Bihar.

Teljes szövegű keresés

Bihar.
V.-Olaszi, majus 6. Mióta a’ házi adó ügye felett a’ vészharang megkondult, kávénénikék módjára mesélgetik, hogy a’ bukás oka egyenesen a’ Pesti Hirlap modorában rejlik, ’s kik a’ meséket után mondogatni szokták, mintha megesküttek volna, nem akarják hallani a’ kiáltó tényeket, és nem akarják látni a’ napi eseményeket. Mig sokan a’ vaksággal és sükerséggel ekkint coquettiroznak, Bihar dicsően czáfolja a’ mesét, mellynek tapasztaltságot követelő férfiak adtanak hitelt, mikint rívó gyermek hiszen, midőn dajkája nagybúsan regél előtte Vas Jankórul és a’ zöldszakálu királyról. – Bihar egyik közgyülésében nem csak megnyugvását jelentette ki a’ Pesti Hirlap modora iránt, sőt azt, mint elveinek organumát, levéltára számára meg is rendelé: ha tehát valahol, ugy Biharban kellett volna a’ házi adó ügyének buknia, és pedig annál inkább, mert Biharban is van S–, mikint Szabolcsban Ö–, Biharban is van R–, mikint Zalában F–. Igaz, hogy S– egyszersmind nem Ö–, és R– egyszersmind nem F–, de mind kettő halálból szereti a’ nemfizetést, a’ nemesi kiváltságok eme’ legnemtelenebbikét, mellyről elmondhatni: „extra Hungariam non est ita,” és mind kettő szerette volna a’ házi adót csupán a’ I-ae 9-us iránti jó indulatból örök nyugalom végett a’ más világba átsántikáltatni. Azonban eredménytelen lön minden igyekezet, ’s a’ jó ügy, daczára azon tacticusoknak, kik a’ Pesti Hirlap modora ellen esküvének, april. 28-án ujolag diadalmaskodott. E’ napon a’ gyülés kezdete előtt egy lélekemelő jelenetnek valék tanuja. Azon kevesek közül, kik april. 27-én csatát vesztének, néhányan „nem adózunk” jelszót kiáltván, álmosdi köznemes Pótrágyi János ülőhelyéből felállott, ’s többi közt imigy szóla: „Apám sokszor beszélte, hogy az utak roszasága miatt, Álmosdról közgyülésekre nem járhatott, én pedig, mikor csak körülményeim engedik, mindenkor megjelenek, mert az utak most már járhatók. Illy állapotban vannak közülünk többen is. De kérdem: ki csinálta ezen járható utakat? felelt: a’ szegény paraszt. Ha hát tetszik a’ paraszt által készitett utakon járni, tessék egyszersmind fizetni is; mert én azt hiszem, nem akkor vagyunk nemesek, ha a’ nem-fizetésben büszkélkedünk, hanem akkor, ha a’ teher alatt nyögő szegény parasztot a’ sárból kivontatjuk. Aztán, ha azon jeles hazafiak, kiket tekintetes főjegyző ur tegnap előszámlált, hasznosnak tartják az adó elvállalását, ugyan miért ne kövessük mi a’ jó példát? ne beszéljen tehát, nemes barátim! a’ nem-adózásról senki. Adózzunk a’ házi pénztárba mindnyájan, mikép tegnap határoztuk, segitsünk a’ szegény parasztokon, ’s ha a’ jobbágytelken lakó nemesek már fizetnek, fizessen minden rangú és sorsú nemes, mert egy sem különb a’ másiknál, hanem mindenik egyforma.” A’ tisztes ősz ember szavait a’ teremben levő köznemesek nagy helyesléssel fogadták, ’s minden szögletből hallatszék e’ kiáltás: „ha a’ jobbágytelken lakó nemesek már fizetnek, fizessen mindenki”; azok pedig, kik elébb „nem adózunk”-ot kiáltottak, elnémulának. És én e jelenetet örömmel jegyzém föl emlékezetembe, ’s örömmel gondolok vissza még most is a’ hatásra, mellyet Pótrágyi János szavai a’ köznemességre gyakoroltak. Áldja isten őt, ki az igazságot egyszerű szavakban mondá el társainak, ’s megerősité bennök a’ hitet, miszerint „nem akkor vagyunk nemesek, ha a’ nem-fizetésben büszkélkedünk, hanem akkor, ha a’ teher alatt nyögő szegény parasztot a’ sárból kivontatjuk.” E’ jelenet után nemsokára kezdeték a’ közgyülés másod alispán Bernáth József elnöklete alatt. Az april. 