Szatmár.
Szatmár.
Majus 26. (Majus 15. ’s több napjain tartott közgyülésről.) azok után, mik közelebbi követválasztási közgyülésünkről e’ lapokban híven közöltettek, métán gondolhatná a’ közönség, kogy pártjaink elátkozták az anyagi erőt, és Szatmárban békesség van. Hittük is azt mindnyájan, midőn apr. 21-dikéna közteremet elhagyánk, mert világ láttára jobbot nyujtottak egymásnak azok, kiknek tartós, nehéz küzdelmei olly egyetemi köben folytak már, hogy az ő elnyugvások a’ köznyugalom feltételévé válnék. Szörnyen csalatkoztunk; mert az anyagi erő ismét teremünkbe vezérelteték azon fél ellen, melly a’ mult követválasztáskor győzedelmeskedék. És el van tépve a’ békesség koszoruja, mellynek annyi jó ember örvendett; ’s kik már pihenő partokon képzeltük magunkat, hullámok között vagyunk ismét. – De hallják olvasóink az eseményeket. A’ mi közgyüléseinket rendesen két hétig tartó kisgyülés és törvényszék előzi meg. Már e’ hetek elején annyi hirek érkeztek Károlyba, hogy köz volt a’ rémület. ’S pedig a’ hirek nem voltak alaptalanok; mert ott keringett u.– B.– gazdálkodó tisztjének azon levele, melly által felhívá a’ részén volt nemeseket, hogy ne hagyják vérrel szerzett szabadságukat; nyilatkozzanak a’ követek ellen; tagadják meg a’ költségeket, és sürgessenek uj választást. És e’ levél számtalanhelyekre küldetett el; ’s naponkint tudósitások érkeztek: mikép a’ bunkocraták ezrei fognak jőni közgyülésünkre. A’ hol két ember összejött, közveszélyről és zendületről beszélt; és a’ mi eleinte magányos körökben tárgyaltatott, végre a’ közteremben is kipattant, midőn egyik kisgyülésben H.– A.– táblabiránk a’ közfélelemnek tolmácsa lőn. Uj viszontagságoknak néztünk elébe; ’s még gazdasági egyesületünk is a’ közgyülés vasárnapjára határzott, ’s már korábban kihirdetett tánczvigalmát visszahívta, a’ sok oldalról mutatkozó körülmények miatt, mint a’ nyomtatott jelentés szólott. Egy szem jó nem olly termékeny reményletekben, mint egy szem rosz rémületekben: igy szól századunk legnagyobb gondolkozója; ’s igy történt nálunk is, hogy sokan lemondtak követi utjokról. – – Majus 15-dikére víradánk; és megnyilt a’ közgyülés főispánunk elnökelte alatt. A’ nemesi szabadság emberei eltölték a’ házat; és azok, kikért jöttek, hiányosság nélkül ott ültek a’ zöld asztal körül. Nem igy az ellenzék, mellynek tekintélyei többnyire távol valának, és leginkább csak az ifju világ által képviseltetett. A’ nemes urak mindjárt az üdvezlő beszédek után kikiáltották idejövetelök okát, hogy a’ követeket vissza kell hívni. Azonban rendre utasittattak elnökünk által, ki néhány intézvények felolvasása után a’ követválasztáskor elkövetett kihágások iránti intézkedést hozta fel. Az e’ tárgyban kirendelt állandó törvényszék jegyzőkönyve másod alispánunk által beadatván, felolvastaték. Ebből megtudtuk, hogy a’ törvényszék tizenöt szolgabiráinkra bizta a’ nyomozódásokat, kik közül öten már adtak is be vizsgálatokat, mellyek a’ jegyzőkönyv mellett feküdtek. K.–Zs.–, ’s vele azon párt, mellynek ezuttal ő volt hangadója, a’ bün-büntetés kötelességéből kiindulva ama’ vizsgálatokat, mellyek a’ jegyzőkönyv mellett feküdtek. K.– Zs.