Fejér.
Fejér.
Maj. 23. A’ magyar journalisticának fontolva haladó organumai egy idő óta olly igen sokat bibelődnek a’ Fejér megyei viszonyokkal, különösen pedig az ottani haladási pártot olly monstrosus alakban állitják nyilvánosság elébe, hogy alávaló rágalmaikat tovább is minden válasz nélkül hagyni károsnak hiszszük, ’s a’ tisztelt nagy közönséget a’ dolgok valódi állásáról fölvilágositani önbecsületünk ’s az igazság iránti szent kötelességünknek ismerjük. Többek közt a’ „Hirnök” f. évi 38. és 39. számaiban Székesfejérvárról majd. 8-kán irt „Utóhang a’ közelebb mult eseményekhez” czímü czikk foglaltatik, mellynek sértő modora ’s ármányos tényferditésekből összeszőtt tartalma, maga nemében, minden kigondolhatót felülhalad. Egy kis becsületességet gyanittató praeludium után igy szól a’ tényferditő: „Megkisértem e’ részben megyei állapotunk vázlatát adni, és talán ébredendnek mások is, kik saját megyéjök ismertetését – politicai állásunkra nagyon szükségest – hasonlókép közönség elibe bocsátandják.” Mentsen a’ jó ég ’s a’ hon nemtője! hogy egykor a’ történetiró megyei életünk leirására szentelt lapjait aljas kezekből vett hazug adatokkal fertőztesse meg. – „Nem megyek vissza az 1840-ki orsz.gyülésen tul – igy szól tovább a’ czikk – mert ez minden viszonyokat megváltoztatott.” – Ez igaz, mert a’ sérelmek az említett országgyülésen lehetőségig orvosoltatván, magas kormányunk a’ haladás ösvényére lépett, ’s a’ nemzet figyelme a’ kor nagy fontosságú kérdései fölé fordult. – „Az előbbi oppositio valóságos alkotmányszerüleg haladó párttá alakult” – igy a’ czikk, és ez is igaz – „’s legfőbb, véleménykülönbség lehetett, azonban ellenkező elvirány nem” – ennek értelmét nem penetráljuk – „de voltak, kik az oppositio eszméjét nem értették” – itt kezdődik a’ ténycsavarás – „’s folyvást oppositionalisták akartak maradni” – t. i. az oligarchiai törekvések ellenében – mert e’ névben valami dicsőt, valami magast szemléltek. Véd- és daczfrigyet kötöttek tehát néhányan a’ tüzes lelkű, de – a’ czikk iró agya szerint – „éretlen eszű fiatalabbak, ’s a’ vélemény- és szólásszabadság legnagyobb gúnyjára ’s az alkotmányos polgárjogok legundokabb megfertőztetésével, fogadást tőnek egyenkint, hogy mind azt, mit előleges tanácskozásaikban teendőnek elhatároznak, ’s a’ miképen megyegyülési szerepeiket kiosztandják: azt kinekkinek teljesiteni becsületszavának záloga mellett még akkoron is kell” – ez már sült hazudság – „ha az, a’ mi többség megegyezésével rábizatik, elveivel és meggyőződésével homlokegyenest ellenkeznék is.” – Oh! oh – Következnek a’ haladási párt elleni piszmálkodások: a’ „czimboraság” epiheton, mellyet egy külön véleményű pártnak csak felfuvalkodott gőg ’s ennek antithesise a’ bérben tartott nyomorult proletarius léleknek tulhunyászkodása adhat. Továbbá történeti rajz: „mikint a’ czimboraságot egy szellemdús fiatal férfiu megunván – de csak másfél év után, jegyezzük meg – azt megbuktatá”, ’s vele a’ haladási ügyet, mint alább látni fogjuk; ez azonban a’ czikk-iró tollából – az ő nyelvén szólva – „eb-kötelességénél fogva kimaradt.” – Egy jó adag gyanusitgatás a’ legotrombább modorban: mit akart legyen mindent a’ czimboraság a’ házi adóval? mellyet – hogy mindenkinek megadjuk maga érdemét – a’ szellemdús fiatal férfiu inditványozott, midőn a’ czimboraságot még meg nem unta. – Felhozatik végre: egy, a’ czimboraságban részt nem vevő, a’ czikk-iró szerint agilis létére nem is vehető egyénnek szerencséje, mellyhez hasonló vakszerencse a’ czikk-irót tán megmenthetné a’ rágalom-firkálásoktól; – elmondatik: mikint a’ haladási párt intelligentiával nem diadalmaskodhatván – ez elleneinek szégyen – magát a’ szerencse emberének karjai közé veté. Ezen ügyetlen állitás pusztán az érdeklett egyén