Szatmár.
Szatmár.
Szatmárból. (Levél a’ julius 24–26-diki közgyülésről.) Kasza és sarlónak most van legtöbb dolga mezeinken; sokan jövének még is a’ gyülésre, urak, mert szeretnek ujságot tudni, nemesek, mert némi uraknak vágyaik vagynak. Országgyülési tárgyakért valánk összehivatva, tehát mindenek előtt követeink három jelentése olvastatott fel, melly számos csatolványokkal feküdt a’ zöld asztalon. E’ tudósitások magokban foglalták országgyülésünk történetét majus 30-dikától jul. 14-ig, mellyek e’ lapok olvasói előtt tudva vannak. Midőn a’ csatolványok között a’ turmezei ügy előfordult, vita kezdődék: pártoljuk e azt, vagy nem? Némellyek a’ vádlottak adatait bevárni javaslák; mások a’ KK. és RR. üzenete mellett nyilatkoztak. Választmányunk elébe utasittaték a’ tárgy; de mielőtt bevégeztetett volna, bele szöveték a’ verificatio kérdésé; és attól a’ rendeket elijeszteni annyi igyekezet mutatkozott, hogy még a’ sz. inquisitio neve is emlittetnék. Azonban a’ RR. ama’ félelmet meg nem érték, és a’ verificatiót gyanuba nem vették, kivált miután első alispánunk ’s vele többen kifejtették, hogy a’ verificatio nem jelenti a’ választás érdemét, és a’ megyei eljárást nem birálja; csupán a’ credentionalis bemutatását érti, annyi változtatással, hogy azokat eddig a’ kir. személynök, most pedig választmány fogadta el. Előfordult még a’ csatolványok között az országgyülési szállások bére, mellynek következtében nem a’ fizetés elve felett – mellyhez, miután nagy országos többség ránk szavazta, mi is járulunk, – hanem a’ fizetés minőségéről többen és több ideig szóltak, ’s szinte zajjal, melly azonban elcsendesült azon kiegyezéssel, hogy az e’ tárgyban kinevezett kerületi választmány tervét elvárjuk, utasitván egyszersmind követeinket, hogy az országgyülésnek Budapesten tartását sürgessék, még pedig ugy, hogy a’ budai országház helyett Pesten másat ne épitsenek. Ezen határozatok jöttek közbe a’ követi jelentések felolvasása alkalmával, melly délután egy órakor végezteték be; ’s midőn épen az országos választmányok munkálatait kisérő nádori levél felvétetnék, a’ teremben kezdettől fogva jelenvolt harminczegy nemes vezére felkiáltott: orvosolják már a’ mi sérelmeinket is; ne tegyen a’ tek. nemes vármegye bennünket bolonddá; ne járjunk ide hiába; mellyre midőn első alispánunk azt felelé: hát maradjanak otthon, a’ népszónok társai felzajdultak: nincs követünk; mig a’ más oldalon kitört kaczagásra U– B– komolyan kinyilatkoztatá, hogy ha nevetnek, kénytelenek lesznek fellépni. Még jobban megindult ekkor a’ nemes sereg, és hangos beszélgetésbe eredt. Mondá egyik: nem kellett volna credentionalist adni; mondá másik: az bizony csak erőszakos contractus volt. Végre első alispánunk szólalt fel, hogy az ügy ő fölsége előtt van, ’s még válasz nem jött, tehát hallgasanak. És ezután felvétettek a’ törvényhatóságok körlevelei országos tárgyakban, mellyek választmányunknak adattak ki. Illy körlevelek halomra voltak már gyülve, ’s még nagy számban más napra halasztattak. Azt hittük, hogy ez uttal ismét vége van a’ követség bajának, és más nap nem fognak háborút csinálni. De vannak fáradhatlan emberek, kik nem sajnáltak Gencsre még ez estvén kirándulni, hogy a’ nemesek számát, mellyel szerencsét tenni alig lehete, szaporitsák; ’s elterjedt a’ hir, hogy a’ követek visszahivása holnapra ki van