NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
A’ kevély Albionban a’ socialis bomlásnak sok jelei mutatkoznak. Ezek azonban olly roszak, mellyek – az igazság adójául legyen megvallva – épen olly kevessé eredtek a’ toryk kormányzási modorából mint a’ whigekéből. Nagybritannia összes társadalmi rendszere az általános forrás, mellyből a’ legujabb idők tüneményei fakadtak. Ott is, mint mindenütt a’ vén Europában, roskadozni kezdenek a’ lábak, mellyek eddig az oriásbálványt elbirák. „Opinionum commenta delet dies.” – Anglia nagysága, dísze, világuralma e’ perczben e’ komoly szózat megértésétől függ. Legszebb gyarmatai szakadtak el tőle, mert elszalasztá a’ kedvező pillanatot, mellyben igazságos lehete ’s igazságtételével millió meg millió önkint hódoló lelket bilincselhete diadalszekeréhez. De a’ kedvező percz elszaladt, és – van idő, midőn az igazság is későn érkezik. ’S ime Amerika fiatal erőben áll vele szemközt, férfiasan futván meg vele a’ versenyt a’ tengerek uralmáért. De ama’ roszak, mellyek Angliát most veszélylyel fenyegetik, hasonlithatlanul súlyosabbak mint gyarmati viszályai voltak a’ mult században. Magán a’ társaság kebelén rágódik a’ félelmes féreg, és ennek orvoslata nem egyik vagy másik kormányzási rendszerben, hanem az összes társadalmi rendszer gyökeres megváltoztatásában fekszik. Az 1831–32-ki reformmozgás, a’ gyárvidékek zavargásai, az irlandi repealügy, a’ skót egyházi bonyolódás, a’ walesi rebeccaiták titokteljes mozgalmai, nem eltünedező korjelenetek, hanem mind megannyi symptomái egy mély társadalmi meghasonlásnak, a’ szenvedőleges helyzetű osztályok önállásra ’s ez által jobb állapotra törekvésének, melly az eddigi institutiok természetében lát legnagyobb akadályt. Az emlitett jelenetek csak külön czímei a’ nagy tömeg elégületlenségének, melly még számos alakban fog föl-föltünedezni. Legnyugtalanitóbb ujabb időkben – az irlandi mozgáson kivül – a’ walesi rebeccaiták zavargása, mellynek eredetét még mindeddig mély homály fedi. „Rebecca és gyermekei” eleinte közönséges rablóknak tartattak; de csakhamar kisűlt, hogy e’ nevek alatt egy messze elágazó és szorosan összefüggő szövetkezés rejlik, melly minden reményét elvesztvén az iránt, hogy a’ kormány és parliament által sérelmei figyelembe fognak vétetni, a’ törvény ösvényén kivül ügyekszik helyzetének könnyebbséget szerezni. A’ Times e’ mozgalomról következőt ir: „Mély sajnálattal tapasztaljuk, hogy e’ csendzavarások kevesbűlésének csak jeleit sem láthatni még. Mindinkább erősödni kezd az a’ hit, hogy nem csak müvelt, hanem előkelő rangu embereknek is van részök e’ mozgalomban. Népmozgás még soha sem volt tartósan félelmes, ha nem volt főnöke a’ társaság magasb osztályaiból: magános vetélkedések, szűk láthatár, segédforrások elégtelensége, tudatlanság, könnyenhivés, rend és központulás hiánya; – ezek a’ puszta népmozgás szokott kisérői és megrontói. Egyedül a’ vezér, ki a’ felsőbb osztályoknak, mellyeknek ellenszegűl, erejét és gyöngeségét jól ismeri, teheti veszélyessé azt, mi nélküle csak szerencsétlenséget okozna; ő az, ki az álladalom lényegét és jólétét veszélyeztetheti, holott ama’ zendületek magukban legfölebb a’ szomszéd vidékek csendét megháboritani, vagy egy ministeriumot zavarba bonyolitani képesek. Ugy latszik, hogy caermarthenshirei parasztok most illy vezérre akadtak, ámbár e’ fővezérség czéljait még fölötte bajos sejditeni. De meg is kell vallani, hogy most olly időpont állott be, mellyet lélekismeretlen és vakmerő emberek magukra ’s czéljaikra nézve kedvezőnek tarthatnak, ámbár könnyen megeshetik, hogy számolásukban csalódni fognak. Mivel Irlandban, Scotiában, Anglija éjszaki kerületeiben és déli Walesben, ugy szinte külföldön is fergeteg vonul össze, azt hiszik, hogy Anglia hajótörésnek