sértegetésére lehet számitva, kinek szerencséjét némellyek azon tévedésből, mintha kincsek közé születni nagyobb meritum volna, mint lutrin nyerni – ’s a’ czikk-iróhoz hasonló firkászok irigy szemmel nézik. – Ezek ’s az alább megemlítendők a’ Fejér megyei haladási pártra rátukmált jellemrajzvonalok egy nyomorult firkász által, kinek saját jellemét igazság iránti hűtlensége eléggé megbélyegzi. Hogy tehát a’ történetiró – mint fentebb mondánk – alaptalan jajveszékelésekből ne kénytelenittessék egykor megyénk történetéhez merítni adatait, polgári kötelességünknek tartjuk megyénk legutóbbi viszonyairól, különösen pedig a’ czimborságnak miben- és mintlétéről némelly adatokat a’ tisztelt nagy közönség elébe terjeszteni. Ha mi kezdtük volna – nem a’ czikk-iró – Fejér megyének legujabb időkbeni viszonyait fejtegetni, az 1840-ki évnél egy kissé tovább is visszapillantottunk volna, hogy a’ most szivárványkint tündöklő egyéniségeknek hajdani egyszinét maga valóságában bemutathassuk a’ közönségnek; de mivel a’ pseudo-történetiró csak 1840-től kezdi a’ viszonyok mázolatát, ’s az előbb történtek bővebb leirását – mihez igen szép adatokkal szolgálhatnánk – sem hely, sem körülmények meg nem engedik, mi is csak a’ legujabb időszak tragicomicus eseményeit fogjuk röviden bonczolgatni. – Az 1840-ki orsz.gyülés után – mint ezt a’ hirnöki czikk-iró maga is bölcsen átlátni méltóztatott – megváltoztak a’ körülmények. Az ellenzék szüksége megszünt a’ kormány irányában, és igy a’ liberalismusnak olcsó neme is, mellyben dacz és üres szavak által lehetett nimbusra szert tenni a’ nélkül, hogy sziveinkhez nőtt kiváltságainkból a’ közjóért valamit áldozni kellett volna. Elkövetkeztek a’ korkérdések, elején csak eszmében pengetve – ez még a’ szóbeli liberalistmust egészen tönkre nem tevé – később az időszaki sajtó és megyei gyülésekeni köztanácskozások által nyakunkraérlelve – ezen csekély körülmény szülte a’ nagyszerű fontolva a’ haldást – és lőn mindenfelől Úrszíne-változása. Fejér megyében a’ szellemdús fiatal férfiu, a’ czimboraságnak még akkor buzgó czimborája egy közgyülésen inditványba hozá a’ házi adó közösen viselését; a’ pillanattól fogva a’ haladó párt alkotmányrombolás gyanujába esett, az ellenzéki olcsó liberalismusnak szájas hősei személyek iránti ellenszenv ürügye alatt – milly nyomorult mentség a’ jó ügy compromittálására! – visszavonultak, kikiáltatott a’ bellum nihil habentium, ’s az adó, a’ szétküldött apostolok által, hol és mikor csak lehetett – természetesen nem corteskedésből, mert ez az alkotmányosdiaknak nem szokásuk, mint alább egy példábúl ki fog tűnni – a’ haladók ellen fegyverül használtatott. Illy körülmények közt volt e természetesebb, mint hogy a’ haladók az ügy megmentésére sükeres módokról gondoskodjanak? E’ czél elérhetésére mindenek fölött szükségesnek látták ügybarátaik közt olly organisatiót létrehozni, melly az egyes erők öszpontositása által a’ gyülési tanácskozások sükerét biztosítsa. Ezen szövetkezés a’ nagy crimen, mellybe a’ haladni nem akarás körmeit beleássa, és azt állitja, hogy abban egyesek meggyőződése a’ többség határozatának rabszolgailag alárendeltetik; hogy ott a’ gyülési szerepek kiosztatnak, s tudja a’ jó ég mi minden történik, melly a’ vélemény- ’s szólásszabadságot meggyilkolja!! Nevetséges agyrém, uraim! A’ ki a’ megyei gyülések practicumát egy kissé közelebbről ismeri, igen jól fogja tudni, hogy előleges tanácskozás nélkül gyakran a’ többség is ügyet veszthet, nem elvekben, hanem részletekbeni különbözés miatt, melly csupán egyéni felfogásból ered; ennek eltávoztatása a’ czél, melly az anathemával undorig elárasztott szövetkezés – vulgo czimboraság – által eléretni kivántatik. Meggyőződése elleni dolgoknak pártolására korán sincs senki a’ szövetkezettek közül kötelezve, csupán egyéni fölfogásának elhallgatására akkor, midőn annak nyilvánitása által a’ kivitelhez szükséges egységet megzavarná, ’s az elvben általa is jónak elismert ügyet az által megbuktatná. Ez, ugy hiszszük, sem a’ meggyőződésnek, sem a’ szólás-szabadságnak nem derogál, ha csak valaki elég botorul még ma is azt mem hiszi: hogy a’ közéletben isoláltan fenállani, vagy juste-millieu szerepet játszani – két pad közt fölre csücsülés nélkül lehetséges. A’ haladási párt organisatiojáról terjesztett jeremiada tehtá – mondjuk ki nyiltan uraim! – nem egyéb kopasz mentségnél, mellyet ez ,alkotmányszerű haladás’ czímet bitorló, de csökönösen a’ réginél maradó párt használni kiván a’ közvélemény kérlelhetlen itélőszéke előtt. A’ ki erről még kételkedik, tekintse meg ns Fejér megyének országgyülési utasitásait, mellyek a’ haladási párt folytonos ellenzésével készültek; leginkább pedig azon pontokat vizsgálja meg, mellyek a’ legutóbbi közgyülésen – miután a’ haladó párt a’ tespedők ármányait és erőszakoskodásait megutálva, második napon egészen visszavonult, – a’ fontoló párt egyik kolomposa által stentori hangon dictáltattak, és látni fogja, mikint a’ kor kérdései egyenkint eltemettettek, sőt a’ már fennálló hiteltörvények is megcsonkíttatni, ’s a’ sajtó korlátoztatni inditványoztatott. Gondolja meg továbbá, mikint ugyan azon tisztválasztás előtti közgyülésen, első nap, a’ haladás-pártiaktól az alkotmányosdiak által, csupán az alkotmány iránti szent tiszteletből, a’ szavazat – nehogy ez által a’ parasztokkal vegyitett urbarialis nemes sereg egész a’ minoritásig megziláltassék – erőszakosan megtagadtatott. – Ha ezeket mind átgondolta, ’s az igazságról meggyőződött, akkor bizonyosan – mint minden jóérzetü – álmélkodni fog a’ hirnöki czikk-iró hallatlan szemtelensége felett, ki aljas rágalmainak második részében, több általános koholmányokon kivül, a’ haladó párt hivatalvágyáról szóltában, bőszült négylábúkint egyenesen S. L. személyét rohanja meg, mintha az miden árért: tisztelet, vagyon ’s a’ nemesség erkölcse feláldozásával kereste volna az alispánságot, ’s elvbarátai a’ hazudság, gyanusitás, rágalom és kontatás használatára vagy hiú fenyegetőzésre szorult volna, hogy őt czéljának elérésében támogassa. Ezen alacsony hamis vádakra, feltéve hogy azokat S. L. keble tisztaságának érzetében ’s nemes lelkének öntudatában, mint közvetlenül sértett egyén, hideg megvetéssel torlandja vissza, mi, kik elvbarátink megegyezésével ügyünk védelmére felszólaltunk, kénytelenek vagyunk az igazság ’s azon baráti hő tisztelet érdekében, mellyel S. L. iránt mindenkor viseltettünk, ’s mióta a’ rágalmazó firkász és czimboráinak tisztelete iránta csökkent, még inkább viseltetünk, megjegyezni: hogy S. O. baráti gyengéd kötelékeket tépett szét, ’s keble érzelmét a’ polgári kötelességnek áldozá fel, midőn a’ haladási ügy érdekében alispánságért föllépet; hogy ezen lépésre ügybarátai ’s a’ köznemesség szine – nem ám kezességre kibocsátott nemesek ’s parasztokkal szaporitott urbarialis nemesség – által hivatott fel, kik állhatatosan mellette maradtak, ’s megmutaták: hogy őket sem pénzzel, sem kukoriczaföldekkel, vagy épen vasvillával – mert ezen remedium is kimerittetett – meggyőződésökben ohajtott kijeleltjüktől, eltántoritani nem lehetett. Hasztalan a’ rágalom, fenyegetőzés és kontatás felhordása a’ haladók ellen, rágalomhoz a’ fontolva ballagók szerepet szoktak megyénkben cserélni, ’s a’ legügyesb kengyelfutót is megelőzik; a’ fenyegetőzést illetőleg: emlékezzenek az M. L. ajtaja elibe helyzett „memento mori” iratra, melly a’ megyei elnöknek is följelentetett, és hallgassanak. A’ mi pedig a’ kontatást illeti, ez a’ fontolva haladók avas szójárása, ’s az előszállási uradalom