Ung.
Ung.
Ungvár, apr. 28. Borzasztó eseményeknek számos megyékből hozzánk szárnyalt hire csüggesztő aggodalmat ébreszt mindenha; itt lebicskázták, ledorongolták, amott megrohanták, megtépték a’ férfiakat, kik a’ vész idején merész elszánással víttak a’ szeretett hon boldogléteért, ha lehete szivök vérén váltandók azt meg; sőt megyénkben is több mint féléve mióta a’ „nem adózunk” hősei harsogtaták közgyülésünknek a’ lángszellemű Kazinczy Gábor által mesterileg festett képe után ismeretes éneket, és zászlók alatt és robajjal száguldozának egy faluból a’ másikba; a’ dicső elv commis voyageurei üzve a’ dorbézolás erkölcsmérgező mesterségét, még ünnepi istentisztelet alatt is botrányukra minden jóknak, f. hó 26-kán pedig vagyis a’ választás előtti napon – midőn egyetlen Bernátunk udvarába a’ zalai merények némi viszhangjaul belövések is történtek, bár szerencsére sérelem nélkül – délután mintegy 4 óra tájban olly tábort vezérlének be megyénk székvárosába, hogy jelöltjeik győzelme felől talán senki sem, maguk legkevesbbé kétkedtek. – Az ellenzék részéről alig érkezett néhány ember, összevonulva egy szerény lobogó alá, mellynek jelszava: „érdemért és nem borért” vala, – Illy körülmények közt viradánk f. hó 27-ikére, a’ követválasztás végett kitűzött határnapra, ’s nyolcz órakor megyénk tanácskozási termébe összegyülvén, főispánunk fölolvastatá a’ k. k. meghivólevelet, majd a’ több megyékben történtek szomorú képét mutatván elő, az ünnepély méltóságához illő rend és csendre intette a’ Rret, ’s miután kir. tanácsnok pálóczi Horváth Simont, kiben mindkét fél – megegyezni látszott, a’ felkiáltás után első követül választottnak kijelentette; a’ második követ személyére kétfelé ágazott a’ közönség, mellynek egyik része, miután Pribék Antal, megyénk első alispánja, a’ jellemszilárd férfiu, a’ törvényes rendnek féltékenyen ohajtott ’s őrzött fentartása tekintetéből megyénk nagyainak javaslata ’s kérelmére szivesen hajolva, köztünk maradni kivánt, Orosz Elek szerénységéről ismeretes főbiránkhoz csatlakozott, ’s a’ dolog szavazatra került, mellynek folytában az utóbbi 1219 szavazó közül 299 szótöbbséggel az értelmiség fényes diadalával második követünk lett; bizonyságára annak, hogy az értelmiséget saját honában o-nak tartani vagy nullificálni akarni vakmerőség, tanulságára annak, hogy megyénk nemessége még a’ folytonos izgatások után sem képes messze térni a’ törvényesség ösvényéről, mi megyénk főkormányzójának olly kitünő bélyege, ’s intő például, hogy ha mit az értelmiség egyes akarattal és illő hévvel fog, annak jó kimenete felől előre kétségbeesni gyávaság, ’s igy igaza van a’ nagy férfiunak, ki azt mondá: „a melly nemzet magát elhagyja, sorsát megérdemlette.” – Vége levén ekkint a’ választásnak, főispán ő méltósága a’ gyülést eloszlatá, ’s az ellenzék örömzajjal árasztá el Ungvárnak mostan sáratlan utczáit, majd estve a’ barna karral zengetvén ime sorokat: „Hogy P– elállott nembánom, Szathmáry az alispánom.” – Másnap a’ mélt. főispán ur megelégedését nyilvánitván, hogy kivánsága a’ törvényes rend fentartásában teljesülve lőn – mert, dicséretére legyen mondva megyénk nemességének, illy előzmények után is semmi zavart vagy kihágást nem követett el – ’s a’ választási jegyzőkönyv meghitelesittetvén, kir. tan. H– S– ur hálát monda a’ RRnek, ’s egyszersmind reményét fejezé ki, minélfogva önszavai szerint. „valamint őt husz évi hivataloskodásra méltatták, valamint közakarattal első követül választották, ugy közremunkálandanak, hogy uj pályáját örömmel futhassa meg, ’s kivánságuk szerint teljesithesse a’ rábizandókat.” Ezután az e’ sorokból kizárt második követünk fölhíva érezé magát tegnap már egyszer nyilvánitott háláját megujítani, és subordinatióját, mennyiben az utasitások engedendik, szerényen megigérni. – Midőn ezek ekkép végbe mentek, a’ mélt. főispán ur szóval jelenté, majd megyénk főjegyzője felolvasta másod-alispánunk P– F– nek leköszönő levelét, mi minő egykedvüséggel vétetett, ép olly lelkesedéssel tört ki a’ kivánat, hogy helyette szatmári Király Pál tétessék a’ megüresedett alispáni székbe, ’s igen tisztelt főkormányzónk megértvén a’ körülmények intését, a’ tisztelt férfiunak helyettesitésébe megegyezett, ’s miután az országgyülésre 12 irnokot nevezett ki – azok közül nyolczat a’ nemesi pénztár általfizetendőket – ’s némelly magányérdekü tárgyak elintéztettek volna, élénk ohajtását fejezvén ki a’ különvált érdekek kiegyenlitése ’s meghasonlott felek kibékülése iránt, éljenzések közt elbúcsuzott. Adja az ég, hogy auj alispánunk el ne téveszsze az utakat, miken a’ megyénkből egy itő óta eltávozott kölcsönös bizalmat és szeretetet ismét föltalálhatni, ’s igy eszköze lehessen annak, hogy főkormányzónk még soká élvezhesse magas hivatala édes gyümölcseit. –
Kovács Károly.