megy elébe, minélfogva ki első nyul zsákmány után, a’ legjobb részt rabolhatja el. A’ Rebeccacsoport e’ pillanatban győztes; mert mindenről tökéletesen van értesitve, mozdulatai gyorsak és jól kiszámitottak. Ők összecsoportosodnak, elszélednek ’s eltünnek. A’ dragonyosok felülnek, ’s utánok futnak, hogy zavargásuknak gátot vessenek; de ez épen ollyan, mintha darázsok közé ágyú lövetnék, vagy mintha egy fregattal akarnák a’ vészmadarakat vadászni.” A’ Times szerint e’ zavargások ellen nem csupán lovas katonákra, hanem eszes értelmes fejekre van szükség. A’ caermarthenshirei hatóságokkal nincsen megelégedve; mert ezek mit sem tesznek, holott nekiek kellene leginkább a’ népet megérteniök. Az emlitett hirlap avval sincsen megelégedve, hogy a’ caermartheni dologház megrohanásakor elfogott rebeccaiták ügye a’ queenchbeuchhez utasittatott, és olly soká elhalasztatik, ámbár itt ürügyül az mondatik, hogy ez uton a’ nagyobb befolyásu főnökök nyomába jőni remélnek. Szintolly szomorú körülmény okozá a’ perek áttételét: attól félnek t. i. hogy Walesben nem akadnak olly esküttszékre, melly földieit bünösőknek vallja. A’ Times egy walesi nagy földbirtokostól nyilt levelet közöl; e’ levél némi világot vet a’ rebeccaiták sérelmeire és panaszaira. Az emlitett földbirtokos t. i. fenyegető levelet kapott, miszerint háza és gazdasági épületei le fognak romboltatni, ha fizetés napján haszonbérlőinek a’ telekbér negyedrészét el nem engedi. A’ földesur szilárdul azt válaszolá, hogy e’ követelést nem fogja teljesiteni; figyelmezteté Rebeccát, hogy fenyegető levelekre a’ deportatio büntetése van szabva, ’s hogy – ha az elcsábitott földnép tovább is folytatandja e’ kihágásokat, ennek csak az a’ következése leend, hogy a’ nemesség és tehetős osztály Walesből el fog költözni. – A’ Times egy igen ügyes levelezőt is küldött a’ zavargások helyére Walesbe, kinek csakugyan sikerült a’ rebeccaiták egyik gyülésében részt vehetni. E’ gyülések e’ regényes Walesi herczegség legelrejtettebb erdőnyilásaiban és völgykebleiben tartatnak. A’ vitatkozások félig kimmer, félig angol nyelven folynak, a’ jegyzőkönyvek mindazáltal angolul vitetnek. A’ nép követelései ezek: a’ községek által fentartott mellék utak vámainak megszüntetése, a’ terhes tized és telekbér alábbszállitása, az egyházi adó eltörlesztése, a’ szegénységi törvény gyökeres megváltoztatása, a’ Walesben levő főhivatálok, jelesül a’ főszámtartóság és a’ grófsági helytartóságoknak született walesiekkel leendő betöltése, nem pedig angolokkal, mint eddig történt. Hir szerint Hall ur a’ bow-streeti rendőrhivatal elnöke Londonban, a’ kormány által más törvénytudó férfiakkal együtt Walesbe rendeltetett, a’ zavarok forrásának ’s minden azokkal összefüggő körülményeknek kinyomozása végett. E’ fölött a’ kormány folyvást uj meg uj fegyveres erőt küld Walesbe. Llangafelach faluban Swansea városka mellett Glamorgan grófságban jul. 23-kán a’ rebeccaiták és ottani hatóságok közt komoly összeütközés történt. A’ zavarók egyike a’ kitett díj, 100 ft st. által elcsábitva, társait kik a’ bwlgoedi vámkaput lerontották, feladá. Erre Napier kapitány egy csapat rendőrséggel rögtön a’ kijelölt parasztok elfogatására indult; ez azonban csak kemény harcz után sikerült, mellyben pisztolyok lövetének egymásra. Maga Napier kapitány is sebet kapott. Nyolcz fiatal haszonbérlő fogatott el, kik hihetőleg igen kemény itéletet fognak kapni. Csak az a’ kérdés, hogy a’ legszigorúbb eljárás is valljon fogja e a’ roszat gyökeresen kigyógyitani? Az egész Rebecca-mozgás természetéből kitetszik, hogy itt a’ baj gyökereit mélyebben kell keresni; ’s ki mondhatja meg előre, mi leend végök mindezeknek, sőt mi leend vége a’ hatalmas Britanniának, ha egy ügyes orvosi kéz sikeres gyógyszert nem talál számára.
