Gömör.
Gömör.
Mihályfalva, majus 10-kén. Midőn e’ soraim napfényt látandnak, akkor már a’ nemzet képviselői egybeseregelve lesznek. Gömörnek széke még ekkor üres lesz; és ezen üres uratlanszékek fogják őt leghívebben képezni. – Miért? – Szükségesnek látom körülményes tudósitásomhoz még a’ következő pótlékot adni. – A’ választottak az első alispánt és főjegyzőt felszóliták a’ megbizólevél kiadására ’s megpecsételésére; mert azt a’ triumphus napján kivenni a’ diadal öröm-mámorában elfelejték; sőt felejték a’ jegyzőkönyv meghitelesitését is – ha ugyan lehetett volna ott uj jegyzőkönyvet szerkeszteni, hol a’ meglevőnek is kiszaggatásáról volt szó. – Első alispánunk kereken megtagadá, mert a’ választást törvényesnek nem tartá és az eseményt legfelsőbb helyre terjesztés föl.* Minthogy azonban a’ pörök folyamatja alatt – rendes szokás szerint – némelly közbejöhető közigazgatási tárgyak fölvétele végett, maj. 8-kára közgyülés volt kitűzve: annak megtartatását eleinte mint a’ két rész élénk figyelemmel várta. A’ szabadság bajnokai által szabadságából kivetkeztetett, kiűzetett nagyobb rész azért, mert sérelmeinek orvoslását ’s általában a’ megyének törvényes, rendes állásába visszatételét ettől várta; mit annál inkább reménylett, mert addig az alispáni fölterjesztésre, a’ legfelsőbb k. rendelmény megérkezését biztosan hitte. A’ diadalmaskodott kisebb rész pedig azért, mert választottai megbizólevelének kiadatását itt akarta kivánni. – Azonban sem felülről rendelet nem érkezvén, sem alól az ingerűltség nem csillapodván, sőt a’ számában nem bizó kisebb rész ujabb és még borzasztóbb fenyegetődzéseit hintegetvén: első alispánunk előtt irásban beadott nyilatkozataikban a’ rendek értelmesb tagjai számosan kijelenték, mikép mindaddig, mig törvényes szabadságukba vissza nem helyheztettetnek, nagyobb veszély kikerülése végett, a’ közgyülésen megjelenni nem fognak, sőt ha az, a’ megyének illy rendkivűli állásában megtartatnék, annak ellene mondanak; felszóliták azért az első alispánt, hogy a’ gyülést körlevelek által hivassa vissza. Ezen felhivásnak az első alispán engedvén a’ gyülést visszahirdettette, kijelentvén, hogy mig legfelsőbb helyről rendeletet nem kap, gyülést a’ jelen rendkivűli állásban nem tartathat, mihelyt azonban az megérkezend, a’ közgyülés határnapját azonnal ki fogja tűzni. – Hogy a’ renddel párositatni kivánt szabadság nem tetszett annak, kit rendetlenség és szabadság emelt ideiglen azon polczra, hová már többszöri erőködése daczára csak ennyire sem emelkedhetett, igen természetes. Szállongott tehát a’ hir, mikép a’ közgyülést elhalasztani az alispánnak joga nem levén, ők meg fogják tartani, és hogy már most nem 200, hanem legalább 600 nemes fog zászlóik alatt küzdeni. – Még ezen szám nem tehetne törvényes többséget ott, hol az 1836-ki tisztválasztáson három ezer, az 1839-kin, csak az egyik fél részéről két ezer nemes volt jelen. – A’ választottak egyike, csakugyan föl is ment 8-kán Pelsőczre, várva a’ nagy sereget. Csak akkor hagyá el türelme, midőn az értelmesbek közé számithatók közűl alig hatot, közrendü nemest alig hatvanat, látott maga körűl. Mondják, hogy mentek volna m. e. 300-an, azt hive, hogy uj választás leend; de az utból – elámittatásukon bosszankodva vissza tértek. – Ime– ez Gömörnek jelen állapotja! – A’ fixumok a’ megyeház összetöretése és a’ birák meg nem jelenése miatt sükeretlenűl enyésztek el. Megfordultam ott egy nap magam is, hol látván a’ tatár pusztitást, az öszvetördelt ajtókat, ablakokat, illy felsohajtással hagyám el Pelsőczöt:
Az nem áll, hogy a’ megye commissiót kért. B. A.
„Szabadság! itten hordozák
Bunkós zászlóidat.
Itt üzettek szét jobbjaink
A bőszült harcz alatt.”
Bunkós zászlóidat.
Itt üzettek szét jobbjaink
A bőszült harcz alatt.”
| Bodon Ábrahám. |
