A’ magyar nemzeti muzeum
A’ magyar nemzeti muzeum
pénz-, régiségek- és drágaságok gyüjteményeibe legközelebb bejött:
1) Holmboe ur, a’ norvégországi christianiai egyetemben napkeleti nyelvek tanitója, ’s az ottani pénztár igazgatója, az egyetem nevében magyar nemzeti muzeumunknak legközelebb 64 ezüst, többnyire egyoldalu lemezpénzeket (bracteati), mellyek nem rég Norvégiában a’ földből kiásattak, csinos levele kalauzolásával szives volt ajándékban küldeni; mellyek közt kivált emlitést érdemelnek: Udalrik cseh vezér 1004–1037 közt vert pénze, melly egy idejü levén sz. István királyunk idejével, az e’ király után vert pénzekhez alakjára ’s veretésére nézve némiben hasonló; – I. Fülöp, Colonia érseke 1167 és 1191 közt, és Canutus, Erik fia, svéd király 1168 és 1107 közt vert csinos pénzeik.
Ezen szép ajándokkal küldi a’ tudós férfiu Norvégiának 1841-ben Christianiában kijött első pénzei, és a’ XII. századbeli nem rég találtatott pénzek leirásását, mellyben többi közt említi: 1840. esztendőben majus hónapban András fia, András (Anders Andersen), Hedemarken tartományban fekvő Däli nevű pusztája terméketlen részében egy rakás követ elvitetni kivánván, nagy mennyiségü ezüst pénzekre ’s egyéb ezüst ékességekre ’s némelly durvább alakú ezüst tömegekre akadt. Ezeket a’ törvényhatóságnak átadván, megmérettek, ’s nehézségök 98 latra ütött, a’ pénzek száma pedig közel 5000 darabot tett. A’ pénzek legnagyobb része a’ fönemlitett egyetemnek jutott, ’s ezek közül valók a’ m. n. muzeumnak ajándékozottak is.
Vajha magyarjaink is követnék e’ lelkes egyetem példáját, ’s több egyforma alaku, gyüjteményeikben találtató pénzeiket, vagy egyéb ritkaságaikat a’ helyett, hogy még ritkábbakká akarván tenni, nagy részben elolvasztják és megsemmisítik; ’s vajha minden hazánkfiai a’ honunkban nagy számmal találtató régiségeket ’s egyéb ritkaságokat a’ helyett, hogy tudatlanoknak, ötvösöknek, pénzváltóknak, katlanosoknak, vagy zsidóknak adják el, inkább akár csere-, akár eladás-, akár ajándokképen a’ találtakat ahoz értő honi vagy más külországi gyüjtőkkel közlenék, és e’ szerint maguknak nemcsak anyagi hasznot, hanem tudományban is érdemeket szereznének. – Reménylem, hogy nem sokára tudós Holmboe levelező társamtól a’ finn és lapp nyelvek tárgyában (mellyek magyar nyelvünkhez sokban hasonlók) felszólitásomhoz képest némi felvilágosítást vehetek.
2) Kirmajer József, pesti halász, majus 3-kán egy általa Hamsabég mellett a’ Dunában találtatott kétélű egyenes kardot, melly alakjára nézve templomlovag (templarius) vagy János-lovagbeli (Johanniter) látszik lenni, adott el nemzeti muzeumunknak. – Mikor juthatott a’ Dunába, nem tudatik; élenyitése (Oxydirung) mindazáltal arra mutat, hogy elsülyedése óta több század folyt le. Érdekes ez kivált arról, hogy markolata tele van erősen ráragadott kisebb-nagyobb, egész 472tyuktojás nagyságu békasó kövecscsel, melly szinte Brecciává vált. Szép mezőt nyit ennek látása a’ geognostáknak és geologoknak a’ nagy természetben levő összehalmozott (Conglomerat) dombok ’s hegyek kiképezéséről való gondolkodásra.
3) B. Podmaniczky János apaji ispánja, Szabó Ignácz, 1840-ik évben Pest megyében fekvő középpeszéri kamarai puszta határában, puszta templom név alatt ismert romokban, hol ez előtt is sok cseréprégiségek találtattak, két cserép csúcsos hamvvedret, mellyek alkalmasint vend származásuak, és igy legalább XV századosak, ajándékozott legközelebb m. n museumunknak. – Ohajtható volna, ha azon számos cseréprégiségek közül, mellyek a’ nevezett pusztán találtattak, a’ jelenlevők szorosabb meghatározása végett is m. n. muzeumunkba többek is juthatnának. (Folytattatik.)
Kubinyi Ágoston, a’ magyar nemzeti muzeum igazgatója.
