Bács.
Bács.*
Bocsánatot, hogy ezen igazolást tárgyak halmaza miatt illy későre halasztani valánk kénytelenek. – Szerk.
A’ P. H. 212. számában b. P. és V. asszonyságok ’s R. között fenforgó per körűli közleményemre a’ 230. számában „Válasz” jelenvén meg, erre, bár hirlapban feleselgetni nem tartom kedves dolognak, két szempontból fölvilágositó észrevétellel tartozom a’ közönség előtt föllépni. 1-ör azzal vagyok vádolva, hogy az egész tárgyat nem igaz valóságában – teljesen kimerítve – őszintén ’s részrehajlatlanul adtam elő. 2-or hogy én a’ megyének érdem ’s erénydús főtisztviselőit, kik R. ur szerencsétlenségén megesve, törvény ’s igazság korlátai között működtek, gyanu alá vonni, a’ szerencsétlen vevőt pedig, a’ világ előtt gyalázni, szerencsétlenséget rágalmazva kigúnyolni ’s a’ balsors által elkeseritettet még nagyobb keserűséggel kínozni gyönyörüségemnek tartám. Az első vádra légyen kijelentve, miként igaz, hogy én nem közlém az egész tárgyat miden körülményeivel a’ hirlapban, csak annak vázolatát bátorkodám előterjeszteni, mert valóban, ha ezen ügynek minden jeleneteiről a’ lepelt elrántom, nem torzkép – hanem maskaraképben kellett volna festenem azon sok törvényes czifraságokat, mik itt szakaszonkint előfordultak; ezeket azonban a’ tárgy veleje ’s ’s érdeméhöz nem tartozóknak vélvén, csak azt érintém rövdien a’ dráma első felvonásában, hány fokozatai vannak törvényeink czikornyáinak, hogy pedíg őszintén ’s részrehajlatlanul adám a’ vázolatot, azt a’ tisztelt olvasó – öszvehasonlítva a’ hirlap 212. és 230. számait – világosan látandja, mert maga R.– Ö.– ur sem tagadja a’ kérdéses pörnek husz és több évi keringését; nem tagadja, hogy a’ kötelezvényszerű öszveg máiglan sem fizettetett le, ugy szinte nem tagadja a’ tizenhét éves végrehajtás czikornyáit; mi nincs hát itt őszintén ’s részrehajlatlanul általam közölve? mert hogy az általa felhozott részletes fizetések csak papiroson állanak, ’s R. még tartozását egészen le nem tisztázza, mindig adós marad, azt tagadni nem fogja, ’s ezt azonnal kimutatom, hallja türelemmel. Ugyanis mi ügyvédek – millyen Ö.– ur is – igy szoktunk számolni az elmarasztalt alpörössel: 1-ör A’ kötelezvényi tartozás 60 ezer forint ’s 40 darab arany; 2-or ezen öszvegnek 1817-ik évtöl számitott ’s most már 26 év alatt a’ tőkét majd kétszeresen felülhaladó kamatja; 3-or 25 évre járul még egy kis perköltség is. No lássa édes Ő.– ur! igy vala számitva a’ hirlaphan közlött adóssági mennyiség, hogy pedig az épen batkára nem szorittatott, a’ pontos mennyiség különbözése a’ tárgy valóságán semmit sem változtat. A’ gabnaár hirtelen változásából vont furcsa okoskodásra egyszerű mosolylyal felelek, mert innét a’ kötelezvényi adósságnál mentesitő kibúvást ’s birói kedvezéseket követelni, ismét torzkép, midőn a’ jóhitű hitelezőt pénze elvesztésére szoritani törvényesen nem lehet, ezt, Ődőn ur is elhihetvén, legfölebb sajnálhatják a’ szerencsétlen adóst barátai; én nyiltan kimondom hitemet, inkáb becsületes szerencsétlen kivánnék lenni koldusbottal mint roszhitű adós aranykoronával. Továbbá R. Ő. ur azon érintése, hogy a’ koronai kerületben a’ földnek lánczát 60 p. ftval széltiben vehetni, bocsánattal legyen mondva, nem igaz, ha csak ő a’ „széltiben” szót máskép nem érti, mint mi a’ kerületi lánczokat, ’s reménylem, ha birtokában lévő földjeinek lánczáért én ennyit igérnék, kiutasitást nyernék merészségemért. Mi végre a’ magtár jövedelmi számitását illeti, igen is mint kereskedő város lakosa jól tudom, mert magamnak is vagyon olly magtárom, hová mint egy 8 ezer mérő gabna szállittathatik, mennyire jövedelmező, kitetszik abból, hogy az enyémért egy évre 120 p. ftot fizetnek, ’s ha ezt R. urénál háromszorozom is, csak 360. p. ft kerül ki, pedig Baján többet fizetnek mint Szenttamáson. Igy áll tehát a’ számitási mérleg, ’s csak papiron jövedelmez tehát annyit, mint a’ birói becsü határozá, ’s ér olly iszonyú pénzt ura atyja magtára. A’ 2-ik pontra nézve, hol a’ tisztviselők gyanusitásával vádoltatom, hivatkozom a’ P. H. 212 számábani közlésemre, soraimból ezt kikovácsolni sem tudhatná más mint Ö.– ur, ’s ollyanok, kik a’ nyilvánosságot nem kedvelve a’ régi bagolyvilágot ohajtanák visszavarázsolni, ’s magukat minden hirlapi egyszerű szó által sértetteknek vélik ’s kiabálják. Én szót sem tevék az általam is igentisztelt P. O. J. B. L. K. és Nmil Cz. J. urakról, ’s ezek érdem ’s erénydús tiszti pályáját szándékom sem vala érinteni; de higyje el Ő.– ur, hogy nyiltan szólva, e’ köztiszteletű férfiak nem e’ pörnél nyerék fejökre a’ borostyánt, ’s hizelegjen bár ezeknek legszebb szavakban, aligha számolása szerint ellenséges harczba vonhatja ellenem őket, mert a’ birónak mint embernek megeshetik szive az alpörös szerencsétlenségén, de kérlelhetlen kötelessége, tiszti esküje szerint a’ jó hitű hitelező igazságos kérelmét az itélet szavai szerint férfias szigorusággal teljesíteni. Egyébiránt itt ünnepélyesen nyilvánitom, miként Ő.– ur azon állitása, mintha én R. ur képzelt szerencsétlenségét gúnyolni ’s őt keservében ujabb keseritéssel kínozni szenvedélyes gyönyörüségemnek tartottam volna, alaptalan koholmány, sőt sértő rágalom, melly a’ nyilvánosság előtt legyen itt visszatorolva, mert sokkal több világom van, mint illy nemtelen öröm férhetne lelkemhez. – Befejezésül, érem édes Ő.– ur, legyen szives a’ „válasz” szerkesztőjének tiszteletemet kijelenteni. Végül azon örvendetes trombitálással zárhatom be soraimat, hogy a’ 212. számbeli hirlapi közlemény, megtermé gyümölcsét, mert az elveszett „eredeti folyamodvány” napfényre került, mit A.– J.– urnak hatalmas figyelme ’s a’ folyamodvány eredeti másodlatának megküldése is eszközlött. Kinél ’s hol volt? e’ titokba nem hatottak ugyan szemeink; azonban ne higyje édes Ő.– ur, hogy a’ közvélemény át nem látott azon sötét fátyolon, melly tisztelt személyét olly furcsán titokba burkolá. –
Sebők József.
