TÖRÖKBIRODALOM.
TÖRÖKBIRODALOM.
A szultán válasza orosz császár ő fölségéhez. „Muharrem 11-kén 1259 (jan. 30-kán 1843). Illő tisztelettel fogadtuk ama’ barátságos levelet, mellyel csász. fölséged oct. 9-kén minket megtisztelt, ’s tartalmáról kellő tudomást vettünk. Császári fölséged értesít minket, hogy ön – miután ama’ mozgalmakat, mellyeknek nemrégen Szerbia volt szinhelye, lázadásnak tekinti – illy, elveivel annyira ellenkező helyzettel nem lehet megelégedve; – hogy ön – miután a’ változás és fejedelemválasztás nem történt ama’ törvényes renddel, mellyet a’ kiszabott rendszabályok rendelnek, ’s ekképen a’ szerződvények föltételei és rendeletei nem tartattak meg – Lieven bárót hely szinére küldötte, miszerint ott a’ dolog jelen helyzetéről magának tudomást szerezvén Stambulba jöjjön, ’s tisztének teljesitése után Szerbiában, tapasztalatait velünk közölje; – ’s végre hogy ön a’ föns. portánál levő rendkivüli követének meghagyta, csász. fölségednek jóakaró szándékait előnkbe terjeszteni, ’s egyszersmind felhivni minket, hogy ministereinknek a’ szükséges parancsokat kiadjuk, miszerint eszközök iránt tanácskozzanak, mellyekkel e’ kérdés törvényes és helyes alapra lenne visszavezethető. Ama’ tényt illetőleg, miszerint minden zajos gyülekezetekből, zavarokból ’s a’ mozgalmak és zendülések minden nemeiből, mellyek valamelly álladalomban előfordulnak, számos helytelenségeknek kell szükségkép eredni, csász. fölségednek e’ részben kifejezett bölcs nézeteit és felvilágosult gondolatait teljesleg méltányoljuk, ’s azoknak örömest hitelt adunk: jelesül azért is, mert kölcsönös kormányaink vezérelveinél fogva legfensőbb érdekünkben áll egész gondunkat arra forditanunk, hogy birodalmunkban illy megrovást érdemlő események ne történjenek. Azonban a’ szóban levő kérdésnél az a’ különbség forog fen, hogy Mihály herczeg magaviseletében és cselekvésében, valamint a’ nemzetnek ismételt panaszaiban e’ zavarok támadása előrelátható volt, ’s hogy a’ császári követséggel több izben értekezések is folytak olly szándékkal, hogy a’ dolog illy helyzetének valahára vége szakasztassék. Ha e’ zavarok okai és a’ nemzet elnyomott állapotja, valódi fényökben jutottak volna fölséged tudomására, miképen a’ mi tudomásunkra jutottak, ugy ön a’ méltányosság azon érzeteinél és az igazság ama’ szelleménél fogva, melly csász. fölségedet lelkesíti, ez ügyet bizonyára nem tekinti vala lázadás gyanánt, ’s ez esetben kormányunknak szükségparancsolta magaviseletét és cselekvését nem tartotta volna elvekkel ’s helyes gondolkozással ellenkezőnek. Minthogy azonban mind azon különnemű fontos kérdésekből, mellyek csász. fölségeddel egyetértőleg intéztettek el, csak haszon hárult ránk, semmi esetre nem akartuk a’ fejedelem kinevezését elsietni, a’ mint hogy valóban nem is siettük el, föltéve hogy időnk vala e’ kérdés körül csász. fölséged nézeteit egész kiterjedésben kikérni. Sőt, ha kormányunk jegyzékei által szerződvények sértettek volna meg, az emlitett változásokat illetőleg, a’ kérdést inkább kormányunk nézeteinek értelmében valánk elintézendők, ’s azután teljes nyiltsággal, őszinteséggel és illő tisztelettel csász. fölséged nagylelküségéhez fordulandók. Ha a’ fejedelmi méltóságot szentesitő föltétel megsértetik, ugy a’ fermán záradéka, melly szinte része a’ szerződvénynek, semmivé ’s érvénytelenné lesz, és a’ választási kérdés megint a’ szerződvény alapértelmére esik vissza, melly jogot ad a’ nemzetnek, hogy fejedelmét maga választhassa. A’ nemzet választásának