Az alsóházban jul. 27-kén az irlandi dissenter házasságokat törvényesitő bill harmadszor olvastatott és elfogadtatott. Erre az irlandi fegyerbillről tétetett jelentés, ’s ezt Crawford Sharman ur következő inditványra használá alkalmul: „Az angolok és skótok joggal birnak fegyvert viselhetni, és ez a’ szabadság egyik leglényegesebb sajátsága. E’ jog korlátozása az irlandiakra nézve sértő különbséget tesz, és a’ jogegyenlőséget csonkítja: kötelessége következőleg a’ háznak olly rendszabályt, melly illy korlátozásra van irányozva, félrevetni.” Eliot lord, mint mindig, valahányszor e’ tárgy körül forgott a’ vitatkozás, Irland kivételes állásának kiemelésével ügyekezett az inditványozót megczáfolni, és a’ javaslott módositvány ellen nyilatkozott, melly nagy többséggel félre is vetteték. Erre Russell lord némelly előtte nagyon szigorúaknak látszó záradékokat, jelesül azokat, mellyek a’ hatósági személyeket házmotozásokra jogositják, élesen megrová, ’s legjobbnak tartá, ha a’ régi törvény egyszerüleg megujittatott volna; minélfogva inditványt tőn, hogy az említett záradékok érvényessége a’ főhelytartó által különös esetekben kiadandó proclamatiótól függesztessék föl; azonban ez inditvány is 44 szótöbbséggel félrevettetett. A’ jelentés erre elfogadtaték, és a’ bill harmadszori olvasása más napra határoztaték. – Jul. 28-kán a’ felsőházban számos törvény kir. megerősitést nyert biztosság által. Ezután Beaumont lord kérdést tőn: mindazok után, mik a’ minap Szerbiában történtek, elismeri e vagy nem a’ külminister Oroszországnak azon jogát, hogy Szerbiában jövendőben minden választásokba egyenesen beavatkozhassék? vagy talán még most is előbbi állitásához ragaszkodik: 547miszerint Szerbia a’ török birodalomnak kiegészttő része, és hogy Oroszországnak nincsen több joga Szerbia ügyeibe avatkozni, mint akármelly más neutralis országnak? Aberdeen gróf e’ kérdésre kijelenté, miképen ő a’ minapi szerb fejedelemválasztással meg van elégedve, ’s ugy vélekedék, hogy a’ nemes lord (Beaumont) önmaga is megfelelhet saját kérdésére, vagy feleletet találhat a’ ház asztalán levő ’s erre vonatkozó szerződvényekben. Oroszország igényei a’ bukuresti és adrianopoli kötéseken alapszanak, mellyek másolatilag a’ ház elébe vannak terjesztve. Megjegyzé mindazáltal a’ külminister, miképen Oroszországnak a’ szerb ügyekben csakugyan nincsen kirekesztő beavatkozási joga, hanemha Szerbiával olly szerződvénye volna, melly Angliának nincsen. Erre Mounteagle lord amaz országok lajstromát kiváná előterjesztetni, mellyekkel Angliának kölcsönös szerződései vannak. – Az alsóházban Bright ur, Durham városának parliamenti uj követe, Bowring és Brotherton urak által bevezettetett, és eskü helyett szolgáló quakernyilatkozatát adá. Az ülést nevezetessé tevé Russell lord, ki még egyszer, ’s talán – mint mondá – az idei parliamenti ülés folytában utószor hozá szőnyegre az ország veszedelmes állapotát. Több szónokok vőnek részt e’ vitatkozásban, mellyet tulajdonképen semmi inditvány nem kisért. Visszatérünk még ez ülésre, mellyet most helyszüke miatt csak emlitenünk lehet.
Scott N. S. ur angol követségi segéd Madridból Aston urtól fontos sürgönyökkel érkezett Londonba. A’ Times Espartero mellett egy vezérczikket közöl, melly a’ spanyol forradalomra vonatkozólag e’ képen végződik: „Azon olly bátran állitott vádnak, mintha a’ franczia udvar az Espartero elleni mozgásban közvetlen részt vett, vagy azt egyenesen előidézte volna, – részünkről legkisebb hitelt sem adunk; mert a’ Frankhonban fenálló rendre nézve mi sem lehet olly veszélyes, mint a’ teljes anarchia Spanyolhonban. Egy illy catastrophából eredő háború Lajos Fülöp kormányának végszakát kétségekbe és veszélyekbe bonyolítná, Guizotra és kormányzatára nézve azonnal vészhozó, Frankhonban pedig legnagyobb mértékben népszerűtlen lenne: mert a’ nemzetet nem a’ császárság dicsőségére, hanem a’ restauratio ellen forradalmi terveire emlékeztetné. Ennélfogva a’ legköznépiebb előrelátásu és itéletű franczia országos férfiu sem lett volna képes illy kétségbeesett tervre vetemülni. Minél izgatottabb és zajosabb Spanyolhon, annál ellenségesb indulattal viseltetik minden külbefolyás iránt, és annál szűkebb a’ külfondorkodás mezeje. Frankhonnak belpoliticai okoknál fogva nem lehete illy veszélyes játékot merni. Ehez járul még – és ezt nem lehet eléggé emlékezetbe hozni – hogy minden ármányos vagy erőszakos kisérlet Spanyolhon függetlensége ellen, egész Europában, jelesül pedig Angliában határozott ellenszegülést idézne elő, és az egész béke és barátsági mű egy percz alatt lenne semmivé, melly Lajos Fülöp és Guizot kormányának főczélja volt.” A’ M. Chronicle, t. i. Palmerston lord másrészt teljesen meg van győződve, hogy a’ spanyol zavarokra Frankhon legtöbb befolyást gyakorolt.
