Zemplén.
346Zemplén.
Berettő, maj. 7. Minden változás az ónak rozzant gépezetében szokatlan rugony, szellentyű ’stb. levén, némi idő ’s keresztényi türelem kell, mig a’ hatalmak legerősbikének, melly par la grace de Dieu szokásnak neveztetik, processusával azonosul. Hát ha még, mint például édes minálunk e’ hatalmat az irott törvény legitim hatályának nyilvános „praejudiciumával” látjuk! Gyógyszerül azonban koránsem az uj rugonyt dobjuk ki megint, hanem a’ gép többi alkatrészeit vegyük igazitó szemle alá, módositva, gyorsítva vagy csökkentve; – mindenek fölött pedig ne remélgessük, hogy egypár uj kicsiszolt rugony eleven hibátlan mozgalomba hozandja egész gépünket. Vannak azonban külsőleges gátak, akadályok, miknek mellőzése legsürgetőbb föladatunk, ha ugyan nem akarjuk, hogy az igéret zengzetes igéi irott malaszt maradjanak. Ekkint Hont a’ rendőrségi törvények sükertelensége fölött kiván rendelkezni, cum exemplis ad usum Delphini illustrálgatva, hogy az efféle pörök az életben léptetés gyorsitása helyett az idősülésig halasztatnak. Nálunk az irott malasztok tömkelegszerű halmaza naponta dagad, mig össze nem csapand fejünkön fulasztó tengerül, mi fölött a’ rendezés igéje sükertelen hangzott el. Ha a’ magasztalt fontolva haladás kizárólagos föladása: a’ fenálló történeti anyagok boeotiai éjében fáklyát gyujtani: léptessük életbe mindenhol intő szózatát. E’ megye RRei is az 1840: IX tcz. hiányait bőségesen tapasztalva, a’ politicum és juridicum elválasztását már elhatározák. Az árva magányban elsorvadandó jegyzet avanciroztassék előlegessé, ’s a’ bajon nem fontolva haladva ugyan, hanem gyökeresen segitve lesz. És az eszme határozat lőn. – 2) Turócz morgadalmas philippicája a’ szent ősiség és szűz vállak vakmerész merénylői ellen, futólagos dördületkint vonult el nyugalmunk fölött. Történt – mondatott – hogy követeink nem tudák elvrokon szellemű határzataink támadását megtorlani: e’ körlevél tehát az utasitás készitő választmányhoz vándoroljon, hogy az általunk netalán mellőzött okai kiszemeltessenek, sőt elvrokon érzeményeinket mi is hasonló uton tudassuk. Az elnökség helyes megjegyzése következtében, hogy a’ körlevél czifra paszomátjai közt uj okot a’ leglelkismeretesb gondosság sem fogna kikutatni, ’s a’ sükertelen izgalom mellőzése végett a’ két inditvány elcsücsült. – 3) A’ 7 bányaváros sérelmei, tekintettel az 1825/7-ki munkálatokra; – Krasznak és Zaránd levele a’ visszakapcsoltatás, – valamint Temesé az absentismus és sóár-szabályzás, – ’s Honté, eltiltott kősajtója ügyében, pártoltatni fog. – 4) Késmárk, Eperjes és Lőcse levelei, az utóbbi a’ megyéknek két, a’ városoknak 1 szavazatot inditványoz, – ez ügyben már rendelkezvén, tudomásul vétettek. – 5) Veszprém levele nemzeti (!) szinházunk „körül” néhány érdekes jegyzetre ada alkalmat. Egy teljes műiskola alapitását inditványozá az egyik, a’ másik – nem levén a’ conservatorium eredményéről sem bizonyos, ’s igy ujabb pénzfecsérlést mellőzni akarván – a’ hasztalan intézet eladatását inditványozá. És pro et contra parlag szócsere lőn, mit a’ nádori levél radicaliter kettémetsze, figyelmeztető, hogy szinházi illetékeinkből mai napiglan egy fillér sem hajtatott be, ’s a’ nemzeti intézet kamatai helyett alapitványi tőkéjét emésztgeti. Conticuere omnes. . . . . – 6) Az ipar naponta nyomatékosb állásra vergődik törvényhozási életünkben. A’ részletezésre nemokult általány följajdulásai legyenek bár inkább a’ létező baj érzetének életjelenségei minden esetre. Eszmében szülemlik az íge, ebben az akarat, melly szilárd nemzetnél a’ cselekvéssel azonosul. Most Tornának sajtótól eltiltott föliratát kereskedelmi ügyeinkben, a’ fiumei kapitányság ismeretes levelét (P. H. 239. sz.) ’s a’ szakolczai posztóczéh esedezését vevénk. A’ tornai körlevélnek csak sajtó sérelmi része izgatá föl kissé a’ minden felsőbb szélvonalra meggörbedő, rémlátó felekezetet, ’s majdnem – ezernyi ezer határozatainknak fölpuskaporozásával – majdnem diadalmasan. A’ fiumei révet az elnökség a’ pártolt vasut természeti életkövetkezményeül, ha ugyan amazzal képtelenséget nem akaránk, a’ RR. pártolásába ajánlá. És az egyik borkereskedésünk fölötti intézkedést sürgete, más a’ vasutat is csak Eszékig ohajtá, mig végre a’ rév pártolása csakugyan határozat lőn, fiumei helyett ugyan magyar tenger partivá keresztelve, nehogy e’ név a’ máshol talán czélszerűbb révhely választását gátolja. A’ posztóczéh esedezése következtében, kereskedelmi előleges ohajtásaink dús koszorújába fűzetett a’ hervatag virág: hogy a’ nemzeti ezredek ruhakellékei honi gyármüvekkel födöztessenek. Megjegyzendő itt a’ vita közben kiőrlött eszmecseréből, hogy a’ megye házi szükségei régibb határozat következtében a’ gácsi gyárból födöztettek; miglen kisült, hogy a’ használhatlan gyármű nem gácsi volt. Ohajtható, hogy a’ nemzethitel illyszerű rablói ne érnék be egy-két parlag megrovással. – 7) Szepes utasitásaink fölfüggesztését kéri, mig a’ XVI város körlevelére teendő érdemleges fölvilágosítását legközelebbi közgyüléséből megküldeni alkalma leend. Milly dicskoszorú nekünk, kik a’ tisztelt megye akaratát megelőzve, e’ végett már fel is szólitottuk! – Magány ügyeink közül jellemző vagy közérdekü talán: 1) helytartósági levél, melly a’ Hoffmann testvérek által kitűzött selyemipari 100 aranyos jutalomra, multra, jövőre, a’ versenyzők névjegyzékét sürgeti. És multra jövőre sükertelen. – Van ugyan nekünk epres kertünk, drága selyemtenyésztőnk, szóval mindenűnk van, csak eperfánk és gubónk nincs. És meleg szózatok fenyiték már e’ páratlan indolentiát, mig vére a’ kebelrázó lelkes választmányi munkálat nyomán csakugyan ki mertük mondani annyi évek czirógatása után, hogy e’ 200 pft honorarium bűnpénz, ’s pocsékolása boldogabb időkig tüstint megszüntetni inditványoztatott; mi azonban a’ közelgő tisztválasztásig elhalasztatni rendelteték. És szabadjon elnökünk pártatlan igazságszeretetétől remélni, hogy a’ kenyértörésnek eme’ perczében nem a’ czimborálkodó kiméleteskedés, hanem az adózó nép égrekiáltó érdekét hallgatandja egyedül. – 2) Figyelmeztettünk főleg az örökös tartományokba vándorló czigányok utleveleire. ’S hazánkban e’ nomád csordák nyilván kóborolnak. Valóban, valóban az incapacitás édes testvére és halaszthatlan a’ czigány és zsidó kérdés. – 3) A’ húsügyet egykor a’ megyei élet keleti kérdésének mondám; ’s ime fegyveres béke itt is megtermi gyümölcseit; legalább egy hangzatos uri ember, kit különben csak a’ jobb oldal hátának kurjongó védbástyájaul tisztelénk, becsületére állitá, hogy Abaujban magok a’ mészárosok folyamodtak a’ húsár csökkentéseért. Hja! a’ philantropiát semmi sem némithatja el … credat, különben Judaeus Apella! . . . Végre jöttek orsz.gyülési intézkedéseink. Költségeit mi is viselendjük; hallgatólag fogadtuk el inkább, mert szóba hozni nem veszélyezteténk. Igaz, hogy a’ régiekkel is tartozunk, azaz – mint báró L.– J.– mint eljáró kifejté – tartoznak az urak, mert a’ szegénység mindenütt fizet; magáért is, azokért is, a’ bortokok szembeszökő hibás bevallása miatt. – Követeink főkötelességei: világos utasitás hiányában a’ megye szellemében szavazni, s küldőiket minden tizennégy nap tudósitani. – Közgyülés 15 nap előtt tartható. – Végre fizetett irnokaink a’ roppant concurrentia miatt 4-ről 10-re szaporitva, becsületesen választattak. – Követválasztási mozgalmaikról nem tudósitottam önt; mivel nem is voltak, Lónyay Gábor minden fél egyhangú jelöltje levén. Szirmay Antal, kit két országgyülésre már távollétében választott a’ köztisztelet: megyénk állását tekintve, fölléptetése ellen határzottan tiltakozván: a’ conjuncturák és körülmények Draveczky Aloiz hadi pénztárnoknak hagyák a’ tért. ’S a’ választó gyülés 27 perc alatt (april. 25) teendőit megtevén, magány érdekű ügyeink alispáni elnöklet alatt tárgyaltatnának (apr. 29-ig). A’ főispánhelytartó a’ bizalom és reménydús magvait szórva kebleinkbe, egyetemes elégületet vitt magával. –
Kazinczy Gábor.
