Gömör.
Gömör.
Igazolás a’ gömöri esetre. A’ mennyiben egy névtelen Gömörből többeket irt, mik nyilvánosan személyemet érdeklik, kénytelen vagyok azokra néhány szóval felelni. Először is azt állitja a’ beköldő ur, hogy én csupán csak N. K. főjegyző ur kedvéért inditványoztam azon eskü eltörlését, melly szerint követeink soha királyi hivatalt nem vállalhatnak; én barátimra, ismerőseimre hivatkozhatom, hogy még akkor, midőn ezen szerencsétlen gondolat az utolsóelőtti országgyülésen jelenlétemben először szóba jőtt, én azóta mindig nyilvános ellensége voltam azon esküformának, mert ezen visszás eszköznek kárát igen, de hasznát soha által nem láttam. – Más hibát találok azon előadásban, azt t. i., mintha N. K. mellett csak néhányan D–s P. mellett pedig az egész világ nyilatkozott volna, holott épen az ellenkező eset volt, és D–s P. ur maga is sokkal igazságosb és szerényebb (mert tiszta és erős characterben mindketten vetélkednek), mintsem hogy ezt, és competensének megyénk körüli nagyobb érdemeit el ne ismerné. – A’ harmadik igazolás az: hogy én a’ teremben megjelenvén, egy erős és hosszú „éljennel” tiszteltettem meg, és igy sem ott, sem az udvaron vagy másutt egy rosz szóval sem illettettem, annál kevesbbé üttettem vagy taszigáltattam meg, hanem voksolásra lemenni akarván, a’ szoros folyosón e’ szavak hallatszottak „ne ereszszetek le senkit” – ’s midőn erővel át akartam törni, erőködésemben szűk felső ruhám szétfeszülvén, fölrepedt, – innen eredhetett talán ezen, a’ mint észreveszem, másutt is elterjedt valótlan hir*.
Az ezen igazolás kiséretében vett sorok kötelességünkké teszik annak kijelentését, hogy a’ kérdéses gömöri tudósitás teljességgel nem Ragályi Fendinand urtól eredett. – Szerk.
Gr. Andrássy Károly.
