Borsod.
Borsod.
Miskolcz, aug. 15. Évnegyedes közgyülésünk f. hó 7-kére volt kitűzve; ’s a’ RR. szokott nagy számmal egybe sereglének. De teremünk ajtai ez uttal zárva valának, mert egyik még a’ tűz alatt beszakadt, másik a’ következett esőzés alatt keresztül ázott. A’ gyülés tehát az egyik elő csarnokában nyilt meg. És e helyen, a’ városunkat ért roppant csapás súlya alatt megnehezült sziveknek enyhitő ír volt láthatni, főkormányzói helyettesünket, ki a’ hű pásztor aggodalmával sietett most a’ szerencsétlen város segitségére, mellynek ügye fő, ’s csaknem egyedüli tárgya volt e’ gyülésünknek. Felolvastattak legelébb is az e’ tárgyban tartott kisebb gyülési jegyzőkönyvek és küldöttségi munkálatok, mellyeknek nyomán a’ közbátorság, épitkezés és segedelmezések előmozditása ’s kezelése iránt számtalan aprólékos rendelkezések tétettek. Emlitésre méltóknak vélem ezek között. 1) A’ legközelébb fekvő gyalog katonai hatóságtól 100 ember fog kéretni, kik a’ polgári hatóság vezérlete alatt őrködendenek. – 2) Szükség esetében nádor ő fenségétől rögtön büntető hatalom fog kéretni. 3) A’ kisebb gyülés által felállitott munkadíj-szabás – a’ műiparnak e’ legbosszantóbb béklyója-czélszerünek e’ rendkivüli állapotban sem tapasztaltatván, eltöröltetik. 4) A’ megkárosodott lakosok az adó alól kivétetnek. 5) A’ nm. kamra meg fog kéretni, hogy az épitéshez szükséges anyagokat Tokajból közelébb szállittatni kegyeskedjék. 6) Előkerült azon választmányi javaslat, melly a’ leégett megyei középületek helyrehozására szükséges pénzöszveget a’ nemesség által viselendőnek inditványozza, hogy a’ különben is súlyosan terhelt adózó népre a’ fuvaron kivül más teher ne háramoljék. Ez öszveg a’ küldöttség által benyujtott adatok nyomán 30,000 p.ftban lőn megállapitva. De mielőtt még e fölött megkezdettek volna a’ tanácskozások, az egész közönség, különösen a’ jelen volt miskolczi és vidéki nemesek nyilatkozatra hivattak fel az iránt: van e’ közöttök csak egyetlen, ki e’ summában birtokaránylag részt venni nem kiván? És nem volt ellenszó, ’s a’ nem akarásnak legcsekélyebb jele sem vala észrevehető. Azonban egy pár szóló által kétségül hozaték föl: ha valljon e’ határozat kötelező erővel birand e? annyival inkább, mert egyik járásbeli főszolgabiránk e’ tárgyat – a’ kisebb gyülés rendelete ellenére – körlevelében különösen megemliteni elmulasztá; ’s ennél fogna nem volna e tanácsos e’ végett egy külön közgyülést hirdetni, a’ midőn aztán az összes nemesség akarata e’ határozatnak nagyobb moralis súlyt kölcsönözendne. Feleletül adatott: hogy e’ halogatási systema jelen helyzetünkben épen olly veszélyes, mint szükségtelen. Veszélyes azért, mert már ex praxi megtanultuk, hogy illyes dolgoknál izgató uracsokra is kell számolnunk, kik a’ köznemességnek – a’ jelen példa bizonysága szerint is – minden jóra fogékony keblébe a’ csábitás mérgét ismét becsepegtetvén, ez által e’ szép süker könnyen koczkára tétetnék; de veszélyes továbbá azért is, mert a’ vihar, ’s esős idő – mellynek muzsikája ime most is siralmasan hat füleinkbe, a’ p. 1-ae 9-nust nem igen respectálja, pedig csak néhány illyes nap, ’s a’ még most nagy részben ép falak romok leendenek, fogházunkkal együtt, honnán aztán a’ visiteket egyikünk sem igen köszönné meg. De szükségtelen is e’ halasztás, mert a’ kisebb gyülés határozata szerint e’ tárgynak különösen kelle hirdettetnie; ’s az három járásban meg is történt, hogy pedig azt egyik főbiró elmulasztá, abból semmi egyéb nem következhetik, mint hogy őt ezért szigorú megfeddés érje, mert ha egyes járásnak illyes panasza ok lehetne a’ gyülés elhalasztására, – szoros igazság szerint – egyes helység reclamatiójának is helyt kellene adnunk, hol meglehet – szándékosan, vagy hanyagságból – a’ hadnagy, vagy kisbiró mulasztá el a’ köröztetést. – És valljon miért birnak nálunk épen a’ fizetéssel járó tárgyak – par excellence – különös köröztetési joggal? mig sokszor legfőbb haladási kérdéseink sem dicsekhetnek e’ szerencsével. Nem volna e már ideje e’ sajátságos gyakorlat megszüntetésének? melly mig egy részről közgyüléseink közt alacsonyitó különböztetéseket tesz, más részről a’ különösen kőrözötteken kivül minden más tárgyak iránt folytonosan táplálja a’ nyugalmas részvétlenséget. Mi egyébiránt a’ szőnyegen forgott tárgyat illeti, megemlitteték még az is: hogy ez semmi uj – annyival kevésbé