Heves.
Heves.
Eger sept. 3. August. 28. kezdetett 1-ső alispáni elnöklet alatt ez évi 3-dik rendszerinti közgyülésünk, ’s örömet és szép reményeket meríték a’ köz részvétből, melly rendeink, kivált pedig a’ szabadelvü ifjabb nemzedéknek szokatlan számbani megjelenésében kezde a’ már már természetté vált marasmus álmos ködéből élet-sugárkint földerülni; de öröm és szép remények mikép szappanbuborék szétpattantak, midőn a’ megjelentek kövér sorai csak hamar – már 3-dik napján az egyhétre bizton számithatott gyülésnek – általában igen ösztövérré soványultak, mig különösen az emlitettem pártnak – reményim bimbajának – pezsgő öszvege kopárrá aszott ki, hogy most e’ sorok irásánál nem lehetne keserü kételykint keblemből ki nem sajtoltatnia ama sohajnak: ha fakad e még ki az egykor életnedvteli, most parlagon korhadni kezdő lelkület-gyökökből friss zöldü sarjadék, melly majdan gyümölcsöket teremjen a’ korszerü haladásnak?! ha lövellendenek e elő az összetett egyetértés gyúpontjából sugarak a’ szabadelvüség fellegboritotta szerencse-csillagát földeritendők?! – legelől követi jelentések – egyik még junius első felébőli – olvastattak, ’s egy kevés tétovába csakugyan került, mig a’ juniusi gyülés óta megnőtt országos tárgyhalmaz tömkelegében ide oda kapkodnánk, hogy fellelhessük az ösvényt, mellyen haladva kellő renddel tárgyalhassuk teendőinket; miglen végre b. B. A. nem ugyan épen Ariadne fonalát adva kezünkbe a’ tanácsozási sor feletti habozásunknak véget vete, katonásan neki vágva a’ tárgyak tömött rendének azon inditványával, miszerint az ösiséget Heves részéről is végkép sirba szállitani javaslá. – Ugyan is fog az olvasó emlékezni, mikép országgyülési anya-utasitásunkat decretált tavaszelői közgyülésünkön amaz alkotmányunk egyik főistápjának lenni állitott porló ereklye is adó-nem-terhelte izmos szüz vállakon utasitásunk gothszerü sanctuariumába emeltetett – most tehát onnéti kimozditását javaslá inditványozó – melly üdvös működésre nyomban ajánlá föl magát egész lelkéből és noha adómentességi értelemben nem szüz, de azért igazán erős vállaival egy külmegyei testi ’s szellemileg athletai szónok B. J., ki – szivesen legyen elismérve – hatályos részt vön tanácskozásinkban; – követék őt igen sokan; – mit látván az ősiség egykori bajnokai, capitulatióba ereszkedtek az iránt, hogy az ne – mikép inditványoztatott és pártoltatott – töröltessék el egészen, hanem csak módositassék; találkozott ugyan egypár csökönös levente is, kik minden módositás ellenében szeplőtlen fentartás mellett, légverdeső erőködéssel apologizáltak a’ módositók által föladott várromon, mig fogafehérét mutatá ki azon állitás, mikép az ősiség tárgya már egyszer különösen azért is hirdetett gyülésen levén elvégezve, azt ujra felhozni nem lehet, ha csak ez – talán hogy az alkotmány ledőlt oszlopa ólmos emeltyükön támasztassék föl? – megyeszerte szinte ismét közhirré nem tétetik. De nagy többséggel mondatott ki: hogy követink az ősiség egészeni eltörlését pártolják, mitől ha elüttetnek olly módositásokra szavazzanak, mellyek az általános eltörléshez legközelebb állanak. A’ véd okok és czáfolatokkal – mint annyiszor hallottakkal – untatni nem akarván, átmegyek az ősiség után fölfogott vallási tárgyra, miben a’ követek utasitást kértek. – Erre az utasitást készitő választmány véleménye az levén, hogy a’ vallás dolgában a’ mult országgyülésre adott utasitás szolgáljon jelenre is, többen kivánták az érintett utasitást felolvastatni. De felhozatván, hogy amaz utasitás a’ mostani országgyülésre is már előbbi gyülésben elfogadva lenne, hogy továbbá ez érdemben már ő felségéhez országos felirás is tétetett, a’ változást kivánók főleg az e’ tárgynál olly nehezen mellőzhető ingerültség kerülése végett kivánatuktól elállottak ’s igy a’ régi utasitást maradt fen. A’ magyar nyelvre nézve köz értelemmel határozánk, hogy követeink különösen magyar k. leiratokat sürgetvén, mind azt, miben e’ részt országos megállapodás történt, kitelhetőkép szorgalmazzák. A’ diaeta Pestre áttételének ’s az országház az adózók legkisebb terhelése nélküli létrehozásának kieszközlése, szinte egyhangulag adatott utasitásul. – Szólás-szabadsági sérelmekre nézve az utasitó választmány azt véleményzé: hogy miután fájdalom! 