Abauj.
Abauj.
Abaujból augustus 28-kán. Politicai naszádocskánkat hosszas csökönösségéből egy időszaki vihar kiemelé, ’s az élet jelensége, bár pedans mozgalomban, újolag föltűnt. August. 21-kén közgyülést láttunk, itthonias alakban. Mindenek előtt 1) a’ többször hallott, ’s ismeretes üdvözlés után az elnök kérdést tőn: akarnak-e a’ RR. a’ kir. előterjesztések felett – mielőtt a’ büntető-rendszer országos-javaslata magánosak általi megszerezhetésül, sajtó alúl egészen kikerűlne – tanácskozni? ’s a’ RR. az elhalasztó inditványt, olvasási vágyuk nyilvánitása mellett elfogadák, – ’s ez nálunk a’ legkellemesebb ujdonság; mert bár kevés szép kivételek a’ szabály alul itt is vagynak, de olvasni, ’s mindig és mindig többet tanulni kevesen szeretünk, mi e’ nemzet választottai, törvényhozói, kik a’ nép politicai éretlenségéről lóhátról fenhangon szoktunk beszélni, mi verbőczisták, kalendariomisták. Bizony érdekes lesz megyebeli könyvkereskedőinktől a’ megrendelt ’s elkelt példányok számát kipuhatolni. Sok nem lesz! 2) Darvas József szolgabirói hivataláról lett lemondása folytában, beadván négy egyed főispán ő méltóságához leendő felterjesztés végett folyamodását, és kezdődtek – köpönyeg alatt, mikint mondatott „régi szokás nyomán” – az érdekek legyezgetése, érdem latolgatása a’ classificatio miatt, melly bizton elmaradhatott 654vala, szóval folyt a’ bontonú corteskedés, mintha mult nagy tisztujitó gyülésünk folytattatott volna, meg kelle akaratlanul emlékeznünk reá. ’S megmértük az érdemet, és classificálva felterjesztjük főispán ő nagyságának az illetők folyamodását, egyen kivűl, mert ez járásunkban nem lakik; – én úgy hallottam, hogy egy harmadik sem lakik ben a’ járásban!! Igaz, igaz, de már valakit csak fel kell terjeszteni? Felhozatott itt emlékeztetőleg megyénknek azon határozása, melly szerint a’ járások tisztviselői járásaikban lakni tartoznának, mellyre egy táblabiró elménczkedve megjegyzé, hogy ő ezen határozást ollyannak tartja, mint a’ kocsinak azon szijját, mellyhez akkor szoktunk kapni, midőn dülő félen van kocsink, – és ezt mosolygás, nem pirulás közt hallgatók; pedig, uraim! szomorú állapot, midőn illy kiváló törvény – mellyet magunk magunkért alkottunk – csak kocsi-szíjhoz hasonlit. – 3) Leginkább gyakorlatok végett összevonulandó megyebeli katonaság miatt tartott kisgyülésünk jegyzőkönyvének felolvasása ’s hitelesitése után, időközben érkezett követjelentések kerülvén szönyegre, többnyire tudomásúl szolgáltak; egy legidősb táblabiránk követeinkről megjegyzé, miszerint – mint ő mondá – kár volt egy két követ kerületi ülésbeni felszólitására mindjárt kivallaniok, hogy a’ bálványozott ősiség törvényeit, ’s abnormitásait megyénk is módositani ohajtja, mit e’ veterán csak úgy szeretett vólna tárgyalni, ha ő felsége kir. előterjesztéseiben tűnhetett volna fel az ősiség kérdése. Oh feledékenység ’s jámbor jobbágyi hűség! 4) A’ Fehér megyei petitio, a’ választási sérelem tárgyában, közönségesen reprobáltatott, mert úgy mondának: hová lesz igy a’ hatóságok hitelessége, ’s az irántoki bizalom, ha az administrationalis út elmellőztetik; – ha a’ kir. biztos eljárásának eredménye, csak adatok összeszerzéseért kéreték a’ RR-el közöltetni, ám legyen, de hogy alaptalan (’s e’ szó szerintem nálunk is salválta a’ petitiót) kéreményekkel az országgyülés menetét felfogni, a’ fenálló hatóságok elmellőzésével a’ drága időt az országgyüléstől elcsípni lehessen (pénz, pénz, és fizetéstőli irtózás!), ellenezzük; annyival is inkább a’ fehéri petitio felterjesztését, mert ennek alaposságát a’ kérdéses megye körleveleiben megczátolván, ’s hamisnak nyilványitván, követeik az országgyülésen ellene mondottak, ’s már kir. biztos neveztetett megvizsgálására. 