Országgyülés.
Országgyülés.
Ő csász. királyi felségének az országgyülését megnyitó kegyelmes trónbeszéde, mellyet már mult számunkban megemliteni szerencsénk vala, egész terjedelmében itt következik:
Nonus Regimniis Nostri, saluti populorum divinitus Nobis creditorum, constanter dicati annus, novum attigit die hodierna solatii momentum, dum Fideles perchari Regni Nostri Hungariae, partiumque adnexarum Status et Ordines Nobis iterum circumfusos intuemur. – Sensum experimur Patris, Liberorum incolumitati sincere intenti, et de ulteriori felicitatis illorum augmento constanter solliciti. – Cui Nostro studio ut satisfiat, lubenter largimur vobis hancce de adminiculis conciliandae rebus Patriae amplioris efflorescentiae, addendoque opibus nationalibus incremento, in medium consulendi pooprtunitatem. – Fruamini igitur hac ita, ut communi opera ferendae Legum santiones, omni in parte e vera eveniant publica utilitate. – Neminem Vestrum latet, – quam Nos in eo ponamus operam, ut fundamenta avitae Constitutionis integra, vires legitimarum potestatum, intra limites lege assignatos, efficaces serventur, Jussa denique Legum, quantum quidem in Nobis situm est, effectui dentur. – Pro eo tamen, qui animo Nostro proprius est, candore, celare non possumus, ejusdem, cujus nunc admodum meminimus, utilitatis publicae rationes non tam svadere, quam praecipere, ut de mediis deliberetur, quae ad confirmandam, qua hae temnuntur, auctrotitatem, conditionesque prosperitatis communis ut par est, adstringendas conferant. – A vestra igitur Fideles Status et Ordines, incolumitati rerum Patriae consulendi alacritate, praestolamur, ita vos ad scopum hunc elaboraturos esse, ut providentiam, sollocitudinemque vestram hoc probandam monimento, seri quoque posteri grato animo venerentur. – Hoc in arduo, sublimi tamen labore, habebitis Nos in quaevis ita comparata vota vestra semper pronos. Vos enim sospites, publicamque rem Hungariae prosperam videre, nemo vestrum ardentiori Nobis desidero flagrat. – Sic animo ad provehendam prosperitatem, felicitatemque perchari Nobis Regni Hungariae et partium adnexarum, comparati, benignas Propositiones Nostras Regias, Paterni Nostri in vos affectus uberiores testes, hisce vobis Fidelibus Statibus et Ordinibus consignamus, Iisdemque Gratia et Clementia Nostra Caesareo-Regia porro etiam benigne propensi manemus.
Az isteni gondviselés által ránk bizott népek boldogságára állhatatosan szentelt országlásunk kilenczedik éve mai nap az örömnek egy uj perczét ére el, midőn felette kedves Magyarországunknak, ’s hozzá csatolt részeinek KKait és RReit körülünk összegyülve szemléljük. – Azon atya érzését élvezzük, ki magzatainak jólétét őszintén hordja szivén, ’s azok további boldogságának gyarapitásáról állhatatosan gondoskodik. Melly törekvésünknek hogy elég tétessék, örömmel nyujtunk nektek alkalmat a’ haza közügyei nagyobb felvirágoztatásának eszközeiről, ’s a’ nemzeti gazdagság gyarapitásáról köztanácskozhatni. – Használjátok tehát ezt ugy, hogy a’ közös munkával alkotandó törvények minden részben a’ valódi közhaszonnak megfeleljenek. – Mindnyájan tudjátok, mennyire iparkodunk mi azon, hogy az ősi alkotmány alapjai épségben, ’s a’ törvényszerü hatalmak ereje a’ törvényjelelte határok közt sikeresen fentartassék, a’ törvények rendeletei pedig, a’ mennyiben tőlünk függ, végrehajtassanak. – De azon őszinteségnél fogva, melly lelkünknek sajátja, még sem titkolhatjuk el, hogy ugyanazon közhaszon tekintete, mellyet az imént emliténk, nem annyira javasolja, mint inkább parancsolja, hogy tanácskozás alá vétessenek azon módok, mellyek a’ tekintély szilárditását, ’s a’ közboldogság feltételének megalapitását eszközöljék. – Tehát a’ haza közügyeinek javán munkálkodandó, serénységtektől várjuk hű KK. és RR., miszerint e’ czélra ugy fogtok közremunkálni, hogy gondoskodástokat ’s iparkodástokat, ez emlékkel kitüntetendőt, még a’ késő utódok is hálás szívvel tiszteljék. – E’ nehéz, de magasztos munkában minket minden ekkint keletkezett ohajtásaitokra mindig hajlóknak fogtok tapasztalni. Mert titeket boldogoknak, ’s Magyarország közügyeit szerencséseknek láthatni közületek ki sem ohajtja forróban mint mi. – Igy ohajtván szivünkből felette kedves Magyarországunknak ’s a’ hozzá kapcsolt részéknek közjólétét ’s boldogságát előmozditani, kegyes királyi előterjesztvényeinket irántatoki atyai idulatunk bővebb bizonyitványaiul nektek hű KK. és RR. ezennel átadjuk, ’s továbbra is a’ mi császári királyi kegyelmünkkel és jóindulatunkal hajlandók maradunk.
