Tolna.
Tolna.
Szegszárd, majus 1. Az öröm szárnyain röpítem e’ rövid soraimat. Tolna, az átalakulás korszakának lelkét felfogó ’s magával szépen kibékült Tolna megyének mai napon tartott követutasitó gyülése fényes jelét adá annak: mikép a’ lélekvásárlás sötét urainak forintos ördögi csábjai az értelmesség által ellenfegyverül ügyesen fordított felvilágositás paizsán megtöretve, a’ „vérrel szerzett ősi alkotmány felforgatásával” és „adószűz vállaink járom alá nyűgözésével” kiczikornyázott anonym levelek megyeszertei szétküldözésével, – nálunk is fellázitani czélzott nemesség szép lelkülete a’ zalai gyászos scenának ismétlésétől visszaborzadott, ’s megértve a’ haladás századának intő szavát: „ki szabad lenni kar, mindenekelőtt igazságosnak kell lennie” – mind a’ házi adónak birtokaránylagi elvállalásában a’ már előbb hozott végzések szellemében közakarattal megegyezett, mind a’ többi, szabad szellemben készült utasitási pontokat taps és helyeslés közt elfogadta. Egy-két uradalom képviselői, utasitásuk következtében, ugyan az adó elvállalása ellen nyilatkoztak: de szavaik elhangzottanak, mint a’ kiáltás a’ kietlenben. Tolna tükörül szolgálhat azon, t. szerkesztő ur által is helyesen jegyzett igazság megismertetésére: hogy a’ küzdelmek téréről ŕ la Borsod viszsza nem lépő intelligentia szavai maga idején jókor használtatva, a’ nemtelen bőszités és izgatások ellenüdvös hatásukat ritkán vagy soha sem téveszthetik el. Mert nekünk, uraim! – ’s ez majd példátlan eset hazánkban – az adó viselésére lelkesült nemességet azok ellen kellett csillapítanunk, kik „ellene” nyilatkoztanak. – Midőn e’ szép győzelmet szeretett honomnak hirül ’s követő mintául felmutatnám, Asmodi sánta ördögnek megsughatom: hogy microscopiumába látványkép teendő anyagul Tolnában kopott ócska forintos massára – hála isten! – nem fog akadhatni. –
Tóth Ferencz.
