Vezérczikk. (Adalék a’ városi kérdéshez. II. Nemzeti egység.)
Vezérczikk. (Adalék a’ városi kérdéshez. II. Nemzeti egység.)
Német viszonyokról, ’s tudományos vitáról szólt az előbbi számban megjelent czikk, a’ hasonlatosság azonban a’ fejtegetett viszonyok, ’s a’ mi állapotunk közt szembetünő; a’ törvénykönyvek különbsége nálunk is gátolja a’ nemzeti egységet, ugy, mint a’ németeknél, mert a’ nemzetnek négy különböző osztálya szerint négyféle magánjog létez Magyarországban, négyféle a’ személy- és birtokjog, a’ végrendeleti képesség, az örökösödési rend, a’ polgári és büntető törvénykezés. Illy állásban nem is lehet csudálkozni, ha a’ külföldi nemzetiségünket nem akarja elismerni, hiszen ő e’ hazában csak négy különvált osztályt talál, mellyek soha érdekeiben össze nem forrhatnak, soha egy nemzetté össze nem olvadhatnak, mert azon négyféle törvény, melly magánviszonyaikat elrendeli, az uj-római egyházi canon, a’ magyar nemesi törvény, a’ németszellemü városi rend, ’s a’ feudalis urbér, választó falkint áll közöttök, erejöket eloszlatva, ’s mindegyiket közülök a’ többi háromtól elszigetelve. Ha közünkbe valamelly hindu lépne, hazája alapinstitutiójára a’ várnarendszerre (Castensystem) mindjárt ráismerne, melly nálunk magára a’ holt földre is kiterjed, mert ez minden várna számára külön törvények alatt álló, más várna kezébe csak kivételképen jutható részekre oszlott, papi jószágokra, nemesi birtokra, polgári földekre, jobbágyi telkekre. – A’ magánjogot megalapitó törvények ezen különfélesége pedig nemcsak fogyasztja a’ nemzet erejét, hanem károsan is hat az egyének jellemére, mert a’ szőrszálhasogató ősiség után ez legfőbb oka azon prókátori szellemnek, melly közéletben a’ magyarnak olly sokszor kárára vált, ’s magánéletét olly gyakran elkeseritette. Mindenki érezi ezen magánjogi különféleség sulyát, ’s alig lesz ember, a’ ki tagadná, hogy ez nem kisebb gátja a’ nemzeti egységnek Magyarországban, mint Németországban a’ politicai eldarabolás. A’ hasonlatosság magyar és német viszonyok közt ezen kérdésnél azonban még tovább is terjed: érezték a’ magyarok a’ magánjogot szabályozó törvények hiját, mert e’ részben az 1715, 1723 és 1729-iki törvényczikkek óta mi sem történt, kiküldettek tehát az országos választmányok, mellyeknek javaslata azonban mindaddig fel nem vétetett, mig a’ munka egészen el nem avult. Hasonló sors fenyegeti az 1827-iki választmányokat is, ’s ha ezen elmaradás okait vizsgáljuk, azt fogjuk találni, hogy nálunk ugyanazon tusa fordult elő a’ törvényhozó testületnél, melly Németországban a’ törvénytudományi irodalmat élénkitette. Mert nálunk is volt egy párt, melly mindig az avitae constitutionis compagest emlegetve, korunkat ollyannyira alkalmatlannak tartotta a’ törvényhozásra, ’s a’ multnak törvényeit olly tökéleteseknek találta, hogy minden változtatásban mindjárt szabadságunk végromlását sejditette, ’s a’ mélyebben bevágó törvényeket még akkor sem akarta javitani, midőn világosan átlátta azoknak alkalmazhatlanságát a’ mostani viszonyokra, ’s azokat inkább valamelly decisio curialis által egyes esetekben vélte módositandóknak, mert attól is félt ezen párt, hogy, ha egyszer a’ régi törvények elégtelenségét megvallja, ’s a’ javitás munkája valósággal megkezdődik, akkor tovább fog sodortatni, mint a’ mennyire kezdetben menni akart. Ezen párt tehát az országos munkálatok felvételét egy halasztgatta, vagy csak összefüggésben egymással egyszerre akarta azokat felvétetni, mert tudta, hogy igy halasztja legtovább a’ reformot. Ezeknek ellenében más párt emelkedett; ez az országos munkálatokat, mellyekben nézete szerint csak a’ régi roskadó választó falak kijavitása vagy legalább a’ hasadékoknak betapasztása ’s kimeszelése szándékoltatott, elégteleneknek, ’s a’ mostani kor