SZERBIA.
SZERBIA.
Legujabb szerb hireink jul. 26-káig terjednek. Báró Lieven váratlan visszatérése Szerbiában igen kellemetlen benyomást tőn. A’ berát Konstantinápolyból mult hétre váratott, de most szót sem hallani felőle. Többek azt hirlik, hogy Vucsics és Petronievics uraknak okvetetlenül el kell Konstantinápolyba menniők. Mondják, hogy Garasanin Illés Kragujeváczból azon hirt hozta miképen az emlitett urak Szerbiából nem akarnak távozni. Ez azonban eddig csak puszta hir. Hogy a’ berát mind eddig meg nem jött, Szerbia viszonyai okozák. Konstantinápolyból julius 19-kéről hir érkezett, hogy a’ porta az orosz követséggel a’ szerb nemzet kérését az ujonan megválasztott fejedelem megerősitése végett közlötte, miben az orosz követ megegyezett, és igy a’ megerősités már csak a’ nagy urtól függ, mi végett a’ tárgy a’ török ministerium által elébe is van már terjesztve.
Zimony, jul. 22-kén.* Lieven báró, az orosz czár biztosa, Belgrádba visszaérkezett. E’ váratlan uj látogatás annál kellemetlenebbűl lepte meg a’ szerbeket, mert mindenki teljesnek hivé a’ választás alkalmávali kibékülést, mellytől arany időket vártak a’ lakosok, és mert a’ haza nem tért Obrenovics féle pártfelek és az augsburgi Allg. Zeitung mogorva vészjóslatai, rémposta gyanánt előzék meg az orosz biztos visszajövetelét. Milos és Mihály pártfelei közt nagy a’ mozgás, csak egy kissé chaoticus, mióta Lyubica férfilelke és ármányai nem kormányozza e’ szánandó automatokat. A’ láthatár eléggé borús, és Nándorfehérvárott reactiótól félnek, azon oldalról, mellyről békekéz nyujtatott. Nem, – Szerbiában nem olly fejedelem kell, ki historiai fényű nevével ’s roppant népszerűségével erényeket, férfias szilárdságot és függetlenséget párosit. Nem olly fejedelem, ki mint nemzetének daguerréotyp-képe, ’s hű kifejezője minden nemzeti vágynak, minden nemzeti érzelemnek, a’ népnek irányt adni, közötte és a’ historia közt közvetitő gyanánt működni képes legyen: – nem, illy férfiu az egymás hajába ragadt pártoknak nincsen inyökre! Szerbiában olly fejedelem kell, ki bizonyos messzire fűzött tervekre egyik párttal a’ másik ellen conspirál, ki minden magasb akaratnak gépies hű végrehajtója. Legyen zsarnok és pénztőzsér, – legyen gyáva gyerkőcze, ’s minél tudatlanabb annál jobb: – legyen a’ közmondás szerint „görög, török vagy czigány” – csak férfiu ne legyen, csak Szerbiát ne helyezze minden más érdek fölébe, és ő kedves leend; mert illy eszközzel nagy czélokat érhetni el! – Láthatja ön, hogy a’ szerbek aggodalma nem egészen alaptalan; mert hiszen már is uj választást rebesgetnek nyiltan és titokban. Én nem tudom, komoly e a’ szándék uj fejedelemválasztást sürgetni: de azt tudom, hogy ez uj választás kimondhatlan zavarba bonyolitaná Szerbiát, ’s könnyen egész keleti Europa állapotját felforgathatná. Lemoshatlan szégyenére válnék a’ 19-ik század különben olly ügyes diplomatiájának, ha e’ lelkes, e’ férfias és vitéz szerb népet bizonyos messzeható ármányok hálójából egy hatalmas „sic jubeo”-val kiszabaditani nem tudná. Ekkor a’ Szajna partján már nem egyszer ohajtott orosz-franczia szövetség nem lenne többé agyrém; ’s egy uj continentalis rendszer keletkeznék szükségkép Oroszország közvetlen protectoratusa alatt, mellynek árát drágán fizetné meg Albion, ’s politikai eredményeit keservesen siratnák meg Europának nemcsak népei, hanem kormányai is. A’ dolog megfontolást érdemel, annyival inkább, mert a’ német küllapok által – a’ forrást nem akakom nyomozni – számtalan fonák nézet terjesztetett el Europaszerte, ’s mert igen sokan sajnálatos csalódásban vannak Szerbiát illetőleg. Mi a’ választást illeti, ohajtani kell, hogy a’ szerb nép, melly életügyeiben a’ tréfát nem érti, ne izgattassék ujra föl, és hogy a’ béke valahára meghagyassék Szerbiának. A’ porta tekintélyének ez örökös gyengitése csak ama’ veszélyes crisis siettetésére szolgálhat, mellytől Europa évtizedek óta annyira tart, ’s mellyet a’ diplomatia majd jegyzőkönyvekkel majd hatályosb eszközökkel igyekezett mindeddig elháritani. – Hafiz pasa – ugy látszik – nem legjobban sziveli, hogy Lieven báró visszajött; de maga a’ biztos is némi habozást árul el cselekvéseiben, mellyek logicáját azonban nem ő szabta, mellyek tehát nem hárulnak rá véteksúlyul. A’ szerb előkelők közt élénk mozgalmak tapasztaltatnak, mellyeket azonban még átláthatlan fátyol takar. Báró Lieven, ugy beszélik, kijelenté, hogy Vucsics és Petronievics uraknak mulhatlanul Stambulba kellend menniök.
E’ levél nem rendes levelezőnktől érkezett. – Szerk.