elfogadására egyfelől jogunk érzete, másfelől a’ dolog sürgető volta által kényszeritteténk. Ámbár akkor nem vala rögtön módunk csász. fölséged tanácsát kikérni, mindazáltal mi sem mulasztatott el, hogy a’ császári követség gondolkozásáról magunknak bizonyosságot szerezzünk, és véleményét megtudhassuk. E’ fölött Mihály herczeg erőszakos magaviselete, Szerbiából lett elutazása, tisztének cserben hagyása, és ama’ körülmény, miszerint csász. várunkban szándékozott menedéket keresni, – mindannyi tények valának, mellyeknél fogva a’ fejedelmi méltóságbani változást megengedni határozók. Megengedve, hogy magában véve a’ nemzet részéről nagy felelőség alá eső tett vala, uj fejedelemválasztásra meghatalmazás nélkül venni szabadságot, – a’ nemzet mindazáltal teljesen igazolta felelőségét azzal, hogy a’ várparancsnoktól és a’ föns. porta biztosaitól meghatalmazást kért. Az emlitett biztosok azzal mentik magukat, miképen ők a’ különben támadható komolyabb következmények miatti aggodalomból adák meg a’ meghatalmazást, és ama fondorkodások és ármányok miatt, mellyekbe a’ legyőzött párt nyilván és titkon keveredett, – ugy hogy az uj fejedelem megválasztása bizonyos tekintetben saját meghatalmazásunk következtében történt. Mind a’ mellett is, hogy kötelességünket teljesiteni, ’s a’ fentebbi nézeteket császári fönséged levelének vétele után azonnal válaszul fölséged elébe terjeszteni, és ekképen önnek kétségeit eloszlatván, a’ bennünket egyesitő barátság kötelékeit még szorosabbra főzni ohajtók: illőnek tartók mégis bevárni ama’ felvilágositásokat, mellyeket nekünk Lieven báró vala adandó. A’ nevezett bárónak fővárosunkba nemrég történt megérkeztével tudomást szerzénk magunknak mind azon közlésekről és felvilágositásokról, mellyeket ő irva ’s élő szóval hozott. Mind őt, mind cs. fölséged követét saját személyünk elébe hivók meg, ’s legnagyobb kegygyel fogadók őket. A’ nevezett tábornok által nekünk adott felvilágositások nem egyezének meg egészen azokkal, mellyekkel kormányunk bir, valamint a’ biztosaink által beküldött oklevelekkel sem. Ama’ rendszabályok, mellyeket a’ tábornok és fölséged követe a’ ministereinkkel parancsainknál fogva tartott értekezések és összejövetelek alkalmával sürgettek, távolról sem egyeznek meg fejedelmi méltóságunkkal és jogainkkal, mellyeknek fentartása fölséged részérűl jelesűl a’ hozzánk intézett levelében kijelölt módon biztosítatott. E’ rendszabályok egyszersmind azon aggodalmat gerjeszték bennünk, hogy uj nehézségek támadhatnának, mellyek netalán erőszakos eszközök alkalmazására nyujhatnának alkalmat. A’ Szerbiában jelenleg uralkodó csen és a’ nemzet kormányunk elleni panaszainak – pedig egyedül ezek idézhették volna elő fölséged jogainak alkalmazását – elnémulása, legjobb ’s legérvényesb tanujelei ama’ tiszteletnek, mellyben tartatik mind az, mi e’ jogok fentartásához kötve van. És igy teljes bizalommal ama’ tökéletes barátság és szives hajlam iránt, mellynek fölségedtől e’ mai napig annyi jeleit vettük, illőnek tartók a’ dolgok valódi állását ön elébe terjeszteni. Miután önnek követét nézeteinkről bizalmasan értesitők, e’ barátságos levelet intézzük fölségedhez, és hiszszük, hogy fölséged ezen őszinte és igaz közlésünket méltánylandja. Egyszersmind reméljük, hogy a’ két kormány közötti teljes bizalom tovább is fenálland, és hogy ama’ szíves barátsági viszonyok örökké meg fognak őriztetni, mellyek bennünket egyesítenek, ’s mellyek tartóssága szíveink előtt minden körülmények közt becses leend.”
