NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
A szerb ügy mindinkább figyelmet von magára Angliában, ’s fölötte feltünő, hogy az angol kormány e’ fontos kérdés körül az angol közvéleménynyel olly csudálatos ellentétben van. Az alsóházban a’ tárgy már szóban volt, ’s maj. 5-kén a’ felsőházban is szőnyegre került. Beaumont lord t. i. már régebben bejelentett inditványát terjeszté elő az e’ tárgyra vonatkozó papirok előterjesztése iránt. Az inditványozó erőteljesen nyilatkozott Oroszország tulcsapongó politicája és Anglia roszallást érdemlő engedékenysége ellen. Oroszország, az inditványozó nézete szerint a’ legkisebb alkalmat is mohón használja a’ török birodalom gyöngitésére, hogy igy lassankint közelebb juthasson nagy czéljához, t. i. Stambulhoz. Anglia elhanyagolá kötelességét Oroszország tulcsapongó politicája irányában, holott illy harczot egyedül is meg kellene állania; de ez esetben nem is maradt volna magára hagyva, mert Francziaország közre hatására bizton számolhata. Az angol kormánynak illy körülmények között játszott szerepe sajnálatot érdemel. Megszenvedtessék e, hogy Oroszország a’ portának nyujtani ürügyelt segély szine alatt a’ török birodalmat ismét eláraszsza katonáival? Nem uralkodik e már Oroszország a’ divánban, ’s nem parancsolja e rá akaratját? Az inditványozó jajt kiált Angliára, hogy Törökországot Oroszország szétzuzó protectoratusának engedé zsákmányul. Aberdeen gróf külminister lényegesen következőleg válaszolt: „Nem tagadom, hogy minden politicai változás, a’ földnek bármelly részében történjék is, viszhangra talál Angliában. A’ szerb forradalom is figyelmet érdemel tehát. Első pillanatra ugy látszik, mintha Anglia némileg közönyösen venné, akár Mihály akár Sándor korányozza Szerbiát, mellyel fölötte csekély, vagy talán épen semmi viszonyban nem állunk, ’s hol az angol consulon kivül talán angol sem tartozkodik; egyébiránt a’ török birodalom jólétére nézve a’ szerb kérdés is europai érdekü. Igaz, hogy mult évi septemberben Szerbiában forradalom ütött ki. A’ fejedelem elüzette, és egy fiatal (?) ember addigi homályából elővonatván, a’ fejedelmiszékre ültettetett, ’s e’ változások nem történtek sajnálatos kicsapongások nélkül. az angol consul a’ többi consulokkal együtt tiltakozott ezen törvénytelen, erőszakos és erkölcstelen esemény ellen. Illy közbenjárulás meghaladá a’ consulunknak adott utasitást, mi értéseül is adva lőn ő fölsége kormánya által. Én a’ consult nem ismerem személyesen, de a’ róla hallottak után itélve szabad szellemű embernek tartom őt, ki semmi esetre nem használtathatta magát eszközül a’ szerb nép szabadsága elleni fondorkodásokra. Ugy látszik, hogy a’ consul igenis híven adá elő a’ szerb forradalmat és rugóit. E’ forradalom az ő leirása szerint a’ belgrádi pasa ’s némelly becsvágyteli szerb előkelők müve volt, nem pedig külfondorkodásoké. Nem hiszem, hogy Oroszország a’ választásról szóló törvény régi értelmébeni végrehajtásának biztositására 50,000 katonát küldjön Szerbiába, ’s ama’ szerencsétlen ifju (Sándor hg 36 vagy 38 éves, ’s Aberdeen ezt „ifju”-nak nevezi!) örömest fog elvonulni a’ nép szeretete elől.” A’ minister tagadja azon vádakat, mikkel Oroszország a’ szerb revolutiora nézve illettetett. Oroszország közbenjárult ugyan, de 1812, 1826 és 1829-ben kötött szerződvényeinek erejénél fogva. Szerbia föltételes függetlenségét az orosz czárnak köszönheti, ’s ama’ szerződvények legnevezetesb pontja volt, hogy Szerbia szabadon választhassa fejedelmét. E’ szerződvények betűjére ’s szellemére támaszkodva jelenté ki Oroszország, miképen az utólsó forradalom eredménye nem tekinthető szabad választásnak, ’s uj választást sürgetett, melly a’ szerződvények értelmében teljes szabad legyen. Oroszország megegyez Sándornak alkotmányszerű