tüzve. – Midőn ismét felgyülekezénk, gyérülve láttuk a’ tegnapi kaputosok seregét; ellenben azon csoport, melly a’ meggyőződést – mint Kemény mondja – kancsókból, szokta meríteni, inkább és inkább szaporodott. Midőn kicsinyje, nagyja a’ teremben volt, lehettek ötvenen. A’ körlevelek, mellyeknek felvételére tegnap már idő nem volt, olvastattak, ’s ajánlva és egykedvüen, a’ mint érdekle bennünket, állandó választmányunkhoz utasittattak. Közben a’ Tolna által ajánlott indigenák miatt történtek felszólások, mikből azon eredmény fejték ki, hogy az ajánlottak fizessenek, ’s szózatot ne nyerjenek. Majd Verőcze latin levelét fogadák a’ RR. boszankodással; ’s noha annak felolvasását többen ellenzék, meghallgattuk mégis csupa becsületből, de, mint már egyszer tevők, felszólitni rendeltük Verőczét, hogy, mint Magyarhon határain belül levő törvényhatóság, tartsa meg a’ törvényt; sőt illy rendelés kiadására a’ végrehajtó hatalmat is megkértük. Több boszankodással fogadtatott még Eszék város latin levele, mellyben beczikkelyeztetését kéri. A’ pártolás igazán egy szívvel, lélekkel megtagadtatott; minthogy e’ megye nem ohajt a’ törvényhozók közé olly testületet, melly a’ törvényt meg nem tartja, mi a’ végrehajtó hatalomhoz Verőcze miatt irandó levelünkben is megemlitve leszen. Ezen, ’s hasonló törvényhatósági levelek felolvasása délutánig tartott, ’s még addig botrány nem történt; de ekkor a’ tegnapi népszónok ismét felkiáltott, hogy beszéljenek már a’ RR. az ő bajokról is. És ő nem mondá, mi baja van; de elmondák mások a’ zöld asztal mellett. Igazsága van ezen becsületes embereknek – kezdé az első – törvénytelenül választott követ nem is hozhat jó törvényt; pedig már egyszer jó is kellene, minthogy rosz van elég. Látjuk az urbéri törvényt 524hogy kín földesurnak lenni; látjuk a’ végrehajtási törvényt, hogy a’ biró koldussá teszi az embert: tehát vissza kell hivni a’ követeket. És viszhangozák a’ nemesek: vissza kell hivni. Utána a’ főjegyző nyilatkoztatá ki: mikép e’ tárgyban ő felségéhez felirásunk menvén, ő még nem esett kétségbe a’ válasz iránt, tehát várjunk; mit mások annyival inkább pártoltak, mert a’ tárgyat, mit egyszer folyamodás utjára vittünk, nem vehetjük vissza; mások ismét a’ helyhatóság legnagyobb veszedelmét abban látták, hogy harmincz vagy negyven nemessel a’ képviselők visszahivása elhatároztassék. Számtalan kiállások szakasztották félbe a’ szólók beszédeit, mellyek elnémultak, midőn U. – B. – felállott. Állapotunkat terjeszté fel elébb, ’s ennek nehézségeit; mikép t. i. törvénytelen állásnak nyilatkoztattuk már kétszer azt, mellyben követeink vagynak, és utasitást még is küldtünk, ő felségéhez folyamodtunk, és válasz nincs; bizonyára nehéz ezekben az embernek feltalálni magát. Továbbá kir. biztost kértünk és delegált itélőszéket; és magunk többeket megactióztunk, másokat elfogattunk, kik szenvednek már, mig felirásunkra semmi válasz nem jött. Ez okért a’ szóló javasolta, hogy a’ befogottak és személyes megjelenésre idézendők ügyeiben, saját törvényszékünk mondjon itéletet; a’ többiek pedig várhatnak a’ kir. biztosság elérkeztéig. Hozá adta még szóló: mikép a’ két tárgyat t. i. a’ visszahivást, és saját törvényszékünk felhatalmazását elválasztaná, hogy felette külön tanácskozzunk. A’ visszahivásra nézve nem mondá ki véleményét; de midőn saját törvényszékünk felhatalmazását K.