Abauj.
495Abauj.
Abaujból. A’ Csereháti álnév alatti közlemények mindig érdekesebbekké válnak; élénk figyelem a’ közdolgok folyamata iránt, haladási elvek, bátor egyenesség és tiszta szándék jellemzik azokat, csak azon óhajtásunk van hátra, hogy az érdemes tudósitó névtelenül, vagy igaz neve alatt küldené közleményeit inkább, mint olly álnév alatt, melly alatt mások gyanittatnak. Miért nem küldi ő névtelenül azokat, ha csakugyan Csereháton lakik? vagy ha nem, miért e’ név alatt? nem gondolhatjuk más czélját, mint azt, hogy kedve telik valakit Csereháton, olly személyes megtámadtatásoknak kitenni, mellyektől maga elrejtezni jónak látja. Ez már csak azért sem szép dolog, mivel az érdemes tudósitó igen jól emlékezik azon ingerültségre, mellyet a’ Világ tudósitója ’s illetőleg szerkesztősége ellen közhatósági panaszban kifakadni tapasztalánk, és igen jól tudhatja azt, hogy mi még a’ journalistikai nyilvánosság szabadságával csak azóta kezdünk kibékülni, mióta értésünkre adatott, hogy a’ denunciatiók ideje lejárt, és az egyedül komoly képekben bölcseséget, igazságot, jogot igénylő, mysticismus nem pártoltatik. – Ámde az alkotmányos szabadság lelkével biró magyar polgárnak nincs is mit félni a’ nyilvánosságtól, és ha még is fél, bátran mondhatjuk, hogy nem igaz uton jár, vagy parányi személyes érdekecskéjén a’ polgár jelleme felülemelkedni nem bir, nem tud; és hogy illy kis emberek voltak nálunk bár kitünőbb polgári állásokban is, a’ historia bizonyságot tesz, és hogy naponkint kevesedik számuk, mióta a’ nyilvánosság szabadabb terére vonatnak, a’ tapasztalás mutatja; mondhatjuk azonban még most, hogy nyilvános életünk hajnala csak hasadni kezd, a’ felkelő szép nap melegitő, nyájas kedvességű sugárai halkal ébresztgetik az alvókat, addig kedves Csereháti barátunk maradjunk az anonymitás védleple alatt – hasznosan munkálók mindig, és annak idejében eljövendők! – Némelly dolgok vannak addig is előttünk, mellyeknek a’ nyilvánosság itélőszéke elébe idézését mellőzhetlennek találjuk, leginkább azért, mivel e’ hibák káros következményeit naponkint érezzük, holott közigazgatásunk olly számos derék ifju egyénekkel diszeskedik, kiknek mulasztásait inkább a’ vezérlet és tapasztalás hiányának kell tulajdonitanunk, miután minden idők historiája nyilván azt bizonyítja, hogy az ifju kebel, melly tiszta vallásos elvektől áradoz, lelkét képesebb kiragadni, kiemelni az elődök hagyományos előitéletei, ’s rosz szokásainak hináriból, mellyekből sok öreg statusember bő tudománya jó szíve, és kitünő polgári helyezete daczára kibontakozni nem tud. – Évek folytak el már a’ magyar státusélet felett az 1836-ki nevezetes országgyülés óta, mellyen Abauj követei azt nyilvánitották, hogy a’ jobbágytelken lakó nemesnek adózása nálunk régi gyakorlatban van, és kérdezhetjük bátran, igaz e, hogy a’ nemes nálunk adózik a’ jobbágytelektől, igaz e, hogy az illy telkek összeirattak? és bátran nemet mondhatunk, némelly egyes eseteket ki vévén, mint például Büttös helységében, hol az I. rész 40-ik czíme erejénél fogva belső telket foglalt Zs. M. J. és P. testvéreken – bár ez esetet a’ megye sérelemnek találván, orvoslás végett országgyülésre terjesztette – az adó, mi különös minden választások után meg szokott vétetni, holott számos nemességtől lakott mezővárosok vannak, mint a’ magát földesurától megváltott Sepsi, Göncz ’stb. hol köztudomás szerint jobbágytelkek vannak, mellyektől azonban