A mult számunkban latinul már közlött kir. kegyes előterjesztések magyarul:
Ő cs. kir. felsége nevében ’stb.
Ő felszentelt felsége nem kevesbbé a’ törvények megtartásának gondjától, mint a’ közboldogság előmozditásának eszközeiről szakadatlanul gondoskodó atyai szivének ösztönétől vezéreltetve, ő uraságukat a’ KKat és RRet a’ jelen országgyülésre egybehívta, hogy kedves Magyarországa ’s kapcsolatos részei közüdvössége ’s virágzása kellékeinek teljesitésére irányzott akaratját a’ legfenségesebb kir. hatalmával szentesített törvényekben is nyilvánitottat, bővebb üdvös ellátások gyarapításával bebizonyitsa. Kegyelmesen kivánja tehát ő felsége:
I. Hogy bemutattatván az utóbbi országgyülés 3-, 4- és 5-ik t.czikkelyei által kiküldött orsz. választmányok munkálatai, a’ mik ezeknek nyomán a’ közjó és szükség érdekében lenni találtatandnak, a’ KK. és RR. annak idején ő felsége magas szine elibe terjeszszék.
II. Azon szomorú eseményekre, mellyeket némelly megyékben a’ közdolgok tárgyalásáhozi járulás legfőbb nemesi kiváltságának gyakorlatában öldöklésekkel ’s mindennemű legsúlyosabb kicsapongásokkal közbejötteknek ő felsége atyai szivének mély fájdalmával értett, a’ KK. és RR. figyelmöket forditsák. – Minthogy magában világos, mikint ha ezeknek jövendőre elejök nem vétetik, a’ köztanácskozásokbani minden súly és méltóság elenyésztetvén, a’ közgyülekezetekben sem a’ személyes, sem dologügyi bátorlét, a’ szavazat szabadsága pedig még annál kevesbbé lesz fentartható, – ő felsége tehát legföbb gondjai közé számitja, hogy a’ melly hiányok a’ megyei közgyülések tartásába már dicső emlékezetű nagyatyjának az 1790-ki kir előadások 5-ik pontjábani intése szerint becsúsztak, azóta pedig a’ törvényes szabadsággali visszaélés említett fokáig növekedtenek, azoknak elenyésztetése és sükeres meggátlása iránt a’ KK. és RR. a’ III. rész II-ik czíme 8-ik szakaszának ’s az 1723: 58 t.czikknek értelméhez képest határozzanak, ’s a’ legczélszerűbb eszközöket ő felsége szine elibe terjeszszék.
III. Azok közé továbbá, mik hamarébbi tárgyalást kivánnak, Ő cs. kir. felsége a’ negyedik rendnek országgyüléseni jelen helyzete iránti panaszát kegyelmesen számitja, és kivánja hogy addig is, mig az 1790: 67. ’s 1825/7: 8. t. cz. következtében az országgyülés rendezésének ügye törvény által elintéztetnék, az országgyülési tárgyalásokhoz szavazatik által járulhatásnak a’ sz. kir. és bányavárosokat illető joga törvény értelmében meghatározottá ’s biztositottá tétessék.
IV. A’ kereskedelmi virágzás alkalmas közlekedési eszközökben fekvő főbb viteltyűinek (vehiculorum) hiánya naponkint érezhetőbb, ő cs. kir. felsége tehát, azon gondoskodásánál fogva miszerint ezen parancsoló szükségen is segittetni ohajt, kegyelmesen meghagyá a’ KK. és RRket fölhivatni, hogy az illynemű közlekedési eszközöknek létesitése, ’s a’ mennyiben már némileg léteznének tökélyesitése, különösen pedig utcsinálási czélszerű rendszer megállapitása iránt, közre tanácskozzanak; ’s nem csak a’ vonalakról, ’s azoknak különböző categoriáiról, hanem a’ munka végbevitelére ’s fentartására szükséges erők, nemkülönben a’ kellő felügyelet mikinti gyakorlata iránt is, ő felsége elibe más helyeken már tapasztalás által igazolt, ’s a’ czélnak mindenkép megfelelő módokat terjeszszenek.
