Pozsonyi ujdonságok.
Pozsonyi ujdonságok.
Majus 24. Olly országban, hol az egymástól távol eső részletes különségek miatt, az egység nagyszerü eszméje gyakorlatilag puszta hang, nemzetet, ha nem is belsőleg egyesülve, legalább külsőleg egy helyen egybegyülve látni, ’s ritkán egyező vitáiban hallani, főleg annak, ki Themiszünk oltárához kiváltságos jogainál fogva bátran mer közeledni, mindenkor érdekes dolog, ’s tanulságos szellemi gyönyör. ’S innét magyarázható nagy részint azon roppant csődület, minél fogva a’ hazafiui tűzben részt venni kivánó, ismeretszomjas magyar ifjuság olly rendkivüli nagy számmal sereglett föl a’ jelen országgyülésre. – Nálunk eddigelé a’ nevelési ügyre, fájdalom, majdnem a’ legkevesebb figyelem fordittaték. Az ifju kiszabadulván az iskola gyülölt fogságából, a’ nélkül hogy az idegen, holt nyelven tanultakat megemésztette volna, nagy részint a’ törvénygyakornoki pályára lép; miután pedig itt a’ mechanismus lélekölő gyárában egy pár prókátori fogást, vagy uti leveleket irni megtanult, ’s ezen felül, némi hiuságra vezető életügyességet is szerze magának, sok bajnak után a’ többnyire üres fővel, netalán romlott szívvel ’s higanytól kiszáradt testtel, elvégre haza kerül, ’s ha földbirtokos, gazda és politicus lesz belőle, habár a’ gazdasági és politicai mély tanokat még csak alapelveikben sem ismeri. Illy körülmények közt méltán lehet csodálni, hogy a’ politicai pályán csak egyetlen egy jeles férfiuval is dicsekedhetünk. Különben ez még sem annyira vakeset, mint inkább örvendetes szüleménye az önnevelésnek, melly, ha jó irányt vett, több gyümölcsöt ad egy rövid év alatt, mint növendékkori életünknek valamennyi iskolázása. – A’ magyar ifjuság, minthogy gyakornoki hatáskörénél fogva a’ politicai élet nyilvános mozgalmaiban több részt vehet mint bármelly más nemzet fiatalsága, általános nemzeti haladásunk reggelén egy-egy töredékes napsugár ’s hona iránt, kivált ha már a’ maga dolgait elvégezé, csupa lángoló sziv, mellynek özönletét alig képes korlátolni. Ők olly korban nőttek föl, midőn nagyszerü nemzeti örömeinkkel, a’ legsúlyosabb közérdekü viták párositvák, hol a’ különféle nyilvános küzdtérek verőczéi, csörtető zajlással tárulnak ki. A’ sorompókon kivül pedig az ifjuság áll a’ vívókhoz legközelebb, ’s e’ rokoni kapcsolat által, ha csak kő vagy jégből nincs alkotva kebelök, nemesebb érzelmek, magasabb szemék táplálására ösztönöztetnek, ’s ha egyebet nem is, legalább önismeretök gyarapitásául megtanulhatják azt, hogy még igen keveset tudnak, ’s jövőben ’s a’ jövőre sokat kell tanulniok. Ezen elbizottságtól ment őszinte önismeret szolgálhat legerősebb alapul az önnevelés megkezdésében, mellynek sükeres következményei már is igen észrevehetők a’ müveltebb magyar ifjuságon, kik bizonyára nem iskolázás, hanem magány szorgalom által vergődtek föl a’ müvelődés magasabb fokára, ’s hihetőleg legtöbbet köszönhetnek a’ középponti és országgyülési élet ismeretének. Ezen önállólag, ’s egyszersmind sok oldalulag ’s igazán müvelt magyar ifjak száma azonban aránylag igen csekély, mert ifjaink legtöbbjének az iskolai kifáradás után, nincs türelme sok oldalu, alapos ismeretek gyüjtéséhöz, ’s mindenhez kapkodva, mindjárt megállapodnak a’ felületes tudás leghitványabb stádiumánál. A’ magyar ifjuság nagyobb részének, ugy szólván, egyedüli olvasmányát politicai journálaink néhánya teszi, habár ebből is sok jót tanulhatnak; de ismereteik tára ebből csak töredékesen, egyoldalulag gyarapodik, nem ugy mint a’ rendszeres egészbe foglalt jelesebb könyvek olvasása által, mi legbiztosabban vezethet az alapos képzettség templomába. Fáj tudnunk azt, miszerint hon remnyeinek nagy serege, a’ politicai beszédek meghallgatásán kivül, semmiféle eszközöket nem ügyekszik szerezni magának, mik müvelődését üdvös sikerrel mozdithatnák elő ’s nemesebb mulatozási élvezetben részesitenék. Lépjen be most akárki is az orsz.gy. ifjuság legfőbb mulatóhelyére, a’ Hollinger-kávéházba ’s mit fog