Vezérczikk. (Taglalatja gr. Széchenyi István ur „két garas” czimű tervének. II.)
Vezérczikk. (Taglalatja gr. Széchenyi István ur „két garas” czimű tervének. II.)
A’ Pesti Hirlap utósó számában megjelent első czikkem, gyenge átlátásom szerint, eléggé alapos alakokkal van annak megbizonyitására ellátva, hogy a’ tervező gróf ismert buzgó honszeretete, a’ száz millio pgő ft kölcsönözését megelőző alkudozás feltételeit, talán nagyon is rózsa szinben tüntette szemei elé akkor, midőn „Adó” czimű czikkei VII-ében imigy szólalt fel:
„Ha tehát négy percentért kaphatni pénzt minden anyagi alap nélkül, ugyan miért ne lehetne kapni, három és félért, mikor egész országnak ugy szólván szüz ingatlana ajánltatik hypothekaul.”
Föltévén a’ hitel állapotjának Németföldön olly kedvező karban maradását, miszerint hazánk csak négy percent kamat mellett, száz millió pgő ft kölcsönt kaphatna, ’s minden más nehézségek vizsgálatát továbbra halasztván, mai vizsgálatomban a’ „két garas” terv néhány olly együtt találtató állitásait fontolom meg, mellyeknek némellyike – csekély itéletemnél fogva – nem olly alaposnak fog mutatkozni, mint azt talán eladósodott birtokosaink nagy része óhajtaná, ’s az első olvasási bájoló meglepésnél tekinthette is.
Az „Adó” czimű VII. czikkben, augustus 17-éről ezeket olvastuk:
„Miszerint azonban minél többet gyümölcsözzön az érintett tőke, legelsőbben is ki kellene adni annak legnagyobb részét kamatra, és minden elhamarkodás kikerülése végett, bizonyos előre meghatározandó időszakonként a’ tőkének csak valamellyes részét investiálni a’ honba. Tegyük fel, hogy biztositott öt millionyi jövedelem után, melly a’ telekdijakból kerekednék, ki volna alkudva a’ kölcsön, és száz millio pgő ft állana rendelkezésünkre. Ekkor, mint a’ franczia mondja, gazdasági zavarban – embaras de richesses – levén, minekelőtte meg tudnók határozni, mit, vagy miket kellene életbe léptetni előlegesen, és minekelőtte közvetlen volna szükség ennyi kész pénzre, legnagyobb része a’ kialkudott kölcsönnek, tán kilenczven millió, nehogy hasztalan heverjen, jó hypothekára volna kiadandó.” – „Magyarországban némi törvényjavitások után, kilenczven millio pgő ftot lehető legbiztosabban állithatni legszilárdabb hypothekára. E’ tekintetben tehát nem volna baj. Mi pedig azon kérdést illeti, valljon találkoznék e elég egyed, kinek sommásan véve kilenczven milliora volna szüksége; és valljon a’ magyarországi privát jószágok egyetemesen véve megbirnának e jó haszonnal valami nagyobb gyümölcsözési tőkét: e’ kérdésre felelve pedig mondom, nemcsak hogy baj nincs, hanem azt állithatni: egyedül illyféle nagyobb sommák által menthetni meg Magyarországnak koldusbothoz óráról órára közelebb jutó legtöbb földbirtokosait, és egyedül illyféle nagyobb sommák birhatják virágzásra és elvégre hasznos gyümölcsözésre honunk rémitő kopárságait.”
„Ha ennélfogva kilenczven milliót kiadunk – és ezt biztossággal tehetni, saját rendelkezhetésünktől függ – öt percenttel, azaz: egy és fél percent nyereséggel, nemcsak 4,500,000 pgő ft évenkinti jövedelmet biztosithatnánk közvetlen a’ honnak; de, midőn egy vágással minden uzsorának véget vetnénk – mert jóllehet, egy és fél percent nyereséggel, azért csak öttel, és igy a’ kölcsönvevőre is jutányosan adnók ki a’ kilenczven milliót – meg volna mentve a’ földbirtokosak osztálya, és productiv erőre emelve honunk nagy része.”
„Képzeljük, hogy ezen pénzkiadás is végbement; maradna e’ szerint tiz millio a’ kincstárban, és e’ felett évenkinti négy és fél millio jövedelem a’ kiadott kilenczven millio után, ugy hogy három év leforgása alatt huszonhárom és fél millióval rendelkezhetnék az ország, azon nyereséget ide nem számitva, mellyet ezen huszonhárom és fél millio időközben is gyümölcsözne; jövő három év után pedig ismét tiz miliióval, és azon kamattal, melly a’ fenmaradó nyolczvan millioból kerekednék; és igy tovább.”
