Gróf Széchenyi István ur „két garas” czimű tervének taglalatja.
Gróf Széchenyi István ur „két garas” czimű tervének taglalatja.*
Ezen taglalat egy ismeretes mágnástól származik, a’ ki csak utolsó czikke alatt akarja nevét ki nyomatni. – Szerk.
Midőn egy, a’ hadak vitelére nézve nagy tekintetű férfiu, kérdeztetnék: „mi volna győzedelmes háború vitelére legszükségesebb?” imigyen felelt: „Pénz.” – „És azután?” „Több pénz.” – „És végtére?” „Még több pénz.”
Gr. Széchenyi István „két garas” czim alatt közre bocsátott telekdijas tervét, melly által hazánk javát gyorsan és hatalmasan előmozdittani reményli, épen ugy egyedül pénzre alapitja, mint az elébb emlitett vezér a’ háborút. A’ tervező gróf egyszersmind nyilván kimondja, hogy egyedül ezen terve elfogadásában lát módot, vérünk illő és tartósan gyarapodandó haladása és boldogsága talpkövének olly módoni letételére, miszerint honunk egén valahára azon hajnal felderüljön, melly után okvetetlen világos napfénynek kell – legalább a’ tervező gróf várakozásai szerint – következni.
Száz millio ezüst forint felvétele, és a’ haza javitására czélzó forditása, egy részről: az ezen tőkepénz fedezése miatt elkerülhetetlenül, minden, bár egyébiránt privilegiált ingatlan birtokot is egyformán terhelő adófizetés követelése, más részről: olly legnagyobb fontosságu tárgyat képeznek, minőn még eddig státus férjfiaink tanácskozása alatt nem volt.
A’ főkérdések, mellyek ezen tárgy első tekintetére előállanak, a’ következők.
1-ször. Lehet e száz millio ezüst forint tőkepénz megnyerését, az előttünk álló terv szerint, azaz: 3˝ vagy legfeljebb négy percent kamat fizetése mellett, reményleni? – Ha ezen kérdésre a’ felelet kedvező leend, akkor:
2ik kérdés: Mire és mikint lehet és kell ezen kölcsönt főképen forditani?
3-szor: Melly következéseket lehet az egész hazára nézve méltán várni, ha ezen nagy tőkepénz, a’ második kérdés fejtegetése alkalmával feltünendő mód szerint, honunk investitiojára fordittatandik?
Szándokunk levén nemcsak ezen kérdéseket, hanem az azokkal kapcsolatban levő mellékes részeket is egymás után megvizsgálni, e’ mai sorainkban egyedül az első kérdésről értekezünk.
Köztudomásu dolog, hogy az ausztriai négypercentes status kötelezvények, régtől fogva értéköknél valamivel feljebb – 100˝-től 101˝-ig – szoktak állani. – A’ porosz kormány, négy percent kamatot is sokalván, mult 1842-ik évi martius 27-kén királyi parancsot adott ki, a’ melly 98,982,900 tallérból álló státusadósság kamatját 4 percentről, 3˝-re szállitván le, elrendelé, hogy az ezzel meg nem elégedendők, tőkéjöket készpénzben fölvehetik. Fél év alatt ezen nagy öszveg átváltoztatása végét érte, mert 6825 tallért kivéve, melly csekélység készpénzben vétetett fel, 98,976,075 tallért – azaz: 148 millio ezüst forintot – leszállitott kamat mellett hagytak meg a’ hitelezők, az országos kincstárnál.*
Lásd: „Die Bekanntmachung der Hauptverwaltung der Staatsschulden, vom 4-ten october 1842.“
Köztudomású dolog továbbá, hogy a’ bécsi udvari kamara központi pénztárutalványai (Central-Casse Anweisungen) csak három pcent kamattal járnak, ’s mégis egész értékökben (al pari) igen kapósak; hogy több évek óta Hamburgban a’ váltók discontója 2˝ percenttől 3-ig, Frankfurtban pedig 3-tól 3˝-ig szokott változni; valamint az is ismeretes, hogy tökéletes biztosság mellett Angolhonban, Helvetiában és Lombardiában 2–3 pcent kamatra igen nagy summák kölcsön kaphatók.