– L.– felszólalására, azon okból, mert saját jegyzőkönyvünkben ismervén el érdekes voltunkat, ha mi beegyeznénk is, a’ vádlottak igazságos és törvényszékünk biróságát megdöntő kifogást tehetnének, a’ nagy többség elvetette, most U.– B.– is egyenesen a’ visszahivásra nyilatkozott. és ez a’ nemeseknek olly annyira tetszék, hogy most már kikiáltották, mikép a’ visszahivásnak meg kell lenni ma; addig ki nem mennek a’ teremből. – E’ parancsolást az intelligentiának visszanyomni mibe se került volna; mert széttekinténk a’ teremben, és láttuk az urakat olly számban, melly a’ nemesekét jóval felülmulta; de az urak a’ zöld asztal körül többnyire hallgatnak; egyik, mert ugy szokott, másik mert nem akar részt venni e’ fárasztó játékban, mellynek kezdete és vége a’ személy; sok hallgatt bölcseségből, mintha épen a’ mi napjaink volnának azok, mellyekben – mint egy jó könyv mondja – az elnémulás a’ legékesebb szólás lenne; és végre hallgatnak legtöbben; mert – ’s ez a’ mi legnagyobb szerencsétlenségünk – mert megszokták oda gondolni a’ többséget, hol azok állanak, kik eljőnek kiáltó szóval, hogy mások álmodozhassanak reményekről. Bizonyára észrevehetők magunkat, és mernünk kellene, mit egy szóló mert, midőn az 50 főnyi nemesség parancsoló szavára férfiasan fellépett és kimondá: mikép e’ csoportnak nincsen arra joga, hogy képviselőinket visszahívja, ezért különös közgyűlés kell. A’ nemesek aprehendálták a’ csoport nevet; de a’ szóló ismétlé, hogy itten csak egy csoport akar hatalmaskodni, a’ nélkül, hogy tudná: mit és miért akar? Többen csatlakoztak e’ nézethez; ’s még többen kivánták, hogy az ő felsége elébe terjesztett ügyben a’ kir. válasz várassék meg. Most elkövetkeztek a’ visszahivási okok fejtegetései. Másod alispánunk roszalá: hogy követeink az országos terembeli fegyrendszer iránti utasitásunkat nem kerületi, hanem országos ülésben indítványozták. A’ nemeseknek egy nótájok volt: csak vissza kell hívni, mindjárt, még ma; és türelmetlenül várták a’ visszahivási határzatot, mert természetesen utána tornak kelle következni, és már délután négy óra elmult. Első alispánunk közbeszól és distingvál: elválasztathatik valaki követnek, mert iránta bizodalom nyilatkozik; ha e’ bizodalom elfogy későbben, vissza hivatik; és ennek oka a’ szívben van. U.– B.– felszólal és distingvál: mi a’ választási ügyet a’ fölség elébe terjeszetettük; tehát önmagunk már meg nem semmisíthetjük, nem is semmisítjük; de mivel követeink iránt nincs bizodalmunk, visszahívjuk. – Igaz az, mondá a’ m. alispán; ’s még többet is mondott, mert eszébe jutott az Erd. Hiradó, ’s panaszlá a’ RR-nek mikép abban Kovács Lajos a’ vármegyét, ’s tisztviselőket meggyalázta; és elégtételt kér. Ugy van, helyeslé egy az érdeklettek közül, a’ jun. 8-ki RRet dulongó csoportnak nevezte, ’s őróla azt mondta, hogy bérért jól szolgál. Ő ugyan nem felejti el annyira magát, hogy hirlapba irjon, hanem megvetéssel felel; de a’ közönség vegyen elégtételt magának. M.– I.