Mai taglalatom tárgya körüli nem felszines, de gyökeres előadás kedveért, kénytelen voltam a’ tervező gróf fentebbi szavait, egész kiterjedésében felhozni.
Az ezen idézésben ritka betükkel nyomtatott néhány sort összeállitván, azt látjuk, hogy: „miszerint minél többet gyümölcsözzön az érintett tőke, tán kilenczven millio, ne hogy hasztalan heverjen, jó hypothekára volna kiadandó.”
És a’ végső pontban: „Maradna e’ szerint tiz millio a’ kincstárban, és e’ felett évenkinti négy és fél millió jövedelem a’ kiadott kilenczven millio után, ugy hogy három év leforgása alatt huszonhárom és fél millioval rendelkezhetnék az ország.”
E’ terv gyakorlati kivitelére mélyebben tekintvén, talán mind a’ birtokosoknak kiadandó tőkepénz, mind a’ kamatok mennyisége, mind maga a’ kölcsön-adás elvére nézve, egészen más következményre fogunk találni.
De lássuk! valahányszor a’ bécsi udvari kamara pénzt vett kölcsön fel, azt, köztudomás szerint, koránsem egyszerre tette, hanem szakaszokként kötötte ki magának a’ fizetést, elég időt hagyván a’ szerződő bankházaknak arra, hogy az egész sommát, vagy legalább annak nagyobb részét, apró kötelezvényekre felosztva, több országokban lassankint árulhassák el.
És ez nem is lehet másképen; mert egy részről a’ kölcsön adandó nagy somma, a’ szerződők vagy a’ későbbi kisebb vevők ládájában nem hever készen, és nem várja ott a’ szerződés aláirását, hanem lassankint hajtatik be, ’s valósittatik, sőt némelly része még csak időközti nyereségből és takargatásból veszi eredetét, és igy csak szakaszokkint tétethetik is le, a’ kölcsön vevő kormánynál; más részről pedig, ha a’ szerződő bankházak az eladással nagyon sietnének, az uj kötelezvények ára tüstént annyira leszállana, hogy a’ szerződők tetemes kárt vallanának, fáradságuk és koczkáltatásuk által érdemlett nyereség helyett.
Ugyanezen okoknál fogva szakaszokkint történtek, történnek és fognak történni, többnyire minden privát társaság nagyobb befizetései is vasutra, hidra, gőzmalomra ’stb.
Már ha a’ bécsi udvari kamara szokott kölcsönei átvételére, azaz: 30–40 millio ftra, többnyire mintegy másfél év kivántatik, ámbár a’ statuson kivül, az ausztriai császárságban más valaki, azon időközben nagy sommát nem vesz kölcsön, illusiók elkerülése végett talán nem lenne rosz, ha mi annyival inkább nem számitanánk évenkinti 15 vagy 20 millió valóságos átvételnél többre, mivel előre láthatjuk, hogy a’ kormány már a’ megkezdett országos vasutak (Staatsbahnen) folytatása miatt is szokott kölcsön vevéseit folytatni fogja.
Adja isten, hogy csalatkozzam, és hogy a’ tervező gróf négy pcent kamat fizetése mellett gyorsabb és nagyobb fölvételekre módot találjon. Ezen, országunkat boldogitó esetben a’ tervező gróf előtt, mint valóságos ezermester előtt, kész leszek térdet hajtani, ha t. i. ezen tettemet elfogadni sziveskedik. De mivel senki sem rajzolta még elevenebb és természetesebb szinekkel azon határtalan nyomoruságot, melly keleti meleg vérünk által táplált illusiók következései közé tartozik, ’s melly nemzetünk és egyedeink legnemesb erejét olly sokszor süker nélkül emészti, mint azt épen a’ tervező gróf több érdemteljes irataiban tette; tehát méltán lehet rémélni, hogy a’ most mondottak megfontolása után velem kezet fog az iránt, hogy ez alkalommal is jó lesz vérünket minden illusiótól megóvni.