látni? Az első emeletben, melly tulajdonkép az ifjuság valódi mulatóhelye, reggeltől estig foly az elébb-utóbb veszélyes következetéseket maga után vonandó kártyázás, foly a’ tekézés, melly ugyan kellemesebb, ifjakhoz illőbb mulatság az előbbinél, járja a’ fagylalt, járja a’ kávé és chocolade, ’s beszélnek semmiségekről; de az olvasás ’s épületes tárgyakróli vitatkozás itt ugyan nagy ritkaság; igaz ugyan, hogy a’ földszinti kávéházba néha-néha levetődik egy-kettő, ’s keresgeti a’ magyar lapokat, de mivel ezek némellyei csak egy-egy példányban találhatók itt fel, ritkán keritheti kézre. De mi nem akarjuk hinni, mikint ezen lelki pangás, és apathia valódi uralkodó elemkint uralkodnék ennyi erőteljes ifju közt! sőt meg vagyunk győződve, hogy ez csak látszatos tespedés, látszatos inertia! – ’s hihetőleg ott rejlik a’ legfőbb hiba, miszerint nincs, ki a’ bennök szunnyadó erőt fejleszteni, őket egyesült erővel a’ mivelődés magas czélja felé vezetni képes volna. És igy nincs egyéb hátra, mint sajtó utján felhívni a’ mostani orsz.gy. ifjuságot! mikép kerülvén a’ kávéházakat, a’ szép alkalmat mivelődésésre használja. A’ mostani orsz.gyülésre sereglett ifjuság a’ tanácskozások ’s mindenféle szinezetü pártok nyilatkozatainak kihallgatásában sokkal békésebben viseli magát mint azelőtt. Ezt a’ józanabb rész nem lelkesedés hiányának, hanem az ifjuság szelid müvelődésbeni előmenetének tulajdonitja, azaz, valamint öreg nemzetünk, ugy ennek fiatalsága is napról-napra érettebb kezd lenni, ’s a’ politicai kiskoruság szük pólyáiból lassankint kibontakozik, mi legbiztosabb záloga annak, hogy kivált a’ hevesebb vérü ifjuság az ellenkező véleményüeket is csendesen, türelmesen hallgatja ki, ’s nem tart mindent rosznak, mi felülről származik egyedül azért, mert felülről jő. Ezen egykor annyira lábra kapott tévedésnek többé már köztünk nincs divatja. igy változik az idő, a’ kor szelleme, mellynek átalakitó ’s megrázkódtató hatalmát mindene szembeötlőleg lehet észre venni. – – Még most az országgyülési élet leginkább az ismerkedések bizonytalan körülményei közt ingadoz, az országgyülési tagok ’s az ifjuság, amugy magyaros szokás szerint kis társulatokra, cotteriákra oszolva, – ismerkednek egymással, talán Tasso ezen mondásának akarván hódolni: Sol l’ egualitá giusta é co’ pari, – a’ tanácskozási termekben a’ szólókat mindnyájan kandilag kivánjuk ismerni, ’s lesz nem sokára elég kiismerés, elismerés, megismerés és félreismerés! – Oh Ádám, Ádám! miért is födözéd te föl az ismeret fáját, miért ölted meg az életet a’ halál kérlelhetlen hatalmával! – – Azon bál, melly ő felsége a’ király pozsonybani jelenlétének tiszteletére tartatott, részint a’ nagy bemeneteli díj miatt, részint azért, mert a’ szinházbérlő Pokorny ur az országgyülési közönséget elfelejté magyar nyelven is meghini báljába, nem volt népes. Prosit! – Ő felsége a’ király az emlitett tánczvigalomban azon, minden magyar előtt örvendetes nyilatkozatot méltóztatott tenni, mikint a’ divatos körmagyar tánczot látni ohajtaná. Azonban a’ tánczosak lassusága, fontolva haladása miatt a’ nemzeti csak akkor lejteték már el, miután ő felsége a’ teremből eltávozott. Hiába! a’ magyar még a’ tánczban is lassabban halad előre mint más nemzet; ’s ez is tömérdek sajátságos nemzeti malhuereink közé tartozik. – – Wolff műlovagtársasága, miután pesti circusa leégett, Pozsonyba jött pénzt szerezni, ’s mint valami hamvaiból ujra föltámadt Phönix a’ Pálffy-kertben álló arenában működik, de mivel igazgató urnak annyi belátása sincs, hogy most országgyülés alatt igen czélirányos volna német hirdetményeihez magyar szöveget is mellékelni, mint ezt Pesten figyelmeztetésünk után tette is; – természetes dolog, hogy őt az országgyülési közönség pártolásra nem méltatja. Ugy kell neki, mondaná a’ hazafiságosan kárörvendő „Peleskei nótárius.” – – Széchenyi gróf még nem érkezett Pozsonyba, hol most valamint minden, ugy Magyarország pillanatai is sokkal drágábbak mint máshon.