kivánatainak meg nem felelőknek tartotta, ’s azért a’ legkiáltóbb szükségek pótlását, ’s a’ személyjogokra nézve legsértőbb kiváltságok megszüntetését nem akarta a’ rendszeres munkálatok felvételéig elhalasztani, hanem azt a’ mit mulhatatlanul szükségesnek tartott szemelvénykint is igyekezett létesiteni, igy jött létre az 1836: XI., XIII., XVII. és az 1840: XIV., XXIII. és némi tekintetben a’ XXIX. t.czikk; sőt midőn később a’ váltótörvénykönyv vétetett tanácskozás alá, akkor a’ nemzeti egység ’s a’ törvény általánosságának eszméje győzött, ’s az uj törvényben csaknem egészen megszünt a’ tekintet a’ különböző néposztályokra. A’ váltótörvénykönyv azonban kivételi törvény, mellynek hatása bizonyos körökön túl nem terjed, ’s ugyanazért a’ nemzet egységének előmozditására befolyással alig lehet, de még a’ jelen országgyülés elébe kerülend egy más törvénykönyv, melly az ország minden lakóját egyiránt érdekli, mellynek czélja a’ személy- és vagyonbiztosság eszközlése, ’s mellynek hatása a’ nép jólétére és erkölcsiségére kiszámithatatlan, – a’ büntető törvénykönyv. Az eddigi büntetőrendszer, mellyet inkább rendhiánynak lehetne nevezni, még a’ büntetések nemeire és a’ büntető törvénykezésre nézve is fentartotta azon elvet, hogy a’ különböző osztályok, különböző törvények alá tartozzanak, ’s következetlenséget nem látott abban, hogy, midőn a’ nemzetnek nehány osztálya, habár az ezen osztályokba tartozó egyének tetemes része a’ müvelődésnek legalantabb fokán áll, polgári jogainak tekintetéből a’ gyalázó testi büntetésektől ment, a’ nélkül, hogy ez által a’ közbátorság szenvedne, addig a’ legnépesebb osztály, mellynek müvelődése semmi esetre nem csekélyebb, bot ’s veszsző által büntetessék, – nem látott igazságtalanságot abban, hogy a’ vádlottnak szabad láboni védelme, sőt még az is, valljon a’ gyanus egyénnek vád alá tétele minden megelőző birói eljárás, vagy csak határozat és illetőleg itélet után történjék meg, csak a’ születés és a’ polgári osztályzat határozza el – sőt az igazságkiszolgáltatás mindennapos akadályoztatása mellett is fentartotta azon elvet, hogy minden osztálynak van külön büntető birósága, mi által, különösen városokban, a’ jó rendnek ’s biztosságnak fentartása lehetetlenné lett. A’ büntető törvénykönyvjavaslat kidolgozásával megbizott választmány, ezen különbségek megszüntetését hozta javaslatba, mellyek a’ szabadalmakkal nem biró lakosok jobb érzését sértik, a’ bizodalmatlanságot keblökben megörökítik, ’s az előjogot nemcsak mint az érdemnek jutalmát, hanem még mint a’ büntettnek kegyelőjét ’s a’ közbátorság akadályát is tüntetik szembe. – Mert bármennyire ágazzanak is el az europai büntető törvénykönyvek és törvénytudók, ez egyben mindnyájan megegyeznek, hogy azon elvnek felállitása nélkül, miszerint a’ büntető itélőszékek illetőségét a’ büntett elkövetésének helye, vagy büntettesnek lakhelye határozza el, és nem a’ büntettesnek polgári állapotja, jólrendezett büntető törvénykezés nem is lehetséges. Azt fogja talán mondani valaki, hogy a’ magyar nemes annyira megszokta a’ hasonlók biráskodását (judicium parium) hogy még azon megyék közül is, mellyek a’ nem-nemeseknek a’ hivatalviselhetési képességet megakarják adni, némellyek a’ birói hivatalokat kirekesztőleg nemesekre akarják bizni. De ha a’ hasonlók biráskodása, azon értelemben, hogy az ugyanazon polgári osztályhoz tartozók hasonlóknak tekintetnek, azon időben, midőn minden polgári osztály még életmódjára, gondolkozására és müvelődésére nézve a’ többiektől különbözött, a’ szabadságnak némi garantiáúl szolgált, ’s a’ büntettesben birái ’s a’ törvény alkalmazása iránt bizodalmat szült, ezen gyenge ok is megszünt a’ mostani időben, mert mióta a’ müvelődés nincsen többé osztályokhoz kötve, mióta sok előjognélküli egyén életmódjára ’s müvelődésére sokkal inkább hasonlója az előjogosak azon részének, mellyre jelenleg a’ biráskodás bizva van, mint az előjogosak azon müveletlen többsége, melly fölött a’ biró olly sokszor mondja ki elmarasztó itéletét, azóta abban, hogy büntető keresetben nemes fölött csak nemes, városi polgár fölött csak városi polgár itélhet. csak álokoskodás lelheti fel a’ hasonlók biráskodását, csak álokoskodás láthat abban garantiát. – A’ szabadságnak valódi garantiája ’s a’ bizodalom eszközlője csak a’ szabad választásban található, ezt tartották már őseink a’ szabadság paizsának, ez azon veres fonal, melly polgári institutióinkon keresztül szövődik, ez azon éltető szellem, melly megakadályozta, hogy büntető és rendőri törvénykezésünk annyira el ne aljasodjék, mint Németországban, hol a’ müvelődés és humanitás hangos kürtölésének daczára, a’ gyanusnak sokszor 3–6 évig börtönben kell bevárni az elővizsgálat végét. Igaz ugyan, hogy a’ szabad biróválasztást most csak a’ nemesség gyakorolja széles kiterjedésben, a’ városi választások elvesztették eredeti typusokat, de a’ választottak sem birják azon kelléket, melly büntető és rendőri törvénykezésben a’ territorialis hatóság elvének győzelmet vívhatott volna ki, ezen nehézséget azonban a’ városok elrendezése el fogja oszlatni, melly a’ teendők sorában legelől áll, ’s a’ rendszeres büntető törvénykönyvnek is mulhatatlan megelőzője. De midőn a’ városok elrendezését emlitjük, tagadni nem lehet, hogy a’ nemesség és polgárság közt olly idegenség uralkodik az országban, mellynek okait vizsgálni különösen akkor méltó, midőn törvényhatóságoknál és országgyüléseken van arról szó, hogy a’ városi polgárok állása ujra szabályoztassék.
A’ városi polgárság állapotja Magyarországban valóban egyetlen a’ maga nemében, mert mig a’ polgárság az egész civilizált Europában a’ szabadság legfőbb támasza, a’ haladás leghatékonyabb eszközlője, mig ezen osztály Angolországban a’ reform óta, csaknem minden parliamentben, még akkor is, midőn képviselői kisebbségben maradnak, ’s midőn a’ ministerium elleneiktől alakittatik össze, győzelmesen viszi előre a’ haladás zászlóját*, addig a’ haladás baráti Magyarországban, nem minden aggódás nélkül néznek azon időnek elébe, mellyben a’ városi elem orsággyülésen nagyobb befolyással birand; a’ maradás hősei pedig nem kevésbbé félnek azon lépéstől, melly a’ politicai súlypontot egyszerre megváltoztatandja, ’s a’ hatalmat olly kezekbe is juttatja, mellyekről még senki sem tudhatja, valljon fognak e avval élni tudni; a’ catholicusok félnek hogy számos városokban vallási tekintetben el fognak nyomatni, ha az elrendezés basisa szűk, – a’ protestansok pedig ugyanattól tartanak, ha ezen basis igen tág leend, a’ nemzetiség baráti végre megvallják, pártkülönbség nélkül, hogy nemzetiség tekintetében a’ városok nagyobb befolyását nem minden veszedelem nélkülinek találják, szóval nincs ember ki Magyarországban a’ városok elrendezését párttekintetekből kivánná; – a’ polgárság nem birja a’ pártok rokonszenvét, ’s a’ városi kérdés igazságosságán kivül, semmi egyéb tekintet nem érlelte meg ezen ügyet, mellyet a’ megyék kitünő nagy többsége olly hőn pártol, a’ nélkül, hogy akár felülről akár alulról kényszeritetnék, a’ nélkül hogy meg volna győződve, miszerint a’ polgárság törvényhozási befolyását nem fogja e egészen más irányban gyakorolni, mint azt eddig a’ nemesség gyakorolta. Mielőtt azonban ezen látszólagos abnormitás okait fejtegetnénk, szükséges, hogy a’ városok eredetéről és különböző állásáról egyéb nemzeteknél ugy mint hazánkban némellyeket előre bocsássunk.
Gróf Széchenyi azt mondaná: dandárát, dandár azonban magyarul nem jelent annyit mint francziául az étendard szó, mellytől ez hihetőleg származott, hanem zászlóaljt.
Pulszky Ferencz.
