Soprony.
Soprony.
Soprony, jul. 28. Miután e’ lapok rendes levelezője f. hó 24-kén tartatott közgyülésünkön jelen nem volt, a’ nyilvánosság érdekében is kedves kötelességünknek érezők vázlatát közleni a’ lefolyt tanácskozásoknak, mellyeknek érdekbecsét két országos férfiu, e’ megye veteránjainak föllépésük nem kevéssé emelé. A’ vitáknak tárgya a’ „kérdések legkényesbike” a’ k. k. előadásoknak a’ megyei kihágásokat érdeklő 2ik pontja volt. Nemességünk előre értesítve, hogy ma „de pelle agitur”, jól megtölté kis teremünket. Elnök alispán ur rövid beszéddel nyitá meg az ülést. A’ megye állapotáról való elnöki tudósitás korszerű példái nálunk még nem költék fel a’ követés ösztönérzetét. Felolvastatott a’ fenérintett pontra keletkezett választmányi javaslat, melly a’ nemességnek választói ’s tanácskozói jogát megkülönböztetvén, az ezen jogok szabad gyakorlata körül támadható rendbontás ’s zavarok fékezésére, mind a’ csábitók, mind a’ csábitottak büntetésére czélszerű fenyitő törvényeket javasol alkotni. Tervezi továbbá, hogy szavazatot csak 24 éves, de atyai hatalomtól mentes egyének nyerjenek, az önállású árvákra 18 éves korukban is kiterjesztetvén, a’ szolgáktól ellenben teljesen elvétetvén e’ jog. A’ kihágások megitélésére a’ birói testületet 13, a’ kinevezésben legidősebb tbirák képezzék. Ugyanezen biróság a’ gyülés teremén kivül tüstint egybeülve itélje meg a’ széksértés eseteit is. Végre, noha e’ megyét köztisztiszteletű főispánjának polgári erénye a’ kijelölési sérvektől mentesen tartja; de tudva azt, hogy „a’ törvényhozó nemcsak a’ jelen röppenő perczének él”, ’s hogy szabad választási jogában az egész nemzetet biztos; tni szükség, oda járul véleménye, hogy jövendőre a’ főispánok egy hivatalra csak két egyént jelölhetvén ki, két más egyént a’ nemesség képviselőiből álló conferentia sorozhasson még minden jelölthez. Melly vélemény fölolvastatván, a’ szólók elsői közt fölkelt K. L. tb., megyénkben egyik mentora az áldástalan adómentességnek, ’s intést adott mindenkinek, kit illet, ne nevezze a’ nemességet nyers tömegnek, mert ki azt jogaiból illy módon akarja kivetkeztetni, alkotmányunk ellenségévé szegődik. Utána fölkelt N. P., a’ mult követválasztási reminiscentiák, ugy látszik, anyagot és ösztönt nyujtottak szónoklatának. Estvéjén életének kimondja e’ hazánk életfáján rágódó bajról véleményét, végrendelet gyanánt hagyván meg azt a’ nemességnek. Midőn őseink – mondá – a’ Rákoson összegyülekeztek, illy csábitók nem mutatkoztak, ’s a’ nemzet sem jajdult föl legszentebb jogain ejtett sérveinek fájdalmában; sőt még néhány évvel ezelőtt is, midőn a’ ,tulzó párt’ elvei kivivására használá a’ köznemességet, ,vox populi vox dei’ volt a’ jelszó. Most a’ körülmények változtával változott a’ jelszó is, ’s ,nemes társaink’ nyers tömegnek, fölpálinkázott csoportnak neveztetnek. Nem tagadja a’ lélekvásárlás kárhozatos voltát, de véleménye szerint súlyja e’ polgári bűnnek sokkal inkább terheli az ármánykodó csábitókat, mint a’ csábitottakat. Ha valaha még – mondá az elkeseredettség lángszózatával – illy corteskedő föltüntetné magát, fogják le minden tétova nélkül, verjenek rá 25-öt, senki nem veszi le róla. Végre, ugymond, ha már egy telekért vagy nagyszerű pénzöszvegért adná el valaki szavazatát, nem csudálná; de egy nyomorult huszasért vagy egy itcze borért, mellytől másnap a’ feje fáj, eladni ezen legszentebb jogot, köpedelem, csúnyaság. Illy viselet ’s lealacsonyulás a’ már megpenditett képviseleti rendszert nem kevéssé fogja siettetni. – B. L. inditványozá, hogy a’ tehetősbek, kiknek leginkább nyítva áll a’ csábitás utja, pénzbeli büntetés helyett fogsággal bünhödjenek. – Fölszólalt utána a’ teremünkben rég nem látott gr. Sz. I., szavait