Midőn egy részről Europának most nevezett ’s némelly más vidékein, ott t. i., hol közbizodalom és virágzó kereskedés egyesülve találtatnak, a’ pénz illy olcsó; más részről Hollandia kormánya öt percent kamat mellett sem birja mostani szükségeit al pari fedezni; Görögországban pedig a’ törvényes kamat 10 pcent.
Ha tehát a’ honunkbeli, mindnyájunktól ismert ’s keservesen érzett pénzdrágaságot ez alkalommal tekintetbe sem akarnók venni; már az utóbb említett adatoknál fogva is nagy okunk van mindenek előtt azt vizsgálni meg: valljon országunk méltán birhat e ’s bir e annyi bizodalmával a’ nagy capitálistáknak, miszerint a’ telekdíjas tervben előadott mód szerint, azaz 3˝ vagy legfölebb négy pcent kamat ajánlata mellett 100 millió ezüst forint kölcsönre találna?
Ezen adósság kamataira számitásom szerint legalább négy, törlesztésre pedig egy millió pft kivántatnék évenkint. Hogy ezen öt millió pft évenkinti fizetését az egész honunk földére kivétel nélkűl számitandó adó, anyagi tekintetben tökéletesen biztositaná, arról senki sem kételkedhetik, a’ ki országunkat bármilly kevéssé ismervén, meggondolja: hogy ámbár súlyos adósság terhei alatt nyög is birtokosaink nagy része, országos adósság honunknak – legalább e’ részben – szűz vállait még nem terheli. A’ moralis biztosságot illetőleg pedig: a’ két utólsó országgyülésen hozott törvények nemcsak a’ jó hiszemű hitelezőt, a’ szóbeli perre kötelezésnek megengedése által, de a’ váltók birtokához kapcsolt jogok által még a’ család hitelezőt is erősebben pártolják, mint akármelly más ország törvényei. – Igy tehát mind az ország roppant kiterjedésű ingatlan vagyona, mind az uj törvények szigorusága, mind a’ nemzetnek ezen törvények hozatala által tettlegesen bebizonyult becsületes szándoka és szelleme a’ tervezett 100 millió ezüst forint kölcsönadására a’ hitelezőknek legnagyobb biztosságot nyujthatnak.
De hogy az, a’ minek igy lehetne, sőt igy kellene lenni, igy van e valósággal? vagy más szavakkal: hogy ezen biztosságról a’ capitálistáknak elegendő része meg van e annyira győződve, miszerint a’ szóban levő nagy tőkepénzt kölcsön adni készek legyenek? ez már egészen más kérdés. Erről senki bizonyost nem mondhat, a’ ki több gazdag és irányt adó capitálistákkal előre bőven nem értekezett, ’s a’ kit állása ’s ezen tőkepénzesekkeli személyes összeköttetése arról bizonyossá nem tesz, hogy azok igaz szándokaikat neki valósággal ki is nyilatkoztatták. – Illy kedvező helyzetben kevés ember levén, a’ többieknek más módjuk nincs e’ kérdés föloldását megközelítni, mint annak vizsgálatába bocsátkozással, hogy a’ tervező általában milly bizodalmat érdemel? ’s ezen esetben mély 660megfontolás után, erős meggyőződéssel e, vagy csak pillanatnyi repülő nézetekkel lépett e a’ közönség elébe?
