SPANYOLHON.
SPANYOLHON.
Telegrafi sürgönyök. „Bayonne jul. 25-kén. Burgosból f. hó 24-kén ötezer ember váratott Bayona tábornok vezérlete alatt Madrid környékén. – Legutolsó hirek szerint a’ regens f. hó 16-kán Cordovában volt. – Ortega, volt követ, egy felső Arragoniából érkezett zendülő csapattal jul. 21-kén Saragossába rohanni tőn kisérletet; de visszaveretett. Mind két félről vér ontatott.” – „Perpignan jul. 25-kén. Amettler dandárnok f. hó 22-kén Fragában volt; ő 3000 katonával és nyolcz ágyúval Saragossa ellen nyomul.” – „Madrid jul 25-kén estve. Lopez ministeriuma megalakult. – A’ főváros környékén volt hadak mind a’ városba érkeztek. A’ nemzeti őrsereg tegnap lefegyverkeztetett. – Arguelles ur, a’ királyné gyámnoka, lemondását beadta.” – Perpignan jul. 26-kán. Papin nevű hajó f. hó 24-kén a’ barcelonai révbe érkezett; a’ hajó Valenciából jött, hol jul. 22-kén „l’Elbe” gőzös által tudaték meg, hogy „Cortes” spanyol fregatte két kisebb hajóval együtt 14-kén Algesirasból utnak indult, Cadixot ostromzár alá veendő. – Concha 14-kén Espartero fölkeresése végett Campillo de Arenasban volt, Granada és Jaen fele utján. – Minorca és Ivica szigetek őrseregeikkel együtt nyilatkoztak.” – „Madrid jul. 25-kén csendes volt; a’ fölzendült hadak jul. 23. és 24-kén érkeztek a’ városba, és a’ királyné előtt vonultak el. A’ kir. palota tökéletesen szabad volt. – 23. és 24-kén költ rendeletek szerint Lopez ministeriuma ujra megalakittatik. Más rendeletek által Narvaez altábornagygyá, madridi főkapitánynyá és a’ városban együtt levő hadak főkormányzójává, Prim reussi gróffá és madridi kormányzóvá, Quinto politicai kormányzóvá, Baylen herczeg (Castanos) a’ hellebardierek parancsnokává, Aspiroz altábornagygyá és az első hadosztály fővezérévé, Cortina a’ nemzeti őrsereg főügyelőjévé neveztettek. – A’ madridi lapok, mellyek darab idő óta megjelenésöket megszüntették, ismét megjelentek. A’ Patriota és az Expectador megszüntek kiadatni. – Narvaez hadseregének egy osztálya Andalusiába küldetett Concha tábornok támogatására!” – „Bayonne, jul. 28. A’ saragossai helyhatóság Narvaez tábornok Madridba nyomultának hirére követséget küldött Ametller dandárnokhoz azon jelentéssel, hogy a’ város az uj kormányt elismeri.” – „Perpignan, jul. 28-kán. Barcelona tegnapelőtt (26-kán) csendes vala. Narvaez tábornok Madridba nyomultának hire oda is elérkezett már.” – „Bayonne, jul. 29. Ametller dandárnok jul. 26-kán 6 zászlóaljjal Saragossába bement. – Egy dandár Cotoner tábornok vezérlete alatt Madridból jul. 26-kán Galicia felé indult. – Madrid jul. 27-kén reggel csendes vala, 26-kán két hadosztály, egyik Andalusiába, a’ másik Estremadurába indult. – A’ regens és Van Halen 21-kén Sevilla előtt valának, és ágyúztaták a’ várost. Egyik külvárosa már majdnem egészen szét vala rombolva.”
Ezen sürgönyökben legfontosabb esemény Saragossa meghódolása. E’ város, melly a’ napoleoni harczokban olly ragyogó nevet vívott ki magának, Serrano háromszoros, Ortega és Ametller kétszeres fölhivására nemcsak nem adja föl a’ várost, hanem azt Ortega ellen győztesen is védelmezi, ’s mégis Madrid meghodolásának és a’ kormány alakulásának hirére maga küld követséget Ametller dandárnokhoz, és az uj kormányt elismeri. Jele annak, hogy Saragossa, midőn a’ törvényesen és alkotmányszerüleg fenálló kormányt védelmezé, koránsem pártolt el a’ szabadság és alkotmány ügyétől; hanem mielőtt valakit befogadna, a’ mozgás nemzetszerüségéről akart meggyőződni, és egy szabályozott kormány keletkezését kivánta bevárni. Saragossában mindig nyitva tartatott a’ közlekedés, minden politicai vélemény türetett, egyenkint mindenkinek szabad volt ki- és bejárni, a’ posták és gyorsszekerek ótalmaztattak és rendesen szétküldettek. Szóval: ha Ortega könnyelműleg meg nem támadja is a’ békes szellemű várost, ez illy fordulatok után minden esetre elismerte volna az uj kormányt.
