NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
Az utólsó napokban tartott parliamenti ülések csekély érdekűek valának ugyan, de a’ munkálatok valamicskével gyorsabban haladtak előre. Jul. 19-kén az alsóházban a’ ministerek kijelenték, miképen az irlandi fegyverbillt, a’ skót egyházbillt, az irlandi szegénységi törvényjavitást és az erőmüvek kivitelét tárgyazó törv.javaslatokat még a’ folyó parliamenti ülésben kivánják befejezni; a’ többi törv.javaslatokat ellenben, mellyek hosszabb vítatkozásokra nyujthatnának alkalmat, jövő ülésre halasztják. Jul. 21-én az olly lassu menetű fegyverbill egyszerre 20 záradékkal haladott előbbre. Russel lord megszorittatni ohajtá a’ házmotozásokról szóló záradékot, de módositványa nem fogadtatott el. Más tárgyak hasonló gyorsasággal intéztettek el. A’ felsőházban egyebek közt az irlandi protestans dissenterek házasságainak törvényesitését tárgyazó törvényjavaslat másod és harmad izben olvastatott. A’ presbyterianus lelkészek által kötött és megáldott vegyes házasságok Irlandban eddig nem tartattak érvényeseknek, minélfogva gyakran megtörtént, hogy a’ törvényszékek ollyat, ki még első nője életében másodszor megházasodott, minden kereset elól feloldoztak. E’ reformra tehát sürgető szükség vala, hogy a’ presbyterianusok közötti izgás némileg lecsillapittassék, és ama’ visszaélések meggátoltassanak.
Visszatérünk a’ jul. 14-kén Dublinban tartott rendkivüli repealgyülésre. Számos uj tag vétetett föl az egyesületbe, közöttük némi haszonbérlők is, kik földesuraik által elüzettek. Ezt O’Connell következő megjegyzésre használá alkalmúl: „E’ zsarnokságot a’ világnak egy részében sem gyakorolják, csak Irlandban. Csak az irlandi földesurak osztálya gondolja szerencsétlen rabszolgáinak megparancsolhatni nemcsak azt: minő munkát kelljen bizonyos szabott bérért megtenniök, hanem azt is, minő vallási és politikai véleményhez kelljen ragaszkodniok. Ezek az urak nagy fenhangon kiabálják, hogy Irland földnépének nincs vonzalma földesuraihoz; de hát csuda e? Doroughmoore lord, ki most hét becsületes családapát üzött el, igen gazdag ember. Akarjátok e tudni, mikép gazdagult meg? Apja Hutchinson Hely ur, a’ dublini szentháromsági collegium igazgatója szakadatlanul kínozá a’ kormányt, hogy nekie és atyafiságának javadalmakat adjon. Mikor Townshend lord irlandi főhelytartóságáról visszatért Londonba, megkérdezteték III. György által, minő ember legyen Hutchinson Hely ur? „Megmondom fölségednek;” – volt Townshend lord válasza – „ő olly ember, ki ha fölségedtől Anglia, Skótia és Irlanddal uradalom gyanánt megajándékoztatnék, káposztás kertnek még Man szigetet kérné ki magának.” (Kaczaj.) E’ regécske betű szerint igaz. Azt is beszélik róla, hogy miután egy 6 hónapos leánykáján kívül, családjának mindenik tagja elegendőleg láttatott el a’ kormány által, az udvarra ment, leánykájának is valamit kikunyorálni. A’ főhelytartó sajnálkozással értesité Hutchinson urat, hogy a’ kis hölgy számára jelenleg semmi üres hivatal nincsen, egy őrnagyi tisztségen kivűl, melly azonban nem lenne alkalmas. De Hutchinson bizonyossá tevé ő lordságát, hogy leánykájára nézve ez épen a’ legalkalmasb hivatal; a’ kislánykát – ugy mond – Marynak hivják, ő e’ nevet Morgan névvel cseréli el és a’ dragonyos őrnagysági patenst elfogadja számára. (Kaczaj.) Ugy lőn, ’s midőn a’ fiatal őrnagynak nehány hónap mulva ezredéhez kellett volna mennie, Hutchinson apa a’ patenst eladá. Ez