Az ezen vizsgálathoz előitélet és elfogultság nélkül járulandónak – már pedig a’ haza javát illető tárgyak vizsgálatánál részre nem hajló igazságszeretet a’ legszentebb kötelesség – mindenek előtt a’ tervező gróf következendő nagyobb hatású tettei ötlenek szemébe. Ő volt jelesebb hontársaink közül az első, a’ ki Dunánkon Pestről a’ Feketetengerig utazván, visszatérte után azon tervvel lépett a’ közönség elébe, hogy az al Duna baloldalán a’ vízig érő meredek kősziklákban olly utat kell késziteni, mellyen a’ hajókat huzó lovak a’ Bánság partjain mehessenek a’ helyett, hogy a’ – több ezer évek óta egyedül járható – szerbiai partokra szorulnának. Ezen terv ő cs. kir. főhgsége kegyes pártfogása által annyira sikerült, hogy most azon meredek kősziklás hegyek alatt akármelly hintón kéjelmesebben járhatni, mint főbb városaink közelében sok olly sík dunaparti utainkon, mellyekhez néhány ölnyi távolságra az ember a’ kész kavicsba botlik. – A’ tervező gróf volt továbbá azon magyar tudós társaság első alapitója, mely eddigi rövid életideje alatt is már olly gyümölcsöket érlelt, miszerint további hatására büszkén várhat a’ hon. – Gr. Andrássy György és gr. Széchenyi Istv. voltak Angolországnak azon látogatói, kik ott együtt azon előlépéseket tették meg, mellyeknek következtében, a’ pest-budai álló hid épitése törvényes határozatba jöhetett; és ime, szemeink előtt halad azon pompás hid épitése, mellynél szebbet egy nemzet sem kezdett még, ’s a’ melly talán igen sokáig a’ föld szinén, a’ legremekebb fog maradni. Az évenkint növekedő duna gőzhajózási – másokkal osztott – érdemeit elmellőzvén, még csak azt tartom szükségesnek megjegyezni, hogy ugyan ezen polgár társunk iparkodott erősen, más érdemes hazánkfiaival együtt, nem csak a’ pesti Casino alapitásán, hanem hasonló intézetek honunk minden részeibeni terjesztésén is. Mindnyáján ismerjük ezen kétszeres működésnek megfelelő következéseket, valamint azon hatalmas befolyást is, mellyel a’ sok Casinok, nemzetünk gyakorlati kifejlődését, már eddig is elősegiték.
Hogy illy próbák után, ezen nemes honfi tervei kivihetősége iránt, hacsak fontos okok nem tartóztatnak (minőket a’ „két garas” tervben számitott pénzköltsönre nézve, a’ pénznek több közel országbani fent előadott olcsoságánál fogva, nem találtunk) előleges bizodalommal méltán lehetünk, azt talán az olvasó közönség nagyobb része, velem együtt hiszi. Legalább nehéz feltenni, hogy olly cselekvés embere, mint gr. Széchenyi István, hoszszabb idő óta folyvást közre bocsátott czikkeiben, olly erős elhatározottsággal merte volna telekdíjas tervét ajánlani, ha nem szerzett volna magának jó előre biztosságot az iránt, hogy a’ tervezett száz millio ezüst forintot, országunk négy percent kamat mellett megnyerheti, ha előre nem látható történetek által, a’ hitel emlitett mostani igen kedvező állapotja Németföldön, véletlenül meg nem változik.
Azt ellenben teljességgel nem hihetem, hogy nagy somma pénzt 3˝ percent kamatra az ország al pari nyerhetne, ha mindjárt némelly capitalisták a’ tervező grófot ollyasmivel biztatnák is. Kétségem okai pedig a’ következők: Kevés ember szereti pénzét magától távol helyre és különöson, általa nem eléggé ismert országba kölcsönözni, ugy hogy tőkepénzesek nagy concurrentiájára teljességgel nem számithatunk. A’ hitel emelésére czélzó törvényeink annyira ujak még, ’s azoknak gyakorlati végrehajtása olly kevéssé nyerte még meg a’ közbizodalmat, miszerint azoknak hatása nem lehet most olly nagy, mint azt távolabb jövendőre nézve reménylhetjük. Sokkal könnyebb Central-Casse-Anweisungokra, vagy váltók discontirozására, épen heverő pénzt, melly illyes használás elmellőztével egy ideig minden jövedelmezés nélkül feküdnék a’ ládában, három sőt 2˝ percentre is gazdag országokban találni, mint száz millio ezüst forintot négy percent kamat mellett hosszu időre kölcsön kapni. Amaz elsőbb esetekben az egész kiadott somma kevés holnapok mulva birtokosához visszatérvén, váratlan szerencsétlenségtől a’ capitalista nem igen fél; ellenben 30 vagy 40 évig tartó kölcsön adásnál, mindenkí előre jól látja, hogy az olly financialis crisisek tartása alatt, mellyek időről időre minden országban elő szoktak kerülni, a’ legbiztosabb adósságlevelet is, csak nagy veszteséggel adhatja el. Ebbeli aggodalma a’ capitálistáknak, annyival nagyobb hatással szokta nyomni az alkudozásokat, minél kevesebb nyereséget reménylhetnek: gyors tovább adás által valósitani; ezen nyereség pedig, országunk négy percentes adósságlevelénél, különös nagyságu még sok ideig nem lehet.