felosztásával együtt, a’ halálra nevettetésre számitott unalmas regék világába tartozik. Végre a’ titkos szavazatot említi a’ czikk-iró, azon megjegyzéssel: hogy a’ haladó párt arra alapitá izgatásai eredményét, ’s miután az megbukott, Pesten az oraculumot megkérdezé: ha fellépjen e, ’s a’ jós-ige „igent” parancsolt – ’stb. – Az igaz, hogy a’ haladási párt a’ titkos szavazattól sokat remélt, mert az által a’ kukoriczaföldező, ’s pénzelő ármánynak hatalma elenyésztetett volna: de az is igaz ám, hogy a’ meggyőződés szerinti szavazástól rettegő alkotmányosdiak, per fas et nefas mindent elkövettek, hogy a’ titkos szavazást, mint halálos ellenségöket ledorongolják. Az oraculum megkérdeztetése azonban nem egyéb hasra esett elménczkedésnél, mellyet a’ hirnöki czikkiró szűk velőkamarájából, egy kis mulattatási szerül nyujtott az olvasónak. A’ haladási párt jós-ige nélkül is elég erősnek érezte magát az alkotmányszerüleg haladás czimét bitorlók ellen küzdtérre lépni, mint a’ következés meg is mutatá, hogy ereje ismeretében nem csalódott; mert a’ törvényszerü megmérkőzést, a’ magokat hatalmasoknak hirdető alkotmányosdiak, szorultságukban e’ legbotrányosabb erőszakkal is kikerülék. Mennyivel szebb lett volna a’ tiszt- és követválasztási győzelem szavazat többség által, ’s mennyire nem lett volna igy szükség az S. L. ellen felhozott vakmerő hazugságra, mintha ő nyilatkozott volna, hogy megyei hivatalt nem vállaland. Igenis, azon furfangos inditványra, mellyet a’ bizonyos félről fuvó szél egyik gyülésen közénk röpitett, hogy a’ ki a’ nemesség összeirásában mint 376kiküldött, részt venni kiván, jelentse ki, miszerint megyei hivatalt nem vállaland; S. L. akart szólani, ’s tán szerénységénél fogva mondott volna a’ koholmányhoz valami hasonlót, de később szólási szándékától elállván, helyette mások beszéltek, kifejtvén az indítvány haszontalanságát, melly csakugyan el sem fogadtatott. Nem lett volna továbbá szükség egy második hazudságra, mellyel a’ botrányos erőszakoskodás mentegettetik, hogy az alkotmányosdiak a’ cortekedést csak védelmi eszközül használták, a’ nyerss tömeggel föllépett haladó párt ellen. Ezt ugyan jó volna a’ világgal elhitetni, de nagyon frissen emlékezünk reá, hányszor beparancsoltatott a’ székesfejérvári helybeli armadia M. L. magányügyében; különösen midőn az ügy utolsó stadiumon volt, ’s az első nap nemigen apodictice kimondott végzésre, másnap, a’ vitatáskor jelen sem volt alkotmányos csapat, egy szemhunyoritásra hatalmas „maradjont” harsogtata. – De ki győzne a’ czikk iró minden vádjára egyenkint megfelelni, hisz ő még azt is állitja, hogy a’ haladó párt idegen ifjakat hozott a’ gyülésekre, vagy is ő idegeneknek canonisálja azokat, kik a’ megyében nem laknak, de ott valóságos és kétségtelen birtokosok; pedig ha időt és helyet kimélni nem akarnánk, mennyit lehetne beszélni csak azon donatariusról is, kit az alkotmányosdiak főnöke egy hold birói zálogban birt földdel, következéskép más tulajdonával, gazdagon megajándékozott, hogy a’ kegyencz a’ megyében fictione juris voksot kapjon; de nagy szerencsétlenségre nyomba a’ statutio után az exequalt föld visszaváltatott, ’s a’ megyénkben nemességére nézve ismeretlen egyén, a’ szavazhatási jogot el nem nyeré. – Az eddig mondottak, ugy hiszzük, antidotumul elégségesek mind arra, mit a’ firkász ekkorig mondott, mind arra mit tán jövőben mondand a’ Fejér megyei haladó pártról. Egy kis felvilágositással tartoztunk felekezetünk becsületének, ’s az olvasó nagy közönségnek, mellyet tudva hazudságokkal elámitni több mint szemtelenség. De türelemmel visszaélni nem szokásunk, azért részünkről semel pro semper bevégzettnek nyilatkoztatjuk a’ harczot, jövendőbeli válaszunk bármilly daróczos irkafirkákra, hideg megvetés leend. –
Többen.