– tbiró is felszólalt mondván mikép ő is meg van gunyolva két ország előtt; megveti ugyan az Erd. Hirdadó azon tudósitását, de irójára actiót kér. És a’ könnyeden kimondott megvetés, ’s hozzá a’ boszúban égő arcz; az elméskedni tetszés, valósággal ugy vették ki magokat, hogy az ember kit igy sujtani akartak, meghalhatott volna – nevetésben, ha eszébe nem jut, hogy közgyülésben vagyunk. Ezért figyelmezteté E. – M. – tbiránk ama’ megvetőket, hogy ne hoznák az efféle petitiókat közgyülésbe, mert még abderai jelességet fogunk. Mellynek előre bocsátása után visszavitte a’ gyülekezetet a’ tanácskozási kérdésre; ’s komolyan nyilatkozott a’ visszahivás ellen. Öt óra felé volt az idő. ’S hogy e’ levél unalmasan hosszú ne legyen, a’ fejleményt így adjuk elő jegyzeteinkből: visszahivás ellen nyilatkozott 14 szónok; visszahivásra hat, és vagy ötven torok. A’ zöld asztalt két sorban végig ülő átilások hallgattak. K. – L. – neve a’ szólók jegyzékéről épen öt órakor felkiáltaték; és voltak, kik tartottak tőle, hogy visszatorlással élend megtámadói ellen, ’s még nagyobb háború lesz a’ teremben, hol különben is minden lángba látszék borulni. De a’ közpálya emberének mindig van egy mosolygása a’ gyülölet és tudatlanság bugyogásai ellen; ’s ő a’ sok handabandára elégnek tartá anyit felelni: mikép ha valakit iratában megbántott, őt meg lehet találni; e’ teremben pedig bármennyit beszéljenek hirlapi czikkekről, utoljára sem lesz egyéb belőle, mint ismét mulatságos hirlapi czikk. „Egyébiránt – igy folytatá beszédét, midőn a’ tanácskozási tárgyra tért – nyugodt vagyok, tek. RR., még derült is tudok lenni; mert tisztában van előttem a’ tér: ennek a’ megyének végzete van, rendeltetése, hogy a’ municipalis alapok ingatagságát első példában mutassa meg a’ hazának. Az ember és az emberi társaság mind siet rendeltetése czéljára; ’s én már hiszem, hogy e’ megyének is be kell tölteni végzetét; ’s csak azt nem foghatom inkább meg, hogy ez a’ juliusi napokban történik, ’s nem a’ mi decretalis decemberünkben. Nem is szólok hát én a’ követek mellett; midőn kormányunk olly bölcsen vezeti a’ kor kérdéseit, személyekkel különben sem bibelődöm; hanem legyen meg, a’ minek e’ megye végzete szerint meg kell lenni: t. elnök ur tüzze ki a’ kérdést.” Votum, votum! kiáltának mindenik oldalon. Mikép is írjuk le azon fordulatot, mellyet mostan a’ tanácskozás vőn. Képzeljék olvasóink, mint mikor a’ kerék mélység mellett megdöcczen, egy ollyforma döcczenés félelmét véltük mi látni a’ visszahívás egy két emberén, kik, miután elleneik által tetszésökre hagyattak, más gondolatokra jutottak, mint a’ visszahivás gondolatai. U.– B. , a’ visszahivás második pártolója, most első terjeszté elő: mikép a’ visszahivás e’ gyülésben meg nem történhetik, mert azt huszan harminczan nem tehetjük. Fel kell azért szólítani az egész nemességet, ’s e’ végre rendkivüli gyülést kitűzni, mikor egyszersmind, ha a’ nemességnek ugy fog tetszeni, uj követeket is választhat. A’ szólónak saját felei ellen kellé elébb küzdeni, hogy javaslatát elfogadtassa, a’ mi végre sikerült is. És augustus 28-kára rendkivüli közgyülés fog hirdettetni, ’s az összes nemesség meghívatni, a’ követség iránti intézkedésre, így fejezteték ki a’ végzés. Értjük, igen is. Egy kifejezés mondja ki minden szükségünket; egy szó kelle, mellynek értelme választást és visszahivást egy füst alatt elfogadjon. Hatodfél órakor oszlott el a’ gyülés. Más nap (jul. 26.) a’ jegyzőkönyv hitelesitése keserű vitákra adott anyagot: azután a’ követválasztási kihágásokért befogottak ügye hozaték fel ezeknek ügyvéde által; ’s tovább az ősiségi törvények módositása fogadtaték el, mellyekről nem sokára adandjuk levelünket.