V. Ámbár ujabb törvények által, a’ magányosok hitelének szilárditására, valóban több üdvös rendszabályok tétettek, hogy azonban ezeknek sikere a’ reménynek egészen meg nem felelt többek között, ’s a’ létező birófoglalási mód különbféle hiányain kivül, azon ingékony ’s bizonytalan állapotnak is tulajdonitható, mellynek az 1836: XV. törvény utján szerzett birtokok kitétetvék. Mind a’ magányosok hitelügyének, mind a’ nemzeti ipar fölvirágzásának leginkább érdekében fekszik tehát, hogy a’ fenálló országos intézvények ösvényén, ő felsége kegyelmes hozzájárultával alkotandó czélszerű törvény által eme’ szükségen is segitve legyen. – Hogy pedig az ország hitelbeni szükölködésén még sikeresebben segittessék, ’s a’ fölbirtokosoknak, okszerű ’s gyümölcsöző gazdálkodás folytatásához szükséges tőkepénzeket mérsékelt kamatra, ’s hosszabb időre is mindig és könnyen fölvehetni tárt mező nyiljék:
VI. Ő felsége kegyelmesen meghagyá a’ KK. és RRnek kijelentetni, hogy e’ czélra legtöbbet szolgálandónak látszik, ha a’ földbirtokosok számára alkotandó hypothecai hitelintézet ügye, minden oldalról, ’s figyelmezvén az 1840: XXI t. cz. 19. ’s 20. §§. szabályaira is, gondosan átfontoltatik, ’s a’ másutt létező hasonló intézetek példája nyomán leginkább ajánlatosnak mutatkozandó törvények alkottatandnak.
VII. azon terhet, melly a’ pozsonyi házbirtokosokat az országgyülés tagjai számára adott ingyen szállások miatt nyomja, magok a’ KK. és RR. az utóbbi országgyülésről apr. 25-én fölterjesztett felirásukban megjelölék. Kivánja tehát ő felsége, hogy az országgyülési szállásokért adandó igazságos és kellő kártalanitás tanácskozásba vétessék, ’s felőle ő felségéhez még ez országgyülésen törvényjavaslat fölterjesztessék.
VIII. A’ mit ő cs. kir. felsége az ország KKainak és RReinek már 1832/6-ki kegy. előadásaiban arra nézve előterjesztete: hogy miután az 1827-ben nevezett országos választmányok, ’s határbizottmányok költségeire az országos pénztár megfogyatkozott állapota miatt, ő cs. kir. főherczegségének az ország nádorának közbevetésére, kamarai saját kincstárából akkoron 262,606 frt 29 1/10 kr előlegezteték; a’ KK. és RR. ezen öszevegnek a’ kir. kincstárba mihamarébb visszafizetéséről gondoskodjanak, – az most, miután az 1836-ki ’s 1840-ki országgyülésekről kirendelt országos választmányok költségeinek ujabb hozzájárultával, azon előlegezés 488,566 forintnyi ’s váltóczédulában 24,313 frtnyi 2 krnyi nevezetes öszvegre szaporodott, immár sürgetőbb szükséggé vált. Ő cs. kir. felsége tehát, legfelsőbb kincstárának a’ közálladalom annyiféle ’s olly sok költségeivel terheltetésénél fogva kegyelmesen kivánja, hogy a’ kitett kölcsön készséges visszatéritéséről intézkedtessék.
Lapjaink mult számában az országgyülés ünnepélyes megnyitása előtt f. hó 17-dikén tartatott előleges kerületi ülést csak röviden emlitettük, legyen szabad most , mielőtt már közlöttek nyomán tovább mennénk, arra mégegyszer vissza térni.