Ha mindez igy áll, és ha az ország a’ kölcsön veendő eredeti tőkepénzből évenkint csak tíz millió ftot – a’ mi egy illy kiterjedésű és elhanyagolt országban épen nem volna sok, a’ nyerendő nem igen nagy interesekkel együtt – forditana investitiójára, akkor számok által a’ következő eredmény tünik előnkbe:
E szerint
|
Ha évenkint 15 millió ftot veszen föl, és 10 milliót fordit investitióra az ország
|
Ha évenkint 20 mil. ftot vesz fel és 10 mil. fordít investitióra az ország
| ||
lesz egyeseknél összesen tökésitve
|
évenkint nyer az ország kamatot
|
lesz egyeseknél össz. tőkésitve
|
évenk. nyer az ország kamatot
| |
1-ső év.
|
5 millió ft
|
250000 ft
|
10 millió ft
|
˝ mill. ft
|
2-ikban
|
10 millió ft
|
500000 ft
|
20 millió ft
|
1 mill. ft
|
3-ikban
|
15 millió ft
|
750000 ft
|
30 millió ft
|
1 ˝ mill. ft
|
4-ikben
|
20 millió ft
|
1000000 ft
|
40 millió ft
|
2 mill. ft
|
5-ikben
|
25 millió ft
|
1250000 ft
|
50 millió ft
|
2 ˝ mill. ft
|
6-ikban
|
30 millió ft
|
1500000 ft
|
40 millió ft
|
2 mill. ft
|
7-ikben
|
30 millió ft
|
1500000 ft
|
30 millió ft
|
1 ˝ mill. ft
|
8-ikban
|
20 millió ft
|
1000000 ft
|
20 millió ft
|
1 mill. ft
|
9-ikben
|
10 millió ft
|
500000 ft
|
10 millió ft
|
˝ mill. ft
|
10-ikben
|
–
|
–
|
–
|
–
|
Öszveg
|
–
|
8250000 ft
|
–
|
12 ˝ mill. ft
|
A’ számok ez esetben igy szólnak. Hol pedig számok szólnak, ott minden okoskodásnak vége.*
Gr. Széchenyi István „Két garas“ III. czikk.
E’ szerint, midőn a’ tervező gróf felhozott szavai után 90 millio ft volna földbirtokosainknak kölcsön adandó, az én számitásom szerint, az egyik esetben harmincz, a’ másikban ötven millio forintra jőne a’ maximum, a’ nyerendő kamatokat pedig a’ tervező gróf, csak az első három év alatt 13˝ millio forintra számitotta, holott én azoknak 9 év alatt várható összes mennyiségét, az egyik esetben 8Ľ, a’ másikban 12˝ millionál többre nem tudtam vinni – minekutána nem czáfolat, hanem taglalat vég-szándokom, én fogok rajta örvendeni, ha a’ tisztelt olvasó közönség nem az én, hanem a’ tervező számitásához fog valamelly előttem ismeretlen okok miatt állani, és ha a’ jövendő tettlegesen helyben fogja hagyni a’ publicum ebbeli itéletét.
De hiszen 8Ľ vagy 12˝ millio p. ftra leszállitott kamatok sommája, nem épen megvetendő egész kamat nyeresége volna hazánknak, és igy nem abban áll a’ baj, hogy a’ legjobb hihető eseteket mind feltéve is, az én számitásom nehezen fog gyakorlatilag felül haladtatni, hanem hogy egészen másutt, t. i. a’ szórul szóra felhozott elvben, és ott – fájdalom – mélyen és alaposan láltszik azon rákfene feküdni, melly ezen honunkra derült, egyébiránt legnagyobb hatásu, legdicsőbb és legáldottabb tervet, nemcsak faetus korábani megemésztéssel, hanem a’ nélkül is nem legjobb egészségü hazánkat, uj sebekkel fenyegetné, ha a’ fölhozott elvben tetemes változás nem történnék.
Hogy a’ tisztelt olvasó közönség, a’ kérdés ezen fejtését, felhevült keleti vér illusiojának ne tartsa, hanem a’ legtisztább szándoku, nyugott vizsgálatnak méltán tulajdonitsa, arra, azt hiszem, a’ mai czikkem további figyelmetes átolvasása elegendő okot fog nyujtani.
A’ mágnási rendnek egy, bizony nem egészen alaptalan panasza abban áll: hogy ámbár több országgyülésen, legalább a’ világi főRR. többségének szelleme azt bizonyitotta, hogy némelly érdekes kiváltságairól kész volna lemondani, és a’ nemesek osztályát, több tekintetben magához kivánná emelni; valamint azt is, hogy nem vonakodik a’ haza oltárához tetemes áldozatokkal járulni ’stb.; – ezen honpolgári szép szándok még is, a’ nemesek egy nagy részétől nemcsak erényes becse szerint el nem ismertetett, de sőt sok szomorú esetben, tagadhatlan jelei tüntek fel azon szenvedélyes féltékenységnek, a’ melly nem a’ magosabban állóhoz emlkedésen iparkodik erényesen, hanem mindenkinek, a’ ki főhivatal, magos születés, érdem vagy királyi kegyelem következtében fölötte áll, sárba tapodására törekszik*.