–, ’s vele azon párt, mellynek ez uttal ő volt hangadója, a’ bün-büntetés kötelességéből kiindulva ama’ vizsgálatok tárgyaltatását sürgeték; de nyilatkozataik annyira boszúval voltak saturálva, hogy ellenök az intelligentia színeiből egy mérséklő párt alakult, melly most még nem kivánt a’ vizsgálatok fövételébe ereszkedni, minthogy jól tudták, hogy e’ vizsgálatok legnagyobbika, melly mellett a’ többit el lehetne felejteni, a’ cselekvények elemezése és viszonyos kifejtése nélkül készittetett. És rettegtek ezek, hogy az osztó igazságot párt és boszú kezelje, midőn igen természetes leszen, hogy azok, kik aprilis 20-dikán vesztettek, csak egy perczre, a’ választás perczére, ’s csak egyik félre, a’ választás megnyerőire, fogják halmozni ama’ keserü napokban elszórt minden szenvedéseket. Ezért léptek fel a’ mérséklők, szemébe mondván a’ tömegnek, és ezek szószólóinak, hogy sokkal ingerültebbek, sem hogy az esetekről még most nyugodtan, mint itt kell, itélhetnének. És a’ RR. ezt el nem ismerék, és sorra zugták le azokat, kik ellenök nyilatkoztak. Sokáig folyt a’ vita, mert zajongás és izgalom volt olly mértékben, hogy maga főispánunk sem csendesitheté el egészen. Végre K.– Zs.– a’ dolog rendkivülisége miatt javaslá, hogy ő fölségétől kir.biztosságot és delegált itélő széket kérjünk. ’S ez elnökünk által végzésnek ki is mondatott. Azt hittük, hogy ezzel vége van már annak, hogy egyik párt a’ másikat itélje. Azonban az inditvány, hogy az eddigi vizsgálatok tárgyaltassanak,és törvényszékünk is itéljen, ismét vitattaték. Hiában mondák a’ mérséklők, hogy a’ kir.biztosság és delegált itélőszék szükségének elismerése után ez szörnyü következetlenség, hiában mondák, hogy magok a’ vizsgálatot készitő tisztviselők, sőt az egész megye két pártban voltak feloszolva, következőleg érdek nélkül valaki alig szólhat, – a’ bün-büntetés magasztos elve előtt, melly most a’ nemesi szabadság megboszulását jelentette, minden más elvnek bukni kellett; – és a’ vizsgálatok felolvasása elhatároztaték; mellynek megtörténte után visszaadattak az állandó törvényszéknek, hogy abból az egyedek terheltetéseit összeszedvén, a’ következő napi gyülésnek adja be. És ezzel késő délután eloszlottunk, midőn a’ tömeg azon felkiáltással végzé lármáját, hogy az urak okai mindennek. – Másnap az urak ismét összegyülekeztek, a’ tens karok sem maradtakel. Mindjárt a’ gyülés elején inditvány téteték, hogy ha már az állandó törvényszék a’ követválasztáskori kihágások vizsgáltatása ’s fenyitése végett hatáskörében meghagyatik, kir. biztosságot és delegált itélőszéket ne kérjünk. Meg se hallgattatott. Majd a’ törvényszék adá be az egyedi terheltetések szemelvényét a’ tegnapi végzés értelmében. És a’ választásnál elbukott párt osztotta az igazságot elbuktatói ellen; mert az eddigi vizsgálatok leginkább ezek ellen intéztettek. Ezek közül mintegy 30-an részint elfogatni, 375részint büntetőperbe idéztetni rendeltettek, többnyire személyes megjelenés mellett. A’ másik pártból pedig azon ifju, ki a’ népet a’ vasvillás boltra vezérlé, két uri ember, kiknek egyike a’ postamesterre rohant lőszerekért, másika pedig az ellenzéki választókra lőtt, ’s még néhány nemes, kik a’ választás utáni napokban egy, a’ győztes féllel tartott ügyvéd házára rohantak, jöttek kérdés- és büntetőkereset alá. Olvasóinktól kikérjük, hogy az ingerültséget, zajt és a’ rendetlenség minden nemét a’ tanácskozás minden perczében képzeljék a’ dologhoz, mert ugy történt. ’S valóban az el nem fogult ember érzéseit is föllázasztotta a’ mostani gyülésben hatalmaskodó pártnak azon