A KK. és RR. az 1790-ki, 1830-ki ’s 1832-ki gyakorlat nyomán indulva, az országgyülés ünnepélyes megnyitása előtt, saját testületök szerkezete iránt előlegesen tanácskozandók, majus 17-kén reggeli 10 órakor országos teremünkben kerületi ülést tartottak. – Az alkalmatlanul hosszú, még alkalmatlanabbul keskeny teremnek felső részén emeletes rekeszték van, mellynek korlátjánál illyenkor a’ kerületi két elnök ’s jegyző, országos ülésben a’ kir. személynök foglal helyet; a’ háta mögötti asztalok az egyházi rendbőli követek, ’s országos üléskor a’ kir. tábla, és ennek sorában a’ horvátországi követek által szoktak elfoglaltatni; korláton alúl három asztal nyilik el teremhosszant; mellyeknél balrul tiszai, középen dunai, jobbról az amazokhoz nem fért megyék követei foglalnak helyet; utánok két asztalnál a’ kir. városi követek, de középen lőttük Turopolya grófja; a’ harmadik asztalnál pedig a’ kerületek, ’s utánok a’ jelen nem-lévők követei. – Oldalt és végül a’ mi kevés hely van, valamint a’ fél terem hosszanfutó karzaton is a’ hallgatóság tömött sorai. – Érdekes látvány magyar embernek, a’ magyar képviselők tereme; külső fény nem emeli a’ hely majestását, de az ember kebelét mégis sejtelmek ihletik meg, előérzetül a’ fontos eseményekhez, miknek ez egyszerű terem műhelye leszen, ’s az ember ugy van vele, midőn belép, mint ha maga körül hallaná suhogni a’ történendő nagy dolgok szellemeit; és ember szeme önkénytelenül megállapodik a’ nemzet választottjainak arczain, mintha vonásaikról akarná leolvasni a’ lelket, mellynek, mint mondják, a’ szem tűköre. – És Lavater álmai, töbek mint álom. A’ figyelmes psycholog nem mindig csalatkozik.
A kerületi ülések nem helyesen neveztetnek igy. Nevök azon korszakból maradt, midőn még az ország négy kerülete külön tartá előleges tanácskozásait, némileg hasonlón a’ franczia kamara bureaux-ihoz. Ezen separatismust később a’ „Vis unita fortior” érzete megszünteté, de név megmaradott, ’s meg a’ dunai ’s tiszai 354lmegyék közti különböztetés, meg a’ kerületi jegyzők, naplóbirálók, bizottmányok választásainál a’ kerületekrei ügyelet, ’s más illy apró jelei az eladaraboltságnak, mellyek hiszen idővel majd megszünendnek. – A’ kerületi elnökségben, az ülés rende szerint bizonyos sor tartatik, mindig egy dunai ’s egy tiszai követ együtt elnököl. A’ sort Pozsony kezdi Abaujjal, ma is tehát ezek (Jankó és Bárczay) elnököltenek.
A dunai elnök röviden üdvözölvén a’ RRket véleményt mond, hogy a’ RR. talán saját testületök szerkezéséről, nevezetesen a’ kerületi jegyzők iránt intézkedendnek. – És első emelet szót Szepes megyének követe; és nem az iránt, hogy kerületi ülés tartatik, mert erre a’ RR. jogát elismeri ’s abban sem akadt fel, hogy az 1492: 108 t.czikk négy napot rendelvén a’ megjelenésre, a’ RR. tanácskoznak, mielőtt tudnák: valljon azok, kik hiányzanak (mert például Zala, Gömör, ’s a’ részekbeli megyék székei üresek, ’s Árvának is csak egy követe van) meg nem jelennek e? ezen – mint mondám – föl nem akad; mert bár a’ kerületi ülések diplomaticai jellemüek, de végzéseik csakugyan nem határozók, hanem szót emel az iránt, hogy minden megyei követ jogban, állásban, egyenlő lévén, és superioritással senki sem birván, mégis azon előleges barátságos tanácskozásba, melly ezen kerületi ülést tartandónak elhatározá, ő ’s mások is meghíva nem valának, bár az elnökök, midőn ez ülést kihirdetni akarák, a’ követi kar akaratára hivatkoztanak. – Óvásával tehát oda terjeszkedék, hogy az elnökség az olly tanácskozásokba őket is hivja meg, nehogy róluk, kik egyenlő joggal birnak, nélkülök valaki határozzon.
