NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
Aug. 7-kén a’ felsőházban Lodonderry lord kérdést tőn: valljon kapott-e tudósítást a’ kormány, hogy Espartero hazája kormányáról és állásáról megszökött és egy angol hajóra menekült; továbbá támogatta-e Anglia azon férfiut, kinek árulása határtalan, ’s ki pályáját Andalusia legszebb városainak ágyúztatásával fejezé be? szabad volt-e illyen jellemű és cselekvésű embernek Angliától támogatást nyernie? ’s ha nem nyert, úgy igen kivánatos, hogy a’ közönség ez iránt felvilágosíttassék. Aberdeen lord megrová a’ kérdező kifakadását, ’s a’ kérdést illetőleg kijelenté, miképen a’ kormánynak e’ tárgyban nincsenek más tudósításai, mint magának a’ háznak, ámbár a’ külminister e’ hirek valóságán legkevesbbé sem kételkedik; mert a’ spanyol regensnek akkori helyzetében szüksége volt angol ótalomra angol hajón; a’ minister úgy vélekedik, hogy Esparterot olly tisztelettel és kitüntetéssel kellett fogadni, millyenre magas állásánál és a’ körülményeknél fogva méltó igénye volt. – Az alsóház bizottmányilag az irlandi szegénységi törvény javítását tárgyazó billel foglalkozott? Ewart manchesteri szabadelmű követ a’ beviteli vámjegyzék mérséklését, és igy a’ ministerium által hitvallásúl elfogadott szabad kereskedési elv terjedtebb alkalmazását hozá szönyegre, de természetesen minden siker nélkül. Borthwick úr evesham torykövet don Carlos ügyét hozván szönyegre, nem igen kellemes párvonalt húzott a’ fogságban tartott trónkövetlő és Maria Christina királyné közt; amabban, ki évekig tartott véres és pusztitó, bár czéltalan, polgárháboruval dulá gyönyörű hazáját, minden ószerű lovagias erények summázatát szemlélé; Christinát ellenben úgy állítá elő, mint minden ármány szövőjét ’stb. ’s még is a’ szónok nagy csudálkozására don Carlos szigorú fogságban tartatik, a’ volt regensnének ellenben megengedtetik, hogy szabadon forralhassa terveit Frankhon földén Spanyolország ellen. A’ szónok ezeknél fogva az illető iratok előterjesztését kivánta. És támadtak don Carlosnak és kényúri rendszerének, melly mindig csak a’ sz. inquisitio és jesuitismus kiséretében tünt fel, igen meleg védszónokai, kik épen azon egyház mellett emelének vádakat, mellyet Irlandban olly kérlelhetlenűl üldöznek. Peel kijelenté, miképen a’ franczia kormány hivatalos bizonylása szerint don Carlos nincsen fölösleges szigorúságnak alávetve. Ha nem idegenkedett volna szavát adni, miszerint Spanyolországra nézve magát csendesen viselendi, vagy Ausztriát választotta volna lakhelyűl, úgy már rég szabad volna. Palmerston lord hasonlag az inditvány ellen szólt, hosszú beszédében különösen azt is kiemelvén, miként don Carlos – ki Nagybritanniában csak adott szavára, hogy Spanyolhont békében hagyandja, nyert menedéket – szavának szentségét megszegé. Az inditvány szavazat nélkül félrevettetett. – Aug. 9-kén az irlandi fegyverbill harmad olvasása volt napi renden.
