Baranya.
Baranya.
Pécs, majus 2. Mai nap tarták Baranya teljes számmal összesereglett RRei a’ megyeház udvarában főispáni elnöklet alatt követválasztó és utasitó közgyülésöket, és miután a’ k. k. meghivó-levél éljenek közt felolvastatott, és főispán ur a’ tárgy méltóságához és czéljához illő beszédet tartott, – azok, kik tiszta hazafiui érzetökkel a’ haladás érdemdús pályáján a’ közszeretetet és bizodalmat magoknak dicsőn kivítták, ifj. Majláth György 1-ső alispán és Gaál Ferdinánd fősz.biró, egy hangú lelkesedéssel Baranya megye követeinek kiáltattak ki, melly határtalan bizodalmat követ urak egyenkint rövid, velős szavakkal megköszönvén, honpolgári kötelességök hű teljesitéséről szent fogadást tőnek. Választásnál ugy, mint választás előtt, teljes rend, béke és egyetértés uralkodott, korteskedés és személyes feltolakodásnak nesze sem volt; köznemességünk, mintha a’ mult évi tűzpróbánál utólsó salakjától is megtisztult volna, fényes állásának olly díszesen felelt meg, hogy sem ármány, sem megvesztegetés hozzájok nem férhetett, mi azonban Baranya megye értelmességének egyetértése miatt meg sem is kisértetett, még az elvállalt adó ügyének titkon rémkép hiresztelt megbuktatása is elenyészett mint szappanbuborék, miután a’ közbizodalmat személyökben öszpontositó szilárd jellemü jelöltek, csak ezen határozat ép fentartásával nyilatkoztak a’ követséget elvállalni; Szabad-Szentkirály nemes községe pedig, mellynek szózata megyénkben hatalmas, noha tulajdon nemesi birtokát lakja, ’s igy még soha nem adózott, mégis felvilágositva, ’s felvilágositás által áthatva az ügy igazságától, tegnap tartott gyülekezetében ismételve elhatározá, a’ megye végzésének épségben hagyásával az édes haza számtalan jótéteményeit hű fiukint azzal meghalálni, hogy annak terheiben is hiven osztozni kiván, és igy önmagán győzve, midőn személyes érdekét a’ közös haza érdekének alája veté, igazságosnak lenni tudva is, akarva is, nagylelküleg vítta ki a’ diadalmak legnemesbikét! – Utasitó gyülésünk még egy pár napig eltartand, jövő postával közlendem annak főbb vonásait; radical ugyan nem lészen, de tespedő sem. –
Hainer Ignácz.