Erre több megye részéről feleletül adatott: hogy miután ezen kerületi ülésnek a’ megjelenési napok folytábani tartása nem valami rendkivüli, nem valami szokatlan, sőt inkább egészen szokásszerü; a’ kerületi elnökök tehát, midőn azt összehítták, csak kötelességöket toljesitették. Nem is tesz különbséget, valljon az elnökök a’ követi kar többségének, vagy csak néhányaknak kivánságára, vagy épen saját belátásuk szerint önmaguktól hivják e össze a’ RRket tanácskozásra; kifogás egyik ellen sem lehet, példa pedig mindenikre van; 1830-ban csak 8 követ jelenté ki ohajtását, hogy a’ megjelenési napok folytában kerületi ülés tartassék, és senkinek sem jutott eszébe ellene kifogást tenni, és meg is tartaték, még pedig nem illy puszta formalitási kérdések iránt, hanem azon határozatra nézve, hogy a’ királyi felséget megköszöntő szónok, beszédét a’ RRkel előlegesen közölje, nehogy ollyasmi csuszszék be a’ RR. tudta nélkül, mint az 1825-ki diaeta végével történt. A’ magányos barátságos tanácskozások pedig ép azért, mivel illyenek, mivel az országgyülésnek nem kiegészitő részei, mivel nem hivatalos értekezések, köztanácskozás tárgyai nem is lehetnek, ’s az azokbai meghivás, vagy meg nem-hivás, megjelenés vagy meg nem-jelenés, a’ mint senkinek jogát nem sérti, ugy senki megegyezését nem föltételezi. Egy követ pedig kéré Szepes követété, hagyjon fel némi superioritások emlegetésével, mert ha volnának a’ követi karban gyöngék, ez által épen most, midőn egyetértésre legnagyobb szükség van, szakadást eszközölhetne. – A’ RR. helyeselni látszának a’ kerületi elnökök eljárását; mert ezen conversatio tovább nem folytattaték; ’s csakhamar háttérbe szorult a’ közfájdalomnak manifestatiója által, mellyet Deák Ferencznek a’ követkarbóli hiányzata, minden pártok és pártszinezetek ajkaira idézett. Ezen manifestatiók azonban koránsem valának, a’ bizalom vesztett csüggetegség jajszózatai, hanem inkább organumai a’ közvéleménynek, melly a’ honnak Deák Ferencet Zala lelkes RReitől visszaköveteli, ’s mellyben magában elég erő van reményt gerjeszteni, hol már enyészett; hol pedig még van, teljesülésre vezérleni.
Azon szónok, ki első volt Deák jelen nem-léte miatt fájdalmat felemliteni, hitét mondotta ki, hogy nem lesz ember, ki ne kárhoztatná azon állapotot, melly ezen veszteséget okozta. Utána egy más emlité a’ francziák példáját, hol Latour d’ Auvergne Frankhon első gránátosának neve, az ezredben, mellynek tagja volt, még halála után is névfelolvasáskor mindenkor emlitteték; emlité a’ német császári koronázások azon hajdani gyakorlatát, miszerint kérdezni vala szokás, ha valljon egy Dahlberg nincs e jelen? ’s e’ példák hasonlatán Deákot olly férfiunak nyilatkoztatá a’ magyar törvényhozásban, miszerint szinte alkalmazhatónak hinné, hogy a’ magyar országgyülés megnyitását talán mindig azon kérdés által kellene szentesiteni, ha valljon Deák jelen van e? És emlité a’ tiszteletet, mellyel magasztos polgári jelességei iránt viseltetik, a’ barátságot, melly őt hozzá csatolja, és reményét fejezé ki, hogy Deák Zalának üres székét nem sokára elfoglalandja. Majd még más szólott hasonló érzelemmel. Emlité, mikint épen ő volt az, ki Deákkal, hol utasitásánál fogva, hol politicai elvei következtében gyakorta ellenkezett; de sem pártérdek, sem utasitásban ’s nézetekbeni különbség nem tette őt soha Deák szeplőtelen tiszta jelleme, mástalan értelmi tulajdonai ’s hazafiui érdemei iránt elfogulttá, ’s azért annál őszintébben osztozik az ő távolléte miatti fájdalomban, minél bizonyosb, hogy az élénk szellemi mozgalomkorszakában kiengesztelésre ’s kiengesztelőre kétszeres szükség van; pedig nem tud férfiut, kinek tiszta lelkismeretében, ritka ismeretiben, minden párt annyi bizodalommal megnyugodnék. – És kimondotta végül, (és a’ kiket illet, emlékezzenek, ki az a’ ki ezt kimondotta) hogy a’ nemzet haragja fogja kisérni azokat, a’ kik okozák, hogy a’ törvényhozásnak Deákot nélkülöznie kell. – ezen elismerést a’ következő szónok az által viszonozá: hogy megvallaná, mikint azon kedvetlenérzést, mellyet a’ szepesi követ váratlan óvásával gerjesztett, sokat enyhité az elismerés mellyet Deák iránt kifejezett; mert az érdemlett elismerés legszebb, a’ midőn ellentől jő. Törvényhozásunkat most alig érhetné nagyobb csapás, mint volna az, ha Deákot végig nélkülözni volna kénytelen; mert jelen nem-léte olly hézag, mellyet kipótolni nem lehet, ’s isten adja hogy a’ törvényhozás következményeiben is ne legyen érezhető; de bízik Zala lelkes RReiben, kik az ármány okozta hibák ellenében minapi példátlan manifestatiójuk által érzelmeiknek olly dicsőséges jelét adák, hogy e’ hézagot a’ RR. nemsoká lesznek fájlalni kénytelenek. – Hasonló szellemben nyilatkoztak többen is; de a’ tisztelt férfiu szerénysége tilt, hogy e’ themánál tovább időzzünk; ’s azért berekesztésül csak azon reményt fejezzük ki, hogy az e’ mai napon is nyilatkozott országos közvélemény Deákot százkaru Briaraeuskint fel fogja karolni, ’s követi székbe ültetendi.