tőrekvése, miszerint minden roszat, mit a’ választás maga után hagyott, elleneire tolni, ezek terheltetéseit kiemelni; ellenben saját feleiét annyira kicsinyíteni igyekezett, mintha ezek amazoknak csak postscriptumai volnának. Azonban ha gyülölet és szenvedély foglalják el a’ büntető igazság oltárát, el van vétve a’ czél, és a’ visszahatás áll elő, midőn aztán a’ közönség bűn-büntetés helyett üldöztetést, ’s bűnösök helyett áldozatokat lát. Az a’ hév és tulság, mellyel itten is a’ boszuló párt vívott, az az egyoldaluság, miszerint elleneiket elmerítni ügyekeztek, ama’ szamosközi vizsgálatot is compromittálta, és az actiózás elvesztette minden hatását; kivált midőn látta az ember, hogy megyeszerte kikiáltott, sőt szomszédainknál is hires cortesvezérekről, kik mint minden választásaiknál, ugy most is a’ közőrjöngés fáklyahordói voltak, csak szó sincs; hanem néhány közlegény vádoltatott és olly uri egyének kevertettek be, kiknek becsületességéről az egyetem tehetne bizonyságot . . . . Az actiózásokkal egyetemben még az is meghatároztaték, hogy az állandó törvényszék jun. 6-kán üljön össze, mikor a’ tiszti ügyészek a’ megrendelt büntetőpöröket felvenni kötelesek lesznek. Az indulatok nem leltek határt dagadozásaikban, Most fölkelt D. M., mindenik párt által tisztelt egyén, kinek szíve, esze helyén van. És ő, az állandó törvényszék tagja, elmondá, mikép ez ügyekben mindnyájan érdekelve vagyunk; ’s tán nincs senki, ki nyilván, vagy szivében egyik vagy másik párthoz ne tartozott légyen. Annálfogva ha az állandó törvényszéknek nemcsak vizsgálódni, hanem itélni is kell, kénytelennek érzi magát lemondani a’ biróságról. És nyilatkozata olly sensatiót csinált, hogy az itélő hatalom az állandó törvényszéktől csakugyan elvéteték; ’s csak a’ vizsgálódás, mellyet járásonkint küldöttségek által teljesit, hagyatott meg. E’ mellett azonban az elfogatások iránti végzés épségben maradt; a’ büntető keresetek is meghagyattak, csak azoknak fölvétele utasittaték a’ delegált itélőszékhez. Ezekután főispánunk beadá mintegy 32 helységbeli nemeseknek hozzá intézett folyamodásait, mellyekben a’ követválasztás ellen nyilatkoztak, a’ költségeket megtagadták, és uj választást sürgettek. Ezek fölvétele más napra halasztaték. És az a’ másnap rettenetesen zajos volt. Urak és köznemesek ekkor valának legingerültebbek kitörések és szemrehányások által voltunk elárasztvat. Nem töltjük ezekkel el e’ becses hasábokat; ’s csak annyit mondunk el: mikép a’ nemesek folyamodásaiból nehány felolvastatván, miután ezek egyikében a’ követválasztás elnöke ellen is vád emeltetett, első alispánunk felhíva látta magát, hogy eljárását igazolja. És elmondá a’ történteket, mikint azok e’ lapokban közölve voltak; mellyből – mi nem értettük minő logicával – K.– Zs. azt kapta fel, hogy tehát az elnök félelmében mondta ki a’ többséget; és ezt hangjának egész szörnyüségével kiemelvén, inditványt tőn, hogy a’ követek hivassanak vissza. Képzelhetni a’ nemes urak lármáját, kik a’ gyülést ezen kezdeni akarták. Azonban főispánunk elveté az inditványt, ’s elismerte, hogy első alispánunk ugy járt el elnöki tisztében, hogy ő teljesen meg van vele elégedve. De mit tegyünk a’ folyamodásokkal? A’ mérséklők javaslák, hogy majd a’ kir. biztosságnak adassanak által; de elleneik ezzel meg nem elégedtek, hanem ő fölségének fölterjesztetni határozták.