azon pietással hallgatók, mellyel fényes pályájának emlékezete iránt tántorithatlanul viseltetünk. Sajnálja, hogy a’ választmány a’ csábitók és csábitottak fenyittetése tekintetében nem jelölé ki az utat, mellyen e’ törvény alkotásakor a’ követeknek tartózkodni kell, ’s közelebbről nem adott véleményt arról: mit kelljen a’ lélekvásárlás bűnével bélyegezni, nehogy szabad tényekre is ezen vétek alakja ruháztathassék. Ő ugyan soha cortessereget nem vezérlett, már azon okból sem, mert pénzét is sokkal jobban szereti, mintsem hogy arra vesztegesse; azonban vendégszerető ember levén, ha néhány nemes társai meglátogatnák, ’s miután most rosz ára miatt ugy is bőség van a’ borban, őket egy teli pohárral megkínálná, ’s ivás közben a’ leendő tiszt- vagy követválasztásról tanácskoznék, már ki tilthatná el ezt? ugy véli, senki. Ellenfele pedig mégis corteskedésnek kiálthatná ezt ki. Itt fekszik – ugy mond – a’ legnagyobb bökkenő. – P. J. tb. nem lát e’ részben nagy nehézséget; mert ő csábitónak azt tekintené, ki szolgája által magához hivatva, vagy zászlókkal ’s a’ boros hordóknak az utczákon keresztül hurczoltatásával csőditené össze a’ nemességet. Erre gr. Sz. I. látja, ugymond, hogy P. J. tb. ur a’ csábitási mesterségben avatlan, különben tudni fogná azt, hogy a’ lélekvásárlás ármányai titkon is üzetnek. Meglehet, hogy nem látnók a’ corteshősöket zászlókkal járni szerte a’ megyében, de az alattomosság fogná elővenni fegyverét, mellyet leleplezni ’s eltompítani nehéz leendene. Továbbá azt igyekezett megmutatni, hogy sokszor a’ jó ügy kivitelére is rábeszéllésekhez kell nyulni a’ józanabb résznek, ’s illyenkor ez is bünhödjék? Ő egy megyét ismer, hol nem rég egy 50 családból álló párt alakult, melly áthatva a’ kárhozatos francomanniától annyira megerősült, hogy kénytelen volt az alkotmányához hőn ragaszkodó másik fél a’ corteskedés minden módjait elővenni, hogy magát ezen veszedelmes párt irányában szilárd állásba tehesse, ’s végre győztes is lőn. – Ha a’ szóló itt Szatmár vagy Sáros megyére czélzott, akkor – no ’s akkor? – lehetetlen fájdalmasan föl nem sohajtanunk. Attól tart leginkább, folytatá a’ nemes gróf, hogy majd az erősebb rész az ellenpárt corteskedőit fogja büntetni, mig saját vétkei ritkán vagy soha sem fognak fenyiték alá vonatni. – Egy kis conversatiót sem mellőzhetünk még, melly a’ szóló gróf ’s N. P. közt támadt. Ugyanis az első az utóbbinak azon fohászára: hogy nem tudni: a’ corteskedések ezen támadása mikép eredhetett, azt felelé, hogy ez igen könnyen megfogható. Az előtt, mig a’ latin nyelv divatozott a’ tanácskozásoknál, az azt nem értő köznemesség gyéren jelent meg a’ közgyüléseken; de most, miután a’ magyar nyelv diplomaticai polczára fölemelkedett, megváltoztak a’ körülmények, ’s e’ változás legnagyobb hősének, ugy hiszi, N. P. tbirót tisztelhetni, ’s tán a’ szónok csekély személye is nem volt befolyás nélküli, – ’s igy közvetve ők ketten volnának főokozói a’ corteskedés támadásának, őket kellene tehát legelsőben is bezáratni. Erre N. P. ezen nézetből kiindulva – ugymond – az égi megváltót is szinte csábitónak ’s corteskedőnek kellene nevezni. Krisztus urunkat – válaszolá a’ szóló gróf – ámbár igazságot hirdete, nemcsak csábitónak nevezé a’ hatalmasb zsidópárt, hanem föl is feszitteté. – Miután sok variatiókban kimondatott volna, hogy e’ tárgy a’ ,tárgyak legkényesbike’, a’ nélkül – mit igen fájlalánk – hogy érdemleges tárgyszabatos véleményezéssel léptek volna föl a’ szólók, ’s különösen notabilitásaink, a’ választmány véleménye azon változtatással, hogy minden 18 éves nemes, helyzetrei tekintet nélkül szavazattal birjon, – helybenhagyatott. – ’S igy a’ tárgyak legkényesbbikén szépen átcsúsztunk. – (Folyt. követk.)
Többen.