Egyébiránt ezen kerületi ülési a’ következőkről intézkedék: I. A’ kerületi jegyzők választása. Miután Palóczy érdemei kellő méltánylattal kiemeltettek, inditvány tétetett, hogy RR. Palóczyt egyik jegyzőjükké közakarattal kiáltsák ki, a’ többieket szokottan titkos szavazattal válaszszák. – És ugy lön. Palóczy közakarattal kikiáltatott, ki is a’ RRnek negyedizben tanusitott bizodalmukat férfias önérzettel köszöné meg, ’s a’ multakrai visszapillantásában kimelé, mikint a’ történetek fejleménye, neki fáradalmaiért egy jutalmat adott, mellyel Europa minden rendczimerei sem érnek föl, ’s ez abban áll, hogy ő volt első (mert a’ hajdankort homály födi) ki a’ magyarnak, magyar törvényeket irt. – A’ többi kerületi jegyzők választására nézve egy megye részéről indítvány tétetik, hogy mivel mul országgyüléseken is tapasztalák a’ RR. mikint időközben a’ munka annyira megszaporodott, hogy a’ kezdetben választott jegyzőket ujakkal valának kénytelenek pótolni, most pedig előre látható, hogy az országgyülésnek fontos feladata többfelé elágazó munkát kivánand; választassanak tehát Borsod érdemes követén kivül még négy kerületi jegyzők, akár kerületenkint, akár pedig kerületekrei tekintet nélkül. A’ RR. ezen inditvány nyomán minden kerületből még egy, és igy négy jegyzőnek elválasztásában megnyugottak.
Vitatás közben inditvány tétetett, hogy a’ kerületi jegyzők közé egyet, magok köréből, a’ kir. városok követei is válaszszanak; mi két városi jegyző választására módosittatott; és ezen inditvány szinte szavazat nélkül elfogadtaték, miután csupán három vármegye nyilatkozott oda, hogy a’ városok rendezéseig őket mindenben az eddigi lábon hagyatni kivánják, ámbár ezek közt is egyik kijelenté, hogy ha rendezésökre kerül a’ sor, küldőinél nagyobb loyalitást egy megyétől sem tapasztalandnak. Általában egymást érék a’ megyék részérőli nyugtató nyilatkozatok, a’ városi követeket arról biztositók, mikint a’ megyék elérkezettnek vélik az időt, hogy a’ kir. városok szerkezete kijavittatván, mostani méltatlan állásukból kiemeltessenek; ’s a’ köztük ’s a’ megyék közti surlódás a’ haza közjavára kiegyenlittessék, és biztositák a’ városokat, hogy e’ részbeni buzgóságban a’ megyék magokat senki más által felülmúlatni nem engedendik. – Más részről lehetetlenöröm ’s teljes méltánylat nélkül emliteni azon hazafiui csillapultságot, miszerint a’ városi követek ezen biztositásokba vetett hazafiui bizodalomtól lelkesitve, a’ hajdani ingerült ’s annyi kellemetlenségekre vezetett követelési harczot ez alkalommal meg nem ujiták; – minden a’ mit kivántak az vala: hogy a’ megyei követek által is czélba vett összesimulás ’s egybeforrás tekintetéből, ugy a’ megyei mint a’ városi jegyzők választása közösen együtt, mindnyájok által történjék, ’s hogy a’ városi követek, mint a’ képviselő tábla kiegészitő részei, a’ kerületi elnökségben is részesittessenek. Ez vala néhány városnak inditványa. – – A’ megyék részéről ellenvettetett, hogy ezen inditvány a’ mint egy részről olly intézkedéseket kiván, mellyek a’ coordinatiót