Vas.
Vas.
Vasból. Válasz a’ vasmegyei ellenőr méltatlan vádjaira. A’ Jelenkor f. évi 47-dik száma Vas megyében egy rendkivüli jelenet által vonta magára figyelmünket, feltünt tudnillik a’ politicai lát-téren, a’ csillagvizsgálók által nem ismért, ’s nem várt üstökös csillagkint, egy uj hivatal, uj tisztség! a’ Vas megyei ellenőr! Ezen uj hivatalu egyén, fenemlitett hirlapi czikkében, programmáját nyilvánitván, a’ haladási pártot éles nyilakkal támadá meg. Ezen programmában igéri a’ közönségnek, hogy leghitelesb kútfőkből meritett adatokkal ellátva, egyszerüen, szárazan, röviden, ’s mivel független, szabadon és pártatlan fogja mondandóit fölhozni, egyszersmind a’ jus publicumból, nyelvtan és helyesirásból, ’s bölcselkedési tudományból üdvösséges tanitásival bennünket szerencséltetve, gyarlóságunkat gyámolitani ügyekszik. Végre önmaga megczáfolására keztyüit lábunk elé hajitván minket gunyolva ki hív. Ámbár szerencsénk nincsen ezen álarczos bajnokot ismérnünk; azonban mivel a’ szerencsétlen april. 3-kai eseményekben a’ sors csekély személyemnek fontosabb szerepet juttatott, mint bár ki is ohajthatná, ’s mivel annál fogva hivatkozás reám mind két részről nem ritkán történik, de egyébkint is ezen gyászos catastrophát megelőző és okozó körülményekbe avatva levén, némileg hivatva érzem magamat ezen keztyüt fölvenni. Mivel ollynemü fegyverrel alkalmas a’ védelem, minővel a’ megtámadás történik, én ellenőr urnak szakadozott irási modorát követvén, de mégis ennek goromba és személysértő részeit viszonozni nem akarván, pontonkint fogok vádjaira válaszolni. Ellenőr ur magára az emlitett czikk második sorában maga kimondja az itéletet; és pedig olly igazságosan, olly bölcsen, hogy egész czikkjében jobbat nem mondott, és a’ többit elhagyhatta volna, t. i. azt irja „ez nem jól van mondva” és ismét „de az sincs jól.” Valóban kár volt illy őszinte és alapos nyilatkozat után tollát le nem tenni. Ekkor legalább maga, vagy mások iránt méltányos maradt volna. A’ P. H. levelezője, (mert agense vagy agensei köztünk nincsenek) a’ mint ellenőr ur állitja, megyénk köznemességét nyers gyilkosok közé számitja. Ez nem egyéb ábrándozásnál és felhevült képzelődés szüleményinél. Sehol sem iratott ollyas a’ miből ezt józan logicával következtetni lehessen. Igaz ugyan, hogy a’ P. H. 238. számu Vezérczikkében ezen szavak állanak találkoztak, kik ott is felbőszitik a’ tömeget, mi szerint nemcsak a’ javitási kérdéseket szentségtelen kezekkel legyilkolnák ’stb. Már ezen metaphora értelme minden elfogulatlan ember előtt világos, egy kérdést a’ törvényes tanácskozás mezején legyilkolni annyit tesz, mint azt törvénytelen eszközök által megbuktatni; a’ méltó fájdalom adá a’ sebző érzet kifejezésére, ezen hű gyászos szavat, melly ha már bünt jellemez, az minden esetre inkább a’ „becsőditők” mint a’ „köznemesség” fejeré hárul. A’ P. H. levelezője közleményeiben azonban semmi csak legtávolabbról is ezen vád alá alkalmazható nem találtatik. Már ha épen vádolni akará az apr. 3-árol szóló tudósitást, alaposabban mondotta volna, hogy a’ nap gyászos eseményeiről kimélő kifejezésekkel szólott, de én megvallom részemről ezt sem helytelenithetem, mert az egyébkint is felingerült kedélyeket illy időkben az utólsó szegig csigázni, nem mindig legeszélyesebb dolog, azért a’ kiméletesb előadás több oldalról helyeselhető. Hogy az elrendelt küldöttség munkálatából ki fog tetszeni, mi szerint „a’ megtörtént zavar nem volt olly borzasztó” mint némellyek vélik, az véleményem szerint ellenőr urnak nagy ön-mystificatiója. Mert a’ küldöttség feladata kikutatni, hogy kik vettek az apr. 3-kai kicsapongásokban tettlegesen részt, és kik voltak azok, a’ kik visszaélvén szegény nemestársainknak természetes és megbocsátható tapasztalatlanságukkal, ’s közdolgokbani tudatlanságukkal, azokat a’ fen emlitett kicsapongásokra izgatták. Mert annak, hogy a’ tömeg kihágásokat követett el, hogy zavar, rendbomlás történt, bebizonyitására, nem volt szükség küldöttséget rendelni; hiszen, hogy csekély személyem, miután lelkemnek szent hitét meggyőződésem szerint a’ többségével