pedig – idegen teher; mert ez épületek a’ nemesség költségén épülvén, ’s igy azok ővéi lévén, természetes, sőt törvényes is, hogy a’ fentartás költségei is övéi legyenek. És valljon megbiránk e terhet adózó népünknek roskadozó vállai? – Ezeknél fogva csaknem egyetemes akarattal határozattá lőn, hogy az érdeklett 30,000 p.ft a’ nemességre birtokarányban kötelezőleg kivettetik, ’s ennek rovására az épitéshez sürgetősen kivántató mennyiség előlegeztetni fog. – 7) Szépitő biztosság neveztetett másod alispán Nagy Gedeon elnöklete alatt, melly munkálatát már meg is kezdette. Nevezetes tárgya volt még e’ gyülésünknek a’ t.birák választása, vagy is inkább megrostálása, mert egészen 100-ra kelle szavaznunk, ’s igy képzelhető milly tágas mezőnk lehetett a’ válogatásra. Elnökök lettek: Ragályi Zsigmond, Bükk Zsigmond, Bene József, Vay Lajos, Szathmáry Király József, Miklós Ferencz, Palóczy László, Okolicsányi Ferencz, Bárczay László, Marjassy László. Ezután gyülésünk a’ folyvást tartó esőzés miatt eloszlott, ’s folytatólag a’ jövő hó 29-kére tétetett által. – Most még egy pár szót e’ szegény városról. Alólirott – távolléte miatt – a’ szerencsétlen tűzi catastrophnak tanuja nem levén, arról a’ t. közönséget nem értesitheté; de a’ vésznek nyomait még irtózatos alakjokban találá, ’s azóta folytonosan tanuja levén a’ leirhatatatlan inségnek, kétli hogy századunkban aránylag nagyobb csapás érte volna e’ honnak bár mellyik városát. – Hiteles összeirás szerint a’ leégett épületek száma 1945, ’s ezek között 815 ház, a’ többiek mellék épületek és pinczék. Csupán a’ fedelekben szenvedett kár 605,316 p.ftra hág; másnemü károk nincsenek megbecsülve, de talán nem is lehetnek becs alá esők, mert hiszen – többek között – ki becsülhetné meg a’ családi irományok, perek és oklevelek értékét, mellyek igen nagy számmal elégtek. – Elégett e’ szerint Miskolcznak kiterjedésben egy harmad része, értékben azonban három-negyed része; pedig az összes értékből alig volt 100,000 p.ftnyi biztositva. És a’ kiégett üszkök jó formán még el sem hamvadának, ’s az első levertség kinos stadiumán sem valának még túl a’ szerencsétlenek, midőn a’ több napig tartó sürü esőzés ujra ki riasztá őket fedél nélküli falaik megől, ’s ezekben ismét tetemes kárt tőn. Tűz és víz egymás után jövének, mintha e’ hatalmas két elem szövetkezve lett volna e’ város végromlására. – A’ vagyonosabbak közül már többen épitkezéshez fogtak, de a’ szegényebbek közül sokan mindenöket elvesztvén vándor boltjaikkal távozának el, boldogabb vidéket és élelmet keresendők. És a’ városnak egy része, hol ők egy tömegben laktak, most „népetlen pusztaság.” – Az egyházak épületeinek felépitéséhez, ’s a’ megyeéi közül azokhoz, mellyekre a’ nemesség e’ gyülésen ajánlatot tőn – reménységünk van. – De szinházunk, a’ magyar szinészetnek egyik bölcsője, sőt a’ nemzeti Thaliának legelső temploma, romaiban hever, ’s alig ha vár reá phönixi feltámadás, mert – elég vigyázatlanul – csak 4000 p.ftnyi volt biztositva, ’s ön erőnkre jelen helyzetünkben nem sokat számolhatunk. Ti hát lelkesebb honfiak, kik a’ szinház eszméjével magasabb czélokat, különösen nyelvünk ügyét szeretitek egybekapcsolni: vegyétek figyelembe, hogy e’ szerény szinháznak, az idegen nyelvüeknek e’ nagy gyülhelyén, idegen vetélytárs nélkül, ’s a’ helyzeti kedvező körülmények által támogattatva, szinte nem csekély szerep jutott; vegyétek mondom ezt figyelembe, ’s ne vonjátok meg tőle sem ápoló karjaitokat.” Végezetül emlitést kell tennem még a’ város köz ügyének siralmas helyzetéről is. Ennek épületei szintén leégtek, ’s pedig biztositatlanul, mert a’ pénztárnok a’ tanács rendelete ellenére azt végrehajtani elmulasztá. Most hát a’ városnak ellene méltó keresete lenne, de maga semmivel nem bir, nejével pedig – kiben biztosság lenne – szokott cautionalisát a’ tanács nem iratá alá, mint mondatik – régibb időkből leszármazott elnézésből. Mi lesz e’ dolognak kimenetele, nem vizsgálom; de ha tekintetbe vesszük, hogy e’ város adózó népe eddig is a’ köz adó minden ftja után, másik ftját a’ város külön szükségére fizette, ’s már ez tetemes terheltetésével esett, méltó aggodalmunk lehet annak sorsa felől most, a’ midőn a’ leégett adófizetők részint elvándorlottak, részint adó mentesekké tétettek, pénze pedig semmi sincs, vagyona alig egy pár száz holdnyi sz. föld és kaszáló.
Vadnay Miksa.