Ha mindezen okok mellett is csalatkoznám, ’s a’ tervező grófnak, három és fél percent kamat mellett, száz mil. ezüst forintnyi kölcsön eszközlésére alapos kinézései volnának, ugy ebbeli határozott nyilatkozatának, senki sem örülne jobban mint én.
Valamint ezen utolsó tekintetben a’ taglalt tervvel meg nem egyező nézetemet nyilván kimondottam, ugy értekezésem folytatásában is, a’ tervező gróf állitásai azon részeinek ellen fogok mondani, a’ mellyek – csekély belátásom szerint – nem alaposak. Egyébiránt, hogy következő ellenvetéseimet is, ne hibás elbizottsággal állitsam elő, hanem épen ugy, mint a’ mait, okokkal támogassam, azt tapasztalásaim könnyü, az olvasó közönség iránt érzett tiszteletem pedig, kellemetes kötelességemmé teszki.*
Nem levén még kezünknél a’ n. érd. szerzőnek egész értekezése, tartalma iránt véleményt magunknak nem képezheténk. Ezt meg kelle jegyeznünk azon véleményegységi felelőség tekintetéből, miszerint sokan megszokvák minden szót, melly a’ hirlapokban megjelen, a’ szerkesztő véleményével ugyanazonitani. – Gr Széchenyi István ur tervét a’ mi illeti: erről ekkorig azért nem szólottunk; mert vártuk, hogy gróf ur tervének gyakorlati kivihetősége iránt az első pillanatra szembeötlő nehézségeket, mellyek az országos pénztárnak direct adó utjáni beszerzésére nézve az alföldi levelekben ’s a’ P. Hirlapban is már rég bőven elő valának terjesztve, eloszlatni, egyszersmind azt is előadni méltóztatik, minő direct jótéteményt vél a’ parasztságnak juttatni kárpótlásul azon egypár milliónyi adó növekedésért, mellyet az eladósodott földbirtokosok fölsegélésére valóban igen igen szükséges hypothecalis bank fölállitásához terve szerint a’ parasztság is évenkint járulna. Mig ezek, továbbá az orsz. direct adó kivetésének, osztályozatának ’s behajtásának a’ gróf ur által bizonyosan igen jól ismert kellékei megfejtve nem lesznek, addig a’ nemes gróf terve bevégezve nincs, csonka munkához pedig szólani bajos; azt azonban megvalljuk, hogy kár volt – nézetünk szerint – a’ javaslatot két garasos adónak keresztelve, olly módon adni elé, mintha isten tudja minő uj találmánynyal lépne fel a’ nemes gróf; mert a’ terv minden egyéb, csak nem két garasos adó, miután a’ gróf maga megvallja, hogy lesz olly hold, melly tán Ľ krt más tán 9 garast ’s többet is fizetendne. – Jobb volt volna a’ dolgot, minden mystificatio nélkül akkint adni elé a’ mint van, t. i. hogy a’ nemes gróf direct adót javasol, mig mások indirect adót ajánlanak; minthogy amazt mostani körülményeink közt kivihetlennek tartják. – A’ direct adó eszméje pedig, a’ mint tudjuk, épen nem valami uj találmány. – Mi egyébiránt constitutionalis uton akár indirect akár direct adót nemcsak örömest fizetünk, de sőt a’ fizetésbe polgári boldogságunkat helyezzük, ’s azért soha sem fogunk ellenzéket képezni az ellen, ki szint azt akarja, mit mi akarunk, habár modorban különböznék is. – Fejtse ki tervét a’ nemes gróf tökéletesen, ’s hacsak árnyékát látandjuk is annak, hogy körülményeink között az országos direct adó eszméje kivihetőbb, mint a’ mit mi javaslánk; elsők leszünk, kik csekély szózatunkkal azt pártolandjuk. – Szerk.