feltételezeik, ugy más részről ép olly taglalatokba vezetné a’ RRket, miket a’ kölcsönös egyetértés tekintetéből mellőzni mindannyian ohajtanak; nevezetesen előkerülne azon kérdés, hogy a’ jegyzők közös választásában a’ városok voksai, a’ megyeiek irányában mikint számittassanak? Hahogy a’ városok eléglik azt, hogy összes voksaik az eddig szokás szerint egynek vétessenek, ugy nem lehet ellene észrevétel, ámde ebben ők természetesen meg nem nyugszanak; a’ megyék pedig coordinatio, ’s törvényes intézkedés előtt többre teljességgel nem állhatnak, miért is kérék a’ városi követeket, hogy a’ különben mellőzhetlen kellemetlenségek kikerülése végett nyugodjanak meg ezuttal a’ külön választásban, ’s a’ kerületi elnökséget se sürgessék, miután ezt épen irántuki gyöngédségből is ellenezni kell; mert lehetetlen volna hogy kellemetlenségnek ne vegyék, ha saját körükbőli elnök kénytelenittetnék, az összes királyi városok szavazatát egynek számitani. – És csakugyan abban lön a’ megállapodás, hogy a’ megyék a’ magok négy jegyzőjét külön, a’ városok ismét kettőt külön válaszszanak, mindannyiakat összes kerületi jegyzőknek tekintendőket.
Ennek folytában a’ káptalanok részéről is jegyzőválasztás sürgettetett, okul adatván, hogy azok szintolly kiegészitő részei az országgyülésnek mint a’ kir. városok; – és kivánatukat, egy megye követe pártolá, ellenben egy más kijelentette, hogy az egyházi rendnek javait népnevelésre kivánja fordittatni, ’s igy a’ káptalanok országgyülési jogait nem hogy a’ fenálló szokáson túl terjeszteni kivánhatná, de még azon alapnak is, mellyre jelenlétük épül, t. i. birtokosságuknak elvételét inditványozandja. Erre egy káptalan követe feleletül adá, mikint nem akarja ugyan taglalni, min épül a’ káptalanok országgyülési joga, azt mindazáltal állitni meri, hogy nem egyedül birtokaikon épül, a’ minthogy Europa legujabb (német) alkotványai még azon országokban is adtak az egyházi rendnek országgyülési jogot, hol az , fekvő javaknak birtokában nincs. – Mit rejt a’ jövendő Borsod inditványa iránt az örök végzet könyvében, abban nem akar ereszkedni; hanem csak arra emlékezteti a’ RRket, hogy a’ jószágvesztés, szerencsétlen percze még meg nem érkezett; ellenben a’ törvény él, melly a’ clerust az ország rendei közé sorozá; minéfogva az összesimulásnak, egybeforrásnak tekintete, melly a’ RRket arra vezérli, hogy két kerületi jegyzőnek a’ kir. városok általi választásában megegyeznének, a’ káptalanok mellett is hasonló erővel harczol. – Mire azonban megjegyezteték, hogy a’ dologban némi különbség mégis csak van, az t. i. hogy a’ városok a’ megyéktől különvált törvényhatóságot képeznek; a’ káptalanok ellenben a’ megyék RRei közt állanak, ’s a’ megyei követek megbizó-levelei csakugyan az egyházi ’s világi RR. nevében adatvák ki; minélfogva minden törvényes érdekeikre nézve a’ megyék követei által képviseltetnek. – A’ káptalanok kivánata tehát el nem fogadtatott; még kevesbbé a’ jelen nem lévők követeinek soraiból tett hasonló kivánat, melly minden észrevétel nélkül pusztán elhangzott.