5) A’ helyt.tanács által tetemes adóbeli hátramaradásunkért törvényes kötelességünk teljesitésére komolyan emlékeztetvén, a’ rosz ’s igazán terméketlen évek, ’s mult évbeni irtózatos jégeső, melly 52 helység határát tevé tönkre, mentségkinti emlitése mellett, ’s az 52,472 pftnyi öszveg, mellyel ez évre tartozunk, az elnökség részéről hivatalbeli hanyagságnak tulajdonittatván, illető tisztviselőinknek komolyabb fellépése, ’s a’ késedelmes helységek koronkénti bejelentése meghagyatván, tudomásúl vétetett. 6) Hevesnek Parravicini honfiusitása tárgyában küldött levele, az egész dij fizetése mellett pártoltatni fog. 7) A’ mezei naptárat – megfeledkezvén ez érdembeni határozatunkról – minden helység számára újolag megrendelők, előbb hosszaskán vitatkozván a’ fölött, valljon kalendáriom-e a’ naptár? mert ezt egy hivatalban levő tagadá, azt állitván, hogy az semmi más, mint régi naptárak szemelvénye. Szomoru hir uraim, de nálunk sötétség kezd lenni, mert már kalendariomot sem olvasunk, isten ha velünk nem lesz kisérletes éjfélünkben! 8) A’ honti inditvány pártoltatni fog követeink által: az országos választmányok eltörlése, ’s a’ kerületi működés tárgyában, mert mondák: igy gyorsabban fogunk ohajtott törvényekhez jutni, ’s a’ választmányok kormány részrőli felfüggeszthetése ’s a’ kétszer fizetés kénytelensége ki fog kerültetni. Szög a’ zsákból! 9) Tolna és Győr sujtásos czimeink lefejtegetését, ’s egyszerübbek használását inditványozván, tetszésünket megnyerni szerencsés lőn. Vajha egyetemes elfogadást vihatna ki magának országszerte! 10) Arad és Baranyának a’ pestfiumei országos költségen épitendő vaspálya, ’s irányának az önérdek magnesével ohajtott vezetése tárgyában irott levelei, azon megjegyzéssel, hogy ezt a’ harminczadok kérdésétől elválasztani nem kellene, ’s azon ohajtással bár Kassa felé vezettethetnék* választmányhoz ballagtak. Egy némelly lehetlenitő feltételek kitalálásának, ’s a’ közhasznú intézkedések csökönösségre kárhoztatásának nemde nagy mesterei lennének az illy urak, ha – – igen – rájok biznák!? 11) Zólyom levele a’ követi országos eskü, ’s más ezzel kapcsolatban szerkezett inditvány tárgyában választmányhoz kisértetett, hol azok után itélve, mellyek ellene felhozattak, szép jövendő nem vár reá. – Fiat! 12) Sáros levele a’ portáknak megyék közti aránylagos felosztása tárgyában viszhangra talált. 13) A’ Domonkos féle csődperben eljáró választmány, birói napi díjak honnan és miképeni fizetendése iránt intézkedésre szólitván fel megyénket, heves vita keletkezett, szokott lármával, különösen azok részéről, kiknek bőrökről volt szó, némellyek mondák: hogy a’ tömeg több terhet nem viselhet, mint mennyit reá törvény szabott, ’s határozásilag e’ terhet nevelni nem lehet, nem szabad; más oldalról ellenvettetett, hogy a’ birák napi-dij nélkül senki ügyében nem tartoznak fáradozni, viselje hát a’ házi pénztár, hiszen úgy is az a’ csődtörvény 81-dik §-ának rendelete, hogy a’ törvényszék előtt lefolyó pörökben a’ birói eljárás díjja, a’ megye pénztárába fizettessék,” tehát hol a’ megszabott díj elegendő nem lenne, a’ szegény adófizető-nép véres izzadásához kelljen bűnös kezekkel nyúlni? a’ szegény pénzéhez!! kinek semmi érdeke, semmi gondja hogy D. ur ellen csődpör foly, ’s hogy a’ hitelezők, kik gondatlanul olly embernek kölcsönöztek, megkaphassák pénzöket! Határozattá lőn: ha a’ törvényben megszabott rendes díj elegendő nem lenne a’ birói eljárások költségeinek fedezésére, igazságosnak látják, hogy a’ tömeg viselje azt. Szerintem, kár volt itt a’ birót határozásilag szabályozni, mert ha