23 üzenet váltatott e’ részben a’ nélkül, hogy a’ fő RR. hozzájárulásukat adták volna, ’s igy hihetőleg bár hány üzenet után is hozzájárulni nem fognak, követeink ennek sürgetésével annyival is inkább hagyjanak föl, mert multra nézve a’ sérelem orvosolva levén jelenleg a’ szólás szabadsága biztos karban van. Ezen véleményt a’ felhozott választmányi okoknál fogva 5-en elfogadhatónak javaslák; így nevezetesen elv és vendégbarátunk B. J. is, ki hasztalannak látta üzenetváltogatással időt pazarlani annál is inkább, minthogy küszöbön a’ büntető törv.könyv, mellyben biztositékot állithatunk eleget, ne hogy jövendőben a’ szólásszabadság önkény martalékja legyen; meg hogy tekintetbe veendő a’ jelenlegi loyalis kormány, mellyre a’ régi sérelem minduntalani emlegetése kellemetlenül hathat. Azonban győzött azon szónokok többsége, kik vérző szivvel emlékezve a’ gyászos multra, törvényes móddal – mit kegyelem bármilly hatástalan, kormány bár legloyalisabb is, kipótolni soha nem fog, alkotmányos hazában pótolnia nem lehet – ohajták biztositani emez alkotmányos létünk életerének szabad löktetését addig is, míg eziránt a’ büntető törv. könyvben rendszeres intézkedés történnék, ’s így a’ sérelem törvényáltali orvoslása szorgalmazását adók utasitásban. A’ túrmezei nemesek folyamodásuk ’s az ismeretes Fejér megyei petitio iránt küldöttségünk olly véleményben volt, hogy miután az e’ részbeni panaszok ő felsége elébe terjesztvék, követeink tárgyalásukba ne bocsátkozzanak; – fejtegettetett erre nézve némelly szólók által, hogy a’ túrmezei panasz mint törvényes képviselő által előterjesztett iránt semmi észrevétel nem lehet – de más tekintetbe jő a’ privát uton érkezett fehéri petitio, hogy a’ petitio jogának kérdése a’ diaeta coordinatiojára való, ’s mi lesz az országgyülésből, ha a’ felsőbb helyekre leendő folyamodásokkal illy modorban a’ törvényhozó test elözönöltetik? Válaszoltatott: mi szerint a’ petitio joga alkotmány ’s gyakorlatilag biztositva van, azért nem is lehet annak kérdését az orsz.gyülése rendezésétől felfüggeszteni, hogy a’ visszaélés meggátolására lehet eszközöket találni, ’s rövid vita után az utasitás abban határoztatott meg: hogy akkor, midőn ezen tárgyak ő felségétől az országgyülésre vissszakerülnek, követeink a’ folyamodók panaszának orvoslatát a’ kifejlendő adatok ’s körülményekhez képest pártolják. – Áttérénk ezek után utasitó választmányunk büntető törvénykönyvbeli javaslatára, melly szerint a’ bünök ’s büntetésekről szóló egész első részt elfogadhatónak véleményezé két hozzáadással t. i. a) hogy a’ halálos büntetés a’ büntetések, ’s b) a’ káromkodás a’ bünök közé soroztassék, ’s utóbbi, három hónaptól három évig bünhöztessék. – A’ halálos büntetés kérdésénél hosszas, de a’ tárgy fontosságához illő részvét-teljes viták keletkeztek; azonban hol van azon törvényhozó Linné, ki ezen annyira keresztül fürkészett mezőn uj növényt födözhetne fel? ’s igy a’ halálos büntetés mellett és ellen teremünkben felhozott jeles és ékes szónoklatokat elhallgatva, ’s igen 655röviden csak annyit megjegyezve, mikép egy tiszteletre méltó egyházi férfiu kanonok K. M. a’ halálos büntetés eltörlesztésére irányzott alapos, sok melegségű előadásában a’ halált örökös rabságnál rettentőbbnek állítók czáfolására azon éels psychologiai észrevételt tevé, hogy a’ történetek tanusága ’s köztapasztalás szerint, halálra egy vagy más indokból számtalan ember szánta vala magát