SZERBIA.
SZERBIA.
Szerb határszél, sept. 18-kán. A’ nagyuri berát felolvasását követő napon ezernél több szerb folyamodott a’ hghez és tanácsához, miszerint összevetett vállakkal Petronievics és Vucsics visszatérhetését eszközlenék ki. – Ugyan azon napon, egy fejedelmi felszólitás (proclamatio) is hirdetteték ki, mellynek tartalma, a’ Sándor ujabb megerősitését adja tudomásul a’ szerbeknek, ’s egyszersmind őket segédkezek nyujtására szólitja föl. – Sándor hg az ország fogházaiban levő bünösöknek – a’ felette terheseket kivevén, ámbár ezek büntetése is lényegesen enyhittetni fog – tökéletes szabadságot ajándékozott; nem különben a’ Zimonyba menekülteknek is – az Obrenovics családot és ministereket ide nem értve – viszszatérhetést engedett. Ezeknek nagy része, a’ Belgrádból számukra küldött kompokon ma vissza is tért. – Az osztrák alattvalók közül azok, kik ezelőtt szerb szolgálatban voltak, ’s kik illető hazájokból teljesen elbocsáttattak, átmenetelök alkalmával Belgrádban azonnal hódolati esküt tartoznak letenni; azoknak pedig, kik jóllehet szerb szolgálatban állottak, de végkép nincsenek elbocsátva, illető hatóságuk részéről törvényes utilevelekk l szükség ellátva lenniök, ellenkező esetben azonnal vissza utasittatnak. – Azt beszélik, hogy Sándor hg lakását végkép Kragujevaczra – az országa közepére – szándékozik áttenni. – Az orosz ügynökök hire ’s akaratja nélkül, Belgrádon semmi sem történhetik. – A’ budai német ujság 74. sz. két ráczbecsei ember megverettetését emliti – a’ tény igaz: – őkelmöket Topcsidertől nem messze egy kevéssé meglasnakolták, ’s pénzöket is elvették volt; de e’ mostoha bánásmódnak oka mi volt? az, hogy őkelmök a’ sertés árának tudakolódásával bé nem érvén, az Obrenovicsokat kezdették dicsérni ’s érdemeiket egekig magasztalni. – A’ kéretlen apotheosist a’ nép nem szenvedhetvén, az ó-bácsi uti leveleket, ’s aranyaikat Mihály exherczeg kezéből kerülteknek tartván, az izgatóknak vélt sertéskereskedőket jól eldöngette ’s pénzöket is elvette. – A’ politizálásért kapott leczke azonban minden nyeresége mellett sem volt veszedelmes következésü, és a’ száz husz arany is vissza adatott. Ebből áll az egész.
Ime közöljük szultán Abdul Medzsid Khán, Sándor fejedelemnek adott megerősitő berátját: „A’ mindenható ’s legtökélyesb isteni gondviselés, végetlen irgalmában rám árasztva malasztját, császári személyemet az ozmán császárság dicső örököseinek egyikévé tevé, ’s engem a’ fönséges, dicső és kegyelmes császárok sorába emelt, császári fényem gyarapitására több csillogó sikerrel ajándékozván meg engem, ’s fönséges portámat, menedékül rendelvén a’ főnököknek, tisztviselőknek, ’s mindazoknak, kik császári kegyemhez folyamodnak. Áthatva isten malasztjától, kötelességemnek ismerem, a’ gondviselés által császári hatalmam alá hajtott jobbágyim bátorsága és jóléte fölött őrködni, és kormányom elveivel öszhangzólag, császári birodalmam minden tartományiban alkalmas helytartókat kinevezni, kiknek kötelességök leend a’ jogtalanságot megakadályozni és igazságot szolgáltatni. Én tehát a’ szerbeknek, császári birodalmam e’ hű jobbágyainak jólétét szilárditandó, császári hatalmam teljében egy berát erejénél fogva nem régen Sándort adám nekik fejedelműl, egy kitünő férfiut a’ Messias-nép fejedelmei közt (kinek hire és dicsősége gyarapodjék mindörökké!); minthogy azonban Sándor lemondott fejedelmi polczáról, császári fermánom erejénél fogva uj fejedelemválasztás határoztatott. A’ császári parancsom következtében történt, és az alkotmány ’s nemzeti szokás értelmében végbe ment második választás alkalmával, a’ tanács minden tagjainak, az összes tisztviselői kar, követek és az egész nép közmegegyezésével megint Sándor lőn választva Szerbia fejedelmévé. Meglevén tehát győződve, hogy ő a’ nép ügyeit józanul és becsülettel vezérlendi, ’s miután a’ szerb nép is arsmazart (folyamodást) terjesztett fönséges portám elébe, miszerint a’ fejedelmi méltóságot adnám ismét, mint előbb, a’ nevezett fejedelemnek, – ezennel parancsolom, hogy az emlitett fejedelem a’ hatti humajunokban foglalt császári parancsimat pontosan teljesiteni törekedjék; foglaltatnak pedig bennök mindazon intézvények, mellyek régebben ’s a’ minapában kiadattak; ’s a’ nevezett fejedelem igyekezni fog tisztjében hiven ’s becsülettel eljárni, és mindazon intézvényeket szigoruan fentartani, mellyek Szerbiának adattak. És mindaddig, mig rosz viselete, az ország alkotmányának és császári akaratomnak megszegése által Szerbia jólétét nem gátolja, mig a’ tartozó engedelmesség, hűség és becsületesség parancsolta kötelességeket teljesiti, és az alkotmány értelmében kormányozza Szerbiát, – mindaddig, mondom, ne fosztathassék meg fejedelmi méltóságától, melly, mint előbb, ugy ezennel is, e’ boldogitó berát erejénél fogva személyére átruháztatik; költ pedig e’ császári berátom az 1259-dik év Sábán hónapjának 4-dik napján. – Parancsolom tehát ezen berátom erejénél fogva, hogy a’ fejedelem Szerbia ügyeit gondosan, rendesen és becsületesen vezetni ügyekezzék, hogy őt a’ tanács minden tagjai, valamennyi tisztviselők, hatóságok és az egész szerb nép, fönséges portám által megerősitett fejedelmének ismerje, ’s minden parancsainak, mellyeket a’ hattiserifben foglalt intézvények értelmében kiadni jónak találand, magukat alávessék; a’ fejedelem pedig a’ becsületesség és engedelmesség ösvényéről soha se térjen el, hanem ügyekezzék hű ragaszkodását legfelsőbb akaratomnak megfelelő, és előttem kedves cselekvése által tanusitani. Ne mulaszsza el soha azon ügyeket, mellyekre nézve kölcsönös egyetértés szükséges, fönséges portám elébe terjeszteni, ’s minden cselekvései által birodalmam jólétét előmozditani, és azért senki ne merészeljen cselekvései elébe akadályokat görditeni, hanem mindenki teljes hiedelemmel hódoljon e’ császári berátomnak.”