ujra választatásában, megegyez Mihály kizáratásában, ’s mindössze csak törvényességet, alkotmány iránti tiszteletet kiván, és mindenkit elfogad, ki törvényes és alkotmányos renddel megválasztatik. Oroszország nem élt vissza hatalmával ’s befolyásával, de ha visszaélt volna is, Angliát a’ porta és Oroszország közötti egyezkedés még akkor sem érdekelte volna közelebb, ha t. i. Angliának semminemü jelen vagy jövő érdeke nem sértetik meg általa. Bármi magyarázatot adott volna is Oroszország a’ szerződvényeknek, Angliának világosan semmi köze hozzá, ’s hasonló körülmények közt Anglia sem türt volna kül beavatkozást, mit Syriánál be is bizonyitott. Ausztria, melly Angliánál legkevesbbé sem viseltetik kisebb barátsággal Törökország iránt, Oroszország nézetei ’s igényeit támogatta, és a’ török kormánynak engedékenységet javaslott. Poroszország hasonló rendszert követett, ’s igy Angliának nem maradt egyéb, mint ezen hatalmakkal az europai béke érdekében közre hatni. Sir Stratford Canning a’ legbarátságosabban viselé magát a’ porta irányában, ’s mindent elkövetett, hogy a’ divánra, ennek saját érdekében, befolyhasson, ’s ha tanácsa követtetik, ugy a’ porta nem lenne illy nehéz állásban. Igaz hogy Oroszország igényeit tudatta a’ portával. A’ porta engedett, és Szerbiában most uj fejedelemválasztás fog tartatni. Illy körülmények közt a’ külminister a’ kért papirok előterjesztését sem hasznosnak sem helyesnek nem találta. Mire Beaumont lord elállott inditványától. A’ külministernek e’ nyilatkozatával a’ közönség és a’ sajtó épen olly kevessé van megelégedve mint Peel minapi alsóházi kitérésével, mert ennyi magasztalást Anglia legveszélyesb, leghalálosb és legármányosb ellenségéről senki sem remélt egy angol minister szájából hallhatni. Mindenki előtt világos, hogy a’ ministerium – elődei ügyetlensége miatt e vagy a’ viszonyok bal felfogásánál fogva? nem tudhatni – fonák helyzetbe jött. ez azonban ama’ megfoghatatlanságok egyike, mellyek néha az angol kormány politikájában is, mint p. o. a’ whigministerium alatt a’ Vixen kérdésében, előfordulnak. – Az alsóházban Shiel ur a’ spanyol királyné házassági ügyét hozván szőnyegre, kérdést tőn: miután a’ francziák királya azt sürgeti, hogy Isabella királyné minden esetre csak Bourbonházi 341herczeggel keljen össze, kapott e az angol kormány Parisban levő követe által illynemű közleményt, melly a’ spanyol királyné összekelésére vonatkozik? – Peel jelenté, hogy illynemű hivatalos közlés nem érkezett, de ő minden tétovázás nélkül kimondja az angol kormánynak e’ tárgy körüli nézetét. Az angol kormány Spanyolországot egy független álladalomnak minden szabadalmaira jogositottnak tekinti, és igy csak a’ spanyolok határozhatják el, minek kelljen fejdelemnőjök részéről az ország javára történni. Csak Isabella királyné és a’ spanyol cortesk határozhatják meg, minő házasságot kelljen kötni. – Fox Lane ur O’Connell és az irlandi repeal izgatás ellen bejelentett inditványát elhalasztá, mig O’Connell megint a’ házban leend. E’ nyilatkozatot nem kis nevetés követé, s O’Brien W. S. ur megigéré, hogy azon esetben ő Irland igazságos sérelmeinek megszüntetését fogja módosítványul inditványozni. – Egyébiránt O’Connell nehezen fogja Fox Lane urnak ama’ szivességét megtenni, hogy nevetséges inditványa kedveért az alsóházban megjelenjen, sőt ugy látszik, hogy O’Connell nem is akar többé a’ parliamenti ülésekben részt venni. Mallowban egy repealgyülés alkalmával inditványára egy akarattal határoztatott: miképen a’ gyülés ugy vélekedik, hogy az irlandi grófsági és városi követeknek semmi dolguk a’ parliamentben és sokkal jobban cselekednének, ha tőle mindaddig, mig törvényesen és alkotmányszerűleg megtörténhetik, távol maradnának, ’s idejöket Irland javának szentelnék.