Bocsásson meg a’ nagy érdemü taglaló; ha nyiltan kimondjuk, hogy midőn sárbatapodást emlit, ’s ezt egy részt a’ nemesek nagy részével, más részt az érdemmel szintugy mint a’ főhivatallal, magas születéssel, mint királyi kegyelembőli magasabb állással hozza különbség nélküli viszonyba: akkor egy részt igen heterogen elemeket ugyanazonit, más részt – csekély nézetünk szerint – a’ különböző elemek körüli különböző, igen-igen lényeges, de igen-igen is kényes taglalatu tapasztalásokat nem látszik kellőleg méltánylani; ha a’ roszalva emlitett féltékenységgel csak erényt, csak áldozati készséget, csak lemondási resignatiót hajlandó tenni antithesisbe. – Ha igazán ugy van a’ dolog, mint a’ nagyérdemü taglaló emliti, ez egy igen sajnálatos kórállapot, egy nagy nemzeti szerencsétlenség; de bizonyosan igen jól tudja, hogy országos betegségeken csak sulyosbitunk, ha minden vádat csak egy oldalra háritunk, olly oldalra, mellyet a’ status-szerkezetben bizonyosan nyomatékosnak ő is elismer, ’s ha nem méltatjuk igazságát azon alapos német mondásnak: „wo Mangel an Vertrauen tief wur zelnd herrscht, da istimmer Versäumniss der Pflicht vorangegangen. – Szerk.
668E’ fölött a’ tervező gróf közrebocsátott munkáiban, gyakran tökéletes meggyőződéssel keservesen panaszkodott; sőt épen az „Adó” VII. czikkében igy szólal fel: „A’ kedélyek azonban annyira fel vannak ingerelve, ’s a’ terrorismus annyira gyakorolja, nemcsak tanácskozásfainkban, de mindenütt másutt is, zsarnoki hatalmát, miről ha egyéb nem, a’ legközelebbi néhány héti daetalis praxis is tökéletesen meggyőzőtt, hogy valóban nem hiszem, hogy hideg és rendszeres okoskodással e’ pillanatban valamire menni, és az illetőket valami ollyasról, mi nincs inyök szerint, de azért még is felette üdvös volna, capacitálni lehessen.”
Itt nem cortesekről, hanem országgyülési publicumról szólván a’ „két garas” tervezője, ugyan mit várhat, bár mikorára halaszsza is terve kivitelét, akkor, midőn ad fractionem panis kerülvén a’ dolog, a’ nemességnek illy érzelmekkel megtelt számos része, megyéink gyüléseiben arről fog tanácskozni, hogy adó fizetéstől vérében gyökerezett undorodását a’ végett győzze le, miszerint kilenczven millio ezüst forint, eladósodott föld birtokosainknak sok évre kiadassék?
Nem fog e az igen nagy többség ellene kigyót békát kiáltani, sőt azon absurditást hinni és vallani (emlékezzünk csak vissza a’ cholera idejére, mikor a’ szegények átalában azt hitték, hogy a’ gazdagok mérget hánytak a’ kutakba) hogy a’ tervező az egész hazát csak azért akarja adó alá vetni, miszerint a’ nagyobb birtoku mágnásokon és nemeseken segitsen? és hogy későbben lesz valamelly modus in rebus, a’ kölcsönpénz örök vagy legalább olly hosszas megtartására, miszerint a’ nemzeti nagyobb vállalatok vagy soha, vagy csak késő maradék idejében sikerülendnek?
Minden további bizonyitások nélkül elhiheti a’ tervező gróf, miképen az egész szegény nemesség, az egész parasztsággal karöltve azt harsogtatná, hogy őket csak azért akarják uj adó alá vetni, miszerint a’ nagy urak, 90 millió p. ft. egy részével adósságaikat kifizessék, a’ más részt külföldön elpazarolják. Hogy pedig ezen – 90 millió forint továbbkölcsönözését illetőleg felállitott – terv meg nem változtatása, a’ számtalan sorok harsogtatásának olly moralis erőt nyujtana, hogy a’ 90 millió továbbadási szándékkal együtt, okvetetlen épen ugy a’ száz millió ft. fölvétele is megbuknék, mint némellykor tévedésből a’ fürdő-vízzel a’ gyermeket is kiöntik, arról még csak szempillanati kétség sem lehet.
Végtére nem szűlnék e ezen és másféle rágalmazások, ingerlések, és azoknak restaurationalis pártérdekekre forditott indulatos következményei, azt: hogy nemcsak az érdemdús grófnak a’ haza szent szeretetéből származó terve, de minden más adófizetési inditvány is, uj év tizedekig hátra buknék, feldühült honunkban?
