NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
O’Brien ur inditványa fölött, mellyet lapjaink mult számában röviden emliténk, az alsóházban jul. 7-kén sem végződött még el a’ vitatkozás. Ezen inditvány lényegesen oda megy ki, hogy a’ ház általános bizottmánynyá alakuljon, miszerint az Irlandban uralkodó elégületlenség okai vizsgáltassanak meg, minél fogva e’ vizsgálat vétetvén alapul, a’ fenforgó sérelmek orvosoltathassanak, ’s igazságos és pártatlan kormányzási rendszer vitethessék az egyesült királyságok ama’ részébe. Ward, Shaw és sir James Graham belminister, részint az inditvány mellett, részint ellene nyilatkozának. Legnevezetesb szónok volt az ellenzék részéről Macaulay ur, hadminister a’ whigministerium alatt, ki többek közt azt állitá, hogy a’ mostani, bonyolódások főkép a’ mostani ministerium által idéztettek elő. Azonban ő is az unio felbontása ellen van, ’s a’ haszonbéri szerződvények felbonthatlanságát sem javalhatja, mert ez a’ birtokjog megtámadása lenne; egyébiránt a’ szónok ugy vélekedik, hogy ez utóbbi tekintetben csakugyan lehetne némi törvényes orvoslatot nyujtani; és ámbár távolról sem kivánja, hogy az irlandi országos egyház felforgattassék, annyit mégis szükségesnek tart, hogy az egyházi tulajdon az egyházhoz tartozók szükségeire szorittassék. A’ belminister válasza igen határozott vala. Ő kijelenté, miképen legkevesbbé sem sajnálja a’ catholicusok emancipatióját, sőt inkább örül rajta, ’s még több engedményekre is hajlandó, a’ mint hogy a’ kormány lényeges javitásokat is fog javasolni a’ szegénységi törvény körül, mik által az irlandi választási jog tetemes kiterjedést nyerend. Ellenben határozottan ellenzi az irlandi országos egyház kirablását, ugyszinte az unió felbontását is. A’ minister eképen fejezé be beszédét: „O’Brien ur azt állitá, hogy az unio megszüntetése mellett minden órában 50 ezer embert össze lehet gyüjteni. Ezen háznak többsége megvallja, és majdnem minden egyes tag megvallja, hogy az unio megszüntetése esetében a’ két ország közt a’ háború elkerülhetlen leend. Ha tehát csak ez lenne szükséges, a’ félelmes alternativa, ugy tanácsosb lenne a’ háborút inkább az unio megszüntetése előtt, mint azután folytatni. Isten háritson el illy borzasztó szerencsétlenséget; én mindazáltal ezen ország törvényhozása és kormánya nevében kijelentem, hogy mi szilárdul el vagyunk tökélve a’ két ország közötti uniót fentartani (Tetszék). Én a’ tuloldali urakat csak arra figyelmeztetem, hogy az oppositiót épen ugy felelőség nyomja, mint a’ kormányt (Hangos tetszés). Mi rendkivüli crisisben vagyunk. Nemzeti bátorságunk és nemzeti állásunk a’ nemzetek mérlegén koczkán áll; és nekünk mellőzhetlen kötelességünk, józan megfontolás és szenvedélytelen itélet után szilárdsággal és kitüréssel olly cselekvést választani, melly előttünk a’ közbátorság fentartására legüdvösbnek látszik. Ha e’ ház bizalmatlansággal viseltetik a’ mostani ministerium iránt, vagy ha ugy vélekedik, hogy a’ kormány politicájától eltérő politicát kellene követni, ugy mondja ki tisztán és világosan e’ részbeni véleményét; de ha a’ ház azt hiszi, hogy a’ kormány a’ parliament támogatását megérdemli, és hogy az általa javaslott rendszabályok elfogadhatók, ugye ne görditsenek illetlen akadályokat azok elébe (Oh! oh! parliament támogatását megérdemli, és hogy az általa javaslott rendszabályok elfogadhatók, ugye ne görditsenek illetlen akadályokat azok elébe (Oh! oh! – egy tag: minő rendszabályok elébe?). Tétovázás nélkül mondom, hogy a’ mostani körülmények közt épen az olly erősen ellenzett fegyverbill a’ legfontosabb, legszükségesebb rendszabály. Én általában igen kivánatosnak tartom, hogy a’ ház ama’ módra nézve, mellyet követni szándékozik, tartózkodás nélkül nyilatkozzék. Minden halogatás, minden tétovázás