Az épen most győztesen végbe ment spanyol forradalom physiognomiáját most még nem ismerhetni meg határozottan. Forrása kétségkivül egy szabadelmü alkotmányos elv: parlamentaris kormány és a’ végrehajtó hatalom szigorú felelősége vala. A’ ministerium, mellyet a’ regens maga mellett tűrni nem akart, a’ követkamrai többség, mellyet kétszeri eloszlatás által ohajtott volna kijátszani, – elevenebb vagy haloványabb szinezettel mind a’ haladók, vagy ugynevezett progressisták pártjához tartozott, épen ahhoz, melly a’ septemberi pronunciamiento által az özvegy királyné önkintes távozására és Espartero fölmagasztalására alkalmat adott. ’S mégis most olly férfiak kezében látjuk a’ forradalom gyeplőit, kik donna Christina személyes ügyeért hazájukból számüzetve, idegen földön valának kénytelenek ótalmat és menedéket keresni, ’s kiknek csak a’ Lopez-ministerium programmájában elvül fölállitott amnestia nyitott utat Spanyolhonba: – szóval az ugynevezett mérsékelt (moderado) párt ama’ főnökei, kiktől a’ spanyol nép már több izben nem kevesbbé szabadulni akart, mint magától don Carlostól, és a’ kiséretében levő sötét despotismustól. Hogy olly férfiak, mint Narvaez, Concha, Pezuela legelső beléptökkor Spanyolhonba, mellyből ellenség gyanánt valának számüzve, azonnal a’ legelső katonai főhivatalokkal láttatának el, a’ fölzendült nép előtt igen feltünőnek kelle lenni, ámbár e’ hivataladogatásra az említett tábornokok népszerüsége a’ hadseregnél nem csekély befolyással lehete. Nyilatkozott is a’ féltékenység sok helyen, és tetemes aggodalom támadt a’ spanyol ügyek jövő iránya fölött. Ez aggodalom jelesül Granadában tetemesen mutatkozott Concha ellenében, ki csak a’ Van Halen közellététőli félelemnek, és egy a’ város által kiküldött csapat megveretése miatti rémülésnek, köszönheté, hogy hivatalának átvétele megengedteték, és Granada kapui előtte megnyittatának. Hasonló aggodalom mutatkozék másutt is, és Barcelonában a’ progressisták – kik a’ junta által vannak képviselve – és a’ jobbára moderadokból álló nemzeti őrség közt meghasonlás támadt, melly – ha igaz – a’ junta részletes megnyitását tevé szükségessé. A’ junta e’ zavargások közepette következő rendeletet adott ki: ,Ma (jul. 20-kán) estve egy a’ junta ellenségei által idegen pénzzel megvesztegetett, maroknyi népcsoport a’ rend megzavarását kisérlette meg, még a’ tanácsház előtt is lázongó felkiáltásokra fakadván a’ hatóságok ellen. A’ junta ennél fogva következőt határoz: mindenki, ki közvetve vagy közvetlenül a’ fenálló rendet megtámadja, akár vak hirek terjesztése, akár lázongó kiáltásokra fakadás, akár a’ hatóságok elleni hamis vádak által, elfogatik, és vétségének bebizonyulása után hat órával agyonlövetik. Azon bünösöket, kik a’ nemzeti őrsereg által fogatnak el, egy elnökből és hat nemzeti őrségi kapitányból alakult állandó biztosság itélendi el; a’ sorkatonaság által elfogottak fölött pedig hadi törvényszék fog itéletet mondani; kiknek elfogatásában mind a’ két fél részesül, vegyes biztosság elébe állittatnak.” 21-kén a’ junta egy proclamatioban e’ szigorúság szükségét igazolja. A’ Constitucional következőt ir az emlitett eseményről: „A’ christinok reactioja kisérletet tőn, és a’ dolgozó osztályhoz folyamodott. Eszközei következők: azon dolgozók, kik a’ nemzeti őrsereg soraiban önkint állottak ki a’ sikra, munka nélkül hagyattak, a’ többiek bére pedig megtagadtatott; Espartero ellenségei esparteristáknak mondatnak, ’s ezek ama’ módok, mellyek a’ nemzeti őrsereg megbontására és kirostálására követtetnek, épen mint 1837-ben. Reméljük, hogy a’ nemzeti őrsereg ezen gyalázatos kisérleteket átlátandja és visszautasitandja.” A Prosperidad és Imparcial, mérsékelt, az az: christino-szellemű lapok a’ junta gyökeres megnyitásának szükségéről szóltak; az Imparcial azonban szükségesnek tartja még azt is kijelenteni: hogy az özvegy királyné visszahelyezéséről szó sincsen. A’ junta azonban e’ zavarok közepette nagy erőt fejt ki, ’s jul. 25-kén váratlan esemény történt, melly a’ christinoknak és franczia doctrinair-lapoknak, mint p. o. a’ Journal des Débatsnak, teljességgel nincsen inyére. A’ junta t. i. a’ szabadelmű lakosokkal egyesülve, erőteljesen lépett föl a’ zavargó christinok ellen, kik a’ zendűlésből önmaguknak ügyekeztek hasznot meriteni. Ennek következtében az Imparcial, Serrano hivatalos lapjának szerkesztői Meleager franczia briggen voltak kénytelenek menedéket keresni. Erre a’ junta a’ nemzeti őrsereg tiszti karát ujra választatá, és a’ választás mind szabadelmű férfiakra esett. A’ J. des Débats ezt „oktalan” reactionak nevezi, ’s azt állitja, hogy Valença, Palma, Vich, Manresa és más városok roszallásukat nyilvániták a’ barcelonai események fölött. Igen furcsa, hogy a’ nevezett franczia hirlap, mig a’ zendületet donna Christina és Frankhon érdekében történtnek hivé, olly nemzeti manifestationak nevezte, mellyben az aug. 10, brumaire 18-kai franczia események és az 1830-kai 221 követ emlékezetes nyilatkozása együtt foglaltatik; most pedig, midőn látja, hogy a’ zendületről Lajos Fülöpnek és donna Christinának kevés remélni valója van, a’ barcelonai juntának eredetéhez hű ragaszkodását oktalan reactionak nevezi. Igen hihető, és ez ohajtható is, hogy a’ J. des Débats nagy bánatára nem sokára több illy „oktalan reactiok” fognak keletkezni.