törvényes az, hogy a’ tömeg illy költségeket viseljen, itélje meg az eljáró biróság; ha nem törvényes, közgyülésileg rendelkeznünk nem szabad. – 14) Bár a’ scontrók olvasása more patrio csakugyan elmaradt, több rendbeli hivatalos jelentések, többnyire belügyeinket tárgyazók kerűlvén még is szőnyegre, ezeknek hiányosságait takargatni, ’s átúsztatni mikint erőködnek ollykor az illető érdekelt felek, ’s közügyek biztos és szilárd előhaladhatását, mikint gátolhatja a’ személyek parányisága, ’s hibázhatlanságukróli igénykedése? nevetséges és bosszantó egyaránt. 15) A’ szünetlenűl szakadott esőzések tölteseinket – kivált hol ez fövény vagy sár halmazból állt – tetemesen megrongálván, minden járásra kiméreték azon mennyiség, rendes illetőségén felűl mennyit tartozzék kavacsozni, ’s egyszersmind megrovattak a’ járások tisztviselői, hogy necsak azt cselekedjék ezentúl, mi önkényöknek tetszik, vagy érdeköknek ajánlatos, hanem tartsák meg pontosan a’ megye határozatát, hogy az ne maradjon papiroson, mint eddig szokott, ’s jelentést is tegyenek működésökről, vagy akadályairól. Kassa városa pedig már ez előtti gyülésünkből megintetvén, még pedig komolyan; most meg fog kéretni, hogy útjait, mellyeknél roszabb ’s lélekvesztőbb alig lehet, igazitassa meg. Nem de lépcsőzetet tartunk intézkedéseinkben, illy komolyabb fellépés után, bizonyosan vas útja lesz Kassának! 16) A’ megvizsgáló küldöttség által el nem fogadhatott, vissza vetett vontatókról kiadott tiszti nyugtatványok áráról, melly 1488 pft. 51˝ kr. teszen, valamint a’ banderialis kék ingek árának befizetéséről, ’s a’ cassa redintegratiójáról semmi szó, semmi jelentés. Pedig ezeknek nem lehet, nem szabad elmaradniok, ’s erről isten és világ előtt felelősek vagyunk. – 17) E’ megyének 8 év óta fenálló, ’s elfajzott macska-lovaink nemesbitésére tervezett mén lovak intézete, minthogy a’ czélnak meg nem felelt, tartása évenkint 2663 pfrtba, egy csikó nyerése 6 pfrtra számittatván, – szép hattyúdal elsirása közt megszüntetett. Hová lesz a’ 30 ezer pfrtba kerűlt nagy udvar és istálló, – nem lenne e tanácsos a’ szegények dolgozóházára, szép telkünket, ’s beveendő pénzecskénket elszánni? 18) Rövid kérész pályáját bevégezte a’ fővárosunkban működött magyar szinész társaság is, mellyet átkos részvétlenség űzött ki a’ rideg életbe, inségbe; míg a’ mult télen német szinész nyivákolt, itt tömött szinházat, minden páholyba magyar magnást láthattunk, élvezni a’ fenséges gyönyört, ’s most a’ magyar szinészet, melly a’ Merelli uram társaságával mindig versenyezhetne, – súgva mondom, legujabb darabjának előadásán, huszadrésznyi részvét se mutatkozott; istenemre szégyen ez, és lángoló gyalázat. A’ kassai casino egy magyar tagja, ’s egyszersmind városi tanácsnok, aláirási ívvel toborzott közönséget a’ jövő télre idejövendő német szinészeknek; zászlóalját hogy könnyű szerrel betöltheti – Kassát honfiui érzelméről ismerve – fataliter hiszem. Csak rajta uraim, szép mező, mellyen haladtok, jó éjszakát! Még egy rövidke szót magamról. E’ lapok julius számában, megyémből „többen” megirák, hogy hosszú idő óta semmit sem teszünk, pedig mi sok tenni valónk volna, ’s vonatkozólag közleményimre, azt nem rosszalják ugyan, de bántó, midőn azt hiszik, talán kedvem telik abban, hogy névczimem alatt mások gyanusittassanak, – uraim! illy alacsony és nemtelen öröm nékem nem élemény, becsűletességemrőli büszke öntudatom illy nyers embertelenségtől soha sem fog bélyegeztetni, de mit tehetek arról, hogy mint sok mások, joggal czímezhetem magamat Cserehátinak.
Már hogy a’ pestfiumei vasut, – nem de? miért is ne, akár Biledulgerid fölé – nil mortalibus arduum est. – Szerk.
