtizede annak, mióta okkal móddal kivitetett, hogy a’ kiváltságos testület terhet nem visel. Árpád származásu fejedelmeink alatt még tized dézmát is adott, a’ nagy Mátyás idejében mindennemű terheket viselt, ’s mégis nagy és boldog volt a’ nemzet, ’s azután is csaknem folytonosan az ország legnagyobb terheit a’ főrendek ’s nemesek viselték; én azt látnám illőnek, hogy az adófizetőkön emberi ’s keresztényi kötelességünk segíteni, mert hogy nagy a’ teher rajtok, az adónak szigorú szabályok melletti nehéz fizetése ’s a’ sok restantiák bizonyitják. ’S a’ nemesek felelének: hogy az adófizetőköni segités tanácsos és igazságos. – De mikint tisztelt barátom előadá, a’ tömeg közül egy felszólala, ’s következő kérdést tőn: Ha az ur által előhordott dolgok ollyan hasznosak a’ hazára nézve, miért történik mégis, hogy bennünket a’ nagybirtokuak, kiknek e’ szerint szintenagy hasznuk kerekednék az ujitásokból, pénzzel, étellel, itallal, ellenkezően hitegetnek biztosaik által, ’s ellenszegülésre ingerelnek? –
Erre tisztelt barátom tüstint felelé: Atyafiak! nem mind arany a’ mi fénylik, a’ nagy birtoku is lehet sokkal adós, mit okozhat fényüzés, csillogó, de haszontalan és sokba kerülő vállalatok tétele, pompás és pazarló élésmód ’stb., ’s az illyen számot vet most magával, ’s a’ következéssel, jövedelme elégtelen adósságai lerovására, interesek fizetésére, ’s a’ mi felmarad, házi költségre, ’s ezen utóbbiból kellene az országos vállalatokra, házi adóra kivántató iránylagos terhet fedeznie, az előbbi háramló haszon pedig nem tüstinti, mert jó sikerök mig bekövetkezik, időbe telik, ’s inkább szeretnek többet költeni, mint illyen üdvös czélok létrejutása miatt összevontabb vitorlákkal evezni az élet tengerén; itt fekszik a’ nyul a’ bokorban. Kelmed, barátom, mint kis birtokú, de takarékosan élő ember, könnyen fizethetne és várakozhatnék, mert kevés jutna reá aránylag, ’s pompával nem él, a’ fent említett eladósodottak pedig (minek a’ haza nem oka) aránylag nagyobb summákat tartoznának fizetni, itt az ellenszegülés oka, ’s minthogy magokban nem győzhetnek, felizgatják a’ köznemeseket csábitásokkal, ’s erre költenek, hogy a’ fizetést, mit a’ haza oltárára kellene tenniök, meggátolják. De vannak fösvények is, kik inkább szeretnek szekrényökbe kincseikre nézni, mint abból bármelly csekélységet is tompa eszök által fel nem fogható hasznos országos vállalatokra kiadni. Ésvégre, barátim! vannak, kik szomjuhozzák a’ dicsőséget, ’s nagy becsületnek tartják azt, ha követnek mehetnek a’ diaetára, vagy fiokat küldhetik oda követül, ’s más módot nem találnak e’ kivitelre, mint a’ szovatolással biró köznemességet elcsábitva, ’s megvesztegetve, czéljok kivitelére eszközül használni. Mire egyik felkiáltott, mondván: Már tisztán látok, uram! az urnak igazsága van, máskor vigyázóbbak leszünk, ’s hálálkozások közt eloszlottak.
Régen mondom, nem kell a’ köznemességet kárhoztatni, az becsületes, józan felfogásu és jószivü tömeg, de szükismeretű, ’s igy ármányosak által csábitható, ’s a’ szabadelmüeknek, világos főknek nagy hibája az, hogy személyes értesités utján elmulasztották őket felvilágositani. A’ diadalra más nem vezethet, mint az elmulasztottnak cselekvése: minden jó hazafinak kötelessége tehát, körében a’ józan eszméket a’ köznemesség közt terjesztend, ’s megyei gyüléseinken velök együtt megjelenve, őrizni a’ csábitók és ármánykodók lealacsonyitó kelepczéitől. Szabolcs lelkes fiai nem csüggedtek el veszteségükön, sőt leghősibb elszántsággal küzdenek, ’s az értesités tisztes utján igyekeznek a’ szükebb ismeretű köznemeseket felvilágosítani, ’s letörölni a’ szennyet, mellyet csak undok és titkon forralt ármány ejthetett rövid időig azon fényes és buzgó hazafiságon, melly a’szabolcsi nemességnek mindig tulajdona volt – ’s ha nem iskerülend diadalmok, ’s az ármány és megvesztegetés még egyszer győzni talál, uj próbatételeket tenni meg nem szünnek mindaddig, mig elérendik a’ dicső czélt, mellyet a’ haza felvirágzására kitűztek, ’s ezen egyetlen mód az, mellyel az önzőket, ármányosokat kifáraszthatni, ’s végre mindenhol diadalhoz juthatni.
Balásházy János.
