Zala.
Zala.
Z. Egerszeg, aug. 8. A’ koczkavetés percze ki van jelölve, melly megyénk fölött határozand. Régi dicsőségünk nemtője legyen velünk az elhatározás pillanatában, hogy megfelelhessünk nemzetünk várakozásának, melly feszült figyelemmel tekint reánk, mint más senkire; visszakövetelő tőlünk a’ vezérerőt, mellyet ármány és gonoszság – igenis gonoszság! már igenis soká vontak el a’ mérlegből, mellyben e’ hon jövendőjének alkatrészei méregettetnek. – Tegnap, aug. 7-kén közgyülésünk volt. – Akadtak remegők és szándékosan remitgetők, kik e’ gyülést zajosnak hirdeték jó eleve. A’ remegők, mert az öt hónap óta fölzaklatott tengert megcsillapultnak még nem hivék, minthogy imitt amott még mindig fölkárog néhány vészmadár. A’ rémitők pedig zajosnak hirdeték, mert alkalmasint zajosnak szerették volna. És tisztelt főispánunk közinkbe érkezett, mondhatom váratlanul, ’s mint mások mondák, ép a’ hiresztelt zajnak miatta, hogy rendet tartson, ’s vészt, gyalázatot elháritson. A’ lárma vak volt és haszontalan; de tisztelt főispánunk akármikor jőjön is közinkbe, csak szeretettel, bizodalommal ’s egy szíves ,isten hozott’-al találkozhatik. Ámde a’ F–os-had egypár századra leolvadt száma tőlünk ne tartson, hogy vezéreit a’ közmegvetésnél más boszú érje. Isten és a’ jog mi velünk van; ügyünket mi beszennyezni nem fogjuk, bárha kénytelenek volnánk is (szomorú kénytelenség!) egy részben talán olly fegyverhez nyulni, mint a’ minővel ők harczolnak. De boszú? – – ott van a’ közmegvetés ’s a’ lelkismeret mardosásai.
Gyülés előtti este zenés tisztelgés vala főispánunknál, ’s Horváth János kamarás és Csányi László uraknál, az igazságért, megyénk becsületeért, sőt a’ nemzet becsületéért, a’ hon közjaváért annyit ’s olly buzgón fáradóknál, kiknek köszönetünket S. L. aljegyző tolmácsolá, ’s kérte: legyenek munkás vezéreink mind végiglen. – A’ gyülésnap reggelén jött egy kis romhad Oláh felől. Lehettek mintegy 150 avvagy 200-an talán. Előttök kardosan, magyar ruhában – dux gregis ipse – F. Gy., ’s meg M. I., meg H. P., meg Cs. B. alvezérek. A’ romhadmaradvány felállittatott a’ főisp. szállása előtt, magok a’ vezérek fölmentek ő excelletiájához, mit beszéltek ott? nem az én gondom, pletykázni nem akarok. – Főispán ő nméltga a’ gyülést 10 órakor nyitotta meg, és felolvastatá a’ perbefogó levelet, mellyet az ország ellenünk elhatároza, miért hogy követi székünk üres. Felolvasásuk után mi volt természetesebb, mint az: hogy főispánunk előadá, miképen napot kellene rendelni követválasztásra ’s az adó dolgának ujra fölvételére. A’ helyeslés köz volt, ’s aug. 31-ke lőn közgyülésül meghatározva. – Reménylem sept. első hajnalára nem fogunk virradni gyalázattal. Azonban sokat értünk immár váratlant, és a’ jövendő mindig kétséges. Bízzunk, de el ne bízzuk magunkat, mint ön egykoron igen jól irá; hejh! mert egy elbizakodás helyrehozása, bizonyra mondom, erős munka.
Azután első alispánunk szóba hozá, hogy a’ tisztválasztásnak törvényes ideje lejár (1840. sept. 25-én választánk utószor), ’s az egész tisztikar nevében tisztválasztást kért. – A’ RR. választmányt neveztek, melly a’ nemességet összeirja; főispán ő excja pedig igéretet tőn, hogy mihelyt a’ választmány tisztében eljárt, megrendelendi a’ határnapot. Uraimék magok is ezt kivánák; mert hiszen választás szomjas toroknak sátoros ünnep, ’s a’ bor minálunk olcsó dolog; de tán mivel egy idő óta igen is sokat tanitgattattak, hogy midőn ez ’s amaz székre magasulva, vitéz kezével „nem”-et hadaráz, lármát üssenek, magok sem tudva miért? lármát ütöttek; de feddést vőnek egy alvezéröktől, Cs. Lászlótól pedig becses oktatást, ’s lőn becsületes viselet mind végiglen. – Gyülés multával az oláhi tanyára mentek vissza, ’s azon banknota pamagok segitségével, mikkel F. Gy. (meg is tudnók mondani, minő fabrikából) még nem rég kérkedni ’s segéd forrása kimerithetlenségével dicsekedni elég – – no mi is volt csak?.. megvendégeltetve, jobbadán hazatértek; néhány helység előljárói azonban önkénytes akaratból ügybarátinknál jelentkeztek, ’s részünkre nyilatkoztak, sőt néhányan az adó ügyébeni nyomtatványt jószántokból alá is irtak. – Ezen egész catastrophában egyike a’ legsajnosabb tapasztalásoknak, hogy – mióta a’ titkokról le-leröppen a’ fátyol – olly kezeket is tudunk a’ kártyakeverésben munkásoknak, mellyeknek bizony szégyenleniök ’s bánva bánniok kellene, hogy illy píszkos munkába keveredtenek. De hiszen „van pénz, a’ mennyi kell”, mond F. Gy., ’s igy természetesen aug. 31-kén Zala nemessége még mindig nem álland egy zászló alatt.
– á –