II-ik főtárgy volt azon inditvány, hogy a’ követi kar saját testületének saját választmánya által szerezzen magának hivatalos tudomást; neveztessenek tehát kerületileg nehány tagok, kiknek a’ követek megbizó leveleiket bemutassák, ’s kik azokat elfogadván a’ képviselő testület tagjairól a’ kerületi RRnek tegyenek jelentést. Inditványakor világosan kimondá ugyan, hogy ez által a’ megyék hatóságát ’s a’ követek ’s küldőik közti viszonyt legkevesbbé sem akarja megilletni, sem ezen verificationalis bizottmánynak, a’ credentionalisok érvényességének vizsgálatára legkisebb jogot tulajdonitni, általában semmi uj jogot a’ követi testületnek nem kiván, nem követel, hanem csak azt akarja, hogy a’ melly gyakorlatának ekkorig csak maga a’ kir. személynök volt organuma, annak jövendőben magok a’ RR. is saját választmányukat tegyék organumává; – mind e’ mellett azonban ’s ámbár ez ujabban, ismét ujabban világosan megmagyaráztaték, voltak mégis, kik az inditványt nem csak szükségtelennek vélték, mivel az eddigi szokás ellen 300 esztendő alatt panasz teljességgel elő nem fordult; de sőt a’ megyék jogainak csorbitását is mondák az inditvány alatt lappangani; nem kis emphasissal emlegetvén, hogy mig verificationalis törvények nem alkottatnak; addig a’ választások birálgatásába az országgyülés teljeséggel nem ereszkedhetik, ’s ha kit egy megye megbizó-levéllel látott el, azt székének elfoglalásától az egész követi kar sem tilthatja el. – Nem hiányzott az isméti felvilágositás, hogy t. i. itt birálgatásról szó teljességgel nincs, hanem egyedül csak arról van, hogy ha a’ kir. személynöknek érdekében áll tudni, kik legyenek a’ képviselő testület tagjai, még inkább érdekökben áll az magoknak a’ RRnek, miután ha nem tudják kik jelentek meg, azt sem lehet tudniok kik nem jelentek meg, következőleg a’ jelen nem-lévők ellen a’ törvényes lépések sem tétethetnek meg, mert ez a’ RR. határozata nélkül meg nem eshetik, határozat végett pedig a’ RRnek magukat hivatalosan ismerniök kell, a’ minthogy 1839-ben is, magok késziték a’ RR. a’ követek névjegyzékét; csakhogy egy kissé későn, mi ha hamarébb történik vala, talán egy kellemetlenség elháritását képes volt volna előmozdítni. – Nem is lehet a’ magában igen természetes inditványnak ellenzését máshonnan magyarázni, mint onnan talán, hogy a’ követeknek önmagok általi lajstromozása, vitatás közben verificationak nevezteték, ’s e’ szónak olly értelem tulajdonittaték, mellyel más alkotványos országokban bir, minő azonban itt teljességgel fel nem forog, miután az inditványozott választmány a’ credentionalisok birálgatására utasittatni egyáltalában nem czéloztatik. – Az ellenzés azonban bár kevesek részéről mindaddig megujittatott; mig végre egy vármegye azon utasitásának előterjesztése folytában, hogy a’ credentionalisok országos ülésben mutattassanak be a’ követek által, miszerint a’ választottak, helyeik elfoglálásától senki által se tiltathassanek el; – az inditvány értelme még egyszer megmagyaráztatván, annyiban módósittatott, hogy a’ kerületi RR. határozzák el, az emlitett értelembeni verificationalis bizottmánynak titkos szavazat utjáni választását, aztán mind ezt országos ülésbe vigyék, következőleg a’ credentionalisak kerületileg választandó, ’s országos ülésből utasitandó választmánynak mutattassanak be, ez pedig azokból a’ követek névjegyzékét elkészitse. E’ szerint a’ dolog szavazatra került ’s ez inditvány, a’ régi szokáshoz ragaszkodó 7 megye, H.-ország ’s Jász-Kun kerület ellenébén; 37 megye, több kir. városok ’s káptalanok, a’ turopolyai gróf ’s a’ hajdu- ’s fiumei kerület szavazatával elfogadtatott, 2 megye nem szavazván, mivelhogy minden uj inditványhoz utasitás nélküli szólástól el van tiltva, 6 pedig (ugymint: Zala, Gömör, Torna, Közép-szolnok, Kraszna, Zaránd) jelen nem lévén. – Aztán végzéssé lön, hogy a’ megyei követek ezen verificationalis választmányhoz, magok közül 8 tagot, a’ városok kettőt, káptalanok kettőt, kerületek ’s jelen nem-lévők követei szintugy egye-egyet válaszszanak. – Emlitést érdemel 355még, hogy H.-ország követe szavazván; a’ turopolyai gróf ez ellenóvást tett, mivelhogy ugy mond nem lévén törvényesen választva, Horvátországnak itt követe nincs.