el, holott részéről egyet sem tud, ki önkint holtig tartó fogságra adta volna magát, – az eredményt benső fohászszal abban kell megirnom: hogy a’ halálos büntetés 12 szóval 11 ellen jövendőre is fentartatni utasitásul adatott. – A’ káromkodásra nézve adott választmányi vélemény elfogadtatván, az azon napi ülés eloszlott, ’s mi azt hivők, hogy a’ büntető-törvénykönyv I. része akkint, mikint a’ választmány javaslá, tehát csak az érdeklett két hozzáadással ’s nem egyéb változtatással, fogadtatott el, azonban másnap L. M. kanonok a’ jegyzőkönyv hitelesitése után, a’ magállapitott ’s ekkép utasitásban adottnak hitt választmányi véleményre nézve, azon lényeges változást inditványozá, hogy az egyházi személyek ne csupán fegyelmi tekintetben, de más kihágásaikra nézve is – kivévén a’ czégéres bűnöket – ezután is ne polgári, hanem egyházi hatóságok itélete alá tartozzanak; vagy is mint később inditványát simplificálta: a’ privilegium fori fentartassék. Inditványozó ’s pártolói, törvények, kiváltságok, ’s gyakorlatra hivatkoztak, kérdezék: hová lesz a’ vallás iránti ugy is hanyatló tisztelet, ha a’ lelkipásztorok más bűnösökkel egyformán büntetve, hiveik botrányára mintegy pelengérre fognak állitatni, gyilkos pórok és csikósokkal egy börtönbe záratni? hová a’ lelki főkormányzók iránti engedelmesség, ha törvényhatóságuk alól papjaik kivétetnek? milly arczczal fog világi hatóság által megbüntetett pap oltárnál, vagy szent szószéken megjelenni? vannak a’ papoknak szinte javitó házaik, körükben sem marad a’ bűn büntetlenül; ám ha e’ részben gyanusittatik a’ papság, állítassék valami középponti testület, mellynek az egyházi elitélt bűntettesek táblás jegyzéke időnkint felküldessék; ám legyen, hogy az egyháziak is polgári törvények szerint büntettessenek, de a’ birák egyháziak legyenek, ’s e’ kiváltság terjesztessék ki különbség nélkül minden vallásbeli egyházi személyekre ’stb. ’stb. – Ezeknek ellenében legelől is tagadtatott, hogy miután az előbbi ülésben a’ választmány véleménye e’ részt változás nélkül elfogadtatott, most a’ végzést megváltoztatni ’s illy lényeges változást abban tenni, eddigi gyakorlat szerint lehessen; – a’ felhozottakra pedig feleltetett: mikép ép az a’ törvényhozás egyik lényeges föladata, hogy az idő lelkéhez többé nem illeszthető avas törvényeket változtassa, ’s irtsa ki a’ gyomot, melly a’ mohos századokban ildomosan használt hierarchiai hatalom túlnyomó sulyából egy vagy más részben fölburjánzott, hogy a’ minden földi felett mérhetlen magasságban ragyogó örök isteni vallást, annak gyarló halandó szolgáival nem kell és lehet ugyanazonítni, hogy szentül tisztelt marad az minden igazán vallásos ember előtt, bárha a’ vétkező pap vétkéért nyilvánosan lakol is, sőt az által is fog emelkedni az egyház sülyedő tekintete; az eddigi zárkozott büntető eljárás nem szolgál többé okul vagy ürügyül azon hiedelemre, miszerint pap követhet el bűnt, ’s még sem bűnhődik; hogy napjainkban csak a’ nyilvánosság az egyedüli érvényes utlevél, mellyel a’ közélet pályáján a’ közvélemény paizsa alatt gyanusitatlanul haladhatni, ’s így tovább – azonban ezek a’ gyülés 4-ik napján történtek – fájdalmasan panaszlám pedig közlésem elején, mikép az ellenzék még 3-dikán igen igen gyérré aszott, ’s igy az inditványozott változás felett olly egyenetlen számu küzdők közt vívatott a’ harcz, mikép a’ fontolás még ekkor is elég számos, ’s főbb embereinek, nem kerűlt volt herculesi munkába, diadalmaskodni azon néhány kevés szabad elvüeken, kik a’ bajtársaiktól oda hagyott téren mintegy őrszemekül maradtanak – mihezképest az inditvány végzés lön, olly hozzá tétellel, hogy a’ privilegium fori minden vallás szolgáira kiterjesztessék, ’s noha az egyháziak egyházi hatóságok által, de mindenkor – kivéve a’ fegyelmi eseteket – polgári törvények szerint itéltessnek.
Schne László.