a’ meggazdagodásnak módja a’ toryuralom alatt; de a’ számadás napja nincsen messze már.” Ekkor a’ szónok a’ repealre térvén át, az utolsó parliamenti vitatkozásra vonatkozólag azt ügyekszik megmutatni, hogy Angliában a’ repeal mellőzhetlensége már a’ kormány, országos férfiak és a’ nép vezéreszméje lett, és hogy Irland népe szilárd kitüréssel és az eddigi békes ősvény követésével saját parliamentjét kétségtelenűl visszanyerendi. „Ama’ vitatkozást” – mond a’ szónok – „világosan bizonyos jobbszellem hatotta át, bizonyos nemesb érzet gerjedése Irland iránt. Mig félénken ’s gyáván nyujtottuk vállainkat a’ rabigának, a’ nélkül, hogy megmutatnók, hogy mi a’ jogtalanságot érezzük, ’s készek vagyunk igazunkat békes eszközökkel kivíni: mind addig nyomorú ellenségeink lábaikkal tápodának ’s megvetének bennünket; de mi most fölegyenesedve állunk, mint szabad férfiak, ’s most a’ brit nemzet színe előtt tisztelettel szólnak rólunk még azok is, kik eddig panaszainkat kihallgatásra sem méltaták. De valljon mi a’ ministeri terv? Mit akar Peel tenni a’ repeal gátlására? Ő a’ repealt, mint mondja, nem fogja megadni. Ezt mindeddig nem is várjuk tőle; de álljon csak előbb egész Irland hátam megett – és bizony nem sokára ott fog állani – akkor majd igen nagy tisztelettel megkérem őt, hogy a’ repealt nekünk adja meg. (Tetszés és nevetés.) De valljon Peelnek mi terve van a’ repeal gátlására? Ő e’ tervet két szóban fejtette ki: semmit nem cselekedni. (Kaczaj.) Igen is, ez a’ brit minister éleselméjű táborozási terve.” A’ szónok e’ cselekvéstelenséget Aesopus ismeretes meséjéhez hasonlítja, hol azonban a’ hegy legalább egeret szült, holott a’ ministerek még egeret sem birnak előállitni. A’ Timesről is illőkép megemlékezik, és minapi hiú fenyegetését nevetségessé teszi. „A’ Times” – ugy mond – „a’ minapában vérről, és gyilkolásról, és gégevágásról csevegett. Azt kiáltá, hogy az ireknek legkisebb panaszuk sincsen; e’ lap a’ hazugságok minden nemeit kitárta, mennydörgéseket küldött a’ ministerek füleibe, és azzal fenyegeté őket, hogy őket a’ kabinetből kitaszítja, ha rögtön nyársokkal és rudakkal nem indulnak Irland és a’ vén O’Connell ellen. Ámde a’ ministerek azt mondák a’ Timesnek, hogy nemcsak valóságos sérelmei vannak Irlandnak, hanem hogy egyelőre a’ ministerek – mit sem akarnak tenni. Szánom a’ torykat; ügyök miként mindenki láthatja, reménytelenűl el van veszve. Akár kik legyenek is jövőben ministerek, a’ mogorva oranistának nincs mit várnia; e’ pártot mindenik párt kidobta hajójából. Midőn 528szomoruságukon sajnálkozunk, egyszersmind kérjük az oranistákat, hogy ellenséges indulatjokkal a’ repeal iránt fölhagyjának. Ime a’ szabadság ösvénye nyitva áll előttök is, és mi őszinte barátságra nyutjuk kezünket nekiek. Ők saját pártjok által megcsalattak; de mi még soha nem csaltunk meg sem barátot sem ellenséget, ’s készek vagyunk őket magunk közé fogadni, ha Irland nagy ügyeért velünk egyesülni akarnak. Barátim! Negyven év óta a’ tegnapi délután volt életemnek egyetlen félnapja, mellyet eltölték a’ nélkül hogy Irlandról gondolkodtam volna. Miután azon alsóházi vitatkozást végig olvasám, kiverék minden gondot és aggodalmat fejemből, – szabad lélekzettel mondám magamnak: ,ez tehát félig meddig meg volna téve!’ Egy ó-ir közmondás szerint: „un sous thun ubber, sheis thun na seragh,” azaz: „mikor a’ falak föl vannak épitve, akkor a’ kőmüvesek leszállanak.” Én ugy gondolám hogy illy napi munka után én is leszállhatok egy kissé, ’s igy egy csendes félnapot tölték második fiam mezei lakásán a’ nélkül, hogy a’ repealre gondoltam volna. De ma megint ébren vagyok Irland számára.” A’ szónok a’ ministerium ama’ tervét, miszerint a’ szalmatüzű Irlandiak izgásának önkintes elparolgását kivánja bevárni, hiú ohajtásnak hiszi, mert előbb fog a’ Shannon végkép lefolyni mint Irlandban a’ repealmozgás véget érni, mig a’ nemzeti parliament helyre nem leend állitva, kivált most miután e’ mozgás a’ kormány által is békes, törvényes, és alkotmányszerűnek ismertetett el. Követnie kell tehát az ir népnek az egdigi ösvényt, mig egész Irland, egy férfi gyanánt, kél föl a’ repealügy mellett. „De hogy e’ czél elérhető legyen,” – mond O’Connell – ama’ fontos kérdést kell mindenek előtt fontolóra venni: mik most az ir nép különféle osztályainak, – mik a’ népnek, az országos egyház barátinak, a’ földes urak és Ulster fiainak kötelességei? Mi a’ nép kötelessége? – Kétség kivűl nem más mint kitürni, ’s erőfeszitését megkettőzni, jelesül a’ repealpénzek nevelése által csengő bizonyitását – mellyet John Bull a’ legczáfolhatlanabbnak hisz – adni annak, miképen Irland népe legmélyebb ’s legmelegebb rokonszenvvel viseltetik a’ repealügy iránt. (Harsány tetszés.) E’ helyről itt hasson szózatom Irland minden községeihez: kettőzzétek meg törekvésteket, tartsatok gyüléseket, számosabbakat, oriásiabbakat minden eddigieknél; bizonyitsátok magatokat méltóknak e’ nagy korhoz, ’s akkor ha tinmagatokat és e’ kort megértettétek, ha cselekvéstek magatokhoz és a’ korhoz méltó leend, akkor Irland szabad leend, és parliamentetek College-Green teremeiben fog ismét összegyülni. Zajdulj föl Irland szózata „fergeteg gyanánt a’ szél elébe!” (Byron szavai Childe Haroldban) Halljad Irland szózatát, Frankhon! (Dörgő tetszés.) Harsogtasd vissza Amerika! Ne reszkess Anglia de hallgasd tisztelettel e’ szózatot! Millió hangokkal verődjék e’ szózat sz. István kápolnájának falaihoz, büntetést hirdetve azokra, kikben nincsen ir lélek, ’s kiknek szíve nem dobog föl melegen a’ hazáért; de egyszersmind Irland megifjulását, ujra születését jósolva szigeti hazánk valódi fiainak. (Hosszu harsány tetszés.) Ez a’ nép első kötelessége. És mi a’ második? A’ közcsendet fentartani. Ha ez nem tartatnék fen, ugy hazánk ügye iránti buzgalmunk csak reményeinket semmitené meg, – és tetterőnk, bármi nagy lenne is különben, csak kártékonyan hatna vissza ránk. Tehát semmi békeszegés, semmi erőszak, vagy tulajdonrontás, – és távol, oh örökre távol maradjon szivünktől csak a’ gondolat is, hogy bár egyetlenegy csepp embervér is kiontassék. A’ mostani agitatio kezdete óta két emberélet veszett el: de ezek vére nem párolog a’ nép ajtói előtt, melly a’ föld minden népeinek legerényesbike. Ugy van, maga Asley lord is tanusitá a’ brit parliamentben, hogy Irland népe olly tisztán őrizte meg őserényeit, mintha honi földére soha sem lépett volna a’ szászok és idegenek lába. Tartsátok meg tehát a’ békét, és tiszteljétek a’ törvényt, kerüljetek minden titkos társaságot, bármi legyen is neve, ’s kerüjlétek főleg a’ chartismust, mert a’ chartisták minden szabad, pártatlan és békes fejtegetésnek ellenségei.” Ezek után O’Connell Irland sérelmeinek ’s orvoslatuknak fejtegetésébe bocsátkozik; megmutatja Irland képviseletének aránylag csekély voltát Anglia és Skocziához képest, átmegy az egyházi viszonyok kérdésére, mellyet a’ repealegyletnek