Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
E’ napokban a’ pesti vakok intézetének növendékei, egyik tanitójok felügyelése alatt a’ városliget környékén sétálván, egy cabriolettben vágtató félarszlánnal akadtak szembe, ki, ha testi szemeire ép is, de lelkileg vakabb mint azon szerencsétlenek testileg, nem csak ki nem tért előttök, hanem egyenesen a’ szegény szerencsétlenekre hajta, ’s csak a’ tanitó sebes közbejötte által gátoltaték meg rosz következése. – Illy minden emberi érzést tiporó gonoszság szigorú büntetést, és nyilvános megbélyegezést érdemlene, mit a’ divatos kocsis el sem kerülend, csak a’ kilétének megtudására tett nyomozások sikerüljenek. Nem reméljük ugyan, hogy az érdeklett félvér arszlán e’ sorainkat maga olvassa; mert szerencsénkre, mint alaposan gyanithatjuk, ő nem tartozik a’ magyar lapokat olvasók számába, de talán megsugandja neki valamelly tigris vagy sinkorán barátja. – Pesten a’ József-városi vigutczában ismét tűz volt, de örömmel mondhatjuk: az oltás nem a’ régi hanyagsággal történt; mert a’ vizipuskák kevés nappal előbb vizsgáltatván, a’ hibásak kijavittattak, ’s az egész oltási működésnél czélszerű rendeletek hozatván, a’ keletkező szél daczára, ’s mind a’ mellett is hogy az ottani vidéki házak mind gyulékony anyaguak, a’ tűz a’ felgyult házon tul nem terjedhete. ’S mivel az ujitott tanácstól minden jót várunk, bátrak vagyunk az illetőket, egy más csekély de igen alkalmatlan dologra figyelmeztetni, melly sokszor rovaték meg a’ sajtó által sikeretlenül. Ez a’ váczi-utczai bolternyőket illeti, mellyek olly alacsonyra feszittetvék, mintha Liliput fővárosában léteznének. E’ tárgyban maga a’ hires dr. Panglos is felszólalt ’s jutalmat is hirdetett, nem akarjuk hinni hogy a’ baj orvoslása akkorra halasztatik, midőn gróf M.– J.– ott jutalmul kitűzött munkája megjelenend; mert addig sok baleset érhetné a’ közönséget, mint a’ minap egy urat, ki fejével az alacson bolternyő vasába ütközvén a’ vázciutcza gyalázatára elesett. ’S miután kereskedőink – kivált a’ vácziutczaiak – portékáik árát olly magosra szabták, kár volt bolternyőiket olly alacsonra fesziteni; mi legalább következetlennek tartjuk, ’s ha nem is mindig homlokaink, de legalább a’ tőlök olly drágán vásárlott kalapjaink érdekében e’ bajnak elháritásaért álázatosan esedezünk, a’ közönség – azaz nem a’ közönség, mert megróna valaki, hanem azon elesett ur ’s magunk nevében. – – Szinházunkban már néhányszor mulattatá a’ közönséget Weiszné bécsi balletmesterné táncztársasága. Ez 24 leánykából áll, kik 10–12 évüek csak, de kivált csoportozataikban annyi ügyességet ’s pontos összevágást tanusitanak, hogy fővárosunkban ekkorig nagyobb tánczosainktól sem láttunk hasonlót; ’s valóban mi a’ pontosságot ’s az ezt szülő szorgalmat illeti: nem egy öreg müvésznek szeretnők például tüntetni föl e’ gyermekeket, kik csinos, egyenlő ’s a’ táncz jelleméhez szabott ruháikban olly sajátszerűn kedves látványt képeznek, hogy nem mulaszthatjuk el mindazokat, kik eddig nem látták, megnézésökre felszólitani, mert maga nemében ez első látvány városunkban, mit ismét Bartay ur buzgóságának köszönhetünk. – Szabad legyen – távol minden megrovási szándéktól – a’ budai rendőrséget egyre figyelmeztetnünk. A’ budavári heti vásárok a’ hely szűke miatt különben is elég el nem háritható alkalmatlansággal járnak, mégis megengedtetik azok legnépesebb helyein a’ kocsikkal és szekerekkel járás, bár a’ közlekedésre ez nem is szükséges. Igy láttunk minap a’ vásár legélénkebb idejében, épen a’ városház előtt, hogy adók vevők legsürűbb tömegben gyülnek össze, egy parasztot az indogerman faj egész kedélyes nyugalmával hajtani a’ nép között ökörszekerét. Kérjük a’ budaiakat, vigyázzanak szép hölgyeik- ’s leányaikra, kik – eléggé nem dicsérhetőleg – magok járnak hetivásárra, ’s a’ női emancipatio eszméjétől menten, még nem terjeszték annyíra a’ képviseleti rendszert, hogy magokat a’ háztartásban cselédeik által képviseltessék, – ’s ne hagyják őket veszélynek kitétetni vonó marháktól. – Pesten Geibel Károly könyvárusnál jelent meg „Utazási vázlatok Olaszországról.” Irta az Abauj vármegyei kisdedovó-intézet és kórház javára báró Vécsey Anna, gróf Csáky Antalné. A’ jótékony czél, mellyre a’ nemes hölgy műve jövedelmét száná, maga is elég buzditó ok a’ könyv megszerzésére, de ezenkivül tartalma is eléggé ajánlja; mert lapjait nem boritják unalmas és százszor hallott uti kalandok leirásai, nem minden városok salonainak ’s bennök veszteglő társaság fárasztó festése; annak van szentelve a’ munka, minek Olaszország temploma, a’ müvészetnek, ’s ennek remekeit rövid ’s egyszerű, de ismertető vonásokban festi, azt sem mellőzve el, mi az utazást, mint utazást érdekessé teszi.
