Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Nagyon tévednek kik bár rosz akarat, bár félreértésből a’ sajtót, ha valami hibát említ, csupán mások tettei ócsárlójának hiszik, tollunkat legalább nem korholás, hanem javitás vágya vezeti, ezen tiszta szándékkal vagyunk bátrak Pest városa illető hatóságát egy körülményre emlékeztetni. Ha jól vagyunk értesitve, a’ pesti tanácsnak régtől létezik egy rendelete, minélfogva kofáknak semmi vidékről behozott árukat reggeli 9 óra előtt vásárolni nem szabad, ’s ezen rendelet bölcs; mert az élelem drágitásnak egy nem csekély okát háritja el, de épen nem dicsekedhetünk szigorú megtartásával, mit többi közt a’ cseresznye vásár is bizonyít; sziveskedjék csak az illető tisztviselő, egykor hajnalban fölkelni ’s a’ Duna partjára kisétálni: találni fogja, miképen a’ hajókon hozott szép cseresznyét a’ kofák már hajnalban felvásárolják, ’s később, mikor még venniök sem lett volna szabad, 1–200 percent nyereséggel eladják. Reméljük, hogy az, kit e’ sorok illetnek, nem ingerülten fogadandja figyelmeztetésünket, melly csak hivatala könnyebbitésére szolgál, ’s az egész cseresznye evő közönséget hálára ébresztendi iránta. – A’ mult héten a’ pesti vakok intézetének növendékei korán hajnalban nemzeti zászlóval, dobszóval indulának a’ budai Ferenczhalmára, hol mise mondték, mellyben a’ szegény világtalanok énekeltek, könyörre inditandók a’ hallgatók szíveit a’ szegény leégett kovácsiak számára, kiknek részére a’ mise folytában gyüjtés történt; szerencsétlenek fáradván szerencsétlenekért, a’ begyült öszveg negyvenhat forint. – Mivel a’ szerncsétlen kovácsiakat emlitők, talán nemesik a’ fővárosi ujdonságok körén kivül, ezen, a’ főváros tőszomszédságában fekvő falu szerencsétlenségéről szólani, hol nem régen több mind 80 ház, sőt emberélet is lőn a’ lángok martalékává, annál is inkább, mert a’ baleset fényes példáját adja: eddig hires mogyoró-rendszerünk milly hasznos sikerű a’ büntetésben. Kovácsi helységét két vidéki származásu, de ottan szolgáló legény boszuból gyujtá föl, mert az őrizetökre bizott marhát legelés közben vigyáztalanul tilosba hagyván menni, a’ biró őket megcsapatá, mit az egész falun esküvék a’ két gonosztevő megtorlani; s fölgyujták a’ helységet, mellynek nagyobb része hamuvá lett, a’ két utálatos gazember börtönben várja ugyan érdemlett büntetésé, de ne kérdhetjük e méltán: mit használt ezen gonosztevőknek a’ bot? javitá őket? nehezen; mert Kovácsit fölgyujtották, ’s csupán a’ mogyoró miatt. Vagy elrettenté őket a’ bűntől? nem, mert előbbi csekély hibájokat szörnyű bűnnel tetézik, ’s ismét csak az emberboldogitó mogyoró miatt. Ezen szerencsétlen eset sok anyagot nyujthat gondolkodásra azoknak, kik birói kötelességöket kellőleg teljesítettnek hiszik, ha itt is ott is elegendő számmal méretik az ütleget, ’s kik jövőre is csak ezen rendszerben látják a’ „salus publicát.” – Ha már Ferenczhalmán jártunk, menjünk ki a’ regényes és szomszéd Zugligetbe is, és ha az előbbi helyeken bajunk volt a’ tűzzel, itt majd a’ vízzel kell bajlódnunk. Mennyivel szegényebb Buda szép vidéke forrásokban, annál nagyobbra becsülteték fővárosi közönségünk által nem szép neve daczára a’ zugligeti sertésfő forrás, ugy tiszteltük azt, mint talán a’ görögök sem jobban a’ castali forrást, bár a’ budai a’ mellette diszlő rosz versek tanusága szerint semmi költészetre lelkesitő erővel nem bir, de mégis szegény ’s gazdagnak enyhité szomját. Most azonban ezen forrás egy nagyon is radicalis nemes ember birtokába jutott; ki az adóztatás eszméjét a’ vízre is kiterjeszté; vagy talán az ezüst forrásokról olvasott valamit, ’s próbát tett: csakugyan lehet e ezüstöt csinálni a’ vízből? Okát nem tudjuk, elég az hozzá, ki a’ sertésfő vizéből inni akar, annak előbb fizetni kell, habár szomjan epedne is el. Igy a’ minap két öreg asszony a’ szentivánhegyi kápolnához bucsut járván, az említett forrásból szomjukat akarák oltani, de pénzek nem levén, a’ szegények elüzettek a’ haszonbérlő által a’ nélkül, hogy enyhülést szerezhettek volna a’ forróság ellen. Szemrehányásokra a’ haszonbérlő a’ tulajdonossal menti magát, kinek ő szállásán kivül csupán a’ vízért tetemes haszonbért fizet, ’s azért kénytelen a’ vizet csak pénzen adni. – Mi azt javasoljuk a’ különben is gazdag tulajdonosnak, ne legyen olly radicalis az adóztatásban, ’s ne is legyen olly költői, hogy az ezüst forrásokat 427betű értelemben vegye, vagy ha már csakugyan költőiségét akarja bebizonyítani, távoztassa el az emlitett irgalmatlanul rosz verseket, mert ha tovább is ott maradnak, kiszárasztják az egész forrást, ’s majd nem tudandjuk, mit nevezzünk
| „őt becsülve |
Róla Mátyás csörgetegnek.”
De a’ tréfa után legyen szabad komolyan felszólitania tulajdonost: gondolja meg, milly lealacsonyitó, ha magyar nemes, melly osztály nagylelküségéről olly messze szárnyal a’ hir, illy forrást nyit jövedelmül, ’s melly csekélysége miatt vagyonát ugy szólván nem is szaporithatja. Fontolja meg, hogy illyest nem tehet, ki a’ többször dicsére emlitett vers legérthetetlenebb sorai szerint
„Hív utód, ki felmelegszel
Fénytadottján nemzetednek.
Fénytadottján nemzetednek.