Ialandhoz intézett proclamatiójában kifejtett terv szerint kiván elintéztetni. A’ földesurakhoz fordulván, felszólitja őket, gondolnák meg, hogy as összes angol sajtó ’s Europának minden müvelt embere kivétel nélkül hárhoztatja Irlandnak ingadozó haszonbéri rendszerét, és ama’ szokást, miszerint haszonbérlő családok akármelly vallási vagy politikai oknál fogva elüzetnek. A’ szegény haszonbérlők” – ugy mond – „irgalom nélkül hajtatnak ki viskóikból, hogy nedves árkokban, viagy utfélen éhség és hideg miatt elveszszenek. Oh ezrek és tizezrek vesztek el már igy; ’s minden illynemű halál épen olly gyilkosság, mintha fejszével, szuronynyal, vagy golyóval követtetett volna el. És ez idézé elő a’ visszatorlásnak ama’ nemét, mellyet a’ boszú vad igazságának neveztek el, ez idézé elő a’ földesurak meggyilkolását. Távol legyen tőlem, hogy e’ vad tetteket helyeseljem; bűnök ezek, mellyek az ég büntető ostorát idézék le; ezek azonban, fájdalom, elmaradhatlan következményei valának ama’ boldogtalan rendszernek, és azért hivom fel most a’ földesurakat egyesülésre velem, hogy igy együtt mind a’ két gonoszt, az okot is, és az ok véres következményét is elháritsuk. Gondolják meg, hogy Irland népességében 10 év alatt 700,000-re menő hézag támadt; más szavakkal: hazánkban 60 ezer ember vész el évenkint, még pedig többnyire a’ földbirtokos aristokratia eddigi kegyetlensége miatt. Gondolják meg továbbá a’ földesurak, hogy most alkalmuk van uj haszonbéri rendszert alkotni, sokkal kedvezőbbet rájok nézve, mint a’ minőt későben remélhetnek, mert Irlandban most az idő gyorsan halad előre. Minden birtokos földjének csak birására és elvezésére van jogositva, ’s emberek és bizonyára isten színe előtt is kérhozatos codex, melly a’ telken és telekbéren kivűl még a’ munka gyümölcsét is másnak, nem a’ munkásnak tulajdonitja. E’ törvényt meg kell változtatni, még pedig méltányosan mind a’ két félre nézve.” Itt a’ haszonbéri viszonyok megváltoztatása is hasonló módon fejtegettetik, mint a’ repealegylet proclamatiojában. Végül ismét és ismét, csendességre és a’ béke szentűl tartására szólitja föl a’ népet; lelkességgel magasztalja a’ waterfordiak példáját, hol 200,000 gyült volt össze, a’ nélkül, hogy csak egy csepp szeses ital is elfogyasztatott volna. Magasztalással és hálával emlite némelly lelkes torykat, kik – mint Rous hajós kapitány Sidney Smythe, Strangford lord fia, kit az izgató egykor még az irlandi felsőházban láthatni remél, és Manners lord a’ tory szükkeblűségen felülemelkedve, olly nemesen szólának a’ parliamentben Irland ügye mellett. Utolsó szavai ezek valának: „Midőn Irlandot Nagybritanniától elválasztom, a’ két szomszéd szigetet szorosabban akarom egymáshoz fűzni a’ kölcsönös szeretet és tisztelet kötelékével. Én osztozni akarok Anglia sorsában, együtt akarok vele állani és együtt elesni, de csak olly föltétel alatt, hogy Irland visszanyerje parliamentjét ’s Irlandnak csak irek adhassanak törvényt. Oh ne nevessetek rajtam, ha keblem reményét elárulom nektek, ha igy szólok hozzátok: mielőtt a’ legközelebb nyár elérkezik, itt fogtok utat egyengetni királynétok előtt – isten áldása legyen rajta – az irlandi alsóházban. Ebben az évben a’ toryfactio meggátolá ő fölsége Irlandnak szánt látogatását; de jövő évben a’ nép hozandja őt át, és lábainak nem leend szabad a’ földet érni, hanem fejeink fölött viendjük őt parliamenti palotánkba, mikint most is már sziveink fölött uralkodik.”