Sőt a’ terv illy szerkeztése, a’ legundokabb rágalmazásoknak ajtót kaput tárván, nem fogná e sok nemesnek emlitett káros, a’ nemzeti közerőt csüggesztő szenvedélyes féltékenységét a’ mágnási rend iránt még jobban elterjeszteni, ’s igy fentebbi emlitésem szerint, uj nemzeti sebeket ütni?
Erre minden tisztelt olvasómnak tulajdon nemzeti ismeretsége, fog felelni.
Csekély felfogásom szerint, mindenek előtt arra kell a’ „két garas” terv barátinak erejét központositani: hogy a’ legrágalmazóbb szándoku ellenség se tudja a’ tervet mellékes czél tartalmáról gyanusitani, hanem, hogy a’ napfénynél is fényesebben tünjön fel, miképen az egész általam taglalt terv és annak előmozditói, egyedül a’ haza közérdekére, melly közvetve az ország minden lakosának hasznát is gyarapitaná, czéloznak.
Ezen czél elérésére, bátor vagyok a’ tervező grófnak az „Adó VII. számából a’ kilenczven millió forint iránt fentebb általam szóról szóra idézett elv változtatását illy módon ajánlani.
„1-ször A’ száz millió ezüst forintnyi kölcsönvétel iránt, törvényes határzatok szerinti alkudozásoknál legfőképen arra kell ügyelni, hogy az egész somma minél elébb, – ’s négy percent kamatnál nem drágábban, pénzzel szükölködő honunkba bejőjön.”
„2-szor Mindjárt az első pénzrészleg bevétele után, teljes erővel azon országos vállalatok végrehajtásához kell fogni, mellyek a’ haza közlekedéseit, kereskedését, industriáját, termesztményeit, intelligentiáját, valamint a’ szegényebb sorsuak szorgalmát, ’s fogyasztási tehetségét és kivánságát szaporitani, javitani és sülyett düledésökből felemelni képesek, ’s melly vállalatok számára az előmunkák már annyira el is készültek, hogy a’ fő munkálatokat elkezdeni lehetséges.”
„3-szor A’ melly szükséges országos vállalatokra pedig az előmunkák még készen nincsenek, azoknak czélirányos elkezdését és folytatását minél gyorsabban siettetni kell, hogy azokra nézve a’ főmunkákba is minél előbb beléfogni lehessen.”
„4-er Ezen egész honunk boldogitására czélzó országos nagy vállalatok végbevitele levén egyedül, és sem több sem kevesebb, sem más, a’ „két garas” telejdík-terv czélja, minden módon azon kell iparkodni, hogy ezen egyetlen egy szent czél, minden mellékes tekintet elmellőzésével, minél jobban eléressék.”
5-ör „De mivel teljes lehetetlenség, száz millió ezüst forintot, az eddig végre nem hajtott előmunkák és készületek miatt, olly hamar honunkba czélirányosan befektetni, mint a’ pénz beszedése megtörténhetik; tehát a’ pénz holtan heverésének elkerülése végett, valamint azért is, hogy az egész felvett somma minél előbb élénk folyamatba jövén, az ország minden lakosai között elterjedjen, ’s a’ dolgot keresőknek, mindenütt illő pénzkeresetre alkalmat nyujtson, sőt az országoknak mellékes kamati nyereséget is hajtson: mind ezekért, a’ felvett sommának egy, de ám csak azon része, mellyet a’ legnagyobb megerőtetéssel sem lehet tüstént és czélirányosan nemzeti közhasznu vállalatokba fektetni, öt percent kamat mellett, honunk minden vidéki földbirtokosainak, fog kölcsön adatni.”
6-or „Ezen kölcsönözés egyébiránt csak olly feltételekkel és csak annyi időre fog történni, hogy általa egyetlen-egy, hazánk investitiojára czélzó ’s törvényesen elrendelendő vállalat, se szenvedhessen hátráltatást.”
7-er „Mind ezekről szigorú törvények fogják – legalább a’ tervező szándoka és iparkodása szerint – a’ nemzetet tökéletesen biztositani.”
Ha a’ tervező gróf illy forma módositást, a’ mint tőle méltán reménylhetjük, meg fog kedvelni: ugy, akár csak rövideden ezen általam ajánlott elv pontjainak elfogadását, fogja a’ közönségnek kijelenteni, akár azokat még elhatározottabb ’s még czélirányosabb szavakba ruházni.
Folyt. a’ jövő számban következik.
* * *
