Esztergom.
Esztergom.
Sept. 7. A’ mult hónapokban két közgyülése volt megyénknek, de csak mintegy előkészitésül főispáni helyettesünk elnöklete alatt tegnapelőtt kezdett ’s ma végzett eredménydús közgyülésünkhez. A’ büntető rendszer pontonkinti taglalása előtt általános irányul főelveket tüzénk ki, ezek egyike a’ halálos büntetés eltörlése volt; a’ számosan egybegyült RR. közül ellene csak hat szónok szavazott, ’s ezek közt két kisebb rendű egyházi egyén is, tizenegy pedig mellette, ’s igy az eltörlés határozattá lőn. A’ réginél maradás védőinek főargumentuma a’ halálos büntetés elrettentő hatása volt; de fölhozaték, hogy olly hóhért is ért már e’ büntetés, ki azt több mint száz bűnösön hajtá már végre; ’s fölhozattak sz. Ágostonnak ezen szavai: „De nullius hominis emendatione desperandum, quem dei patientia sinit vivere.” E’ fontos tárgyat a’ botozás körüli tanácskozások válták föl, ’s nem találkozván megyénk RRei közt egyetlenegy sem, ki mellette szót emelt volna, közakarattal eltöröltetni határoztatott, mert a’ büntetések szeliditésével karöltve jár a’ nép erkölcseinek szelidülése. A’ magányrendszer egy szónok által fölötte veszélyesnek festetett, ’s vele egy kanonok ur sokkal több sükert vélt várhatni, ha a’ magány rendszer a’ hallgató és együtt dolgoztatóval összeegyeztetnék; de az általános többség a’ magányrendszer mellett nyilatkozott, ’s ez végzéssé is vált. Megyei választmányunk büntető biróságul a’ különvélemény tervezte esküttszéket ajánlá utasitásul adatni, és több szónok vetélkedve pártolá ezen minden birói önkényt ’s részrehajlást kizáró intézetet; de minthogy megyénk köztiszteletű mentora az orsz. választmány szerkezetét pártolá, igy a’ jury eszméje mellett nyilatkozó szónokaink megoszlának; győzött, de csak három szótöbbséggel, a’ réginél maradni kivánók felekezete. – Ki megyénk helyzetét ismeri, meg fogja tudni itélni: hogy mi, ha elől nem járhatunk is a’ törvényes haladás pályáján, bizonyosan ballagunk a’ haladók után; elesett ugyan most nálunk a’ jury tettben, de eszmében nem; mert nem volt megyénkben egy is, ki minden biróságokat általában nyilvánosaknak lenni ne kivánt volna; röviden szólva: megyénk, kivevén némelly csekélyebb formalitásokat, egészen az orsz. választmány ajánlatát ’s szerkezetét fogadta el, ’s határzá utasitásul, azon egyetlenegy tetemes kivétellel, hogy az egyházi személyek ezentul is egyházi fenyiték alatt maradjanak. – E’ folyó hó végével három esztendeje leend mult tisztválasztásunknak, azon biztos tudatnál fogva, hogy főispáni székünket törvényszeretet lebegi körül, olly csend ’s egyetértés malasztja kapcsolja egybe minden párt ’s felekezetekről rég megfeledkezett nemességünket, hogy e’ mai napig még egynek sem jutott eszébe a’ küszöbön levő megyei nagy napra készülnie; nálunk mindenki ellene mondott az ugynevezett korteskedésnek és minden intselkedéseinek, ’s ime tapasztaljuk, hogy azóta haladunk, ’s haladásunk észen, meggyőződésen alapszik, ’s ugy hiszem, közös buzgalmunk a’ közczél fölé el is vezetend. – A’ miskolcziakat érte csapás enyhitésére főispáni helyettesünk érzékenyen fölszólitván a’ RRet egy maga által tetemes summával megkezdett aláirási ívet köröztetett, ’s kinyilatkoztatá, hogy az egyháziak a’ hg primás által fölbuzditva, különösen teendik az emberiség sinylődő oltárára segedelmeiket. – Egy tbiránk az állatok kinzói ellen törvényt szabatni inditványoza, ’s ha orsz.gyülésileg e’ tárgy szóba hozatnék, követeink által pártoltatni határoztatott; már mi, kik az állatnak is megadjuk jogait, ’s méltán, mert él, mozog és érez, lehetetlen, hogy az adón ne tágitanánk idővel; magányrendszer, közbörtönök, emberjavitás, népnevelés buzgó kivánságaink, a’ méltányosság – mint mondani szoktuk – alapelvünk; lehetetlen, hogy az áldozattól irtóznánk, önakaratból adózni nem egyéb, mint szabad ajánlat utján áldozni, azon kis különbséggel, hogy a’ szabad ajánlati áldozást ezen synonim szócska: ,adózás’ biztosabban emeli a’ haza oltárára, 672mellynek zsámolya előtt buzog minden magyar.
Besze János.