százszorosan növelendi a’ veszélyt. Ha a’ parliament a’ kormány által követett ut mellett nyilatkozik, ugy a’ ministerek a’ ház bizalmától támogatva, minden nehézségeken győzni remélnek (Oh! oh! és tetszés). Én tehát a’ ház mindkét oldalához fordulok, ’s azt mondom: ha ti most ingadoztok, ha késtek ama’ lázongó szellemet elfojtani, melly a’ repealharczban annyira működik: ugy az ország dicsősége oda van, ugy hatalma napjai megszámlálvák, ’s Anglia, a’ mindent legyőző Anglia, majd azon országokhoz fog soroztatni, mellyek hatalma elenyészett, ’s mellyek egy sülyedő nemzet szomorú képét mutatják” (Oh! oh! és tetszés). A’ vitatkozásnak még nem vala vége, ’s általában Irland ügyei fölött rendesen hosszan szokott a’ vitatkozás tartani, mintha mindenik fél az affectált szilárdság és energia daczára is rettegne valami végkép elhatározót mondani; mert mindenik fél érzi, hogy Irland, mint Banquo véres árnyéka, iszonyú önvádakat költhet mindenik keblében, ’s roppant felelőséget gördíthet mindenkire. A’ felsőházban a’ canadai gabnabill harmadszor olvastatott ’s elfogadtatott, ugy hogy e’ billre már csak kir. megerősités kell. Brougham lord billje a’ rabkereskedés hathatósb elnyomása tárgyában ugyanez ülésben elfogadtatott.
A’ ministerium parlamentaris többsége olly kevéssé biztositja a’ ministerek állását, hogy sok kérdésben kénytelenek voltak eredeti politicájoktól és irányuktól eltérni, csakhogy a’ kormány gyönge oldalairól a’ takaró le ne essék. A’ ministerium egész eddigi cselekvése folytonos transactio vala, mellynek eszméje nagyon különbözik a’ torysmus hajdani merőelműségétől. A’ gabnatörvények, a’ vámjegyzék módositása, a’ factorybill vallásnevelési zárandékainak kihagyása, az irlandi szegénységi törvénynek czélbavett javitása – ezek mind megannyi kaczérkodások a’ whigpárttal, megannyi erőszaktétele a’ közvéleménynek a’ torysmuson, ámbár a’ régi vastagfejű toryk egész erejökből rugdalóznak illy anticonservativ kormányzati rendszer ellen. Illy engedékeny móddal Peel a’ fenforgó számos akadályok daczára is még jó sokáig vihetné a’ kormányt – ha Irland nem léteznék, Irland, e’ veszélyes ütközésköve minden angol, ’s jelesűl minden torykormánynak. A’ torypárt köztudatúl már régen két hadra volt oszolva ’s e’ megoszlás okozá Buckingham herczeg kilépését is a’ ministeriumból. Most ujabban azt rebesgetik – még pedig ha az ember Graham lázasztó és Peel engesztelő nyilatkozatait Irland körül egymással összehasonlitgatja, nem minden alap nélkül – hogy a’ kabinet az Irland irányában követendő politikára nézve ismét megoszlott. Az egyik fél, mellynek a’ közhir Wellington herczeget és Graham belministert adja főnökül, haladéktalan erőszakot sürget; a’ másik párt ellenben a’ mérsékelt Peel főnöklete alatt mit sem akar tudni erőszakról, mig a’ béke a’ repealerek által meg nem töretik, mire O’Connell szigoru törvény- és rendszeretete mellett, ki repealhadát is jólag féken tudja tartani, nem nagy a’ kilátás. Irlandban e’ közben a’ dolog olly alakot öltött, miszerint elhatározó lépést nem tenni iránta annyit tenne, mint a’ gyúlanyagot gondatlanul szaporítani. A’ M. Chonicle is emliti a’ ministerek meghasonlását, mellyet azonban a’ Standard „hivatalos meghatalmazásból” alaptalan hírnek nevez. Mind e’ mellett is a’ ministerek állásának fölötte ingatagnak kell lenni, mert a’ fővárosi clubbokban fogadások tétettek, hogy a’ ministerium a’ folyó év végével nem leend többé az ország kormányán. – Irlanban a’ repeal gyülések folyvást napi renden vannak, ’s az egyesült statusokból is nevezetes ajándékok érkeznek a’ repealpénztárba. Philadelphiában, Buffaloban ’stb. h. repealgyülések tartattak, mellyekben, igen éles kifakadások hallattak Anglia ellen. Az amerikai sympathiserek e’ manifestatiója Angliában sok epét facsar.
