Az iparműkiállitás mult vasárnapon sept. 24-kén berekesztetett.
Az iparműkiállitás mult vasárnapon sept. 24-kén berekesztetett.
A’ kiállitók, vagy a’ kiállitott művek vevői a’ tárgyakat azóta minden pillanatban átvehetik. – A’ mübirói szakosztályok, némelly hoszasb időt kivánó vegytani kisérleteken kivül, munkálódásaikat berekesztették; sőt ma már a’ dijosztó választmány is nehéz hivatását legnagyobb részben elvégzendi, ’s a’ birálat eredményének kihirdetése nehány napig csak azért késend, mivel egy két találmány iránti állitásoknak ’s egy két tárgy iránt vetélkedők által támasztott kétségeknek megvizsgálását még berekeszteni, a’ dolog természeténél fogva lehetetlen volt. – Az iparműkiállitással összekötött sorsjáték nyereményeinek nyilvános sorshuzása tizennégy nap alatt menend végbe; addig a’ kijátszandó tárgyak akkint összeállitva, hogy egyszersmind a’ szétosztott iparműkiállitásnak egy kis „miniature” képmását mutatnák, ugyan csak a’ kiállitási teremek egyikében a’ közönség szemléletére, akkint lesznek kitéve; hogy a’ ki a’ bemenetelnél egy sorsjegyet veszen, a’ kis kiállitást ingyen megszemlélheti. Sorsjegyek tehát folyvást árultatnak, ’s az érettök bejövendő pénz az e’ czélra előlegesen összejegyzett, ’s készen tartott kiállitási tárgyak megvételére és igy a’ nyeremények folytonos szaporitására fordittatik. E’ pillanatig 4600 ezüst huszas áru iparmüvek vétettek meg; ’s állitani merjük, hogy van közöttük nem egy nyeremény, eléggé szép ’s alkalmas arra, hogy bárkinek is vágyait felébreszsze, csak a’ közönségtől függ azoknak számát naponkint szaporodva látni: mert az iparegyesület ezen sorsjátékkal teljességgel nem nyerészkedik; hanem a’ sorsjegyekért bejövő pénzen nyereményeket vásároltatván, egy részt a’ kiállitás iránt annyi részvétet tanusitott közönségnek kedves emléket, más részt pedig a’ kiállitott műveknek keletet kiván szerezni. – Legyen tehát tisztelettel figyelmeztetve a’ közönség, hogy a’ részvétrei alkalom még mindig nyitva áll. – Nem lesz érdektelen egyszersmind előlegesen tudatni olvasóinkkal, mikint az igazgató választmány egy honi iparmű csarnok felállitásának tervével is foglalatoskodik, mellyben mint a’ honi műiparnak öszpontositó tárházában csak honi iparmüvek, de a’ lehető legnagyobb választékosságban árultassanak. – Ez alkalommal el nem mulaszthatjuk egy alaptalan gyanusitást visszautasitani, mellyet az „Ungar” czímű pesti német lapocska szerkesztője gondolatlanul emelni nem átallott. Ugyan is panaszkodik az iránt, hogy a’ tavalyi iparműkiállitásróli jelentés, mellyet az iparegyesület igazgató választmánya, 20,000 példányban kinyomatni, ’s minden honi magyar és német lapokkal ingyen szétküldetni rendelt, neki meg nem küldetett; ’s egyszersmind emlékezteti az igazgató választmányt, hogy hatalmával vissza ne éljen, vádolván őt, miért nyomatta ezen jelentést Landerer és Heckenast ur könyvnyomtatásában; ’s miért nem bocsátá azt árlejtésre. Ezen vádat az Ungar szerkesztője néhány iparegyesületi részvényesek nevében irottnak mondja. – Komolyan felszólitjuk őt, mondja meg: kik ezen panaszkodók? miután okunk van hinni, hogy ezen aláirás szerkesztő ur költeménye; mert az iparegyesület részvényeseiről sem azon tudatlanságot nem tohetjük fel, hogy a’ közgyülésileg is előfordult dolog állását ne tudnák, sem azon hálátlanságot, hogy a’ megbecsülhetlen érdemet gyanusitással viszonozzák. Tudni kell ugyan is, hogy azon jelentés nem az iparegyesület költségén nyomatott ki, az iparegyesület választmánya nem adott a’ 20,000 példánybani nyomtatás költségeire többet 200 ftnál, a’ mi még csak a’ papiros árának egy harmad részét sem fedezi. A’ választmány ohajtá, hogy azon jelentés minél terjedtebb nyilvánosságra kerüljön; de pénzt nem adhatott; ’s Landerer ur, kinek az iparegyesület ügyeibeni érdemei a’ közönségtől a’ legnagyobb méltánylást, az egyesületi részvényesektől pedig örökhálát érdemelnek, azon áldozatot hozá, hogy a’ nyomtatást azon biztatás fejében elvállalá, hogy talán majd magán aláirás utján a’ költséget beszerezheti. – Eddig még egy fillért sem kapott. – Ez aztán a’ gyanusitani mert nagy nyereség. – Egyébiránt sajnáljuk, hogy az Ungarnak példányok nem jutottak; 20,000 példányt elégnek véltünk, nem volt elég; olvasottabb lapok az egészt felemésztették; az Ungar egy pár száz olvasója miatt ujra nem nyomathatjuk; ’s nem is gondoltuk, hogy olly igen nagy becset tegyen reá; miután a’ Világ érdemes szerkesztője, nem csak köszönettel nem fogadá a’ jelentést, hanem még fizetést kiván a’ szivességért, hogy azt lapjához csatolni méltóztatott.