a’ nemest adóztatni senkinek eszébe sem jutott. – És az adó behajtása fölötti tanácskozás közben mi sokszor halljuk azt, hogy annak szorgalmazását az ország becsülete kivánja. Mondhatnók, hogy per analogiam a’ jobbágytelken lakó nemes adójának behajtását nem csak az ország becsülete, de a’ politicai okosság, a’ nemesnek önhaszna, az adózó nemetlennek kimélete, és minbecsületünk is kivánja: – és innen következett az is, hogy a’ házi adó fizetésének nálunk annyi, többnyire álarczos ellensége van; innen azon ismeretes isten bocsássa meg választmányi fölszabaditási tactikácska, mellyet annyira láttunk ellenzeni azok által, kik a’ törvény végre nem hajtásaért felelősek volnának. – Évek folytak el az 1840-ki országgyülés óta, midőn a’ rendőrségi törvény meghozatott, és kérdezhetjük bátran: van e’ megyénkben egyetlen egy járás vagy osztályzat, hol ez üdvös törvény rendszabályai általánosan végrehajtattak volna? Mezei gazdaságunk most is a’ régi zavarban van; buzavetésinket felprédálják, réteinket legázolják, és nincs orvos; mert olly szolgabirák is találkoznak, mint kik elválasztatásuk óta, bár számtalanszor felkérettek, járásaikban biróiképen meg sem jelentek. – Egyes eseteket tudunk, midőn a’ tisztviselő különös kedvezése és bátorsága életet ad itt ott a’ törvénynek, mint például értésünkre esett, hogy V. J. főszolgabiró, ki az egész járásból mások hanyagsága miatt reá tóduló tömérdek foglalatosságai között is némelly helyeken a’ mezei rendőröket kiállitotta, fizetéseiket megrendelte, elosztotta, a’ határbeli utak csinálására a’ birtokos nemességet is kötelezte, rendeleteit mindenütt személyes megjelenésével foganatba is vette; – ámde ez csak kivétel mind személyre mind tárgyra nézve; a’ törvény teljesitése nem lehet concessio; ez szükségkép szoros kötelessége minden tisztviselőnek, különben a’ lelkesebb magát gyanusitásoknak könnyen kiteheti; olly criticus körülmények között, mellyek illy üdvös törvények végrehajtását akadályozzák; a’ haza minden értelmes és loyalis polgárának, különösen a’ közhatalommal megbizottaknak becsületökben áll kezet fogni; és ha már az emlitett törvények philosophiáját bővebb figyelemre veszszük, és meggondoljuk, hogy ezekkel a’ törvényhozásnak nemcsak nemzetgazdasági, mint inkább ama’ statuspoliticai czélja volt, hogy a’ nemzeti egyesülést, a’ magyar alkotmányos élet nélkülözhetlen föltételét egy közös kötelesség érzetében előmozditsa, ’s az alkotmányt szilárdabb alapokra helyezze, kérdezhetjük bátran: valljon megfeleltek e haladási vagy bár conservativ elveiknek azok, kik nem hajtottak végre olly törvényeket, mellyeket kilencz millió nép több év óta tud és reménytelve naponkint – olvas? – Szabad legyen remélnünk, hogy érdemes alispánaink a’ régi jó szokást fölelevenítvén, megyénk járásait rendesen látogatni fogják, a’ törvények végrehajtására felügyelendők, a’ panaszokat ki hallgatandók, és a’ tapasztalatlan tisztviselőt bölcs tanácsaikkal utasitandók; mert a’ személyes vizitatiónak surrogatuma nincs; a’ panaszos levél közöltetik a’ bevádlottal, a’ szóbeli nyilvános panasz pedig nem minden ember sz jába való. Szabad legyen remélnünk, hogy igen derék szolgabiráinknak, ismeretes egyetértése az érdeklett törvények mindenütt egyenlő végrehajtásában leelendi fel legszebb dicsőségét, ők e’ czélra egymást becsületszavokkal is kötelezni fogják; mire ők az egész haza szine előtt polgári szabad szóval felhivjuk és kérjük.
Többen.
