Zala.
Zala.
Zalából. Válasz Forintos György t.biró urnak. Rosz ügyet jól védeni nehéz; ugyanis bármilly köntösbe takarjuk azt, mindig maradnak nyilások, mellyeken a’ meztelen való kikukucsál. Ime forintosházi Forintos György tb. ur föllép a’ haza színe elibe az időszaki sajtó utján, névszerint a’ Világ 43-ik és a’ Nemzeti Ujság 54-ik számaiban magát igazolandó, és magát nemhogy igazolá, sőt még azok előtt is, kik szívök tisztaságából a’ piszkokat a’ piszkolódók fejére itélik vissza, nemcsak gyanussá, de kétségtelenül bűnössé tevé. – Azt mondja ő: hogy „csak tolmácsa volt a’ rokonkeblű köznemességnek, csak véleményét jelenté ki nyilvánosan a’ szabad hazában az adó ellen, és hogy ez Zalában több, mint politicai bűn ’stb.” Ugyan hogyan lehetne ezeket irni, vagy mea pace iratni, szem előtt tartva a’ köznemességhez szétküldözött és a’ hirlapok által az egész haza elébe terített izgató levelét? Bizony azon gondolatra kell jönnöm, hogy a’ tekintetes tb. urnak nincs tiszta fogalma a’ tolmács és izgatóról: a’ tolmács, mint tolmács nem ámít, nem bujtogat, nem ingerel, nem zsarolja már előre önvéleményét másokra, hanem inkább másoktól bizatik meg, vagy ha nem, rokonérzelmeket ad elő a’ nélkül, hogy azoknak fölizgatójok lett volna. Miután körlevelének soraiból 503más tetszik ki, mit szépiti a’ dolgot, és miért nem mondja ki férfihoz illő egyenes lelküséggel: én vagyok az a’ Forintos György, a’ ki Zalában izgattam, izgatva az adót megbuktattam, ’s igy én és pártom oka annak, hogy most Deák Ferencz elvonultan az országos dolgoktól, kehidai magányában él. És e’ sorokban elébe van téve tbiró uramnak a’ bűn. A’ ki tisztujitáskor izgat, vét; de vétke korántsem olly súlyos, mint ki egy eddig mindig szegény, de jobb sorsra méltó nemzetnek életkérdéseit physicai erővel tiporja le, ott a’ hibát három év mulva orvosolni lehet; itt századok, sőt néha örök idők sem orvosolhatják azt. Jelent volna meg több rokonkeblű ’s a’ tárgyat fölfogni képes férfiak társaságában ész, sziv ’s tudomány fegyverivel harczolni a’ századok óta fenálló törvények mellett: ugy most távol a’ megvettetéstől, csak tiszteletet igényelhetne; mert kiki lelke szavát követni tartozik, és igen igaz Franklin mondása: „hogy a’ különböző vélemények összekoczczanása löki elő az igazságnak szikráját, mellyből aztán támad a’ világosság és szabadság.” – Illyen a’ szólásszabadságnak magasztos korszaka, nem pedig mint Zalában apr. 4-kén volt, mikor egy férfi álla az ablaknál, előtte 1500 főnyi tömeg; valahányszor legyinte kezével e’ férfi, zugott a’ tömeg, ’s a’ szólónak lelépni kelle. A’ szólásszabadság emez igen magasztos korszakában csak egy harczolt szabadon satellesei körében a’ századok óta fenálló törvények mellett, mig a’ többi szabad hazafi szabad hazájában szabad véleményeért minden perczen életveszélynek kitéve volt. Igy akará ime Forintos György ur a’ gyámság alól kiszabadítni a’ zalai köznemességet! Nem ez annak utja, sem módja, hanem a’ jól rendezett népiskolák; oda pedig nem egyes forintos, hanem ezüst, arany meg idő kivántatik. El kell sötétülni minden jó hazafikebelnek, midőn olvassa, hogy az izgatás hat-hét politicai egyedárus férfinak megbuktatására vala irányozva, következve, hogy az adó jobban eszköz, mint czél volt; mert meg van verve az a’ nemzet, hol az országos érdekek egyes érdekeknek szolgálói, hol az emberi hiuság egy-két személy megalázásaért coriolani táborba száll, hol a’ régi megbántások, pedig talán igazságosak, a’ haza rovására toroltatnak vissza. Kik legyenek ama’ hat-hét politicai egyedárus férfiak, nem tudom; de azt tudom, hogy vannak néhány, ’s ezek között kitünőleg Deák Ferencz, szívre és észre derék embereink, kik szép tudományok ’s meggyőződésünket kivívta fontos okok által döntik el többnyire a’ tárgyat. Különben a’ szabad szólásban senkit nem gátolnak, sőt örülnek, valahányszor a’ megye keblében capacitást föltűnni látnak; de hogy itt ész, tudomány, tapasztalás nélkül szerepet senki nem játszhatik, az igen természetes. Illy egyedárusok tiszteletre méltók, okokat árulnak ők okos lényeknek, és ezek természeti tulajdonuknál fogva, mivel meggyőzők, örömmel, sok éljen-kiáltás közt teszik sajátukká azokat. De tegyük föl, hogy F. Gy. ur megbuktatná ezen tisztelt férfiakat, akkor kik jutnának Zala kormányára? Természetesen ő és pártja, és valljon nem lenne e az is egyedárus? Igenis, de millyen egyedárus? hihető, mint april. 4-kén, mikor szóhoz jutni egyedül F. Gy. és társai kegyéből lehete. Csak igy tarthatná fen magát ezen párt, különben már az első gyülésben megfordulna a’ vásár, és a’ másik fél árulna, még pedig azon egyszerű okból, hogy jobb árúkat raknának ki. – A’ mi a’ Zalában történt egyes moralis botlásokat illeti: ezeknek fölhordása valóban nem más, mint kiskorú észsilányság, melly a’ megveszszőzendő iskolás gyermekre emlékeztet, ki, hogy praeceptora előtt igazolja magát, majd egyik, majd másik társát vádolja. Azon se csudálkozzék F. Gy. ur, hogy ellene tiszti nyomozás határoztatott; mert a’ zalai közönségnek, miután pisztolyos nép hozatott be tanácsteremébe, és utóbb azonkivül gyilkosság is történt, csakugyan kötelességében álla kikutatni, valljon az izgatók nem vettek e abban részt. Többire, ha képes elfogadni az őszinte hazafitanácsot, a’ helyett, hogy az időszaki sajtó mezején ismét személyével bibelődjék, Zala egyéb lelkes fiaival egyesülve iparkodjék inkább helyrehozni hibáját; mert hibázni gyarlóság, hibából fölkelni erő.
n......