27-kei események jegyzőkönyve még föl sem vala olvasva, midőn t.biró S– G– szót kért, de elnök alispán ur által a’ jegyzőkönyv végighallgatására utasittatván, elhallgatott, ’s midőn az olvasásnak vége lőn, szólási jogát B– M– urnak adta át. Ki is előterjeszté: mikint nem követeink iránti bizalmatlanságból emel szót, hanem hogy a’ nemesség jogainak tegnapi napon történt sértését bepanaszolhassa. Tegnap ugyanis, a’ megyei szokás mellőztével, a’ gyülési teremen kivül levő nemesekhez nem nevezteték küldöttség megtudására annak, hogy kiket akarnak választani követekül. Továbbá sértetett a’ nemesi szabadság az által is, hogy a’ megye házához katonák rendeltetének, holott ez ideig soha sem történt, és végül sértve van a’ nemesi szabadság, mert a’ tegnapi gyülés után több nemes társ fogatott el, ’s még most is börtönben sinlődik. E’ panaszok elsőjére feleletül adaték: mikint tb. ur a’ tegnapi közgyülésben nem lévén jelen, nem tudja: milly közegyezéssel kérettek föl követeink a’ bennök helyzett bizodalom elfogadására, igen alaptalan tehát és méltatlanul sértő tb. ur gyanusitgatása főleg akkor, midőn nyilván van, hogy a’ teremen kivül volt nemesek szándokának kitudása végett nevezendő küldöttség iránt választás alkalmakor egy hang sem hallatszék. A’ második vádra megemlittetett: mikép közbátorságot veszélyező merényekről szállongó alapos hirek miatt, első alispán ur a’ pandurokat utczákoni őrködésre rendelvén, a’ megye házát, mellynek tömlöczeiben több száz rab vagyon, továbbá a’ levél és pénztárt fölügyelet nélkül nem hagyhatá, ’s ezért dicséretet és köszönetet érdemel, hogy a’ megyeház feletti örködést, közgyülést előző éjjelen katonákra bizta, a’ néllül azonban, hogy ez általa polgárok szabadsága csak legkevesbbé is korlátoltatott volna. Avvagy nem volt e szükséges igy intézkednie, midőn a’ szatmári követválasztás eseményei által megrémült városi lakosok nyugalmát és a’ közbátorságot csak igy lehete biztosítani? Saját szemeimmel olvastam több házak falaira fölirva e’ szavakat „Beöthyt ölni, de nem adózni”, és mégis tb. ur panaszkodik, ki ezt hasonlóul olvashatta, és hallhatá azon hireket, mellyek város szerte nem minden alap nélkül keringének? – A’ 3-ik panaszt illetőleg közhelyesléssel fogadtaték másod alispán urnak abbeli gondoskodása, hogy a’ közbátorságot tapodó zavargókat, kiknek egyike elég vakmerő vala botját rá is emelni, tüstint elfogatá, ’s ez által a’ vérontást megakadályozta. Bár minden megyében, hol a’ féktelenkedés előjelei mutatkozának, illy czélszerü intézkedések tétettek volna! akkor bizonyosan megóvaték vala a’ megyei helyhatóság olly drámától, melly mindenütt a’ törvényes szabadság rovására játszatott. Csodálatra méltó, hogy tb. ur, kit közelebb mult vészterhes évek alatt az alkotmány mellett szót emelni soha sem hallottunk, épen most veti föl magát őreül a’ nemesi szabadságnak, midőn igen tisztelt alispánaink czélszerü intézkedései épen ezen szabadság védletére szolgáltanak. És most dologra. Az alaptalan vádak czáfolása után S– G– táblabiró emelt ismét szót, ’s látván az erőködés hasztalanságát, arra kérte a’ megye RReit, hogy feledjék el a’ történteket, ’s a’ befogott nemeseket bocsássák ki. A’ RR. azonban nyilvániták: mikint a’ foglyokat hatáskörük tulterjesztése nélkül ki nem bocsáthatják, hanem a’ vizsgálati irományok tiszti ügyésznek fognak átadatni, ’s ha ennek vélekedése szerint az elfogottak kezességen kibocsáthatók, akkor a’ kibocsátás a’ szokott uton fog megtörténni, a’ foglyok ügyében pedig minden esetre törvényszék hozand itéletet. A’ most előadottak felett történt viták után, választmányunk javaslatából közkivánatra az ősiség ügye olvastaték föl. És szót emelt N–i I– táblabiró, mutogatván: mikép az ősiség eltörlése magát a’ nemességet törlendi el, a’ szegény nemes zálogban lévő földét ki nem válthatja, a’ nemesi jószágok paraszt kezekre kerülendenek ’stb. ’stb.; és a’ szónok táblabiró körül néhány sárréti atyafi tele torokkal kiabálá: „maradjon az ősiség.” De hasztalan vala az erőködés; mert Bihar megye rég meghuzta az ősiség felett a’ halálharangot, ’s mai gyülésünkben derék főjegyzőnk remek szónoklata mellett a’ nagy halott sirba temetteték. Béke hamvaira!! A’ temetés után megszomorodott szívvel tartott néhány nemes atyafi a’ teremből kifelé gyászmenetet, és nem vala többé, ki feljajduljon a’ nagy halott sirja fölött. És mi békében maradánk és békében tanácskoztunk tovább az utasitások iránt, mert azok, kiknek jelen gyülés alatt oknélküli kiábálás jutott szerepül, mindnyájan a’ gyászmenethez csatlakoztak. Kevesen valának ők, de mégis elegendő számmal arra, hogy a’ tanácskozást zavarhassák. A’ gyülés többi tárgyairól jövő postán fogom megküldeni közlésemet. –
Lukács György.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem