FRANKHON.
FRANKHON.
A’ Soult-Guizot ministeriumot a’ kamrai tanácskozások utólsó vonaglásaiban nagy veszély fenyegeté a’ hadi budget szőnyegre kerültével. A’ financialis bizottmány a’ hadi költségvetésből 15 millió frankot levonatni kivánt. E’ bizottmányi vélemény nagy vitatkozást idézett elő, melly a’ többséget ez alkalommal kétségtelenül a’ ministerium ellen forditotta volna, ha – Thiers ur közben nem járul. Soult marsal kijelenté a’ követkamrában, hogy ő a’ bizottmány által ajánlott kevesbitéseket nem szaporithatja a’ nélkül, hogy hazáján árulást el ne kövessen. E’ határozott nyilatkozat daczára a’ ministerium ellen fordult volna a’ többség, ha Thiers ur és baráti (mintegy 20-an) a’ ministerium mellett szavaz, ’s a’ kivánt kevesbitések igy is 380 szavazat közül csak 200, 180 ellen tagadtattak meg.
(Lamartine ur maconi beszédének vége.) „Nem, illyen monarchia sem visszatérni, sem uj gyökeret verni nem fog többé. Ez önök előtt megfogható! De kicsodák ama’ theoreticusok, kik elég oktalanok még mindig annak föltámadásáról mesélgetni? Behunyták e szemeiket a’ történetek előtt? hogyan, nem látják e, hogy monarchiánknak többi szerkezményeinkkel együtt olly mélyenható módositásokat szenvedett? hogy mind azon alapzatok, mellyekre Frankhonban épiteni lehet, megmérettek ’s igen könnyüknek találtattak egy 15 éves kormány viselésére? Nem láták e önök monarchiánkat 1789. egy mélység által elnyeletni, melly Frankhont is majdnem elnyelé? Nem tőnek e a’ katonai monarchiával is kisérletet? ’S ez hol van? Az aggvitézek sirboljában, dicsőségével együtt eltemetve. Millio szurony nem vala képes azt fentartani. Nem tőnek e kisérletet a’ két elv közötti egyezkedés monarchiájával a’ restauratio alatt? Ugy de ez is össze roskadott. Én magam is megsiratám öt! Mi tagadás benne? bukása nekem fájdalmat okozott. E’ bukás rázkódtatása bizonyára nem szilárditotta nálunk a’ monarchiai alapokat. Mi van most még hátra? Egy lehetséges Monarchia, az ész és kénytelenség monarchiája, minőt önök 1830-ban akarának – a’ fényes nap monarchiáját, melly megvizsgálva, elismerve és elsajátitva az egész világtól, a’ nemzetekre nézve két hasznos dolgot képvisel: a’ cselekvés egységét a’ kormányban, és a’ hatalom megmaradását a’ királyi méltóságban. Ez minden, és ennyi elég is! És nem roppant föladat e ez? Ennél kevesb a’ régi monarchia, ennél több a’ köztársaság lenne. A’ szónok kifakad ama’ kormány férfiak ellen, kik a’ democratiát rémkép gyanánt állitják a’ nemzet elébe. Megmutatja, hogy a’ mai demokratia nem ollyan többé, mint 1789-ben, mikor születési fájdalmai olly sok iszonyút hoztak létre. De a’ szónok nézete szerint a’ tribunok és demagogok ideje lejárt, ’s a’ statusférfiaké támadt föl. Az 1789-ki demokratia és mozgás igazi ’s állandó eszméje nem más, mint egységre törekvés, nem más, mint az egység szenvedélye, egysége a’ népnek önmagával ’s kormányával, a’ casták, előjogok, és a’ nemzet osztályait egy mástól elkülönző előitéletek megszüntetése, ’s minden karzat és hivatásnak összeolvadása által egy szilárd nemzetszemélységben. Ez az, mit Frankhon öntudatlanul is ohajt, ’s mit kormányai olly makacsúl nem akarnak. A’ demokratia egyesülni akar, az országos hatalom pedig azt meg akarja osztani. Előhordja a’ kormánynak már a’ kamrában is gyakran nagy sikerrel felhányt büneit, az örökös pairséget, mellyet létesiteni akart, a’ választók oligarchiáját, a’ titkos tanácsot, Páris falait, a’ regensségi törvényt, ’s csudálkozik, hogy az egész nemzet nem tartozik még az ellenzékhez. Kifejti vezéreszméjét, melly akkor, midőn legelőször politicai térre lépett, lelke előtt lebegett, miszerint valamint Vastag Lajos a’ községeknek szabadságot, XIV Lajos Frankhonnak középpontositott igazgatást, az 1789-ik év törvény előtt mindenkinek egyenlőséget adott, ugy az 1830-ki kormánynak hivatása volt a’ nemzet egységét sikeríteni a’ politicai jogoknak, szabályozott viszonyok szerinti méltányos elosztása által ’s mindazon biztositásokkal, mellyeket a’ nép minden polgárosztályainak összes bizalma és erkölcsisége nyujt. Ezen alapeszmét a’ szónok szilárdul követendi. Ő ugy hiszi, hogy – ha Frankhonban a’ hatalom, melly gyökereit nem vala képes jó földre vetni, roskadni fog – nem factiok és pártok, hanem a’ tömegek mententik meg az országot; mert egyedül a’ tömegek képesek a’ pártokat szétzuzni. Ő érkezni látja a’ tömegek korát, ’s ezért sokat vár illy nyilvános gyülekezetektől, mellyeket a’ közvélemény szemléinek nevez. Egy szózat O’Connellhez hasonlitja a’ szónokot és cselekvényét, de L. ur ez összehasonlitást nem fogadja el; mert ő az irlandi izgatóban tribunt lát, ki a’ népszenvedélyeket fellázasztja, mire Frankhonban, melly szabadságát fentartani képes, nincsen szükség. A’ közszellem a’ franczia opositió mindenható fegyvere; a’ kormány ezer vesztegetési eszközei ellen a’ népnek hatalmas óvszere van – a’ köz tisztelet, ’s ez a’ hasznot nem lesőkre nézve az egyetlen vesztegetési eszköz. Illy szellemmel az 1830-ki kormány békes meggyőződés által vissza fog vezettetni azon ösvényre, mellyet követnie kell, ha pedig tévutain maradna, ugy Frankhon nem fog osztozni a’ kormány makacsságában. Napoleon meghalt; nagy dynastiák hunytak el; nincs ember, nincs hatalom, melly Frankhon sorsát magával hordhatná.