ellenkezőleg előadám, tettlegesen megtámadtatott, sőt, hogy a’ zavar bekövetkezte után, mások, és különösen az adóellenes pártból is megtámadtattak, hogy miután én, ’s utánam a’ tiszti karnak, ’s az ugy nevezett kardos uraknak szinkülönbség nélkül nevezetes nagy többsége, a’ veszély köréből futással menekültünk, üldözőink által a’ főispán ur ő ngnak ajtai betörettek, hogy ott a’ megyei hajdu ruhája lehasogattatott, ezek tények, ’s tagadhatlanul megtörténtek, mit minden a’ ki jelen volt, élő szemeivel láthatott; és ha netán (a’ mit azonban bár mint jövendölgesse ellenőr ur, nem hiszek) a’ vizsgálat eredményéből ellenkező tünnék ki, csak sajnálni lehetne az időt a’ mi reá fordittatott. – Azt mondja továbbá gunyolva ellenőr ur, hogy miután a’ P. H. levelezője szerényen előadta volna, hogy azon lerombolt párt, értelmi sulya hatalma és több más módok által müködött czéljának elérésére, ő majd ellenadatokat fog fölhozni, hogy lássák a’ csinyt, melly több részt hoz a’ hazára, mint a’ miveletlen nyers tömeg büntette. Valóban rendkivüli ’s bámulásra gerjesztő fogalmai vannak ellenőr urnak a’ közjogról és országtudományról! Tudja e’ hogy azon eszme, miszerint a’ nyerstömeg büntette, és egy akár minő pártnak törvény által helybehagyott, és alkotmányi rendszer alatt szokás által szentesített müködése, csak összehasonlitható légyen is, már forradalomra czélzó anarchiai elv. Vigyázzon magára ellenőr uram! talán még nem is fontolta meg, szavának értelmét! – A’ mit az értelmi sulyról ’s hatalomról hozott fel, az által a’ Hirlap e’ megyei levelezőjét – o – urat szerénytelenséggel igyekszik vádolni; de milly hibásan! ám legyen közöttünk biró a’ közönség. – O – ur tisztelt barátom azon állitásával: miképen a’ haladási párt értelmi sulya által az életkérdéseket népszerüsiteni igyekezett, csak oda czéloz, hogy, részéről mindent elkövetett, a’ mit törvény korlátai között az ismert főkérdéseknek e’ megye által leendő elfogadására tehetett. És – o – urnak tökéletesen igaza van, midőn állitja, hogy a’ párt ezen czél elerésére a’ kezében volt eszközöket megkisérté. Ugyan is két uton működhetett az: t. i. a’ választmányi ülésekben nyilvános szavazata és fejtegetése által, a’ magános életben pedig, midőn köznemes-társait, a’ kérdéses elvek üdvös voltáról meggyőzni igyekezett, ezen utóbbiról majd alábbra még egy pár szót fentartván magamnak, most csak a’ választmányról némellyeket. Ezen választmányi ülésekre meghivatott a’ megyének minden rendü nemessége, ott tehát megjelenni mindenkinek joga, sőt annak, ki a’ közügyet csak egy kissé szivén hordozta, megjelenni kötelessége volt. Láttuk a’ választmányi tanácskozás eredményét, a’ főkérdések vagy egyhangulag vagy igen nagy többséggel mind elfogadtattak; jele tehát, hogy ezen haladási párt, a’ mit tehetett, megtevé, hogy erkölcsi legszentebb kötelességét lelkismeretesen teljesité, ’s midőn férfias önérzettel ezt megvallja, lehet e észszel azt szerénytelenségnek mondani? Mert midőn tudományában bizó minden egyén szabadon szólhatott a’ tárgyhoz, azt a’ ki nem szólott, vagy tán tagadólag fejét rázta, annak ugy kellett tekintetnie mintha ott sem volt volna; és pedig nem kizárás által, hanem mivel saját tudatlanságát elismervén szólni nem mert, vagy mivel ezen javitások ellen mellyektől nemzetünk jövendő boldogsága függ, nyilvánosan szólani magát szégyenlette; tehát azon állitása az ellenőrnek, hogy a’ miveltebbek nagyobb része hiányzott, hamis, mert azon többség melly illy nagy fontosságu tárgyak részletes megvitatását, közönyösség, vagy tán bár mi más okból is unalmasnak, feleslegesnek tartván, erőteljesebb mőködését apr. 3-dikára halasztá, csak nem fogja a’ miveltséget eme kisebb szám fölött per eminentiam magának igényleni? Joggal mondhatta tehát ’s minden szerénytelenség nélkül a’ H. levelezője: hogy az értelmesebb rész a’ jelen hazai életkérdésekre hajolt, ’s ezt már most annál nyiltabban állithatjuk, mivel hazánk javát atyai szivén hordó bölcs kormányunk, azoknak majd mindenikét részint közvetve, részint közvetetlen a’ k. k. előadásokba foglalta. (Folyt.)
Gr. Széchenyi János.
